Az álmaidban (Loki ff)

39.

Pár órával később mikor már édesanyám távozott megkaptam a vendéglista új verzióját. Még itt is voltak olyan személyek, akikről fogalmam sem volt kik lehetnek, viszont már nem volt belőlük mértéktelenül sok. A Bosszúállók is törölve lettek a listáról Natashát leszámítva. Kopogtatás zavart meg az olvasásban az ajtó mögött pedig Larsen ácsorgott.

– Jess abban reménykedtem hátha van rám egy kis szabad időd.

– Ne haragudj Larsen, de épp csak végig olvastam a vendéglistát. Most készültem megkeresni Lokit, hogy megbeszéljem vele. – léptem ki a szobából és készültem az indulásra.

– Elkísérlek, szeretnék megvitatni veled valamit. – vonakodtam, de végül beleegyeztem – Tudod Jess nagy ez a kastély és sok a szolgáló, lehetetlenség, hogy itt ne terjedjenek el a hírek. Szeretném, ha nem egy idegentől halanál erről először...

– Csak nem te is a pletykákról fogsz nekem beszélni?

– Hát már tudsz róla? – bólintottam – Én aggódom Jess. Tudom jól, hogy Loki most jól bánik veled, azonban mi lesz, ha rájön, hogy nem te vagy az a nő, akit keres? Őt ismerve félre dob, mint valami szemetet. Nem akarom, hogy bántódásod essen. Nem csak fizikailag érzelmileg sem.

– Nem lesz bajom ne aggódj. Ha Loki nem engem szeret, hát tovább állok. De amíg ő elvárja, hogy ott legyek az oldalán én egy tapodtat sem mozdulok mellőle.

– Én is megadhatnám neked mindazt amire vágysz. Egy szavadba kerülne és oda repítenélek, ahova csak szeretnéd. – fogta meg a kezem és kérlelően nézett a szemeimbe. Lassan elhúzódtam tőle és barátságosan rámosolyogtam.

– De az nem lenne ugyanaz. Számomra nélküle már nincs élet.

Igen ez igy volt Loki nélkül a világ megszűnt létezni. Már belegondolni sem tudtam milyen volt nélküle 50 éven át. Fojtogató visszagondolni azokra a percekre mikor magányosan csak a gondolataimban idézhettem fel őt. Nem bírtam volna ki még egyszer akár egy percre sem annak a gondolatát, hogy nem láthatom őt. Mellette akartam lenni és minél többet akartam belőle. A felesége akartam lenni. Felsem foghatom, hogy voltam képes visszautasítani őt mikor megkért. Megkért nem is egyszer és képes voltam nemet mondani, miközben ő ugyanúgy vágyik rám, mint ahogyan én őrá.

– Bármi történjen is csak tudd, hogy én itt leszek és bármit megteszek érted.

– Köszönöm Larsen, de nem lesz rá szükség. – nemsokára a könyvtárhoz értünk, ahol Loki a helyén olvasgatott. Larsen egy gyengéd puszival az arcomon búcsúzott. Mikor Lokira néztem olyan volt mintha fel sem nézett volna könyvéből, de mérges tekintetéből látszott, hogy szemtanúja volt a történteknek. Leültem vele szembe és újra a listát kezdtem tanulmányozni. Percekig nem szóltunk egymáshoz majd nem bírta tovább.

– Mit akart a mitugrász? – kérdezte mintha egyáltalán nem számitana neki.

– Felajánlotta, hogy megszöktet. – közöltem egyszerűen és vártam a reakcióját. Szinte azonnal rám kapta izzó tekintetét, ezt látva ajkaim felfelé görbültek. Nehezen tudtam vissza fogni magam. Ennyi éven át, hogy hihettem, hogy ez a védelmező tekintet csak egy barátjának szól? Most már tudom minden mozzanatát a szerelem irányította és ez megrészegít.

– Te aztán tényleg szeretsz rajtam szórakozni, igaz?

– Azonnal és világosan visszautasítottam.

– Kicsinálom. – állt volna fel mire visszarántottam.

– Nem csinálsz ki senkit. Csak azért hozta fel mert hallott a pletykákról és félt, hogy csak kihasználsz.

– Ó, igen a pletykák, amiket már az elejétől kezdve elkerülhettünk volna, ha valakinek nem támadt volna kedve titkolózni.

– Elismerem sokkal egyszerűbb lett volna és már bánom az egészet, viszont már végig kell játszanunk.

– Mikor megkérte a kezed gondolkodtál az ajánlatán? – jött a váratlan kérdés.

– Azonnal nemet mondta majd mikor már elment átfutott az agyamon, hogy talán mennem kellett volna. Akkoriban azt hittem már nős vagy. – nem néztem fel a kezeimben szorongatott tekercset figyeltem, viszont annyira nem fókuszáltam rá, hogy a szavak összemosódtak – Igen elgondolkodtam, hogy talán nekem is tovább kellene lépnem, de nem ment. Azt hittem boldog vagy nélkülem én viszont nem tudtam az lenni nélküled. – Lokira emeltem a tekintetem, aki egy szót sem szólt csak elgondolkodva figyelt engem.

A könyvtár csendjét az ajtó nyílásának moraja zavarta meg. Lokiról elpillantva Fandralt láttam meg. Kedves mosoly ült ki arcán és az asztalunkhoz sietett. Loki figyelemre sem méltatta csak engem bámult, ami eléggé zavarta bátyámat. Nem értette mi is folyik itt. Végtelenségig húzódó pillanatokon át próbálta megszólítani Lokit mindaddig mígnem Loki szólalt meg.

– Csak bökd ki végre. – hangjából hallatszott, hogy már előre tudta mit akarhat Fandral.

– Mielőtt Thor útra kell összeülünk feleleveníteni a régi emlékeket és iszogatni. Rég voltál a társaságunkban, nem szeretnél újra csatlakozni? – Lokin látszott, hogy hidegen hagyja az ajánlat, de Fandral őszintén szerette volna, ha csatlakozik.

– Komolyan még mindig ezt csináljátok? – nézett fel végül bátyámra szikrázó szemekkel.

– Tudom hogyan érzel, de most, hogy itt a nyakadon az esküvőd nem gondolod, hogy ezt még utoljára meg kellene tenned? – Loki erőltetve kuncogott és erősebben megszorította a kezében tartott könyvet – És így legalább Jess is jobban megismer minket.

– Rendben legyen, igazad van ezt látnia kell. – Loki pillantása rossz előérzettel töltött el, de próbáltam figyelmen kívül hagyni.

– Akkor amint tudtok gyertek az étkezdébe. – Fandral boldogan hagyta el a könyvtárat.

– Mióta vagytok ilyen fesztelen kapcsolatban? Régen úgy gyűlöltétek egymást, hogy nem mertelek kettesben hagyni titeket. – álltunk fel az asztaltól és együtt indultunk el. Úgy folytattuk a beszélgetést mintha az előző pillanatok megsem történtek volna.

– Nagyából ötven éve. A közös veszteség összehozza az embereket. – ezek után a súlyos szavak után szótlanul haladtunk tovább.