Az álmaidban (Loki ff)

19.

Feszülten öltöztem fel a küldetéshez, hónapok óta nem voltam komoly küldetésen. Leszámítva a múltkori esetet a Bosszúállókkal, de az is csak tanácsadásnak készült. Komor hangulatban telt az egész reggelem, a fegyvereimet raktam el éppen amikor Loki belépett az ajtómon. Figyelmen kívül hagytam és a tükör elé léptem, hogy felkössem a hajam, ő szintén nem törődve velem lépett az asztalomhoz és a rajta lévő rajzokhoz.

- Azt hittem már nem rajzolsz álmodban. - szólalt meg végül.

- Nos sajnos még mindig nem sikerült teljességgel uralnom az erőm. És mielőtt belekötnél, hogy nem mutattam meg neked, mindegyiken ugyan az szerepel. Csak ücsörgünk a tóparton. - a tükörből láttam Lokit egy sötétbarna szövetnadrágot és egy méregzöld inget viselt, egymás után nézte meg az összes lapot és talán egy halvány mosoly is megjelent az arcán.

- Vajon milyen lehet most az a hely? - suttogta, de szerencsére így is meghallottam.

- Ha évszázadokig nem változott semmit néhány év alatt sem fog. - fordultam felé mosolyogva.

- Azt nem tudhatod. - rakta le a lapokat és ő is felém fordult - Az mondtad legutóbb, hogy anno sohasem kutattál a fejemben, de azt nem tudom elképzelni, hogy egyszer sem irányítottad vagy manipuláltad az álmom.

- Pedig így volt. Ha megtettem volna soha nem lett volna nyugalmam. Az álmaidban csak élveztem, hogy veled lehetek békében.

- Oly békések lettek volna? - vonta fel a szemöldökét.

- Még ha egy csata közepén is voltunk, vagy esetleg Thorral vívtál vérre menő küzdelmet ezerszer biztonságosabb volt számomra, mint más álmában. - úgy tűnt Loki mondana vagy talán kérdezne valamit, de nem jöttek szavak a szájára végül a csengő megakadályozta bármit is szeretett volna. Gyorsan átváltoztam és elindultam kifelé.

- Jessica kedvesem ma különösen jól festesz. Emlékeztetsz egy régi barátomra ugyanilyen felkészült volt, ha harcról volt szó. - vigyorgott majd előttem távozott a szobából.

Mire leértem a nappaliban Loki és Dean egymással szemben állt gyilkos tekintettel. Natasha megkönnyebbült amint meglátott engem.

- Ha gondoljátok indulhatunk is. - mondtam.

- Nem megyünk sehová míg nem tisztáztuk ki megy be azért a vacakért. - fordult felém Dean.

- Én. Tisztáztuk induljunk. - mentem ki Natashával és a kárörvendő Lokival Deannek nem volt választása követett minket.

Már a furgonban utaztunk egy ideje Nat vezetett, Deant pedig mellé ültettem Lokival a hátsó térben voltunk. Furcsán hosszúnak tűnt az út így előre szóltam Natashának.

- Nem kellene már a bázison lenünk?

- Nem megyünk a bázisra a fickó a város másik felében van, így tudunk a legfeltünésmentesebben eljutni oda. - adott magyarázatott.

- Tudod, - hajolt a fülemhez Loki - ha ez a kereskedő Asgardi akkor biztosan tisztában van azzal milyen fegyverrel van dolga. Könnyen lebukhatsz.

- Ha tudja mivel van dolga talán magától vissza is adja és tartja a száját.

- Nem tudom valamiért rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Lehet igaza van a bájgúnárnak és nem neked kéne menned. - mondta aggodalmasan.

- Téged még fele annyira sem engedne oda. Félne, hogy szövetkezel velük és ránk támadsz. - nevettem halkan.

- Komolyan beszélek. - fordult vissza mérgesen. Percekkel később Natasha lefékezett és kipillantva egy sikátor látványa tárult elénk.

- Ott van velünk szemben a bárja. - furcsállva néztem meg az Eir névre hallgató bárt.