Az álmaidban (Loki ff)

20.

A két melák a karomat szorongatva vezetett be Kram szobájába. Kram egy fotelon ülve mért végig. El sem hittem, hogy bele egyeztem ebbe.

- Nocsak, nocsak a kis behatoló, nem mondtátok, hogy ilyen szemrevaló. Az embereim azt mondták ajánlatot tennél a kardomra. - térdére könyökölve hajolt előre a nagydarab férfi. Mindig is undorodtam a látványától, de valahogy ez az érzés most még inkább fokozódott. - De ha ez így van a betörés szükségtelen volt nem gondolod?

- Csak tudni akartuk tényleg nálad van-e a kard. - rántottam ki a karom az őrök kezei közül és közelebb léptem - Én csak felmértem a terepet a vásárló hamarosan érkezik.

- Na és ki volna ez a bizonyos vásárló?

- Valaki, akinek fontos az a fegyver.

- Igazán? - sötét vigyor jelent meg az arcán. Majd azon nyomban le is hervadt, amint felzendült Loki hangja.

- Igazán. - megéreztem a vállamon a kezét ahogy átkarolt és szép lassan láthatóvá vált. Szokásos Asgardi viseletében volt, áradt belőle a felsőbbrendűség, még a fejdíszét is viselte. Igaz a szolidabbat, de ezzel csak még jobban kiemelte nemesi származását. Gonosz vigyora megrémítette az előttünk ülőt.

- Herceg, ha tudtam volna, hogy rád várunk méltóbb fogadtatásban részesítelek.

- Ugyan drága barátom semmi szükség a felhajtásra, csak add át, ami az enyém és az útjaink nem keresztezik többé egymást. - bájolgott.

- A tiéd volna? Nekem úgy rémlik azt a fegyvert a te hűséges katonád forgatta, aki ugrott minden szavadra. - állt fel a foteljéből, hogy italt töltsön magának - Akár egy kis kedvenc. - a dühtől ökölbe szorítottam a kezem, Loki kicsit szorosabban fogott nehogy valami meggondolatlant tegyek.

- Te is tudod, hogy nem volt olyan hűséges. - nagyot nyeltem nem akartam, hogy Kram lássa az érzelmeket az arcomon, az egyből lebuktatott volna - És mivel a kard jelenleg nálad van nyilván nem volt elég méltó hozzá.

- Azt hittem első dolgod lesz megvádolni a megölésével. - nevetett fel.

- Ha megölted volna már réges-rég eldicsekedted volna, nemde?

- Ezt nem tagadom, na de ahogy mondtad a kard jelenleg nálam van, szóval ára is van. - indult felénk.

- És mi volna az?

- Ezt a kishölgyet el tudnám fogadni magam mellett. - simított végig arcomon mire elütöttem a kezét a közelemből - Amilyen gyönyörű olyan kis harcias add nekem a lányt.

- Ő nem eladó. - húzott magához ahogy csak tudott. Az érintéséből éreztem a feszültséget, de az arcán csak a szokásos vigyora ült ki. - Kérj valami mást.

- Hercegem te bárhol találsz magadnak nála szebbet is és azért a kardért be kell vallanod ez csekélyke ár. - próbált újra hozzám érni, de ezúttal Loki kapta el csuklóját majd lökte el.

- Ilyet nem, ugyanis ez a nő hamarosan herceged asszonya lesz. - Kram megilletődve fordult Loki felé és annak kegyetlen tekintetével szembesült. De nem Kram volt az egyetlen, aki ledöbbent. - Kérj mást.

- Ugyan már te házaságra lépnél egy midgardival? - meglepetten néztem Lokira, a terv az volt, hogy hercegi mivoltját felhasználva kiment Kram karmaik közül, de ilyesmire még csak nem is gondoltam.

- Látod kedvesem ezért mondom neked, hogy mindig hord a gyűrűd. - varázsolt elő egy gyönyörű méregzöld köves fekete nemesacélgyűrűt. Felém nyújtotta kezét, én pedig pár pillanat hezitálás után az övébe tettem a kezem, amire felhúzta az ékszert.

- Oh igen már értem. - mondtam halkan és akadozva az ámulattól.

- Ha ez tényleg igaz ez a lány még különlegesebb, mint gondoltam. - húzta oldalra a száját majd ingerülten ült vissza foteljába - Akkor itt maradtok mind ketten és a kardot is megtartom. - intett és az emberei újra elkaptak Lokival együtt, aki felnevetett.

- Azt hiszed, hogy ha már Midgardon félnek tőled másnak már nincs is hatalma feletted? Mit gondolsz mit fog Odin tenni, ha meg tudja, hogy foglyul ejtetted a fiát a hitvesével együtt? - mondta Loki magabiztosan rezzenéstelen arccal.

- A fiát? Tudtommal te nem vagy a fia. - ijedten néztem Lokira, nem mutatta, de tudtam, hogy ez most fájt neki.

- Hogy képze...

- Még ha vér szerint nem is, - vágott bele Loki a szavamba - úgy gondolod sorsomra hagyna egy hitvány kis kereskedő markaiban, holott oly könnyedén eltaposhatna, mint egy hangyát? - eresztett meg egy gonosz mosolyt - Add át a kardot, akkor semmi következménye nem lesz e tettednek és élheted továbbra is a szánalmas kis életed itt a midgardiak között. - Kram állát dörzsölgette miközben megvető pillantásokat vetett ránk. Hirtelen mérgesen feldöntötte a mellette lévő italokkal teli asztalt.

- Hozzátok ide azt a vackot. - a katonák elengedtek és az egyik a kardért sietett.

- Jó döntést hoztál és ne aggódj Odin erről nem szerez tudomást. - néhány pillanattal később a katona lepelbe csavarva hozta el nekünk a Last, amit Loki vett át megforgatta párszor majd eltüntette. - Menjünk kedvesem. - karolt át és azonnal indultunk is kifelé.

- Légy óvatos herceg! - kiáltott utánunk - Egyszer már megszerzett magának nehogy újra sikerrel járjon. - Loki egy pillanatra megtorpant, de nem veszélyeztetett minket haladt tovább kifelé. Kint rögvest a furgonhoz mentünk Nat már indulásra készen ült a volán mögött. Miután Dean idegesítő kérdéseit lerendeztem csendben utaztunk, Loki teljesen magába fordult és meredt maga elé.

- Vajon kiről beszélt? - kérdeztem, hogy kicsit kirántsam a gondolataiból.

- Nyilván arról, aki fogvatartott és irányított, de engem jobban érdekel az, hogy honnan tudhatott arról, hogy Odin nem az apám.

- Minden bizonnyal ugyanattól. Kramnak még a sötétség bugyraiban is vannak ismerősei. - húztam el a szám undorodva. Láttam Loki milyen nyugtalan így megfogtam a kezét remélve, hogy egy kicsit megnyugtathatom. Mikor ezt megtettem akkor vettem észre, hogy a gyűrű még rajtam van. - A gyűrű, még nem adtam vissza. - kezdtem el lehúzni mire Loki elkapta a kezem.

- Hagyd ez már a tiéd. - kezdtem volna ellenkezni, de folytatta - Ne aggódj nekem nem fontos, nincs semmi jelentősége meg hát jól áll a kezeden. - nézte meg újra - Ez talán még vigasztalhat is egy kicsit mivel a kardot nem kapod vissza egy darabig.

- Mi? Miért?

- Nem is tudom talán mert ötven évvel ezelőtt elvesztetted és az egyik legalantasabb bűnöző markába jutott? A végén még eladta volna egy midgardinak mondván, hogy ez az átkozott Excalibur. - nehezen bírtam visszafogni a nevetést, amit Loki észre is vett és szemét forgatva fordult el - Attól még, hogy ki nem állhatom ezt a helyet nem jelenti azt, hogy nem tudok róla semmit.

- Meg sem szólaltam.

- Szinte hallom a gondolataidat. - duzzogott.

- Az lehetettlen. - kuncogtam mire ő is elmosolyodott. A vállára döntöttem a fejem, úgy éreztem egy kis időre megszabadítottam a rossz gondolataitól.