Az álmaidban (Loki ff)

11.

Loki egy perce még összezuhanva üldögélt a szobában most pedig a könyvekről diskurált. Ilyen egyszerűen biztosan nem jött rendbe, de legalább megerőltette magát és lejött.

- Anyám sokat tanított a mágiájáról. – tette le az asztalra a könyvet és csak nekem szentelte az összes figyelmét – Így belegondolva képtelenség, hogy egy satnya halandó ilyen hatalommal bírjon.

- Számomra az volt képtelenség, hogy valaha is Midgardra teszed a lábad és láss csodát itt vagy. – próbáltam hárítani, látszólag sikerült is.

- És mondd csak Jessica. – ejtette ki tiszta gúnnyal a nevem – Mégis hogyan lettél te egy egyszerű kis halandó Asgard szakértője? – minden egyes szavában ott volt a lenézés és a kétely.

- Nos, még gyerekként találkoztam egy Asgardival a képeségem álltal. – kezdtem bele a már kigondolt mesémbe – Ő mesélt nekem...

- Szörnyen játszod a szereped. – szakított félbe kioktató hangnemben, én pedig sietve álltam fel a helyemről ugyanis megszólalt a csengő.

Lokit nehéz megtéveszteni. Igaz én már többször is kijátszottam őt, de önmagamat lehetetlen elrejteni előle. Talán tényleg mondtam valami olyat, ami miatt gyanakodni kezdett. Lehet ezért borult ki annyira? Talán Thornak és Rosenak van igaza, most szüksége van egy barátra. Mégis csak egy szó nélkül eltűntem, törlesztenem kell. Én voltam a leghűségesebb katonája és elhagytam őt pusztán önösérdekekből. De mégis úgy rettegek mi lesz a következménye, ha felfedem magam előtte. Mire feleszméltem már Pizzával a kezemben álltam a zárt ajtó előtt. Nagy levegőt véve visszaindultam. Loki elé raktam a dobozt kinyitottam és kivettem egy szeletet. Fintorogva nézett az ételre majd rám.

- Mi az? – kérdeztem két falat között.

- Te ezt meg bírod enni?

- Ugyan már ne kritizáld míg nem kóstoltad. – csak nézett, mint egy idiótára, én pedig felkuncogtam – Felmelegítem a húst, de azt remélem tudod nem fogok mindig kényed kedved szerint főzőcskézni. – mentem a konyhapulthoz.

- Hová lett az alázat? – hajított felém egy tőrt, amit reflex szerűen kaptam el. Nagyon úgy tűnik már ha tagadnék sem segítene rajtam, egyszerűen sodródnom kell az árral.

- Alázatos vagyok, de ez nem Asgard Loki. Itt nem vagy neves, élj úgy, mint mi. Ha akarod a városban is körbe vezethetlek. – dobtam vissza neki a fegyvert majd készítettem elő az ételt.

- Azt kihagynám köszönöm. Na és fogunk róla beszélni?

- Miről? – fordultam felé értetlenséget tetetve miután bekapcsoltam a mikrót.

- Szóval nem. – suttogta.

- Jess. – hallottam meg az ismerős női hangot, aminek a tulajdonosa pár pillanattal később már az ajtóban állt – Anya küldött némi dolgot, amit tegnap állítása szerint elfelejtettél. – a húszaséveiben járó lány megállás nélkül telefonját nézte és mikor egy pillanatra felpillantott volna szemei megakadtak a vendégen. A kezében szorongatott táska szinte már drámaian a földre hullott tartalma pedig kiborult. – Loki. – szemei azonnal felragyogtak majd rám nézett – Ez egy álom vagy komolyan itt van?

- Élet nagyságban. – mondtam unottan majd Lokira pillantottam, kifejezéstelen arccal méregette Rose idősebb lányát.

- Anne Brock. Nagy rajongód vagyok. – kezdett el dadogni az általában elégé magabiztos lány – A-a te történeteiden nőttem fel. – remek, ha volt is egy cseppnyi remény már tuti szerte foszlott.