Az álmaidban (Loki ff)

22.

Dél környékén járhatott az idő a kanapén ülve olvasgattam mikor meghallottam Loki lépteit ahogy lassan halad lefelé a lépcsőn. Az ő kezében is egy könyv volt, amit letett az asztalra majd a könyvesszekrényhez vette az irányt.

- El is olvastad? - kuncogtam miközben rápillantottam. Fürkészve kutakodott a könyvek között. - Ha szeretnéd javasolhatok valami ehhez hasonlót.

- Nem kell köszönöm ezt is elég volt végig szenvedni. - mondta olyan halkan, hogy szinte alig hallottam meg és egyértelműen kerülte a szemkontaktust.

- Jól vagy? olyan bágyadtnak tűnsz. - kérdeztem tőle - Rosszul aludtál?

- Nem léptél vissza az álmomba? - kérdezte miközben egy midgardi Asgardról szóló könyvet lapozgatva leült a mellettem lévő fotelba. Megráztam a fejem,

- Nem tudtam visszaaludni, inkább elvégeztem a ház körüli teendőket. Rose is beugrott beszélgettünk egy keveset aztán leültem olvasni és azóta itt ülök. - Loki csak megértően hümmögött és a könyvbe mélyedt.

- Ez nevetséges. - sziszegte percekkel később - Ezeket mégis miből gondolták a midgardiak?

- Mit? - kérdeztem fel sem pillantva.

- Mindent. Az egésznek max egy százaléka, ha igaz.

- Ezek a dolgok évszázadokkal ezelőtt lettek feljegyezve. Mit vártál egy olyan civilizációtól, akik az hitték istenségek szálltak alá az égből?

- Igaz, ez a nép még mindig visszamaradott nem, hogy akkor.

- Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam.

- Felőlem.

- Ah unatkozom. - hajtottam hátra fejemet.

- Hát kezdj magaddal valamit. - mondta teljességgel érdektelenül.

- Tőled nem lehet. - sóhajtottam.

- Miért mit tennél, ha nem volnék itt. - zárta be a könyvét sértetten.

- Ki mennék.

- És ebben miért gátollak?

- Mert nem hagyhatlak sokáig egyedül állandó megfigyelés alatt kell lenned. - magyaráztam, Loki pedig felhorkantott.

- Kettőnk közül te vagy az, aki elszokott tűnni a másik szeme elől. Mellesleg kezdem megkedvelni az itteni életet és az, hogy itt létemmel felforgatom az életed, csak hab a tortán. - vigyorgott álnokul - De ha olyannyira félsz magamra hagyni hát veled tartok.

- Az sem jó jelenleg az egész világ ismeri azt a csinos pofidat. A végén tömegek támadnának rád.

- Igy már jó lesz? - felnézve rá elakadt a szavam. Haja rövidebb és világosabb lett Asgardi ruháját egy midgardi öltöny váltotta fel, ami tökéletesen állt neki.

- Jobb, de így is feltűnő leszel. - álltam fel és mentem összeszedni a holmim.

- Miért?

- Fogalmazunk úgy, hogy nem átlagos a kinézeted. - mielőtt elindultam fel a lépcsőn még láttam Loki megvilágosult sunyi vigyorát.

Mikor leértem Loki türelmetlenül toporgott az egyik festményt bámulva. Hamar el is indultunk, nem tévedtem sokan megbámulták őt. A közeli parkot tűztük ki úticélul, oda felé egy kávézóba is benéztünk két kávéért.

- Gyakran jársz ide? - ültünk le egy padra és csak néztük a parkban lévő embereket, akik csak élték az életüket. Voltak idősek, középkorúak, gyerekek egyaránt.

- Mondhatni. Ez itt a legnyugodtabb hely, amit ismerek a házamon kívül természetesen. - kortyoltam lassan a kávémba.

- Asgardban nyugodtabb volna. - suttogta előre nézve.

- Nem tagadom.

- Miért nem megyünk el megnézni a tavat? - felvont szemöldökkel fordultam felé.

- Nem lehet.

- Csak megyünk és jövünk. Senki sem tudja meg sem itt sem ott. Mindössze Heimdal. - magyarázott lelkesen - Gyerünk! - válaszolni sem volt időm felrántott a padról úgy, hogy a poharam is elejtettem. A park egyik elhagyatottabb részére vonszolt és már kiáltott is. - Heimdal nyisd meg a Bifrösztöt. - szinte azonnal ezernyi fény vett körül bennünket.

- Mit műveltél? - kérdeztem mérgesen, már a Bifröszt kapujában. Mielőtt válaszolhatott volna egy puffanó hang zavart meg minket. Heimdal a földön hevert szinte vérbe fagyva utolsó erejével hozott át minket. Azonnal segítségére rohantam, de már késő volt. - Mi folyik itt?

- Siess menjünk. - sürgetett Loki. Amilyen gyorsan tudtunk eljutottunk a palotához, ahol hatalmas csaták folytak a chitaurikkal. Mindenütt elesett katonák sajátjaink és az ellenségé egyaránt. Asgard évezredek óta nem volt ilyen állapotban. Thor amint végzett a rátámadó katonákkal felénk sietett.

- Testvér, Thyra későn jöttetek Asgard elveszett. Szinte mindenki oda lett. - Thor szavait hallva az ájulás kerülgetett. De erősnek kellett maradnom és segítenem a végsőkig.

- Loki add a Last.

- Nem.

- Mi az, hogy nem?

- Nem engedem, hogy bajod essen. Te azonnal visszamész Midgardra. - fogta meg a karom és már vitt volna el onnan.

- Nem, nem hagylak itt titeket. Megőrültél? - próbáltam kiszabadulni, de lehetetlennek bizonyult.

- Csak menj és élj úgy, mint ezelőtt, és felejts el.

- Mintha az olyan egyszerű volna! - ordítottam rá teljes erőmből. Végül sikeresen kirántottam a karom és elindultam vissza harcolni. Hamar kereszteződött az utam egy chitaurival. A harc közben földre taszított és lesújtani készült.

- Ne! - Loki kiáltását hallottam, pillanatok alatt előttem termett, őt találta el a végzetes csapás. Felfogni alig tudtam mi történt, Thor végzett a katonával Loki pedig rám nehezedett. Óvatosan már könnyes szemekkel magam mellé helyeztem. Nehézkesen felemelte kezét és arcomra simította. - Feloldozlak esküd alól. - mondta rekedtes hangon, szemeim tágra nyíltak.

- Nem, nem csak ezt ne tedd. Hallod ezt nem teheted meg velem. - zokogtam.

- Thor óvd meg az életét, ne ártson neki senki még ő maga sem. - azzal végleg lehunyta szemeit.

- Ne! - a könnyektől homályosan láttam, de minden erőmmel próbáltam egy fegyvert keresni. Meg is találtam az elejtett tőröm és már készültem volna lesújtani, azonban Thor elvette tőlem. - Thor ne tedd ezt, utána kell mennem.

- Megígértem neki Thyra, az esküd semmis nem kötelez már semmi a halálra. - ezeket halva minden fájdalmam egy ordításban tőrt ki.

Loki szemszöge:

Mióta visszaértünk Thyra már rég nyugovóra tért én viszont képtelen voltam lehunyni a szemem. Nem akartam újra átélni azt az álmot azt pedig végkép nem akartam, hogy ő lássa. Szörnyű sikolyra lettem figyelmes, Thyra fájdalmas sikolyára. A Las-szal a kezemben rohantam hozzá ahogy tudtam. Felvoltam készülve bármire, de ami fogadott mindennél borzalmasabb volt. Thyra fájdalmasan zokogott az ágyában ülve, mint aki épp egy rémálomból ébredt volna fel. A kardot eltüntetve ültem óvatosan mellé, amire rögtön felkapta tekintetét. Halálra volt rémülve szemei a könnyektől csillogtak, meg akartam érinteni az arcát, de ahogy a kezem közeledett ő próbált minél messzebb húzódni.

- Thyra...