Az álmaidban (Loki ff)

3.

Stark feltörte a rendszert. Olyan dolgokat tárt fel a S.H.I.E.L.D.-ről, amiről még csak nem is tudtam, de ami azt illeti hidegen is hagyott. Engem nem érdekel az emberek milyen módszerekkel akarják megvédeni a Földet. Jelenleg csak az foglalkoztatott, hogy a jogar elkezdett ragyogni és zűrzavar lett a helységben. Mindenki támadott mindenkit mígnem a doktor fel nem kapta a jogart feszült csendben próbálták megnyugtatni. Bannert a gépek pityegése térítették észhez, meg lett a tesseract. Hirtelen egy lökés hatására földhöz csapódtam. Valaki kilőtte a bázist. Az üvegek széttörtek Dr. Banner és Natasha eltűntek. A Kapitány és Stark elrohantak nyilván a „fegyvereikért". Néhány pillanat kellet míg teljesen képbe kerültem. Egy hatalmas hátborzongató üvöltés hangzott fel. A Hulk elszabadult.

- Thor. – szóltam az épp feltápászkodó hercegnek – Meg kell állítani.

- Értettem. – azzal elrohant.

Amint fel tudtam kelni mentem segíteni az embereknek. Nagy volt a zűrzavar az egyik hajtómű leállt a robbanás következtében. Fury folyamatosan utasításokat adott ki az embereknek. Mindenki tett valamit én pedig azt leszámítva, hogy felsegítettem néhány ügynököt nem tettem semmit. Hajtott a tettvágy.

- Főnök én mit tehetek?

- Brock maga menjen Coulson után a kihallgató részleghez!

- Értettem.

Kirohantam a folyosóra és azonnal a kihallgatók felé indultam. Egyre közelebb érve megláttam ahogy Coulson a részlegre vezető bejáratnál áll és a hozzá tartozó panellel bajlódik. Az egyik ügynök fegyverrel a kezében lépet ki a folyosóra és ahogy meglátta Coulsont ráfogta azt. Gyorsabbra vettem a tempót és mielőtt lőtt volna odaérve kicsavartam a fegyvert a kezéből. A férfi döbbenten figyelt fel rám. Egy jól irányított ütéssel padlóra küldtem.

- Akárcsak a régi szép időkben. – sandított hátra a férfi.

- Ne is mondja, ez igazán jól esett. Az irodai munkát nem nekem találták ki. – vigyorral az arcomon léptem mellé – Hogy áll?

- Már csak egy pillanat – pötyögte be a kódot – és kész is. A kihallgató lezárva irány a fegyverraktár.

A raktár a hajó másik végében van, útközben remélhetőleg szétcsaphatok pár alakot. Volt fegyverem, mint minden ügynöknek, de utáltam használni. Mindig is a saját erőmre támaszkodtam. De ha még is szükségem lett volna másra is a puszta kezeimen kívül, inkább egy kardot fogtam volna a kezemben, mint hogy egy pisztolyt. Coulson meg állt előttem az egyik sarkon és óvatosan kinézett a fal mögül. Bizonyára volt ott valaki mivel azonnal vissza rántotta a fejét.

- Na és milyen viszont látni a régi ismerősöket. – suttogta.

- Sokkal jobb lenne, ha az egyikük nem épp a Föld elpusztításán ügyködne. – egy ellenséges katona lépett ki hirtelen a sarkon. Fegyverét megragadva magam mellé rántottam majd leütöttem.

- Azt hiszem önre bízom a többit is. – engedett előre, mint egy úriember.

- Igazán kedves. – léptem ki a fal mögül.

Előttem olyan három méterre állt még két fegyveres fickó. Azonnal tüzelni kezdtek, épphogy vissza tudtam bújni. Csak lőttek és lőttek, egy pillanatra sem álltak meg. Épp azon agyaltam hogyan is kellene leszerelni őket mikor megláttam a kiütött katona övére erősített füstbombát. Kiélesítettem és be is dobtam a srácok közé. Amint abbahagyták a lövöldözést megfogtam az egyiket a karjánál és teljes erőmből társának dobtam. Coulson eközben elsietett mellettünk. Már mentem volna utána, de azaz alak amelyiket az imént hajítottam el valahogy feltápászkodott és a falnak szorított. Térdemet felhúzva hasába rúgtam, amitől megtántorodott. Mókának jó móka volt, az igaz. De ahogy a midgardi mondás tartja: Jóból is megárt a sok. Egy egyszerű jobb horog után újra a padlóra került remélhetőleg egy jó darabig ott is marad. Coulson után siettem, aki épp jól helyben hagyott egy ügynököt.

- Szép. – néztem a földön fekvőre.

- A következő ajtó a fegyverraktár. – ment az említett ajtóhoz és a kód beütése után be is ment.

- Azt hittem ezt is le kell zárni.

- Le is kell, de előtte még szükségem van innen valamire. – lépett egy ládához, amit ki is nyitott. A ládában egy fegyver volt, ami nagyon ismerősnek tűnt.

- Ez...

- A Pusztító alapján készült. Itt az ideje, hogy leteszteljük. – mosolygott higgadtan, mintha tényleg csak egy tesztre vinnénk el a fegyvert.

Coulson lezárta a fegyverraktárt is és a következő állomás Loki cellája volt. Vagyis lett volna, ha nem álltak volna újra az utunkba.

- Ezek mindenütt ott vannak?

- Menjen. Én ezt elintézem. – rohant az ellenség felé ezzel utat nyitva nekem.

Azonnal neki iramodtam. Coulson feltartotta az embereket én pedig Loki felé siettem. Oda kell érnem mielőtt megszöktetik. Észhez kell őt téríteni minél hamarabb. Ha innen kijut míg irányítás alatt áll, hatalmas bajban leszünk. A folyosó egyre ismerősebb lett, szinte berobbantam a cellához vezető ajtón. Thor épp meg akarta állítani Lokit a szökésben. De Loki cseles Thor pedig hirtelen cselekszik.

- Thor! Ez csapda! – próbáltam figyelmeztetni, de késő volt.

Loki hologramja eltűnt, Thor pedig már a cella mögül nézett rám, kitörni lehetetlené vált számára. A fiatalabbik fivér ügyet sem vetett rám, a szemében csak egy jelentéktelen midgardi vagyok. Thor próbált testvérére hatni, de semmit sem használt. Loki a cella irányító paneljéhez lépett. Le akarta dobni azt Thorral együtt.

- Loki, a bátyádnak igaza van. – mentem lassan közelebb – Ezt nem is te akarod, térj már észhez.

- Mégis ki vagy te? – Loki lenéző tekintetétől szemeimet forgattam. Legszívesebben elé álltam volna igazi alakomban és jól felpofoztam volna. De ez semmiképpen sem a legjobb ötlet. – Ilyen mélyre süllyedtél bátyám. – mondta ki gúnyosan a szavakat – Egy midgardi siet a védelmedre. – már szinte nevetett.

- Ez a midgardi mindjárt ellátja a bajod. – Loki enyhe meglepettséggel nézet felém mikor egy szempillantás alatt eltűntem előle. Teljes erőmből neki rohantam és ráugrottam ezzel a földre szegezve őt. Megpróbáltam kihúzni kezei közül a jogart, de minél erősebben próbálkoztam ő annál erősebben szorította.

- Ó, tehát te vagy az. Igazán kíváncsi voltam ki is rendelkezik ilyen képességgel ezek között a halandók között. – húzta ravasz mosolyra a száját – Felettébb érdekes. – taszított most ő a földhöz, amitől kizökkentem és láthatóvá váltam – Árad belőled a kiaknázatlan energia. Miért nyomod el?

- Nem fogom az orrodra kötni.

- Ne mozdulj! – nem mintha hallgatni akartam volna rá, egyszerűen miután kiadta az utasítást mintha a földhöz ragadtam volna. Éreztem ahogy a rám nehezedő súly eltűnt, de Loki alakja még mindig felettem tornyosult. Ez csak egy klón, de hol az igazi? Hirtelen Coulson jelent meg fegyvert szegezve Loki mása felé. Thor feszülten figyelte a jelenetet ő nem vette észre a cserét.

- Coulson, vigyázz! – kiáltottam, de késő volt. Loki hátulról átdöfte Coulson mellkasát, aki ennek következtében földre rogyott.

Segíteni akartam neki, de hiába eltűnt a klón mozogni így sem tudtam. Thorra pillantottam, aki beletörődött sorsába. Ezt már nem engedhettem, fel kellett állnom. Nem csak Thor érdekében. Tudom jól, hogy Loki ott van valahol és próbál visszatérni. Nehezen és fájdalmasan, de felálltam.

- Te semmirekellő hercegecske tudom, hogy oda bent vagy. – mondtam nehézkesen. Loki egy pillanatra megtorpant és rám nézett. Vigyorgó tekintetemmel nézett szembe. – Hallasz engem, igaz Loki? – villantak meg eredeti szemeim. Kimerültem fizikailag és érzelmileg is, nehezen tudtam tartani az álcám. Most kék szemei az én zöldjeimet vizslatták. Loki keze alig észrevehetően megremegett, de benyomta azt a gombot ezzel a mélybe taszítva Thort. – Ne! Térj már magadhoz kérlek! – ordítottam, de mintha meg sem hallotta volna. Lassan felém lépett, csuklómat megszorítva húzott a cella helyén tátongó lyuk felé.

- Milyen kár érted, pedig hasznodat vehettem volna.

- Loki, ne! Ha lelöksz tudod jól, hogy ezerszer kapod vissza! – néztem kérlelően a szemébe, ami egy pillanatra ismét zöld volt. Ki akart törni, de valami gátolta. Loki érzelem mentesen elengedett és én is a mélybe zuhantam.