Az álmaidban (Loki ff)

10.

A palota, ez a palota udvara tele virágokkal és gyönyörű hatalmas fákkal. Gyerekek nevetését hallottam magamkörül. Kellemes és megnyugtató volt. Thor jelent meg hirtelen a semmiből és megfogta a karom. Megint. Megint Loki álmában vagyok.

- Kapj el, ha tudsz. – kiáltotta, de nem Thor után szaladtam. Egy hatalmas fatövében állt egy fiatal lány vörös hajjal. Őt akartam elkapni. Nevetve elszaladt előlem. Ebben a pillanatban mintha egy üveg tört volna darabokra eltűnt minden és mindenki, csak a lány szaladt a feketeségben egyre távolabb. Mint legutóbb újra elfogott a félelem, fájdalom, reménytelenség.

- Ne tedd ezt megint! – kiáltottam – Ne tűnj el! – futottam ahogy tudtam, de nem értem úttól.

Könnyezve ébredtem újra egy papírral és egy ceruzával a kezemben. A nap már felkelt és a sötétítő résein keresztül megvilágította a papírlapot. Egy fa mellett állt háttal a lány. Letettem a lapot és azonnal felálltam az ágyból. Nem is törődtem vele majd oda adom Lokinak és megpróbálom elfelejteni. Szekrényemből elővettem egy farmert és egy egyszerű pólót majd felöltöztem. Megfogtam a rajzot, elsétáltam Loki szobához és bekopogtam. Minél hamarabb oda adom annál jobb.

- Fent vagy már?

Mivel egy hang sem szűrődött ki a szobából ezért az ajtó alatti résen becsúsztattam a lapot. Lementem a konyhába és mielőtt készítettem magamnak reggelit gyors jelentettem Natnek. Ha Loki szeretne enni majd szól nem akartam felkelteni. Egyedül a csöndben ültem az asztalnál és falatoztam a gabona pelyhemet. Mivel az ügy lezárta után amúgy is legalább egy hónapos kényszer pihenőn lettem volna, igy azt terveztem az olvasásnak és a festésnek szentelem minden időm. Festeni a tegnapi után nem igen volt kedvem így előkerestem az egyik legkedvesebb könyvem és kiültem az udvaron lévő fa alá. Kellemes idő volt sem meleg sem hideg. Végig néztem a zöld pázsiton és a színesebbnél színesebb virágokon olyan volt akár a palotában. Szerettem itt üldögélni mindig enyhített a honvágyamon. Végig simítottam a kopott könyv borítón. Annyiszor fordult már meg a kezemben, hogy azt nem is tudom számontartani. Ez volt az első könyv, amit elolvastam itt a Földön és ez lett a kedvencem. Valószínűleg az volt ennek a legfőbb oka, hogy a két főhős gyerekkoruk óta barátok és észre sem veszik egymásba is szerettek. Nagyot szívtam a friss levegőből és újra neki kezdtem Emma Woodhouse életének. Úgy egy órája olvashattam a könyvet mikor felpillantottam Loki szobájának ablakára. Ott állt és figyelt, de azt nem tudtam eldönteni, hogy engem vagy a kezemben lévő könyvet. Integettem neki mire elfordult és kilépett a látóteremből. Biztosan szívesen ülne és olvasgatna a palota könyvtárában ahelyett, hogy itt Midgardon egy midgardi szobájában gubbaszt. De ha felébredt vajon miért nem jött le legalább enni. Úgy gondoltam, ha éhes lesz majd biztos lejön. De eltelt kétóra és azóta már az ablakban sem láttam. Majd eljött az ebédidő és továbbra is olyan volt mintha nem is lenne rajtam kívül más a házba. Megelégeltem a várakozást, úgyhogy felmentem és szabályosan dörömböltem az ajtaján. De semmi válasz ugyan úgy, mint reggel. Még csak ki sem kiabált, hogy ne dörömböljek.

- Loki nem gondolod, hogy enned kellene valamit? – még csak egy nemre sem méltatott.

Mérgesen ott hagytam és percekig arra gondoltam, hogy ha nem akar lejönni hát engem nem érdekel. De nagyon is érdekelt. Utána csak arra tudtam gondolni, hogy esetleg mondtam neki valami olyat, ami miatt nem akarja elhagyni a szobát. Egyszerűen így nekem sem volt étvágyam, leültem a nappaliban lévő kanapéra és tovább olvastam. De nem tudtam az olvasottakra odafigyelni, csak az járt a fejemben, hogy odafent van, egyedül mindössze a gondolataival. Nem bírtam tovább a könyvet a kanapéra dobtam, felmentem a szobához és nagy erővel kinyitottam az ajtót. A látvány sokkolt. Loki az ablak alatt ült kócos hajjal széttépett inggel szinte magába roskadva.

- Mégis mit művelsz? – kiáltottam rá – Komolyan itt sanyargatod magad még enni sem jössz le.

- Csak hagyj figyelmen kívül és folytasd a megszokott életed. – suttogta. Mintha az olyan egyszerű lenne.

- Persze és ha meghalsz a felügyeletem alatt én leszek a felelőse egy bolygók közötti háborúnak. Sosem gondoltam volna, hogy Asgard fiatalabb hercege...

- Nem vagyok – ordított fel dühösen, amitől kicsit megijedtem, amit észre is vett és lejjebb vette a hangját – Asgard hercege.

- Ugyan kérlek attól még, hogy Jötun vér folyik az ereidben te Asgard hercege vagy. Odin fia.

- Ne beszélj úgy mintha mindent tudnál. – állt fel és mérgesen elém lépett – Nem tudsz te semmit, hisz nem voltál ott. – kicsit hátrébb tántorodtam. Igaz, nem voltam vele a nehéz időkben ezt bánom a legjobban, de akkor is nem kellene így viselkednie, azt hittem már kinőtt ebből.

- Azt tudom, hogy egy évvel ezelőttig semmi közöd nem volt Jötunheimhez és Laufeyhoz még annyi sem. Az, hogy kiderült, hogy ő a vérszerinti apád nehéz lehetett, de ez nem azt jelenti, hogy az addigi életed semmit sem ért. – Loki arcán már nem látszott a düh, csak a mélységes bánat – Odin fiaként Asgard hercegeként nevelkedtél és ez nem válik semmisé ennyivel. Ezt gondold át és ha abba hagytad a duzzogás gyere le enni. – azzal ott hagytam.

Lent visszatértem a kanapéra azonban nem olvastam tovább. Elővettem a telefonomat és rendeltem egy pizzát mivel a tegnapi potya főzőcskézés után már semmi kedvem nem volt hozzá. Néhány perc után megéreztem Loki jelenlétét. Nem láttam, de éreztem, hogy valahol a közelemben van.

- Ne haragudj, ha valamilyen módon megsértettelek. De tudod Loki, ha most arra készülsz, hogy orvul megtámadsz azt valószínűleg nagyon meg fogod bánni. – álltam fel és pontosan előtte álltam meg. Loki levette álcáját és egyenesen a szemembe nézett. Ingjén nyoma sem volt már a szakadásnak haja is rendezett volt. Kisebb mosolyt eresztettem majd elléptem tőle és a konyha felé mentem. – Ma egy tipikus midgardi ételt fogunk enni, de ha neked nem ízlik még maradt a tegnapiból is.

- Miről szól? – vette fel a könyvet a kanapéról és elkezdte lapozgatni. Persze, hogy egyből megtalálta a lényeget. – Biztosan érdekes, ha ilyen sokszor elolvastad.

- Az egy romantikus regény nem hiszem, hogy a te stílusod. Ha szeretnéd keresek egy neked valót, van egy pár könyvem.

- Nem szükséges, ha megengeded ezt szívesen elolvasnám. – megdöbbentem, Loki és a romantika?

- Persze nyugodtan. Nem gondoltam, hogy érdekel az ilyesmi.

- Meglepődnél, ha tudnád mit olvastam Asgardban. Biztosra veszem annál érzelgősebb ez nem lehet. – lebegtette meg a nyúzott könyvet.

- Azért még ne vegyél rá mérget. Miről szólt, amit Asgardban olvastál?

- Valami szerelmespárocskáról, akik sokat szenvedtek majd meghaltak. – jött utánam a konyhába. Leült az asztalhoz és tovább lapozgatta a könyvet, én pedig a pultnak támaszkodva álltam. Egyetlen egy könyv jutott csak eszembe Loki minimális leírása alapján, de azt mindig kritizálta és azt mondta sosem fogná a kezébe. Mi okból olvasta el mégis Asgard legtragikusabb szerelmi történetét? Nevetni tudtam volna, már attól, ahogy elképzeltem Loki fintorgó arcát amint azt a könyvet olvassa.

- Biztosan érdekes az is.

- Felettébb. Sosem értettem miért szeretik az ilyen könyveket a nők. – húzta el a száját.

- Minden nő mélyen legbelül vágyik a szerelemre. Nyilván ez lehet az oka.

- Nyilván.