Az álmaidban (Loki ff)

6.

A jegyzetfüzetemet és az aktát szorongatva álltam az ajtó előtt, nagy levegőt vettem és beléptem. Ott ült még mindig zöld fekete ruhájában a széktámlájának dőlve karba tett kezekkel. A vele szemben lévő tükröt vizslatta minden bizonnyal érezte a túloldalon lévőket. Magabiztosan leültem vele szembe.

- Üdvözlöm Jessica Brock vagyok. - rá sem nézve tettem le az aktát magam elé.

- Üdv. - hangjából érződött a nem tetszés. Nem tudom az egész helyzet végett vagy pedig, hogy még csak egy pillantást sem vetettem rá.

- Tehát Mr. Odinson.

- Laufeyson.

- Ó, igen elnézést, csak tudja ez nem igazán illik önhöz. Valahogy az Odinson találóbb. - pillantottam fel rá és tekintetünk egyből találkozott. Azok a hűvös zöld szemek engem figyeltek. Egy cseppet sem tetszett neki, amit mondtam. Ez után nehezen jöttek számra a szavak. - Hívhatnám csak Lokinak?

- Maga volna az Asgard szakértő? - kérdezte gúnyosan - Szóval egy nő. - sóhajtott feszülten.

- Talán problémája van a gyengébb nemmel? - az asztalra könyökölve hajoltam közelebb hozzá.

- Ugyan dehogy. Sőt tisztelem azokat a nőket, akik kiérdemlik. De az olyanokat, akik elolvasnak néhány könyvet és szakértőnek képzelik magukat miért kellene tisztelnem? És a midgardi nők még a harcban sem igen jeleskednek. - Thor öblös nevetése még a falakon is átszűrődött. - Hát persze, hogy ő is itt van. - motyogta magában Loki.

- Tehát Loki, lenne önhöz néhány kérdésem. - kezével intett, hogy mondhatom őket - Úgy tudjuk, hogy nem sok mindenre emlékszik abból az időből míg hipnózis alatt állt. Ezért néhány kérdést teszek fel, hogy megpróbálja felidézni a történteket. - ezután már csak a jegyzetfüzetemre koncentráltam és felírtam az első kérdést - Hogyan került a Földre?

- Nem tudom honnan és hogyan kerültem ide. Mindössze annyira emlékszem, hogy mikor átléptem a kaput valamilyen oknál fogva „fel akartam szabadítani Midgardot". - Loki meglehetősen együtt működő, biztosra veszem, hogy ugyanúgy a végére akar járni ahogyan mi is.

- Arra esetleg emlékszik hogyan került kapcsolatba a chitaurikkal?

- Nem. - rövid ám határozott válasz.

- A németországi esetre?

- Harc a Föld nagy hőseivel nagyvonalakban megvan. - kezdett feszült lenni unta már ezt a helyzetet.

- Akkor nyilván a légibázison történő káoszra is emlékszik. - Loki felkuncogott.

- Örömmel emlékszem vissza arra a pillanatra mikor drága bátyámat a mélybe taszítottam.

Hirtelen az írást is abba hagytam, felnéztem és Loki kárörvendő vigyorával találtam szembe magam. Ez elkeserített igen Loki szeretett kitolni a bátyával, de nem ilyen áron. Túlságosan felül kerekedett rajta a Thor iránti haragja. Egy kicsit helyre kell ráznom.

- Szóval arra is emlékszik, ahogy az egyik kiváló ügynökünket átdöfte a jogarával, egy másikat pedig Thor után küldött a biztos halálba. - lehervadt a mosoly az arcáról, szemeiben látni lehetett a bűntudatot. Legalábbis egy pillanatra, hamar visszatért az a rideg arckifejezése.

- Mindketten meghaltak?

- Caulson, az ügynök, akit hátba szúrt súlyos sérülésekkel, de életben van. Jelenleg a magán klinikánkon kezelik. - közöltem az információt, amit én is néhány perccel ezelőtt tudtam meg.