Az álmaidban (Loki ff)

34.

Az ajtó széttárult és minden szem ránk szegeződött, Loki a terem túlsóvégében lehajtott fejjel a kezeit tördelte. Nem akart rám nézni az idegeségtől kicsit jobban megszorítottam Thor karját, aki ezt látva másik kezét nyugtatóan karját átkaroló kezemre helyezte. Odin elénk sétált és átvette a kisérő szerepét, mikor újra Loki felé indultunk ő végre felpillantott rám és a nyugtalansága elszállt. Kezeiből mintha kiszállt volna az erő oldalához estek mély lélegzetet vett szemei úgy ragyogtak, mint még soha. Ezt a reakciót látva elérzékenyülve mosolyogtam. Mikor Loki kicsit helyrerázódott a döbbenetből körülnézve megállapította, hogy ő az egyetlen, aki az igazi külsőmet látja ma este. Keserűen nevetett magában, de végül kedves lágy mosollyal vett át apjától derekamat átkarolta és így fordultunk a nép felé.

- Igazán gyönyörű vagy ma éjjel. - súgta fülembe, amitől elpirultam. Ezalkalommal nem volt hangjában semmi gúny vagy megvetés teljesen őszinte volt.

- Drága barátaim egy nagyon különleges nap a mai. A fiam Loki és kedvese a Midgardi Jessica eljegyzését ünnepeljük ma. Házaságukkal nem csupán szerelmük teljesül, hanem általa teremtjük meg a békét birodalmaink és a chitauri népe között. - a teremben lévő emberek egyhangúan ujjongtak. Odin után én is fel szólaltam, kötelesnek éreztem.

- Bár a mai napon Midgard népe még nem lehet jelen, de a nevükben elmondhatom, hogy nagyon hálásak vagyunk Asgardnak a Midgardi háborúban történő segítségnyújtásért. Biztosak lehettek benne, hogy Midgard nem hagyja cserben a népeteket. - újabb ujjongás harsant fel.

- Köszönjük kedvesem ezeket a szavakat, de ma nem ezért gyűltünk össze barátaim. Nincs igazam? - Loki poharat ragadott egy közelben lévő szolgától - Felejtsük el a háborút legalább erre az éjszakára. Igyatok, egyetek, táncoljatok és örvendjetek a boldogságunknak. Tartson napkeltéig a mulatság. - kiáltott majd poharát a magasba emelte és az emberek az eddigieknél is hangosabban kiáltottak fel.

- Éljen a herceg és a hercegné!

- Te és Odin túl formálisak vagytok. - mondta miközben az asztalunkhoz kísért.

- Mivel ez egy komoly ügy.

- Ugyan már ez egy kész vicc. Mármint a béketárgyalás. Sigynben nincs egy cseppnyi szégyenérzet sem, hogy szülőföldjének királya ellen fordul? Apám tart a polgárháborútól, de miért? Ő Asgard ura Sigyn apjának térden csúszva kéne könyörögnie, hogy bocsásson meg a lányának. De ehelyett néz rá, - biccentett Sigyn apja felé, aki úgy festett már a parti előtt neki kezdett az italozásnak - mint valami nagyúr úgy terpeszkedik ott.

- Odin bölcs tudja hogyan kezelje őket. Azt az utat választotta, ami a legkevesebb kockázattal jár.

- Hát legyen, tegyen úgy ahogy akar, de legalább a ma éjjel ne szóljon erről. Ez a mi napunk sok év után ez az első itt töltött napod és ahelyett, hogy csak kiélveztük volna egymás társaságát hivatalos eseményeken vettünk részt ráadásul kétszer is összevesztünk, ami újabb időveszteség volt. Egyáltalán nem így terveztem. - Lokit hallgatva elkellett ismernem, hogy igaza volt. Az első napom Asgardban nem alakult valami fényesen.

- A holnap jobb lesz.

- Nem hinném. Holnap több elfoglaltságod lesz, mint jövendőbeli hercegnének. - látott neki a felszolgált ételnek és újra be kellett látnom, hogy igaza van. - Lesz időd egyáltalán rám?

- Milyen feladataim lesznek? Én csak a méret levételéről tudok a ruhához.

- Ha jól tudom illem órád is lesz anyámmal.

- Az minek? - kérdésemre felnevetett - Mi olyan vicces ezen? Minden illemszabállyal tisztában vagyok, az összes órán részt vettem veled, még azokon is részt vettem, amiken te nem óhajtottál megjelenni. - mondtam mérgesen, erősen kellett próbálkoznom, hogy ne beszéljek túl hangosan.