Az álmaidban (Loki ff)

2.

2012 New York légibázis.

Thor és Loki újra a Földön. Mikor megtudtam, hogy mit művelt Loki egyszerűen nem tudtam elhinni. Ő sosem tenne ilyen brutális dolgot ráadásul minden ok nélkül. Képtelenség valami itt nem stimmel. Lokit elvitték egy különleges cellába én pedig vártam, hogy Thor megérkezzen. Tudnom kell mi történt miután visszatért Asgardba. Amint beléptek a hangárból Thor karját megragadtam és oldalra húztam.

- Thor én vagyok az. – Thor először furcsállva méregetett, de hamar rájött kivel áll szemben.

- Thyra. Mit keresel itt?

- A S.I.E.L.D.-nek dolgozom. Beszélnünk kell. – berángattam az egyik kihallgatóba és azonnal kikérdeztem – Thor mi történt Asgardban? Mi történt Lokival?

- Mégis mivel kezdjem?

- Az elejével! – ripakodtam rá ugyanis nem nagyon volt időnk.

- Ha úgy vesszük az egész ott kezdődött, hogy eltűntél. – háborodott fel ő is.

- Ezt meg hogy érted?

- Miután köddé váltál Loki és Sigyn durván összevesztek. Sigyn elment a csapattól, Loki pedig magába fordult. Hetekig a könyvtárban gubbasztott. Te tudod a legjobban az mit jelentett. – Thor szavai kissé megtörtek. Lokinak az a hely egy menedék volt, ott úgy érezte mindig is, hogy biztonságban van. Nyilván megviselte Sigyn távozása. Nem azért hagytam el a hazámat, hogy ez legyen a vége. – Loki azóta nem önmaga főleg, hogy míg én száműzetésben voltam kiderült, hogy nem vagyunk vér szerint testvérek.

- Hogy mi? – kerekedtek el a szemeim. Loki sokat szenvedhetett az utóbbi években és én nem álltam mellette. – És mégis, hogy került ide? Miért nem figyeltetek jobban rá?

- Igazából eddig úgy hittük halott. Mikor visszatértem Asgarba nagy csatát vívtunk egymás között. A Bifröszt egyrésze leomlott ő pedig lezuhant. Meg akartam menteni, de ő ellökte magát és lezuhant. Ha tudtalak volna értesítelek róla, de mivel a híd leomlott nem jöhettem el.

- Jobb is, hogy nem tudtam róla. – alig találtam a szavakat. Loki meg is halhatott volna. Sosem bocsájtottam volna meg magamnak, ha valami baja esik. Azonnalutána mentem volna.

- Fogalmam sincs mi történhetett vele utána. Beszélned kellene vele rád hallgatna.

- Nem akarom, hogy tudja itt vagyok. Ugye még nem mondtad el neki. – nemlegesen megrázta a fejét – Ez maradjon is így. Menned kellene Fury mindannyiótokkal beszélni akar.

- Te is jössz? – elgondolkodtam. Milyen szörnyűségek történhettek vele még. Ha maradok vajon máshogy alakul? – Thyra. – Thor hangja zökkentett ki a nyomasztó gondolatokból.

- Itt hívj Jessicanak vagy Jessnek. Furyn és Coulsonon kívül senki sem tudja, hogy nem vagyok ember. – rosszallóan elhúzta a száját.

- Legyen, Jess. – nyomta meg a nevem.

- Én nem megyek veled. Megnézem, hogy van. – bólintott, ő el is ment.

Azonnal elindultam. Látni akartam őt. A saját szememmel akartam róla meggyőződni, hogy minden rendben van vele. Sok mindent elkövetett az utóbbi időkben, de még mindig úgy éreztem, hogy ő nem menne ilyen messzire. Meg álltam az ajtó előtt és láthatatlanná váltam és csak utána léptem be. Egy hatalmas üvegcella közepén ácsorgott, amit egy veszedelmesebb személynek terveztek. Olyan közel mentem az üveghez amennyire csak lehetett. Lassan elkezdett sétálni egyik oldalról a másikra. Valamin törte az agyát ez a rég látott látvány megmosolyogtatott. Hirtelen megtorpant és felém nézett mintha tudná, hogy itt vagyok. Felém sétált és előttem meg állt. Csak az üvegfal választott el minket. Akkor vettem észre a szemeit. Amilyen gyorsan csak lehet meg kell találnom Thort. De nem bírtam itt hagyni őt, csak néztem a szemeibe és mintha ő is ezt tette volna.

- Ki vagy? – hangjától megborzongtam.

- Látsz engem? – kérdeztem döbbenten.

- Nem mondanám. De éreztem a jelenléted. – mosolygott ravaszan.

- Jelentéktelen személyemet nem kell ismerned. – azzal további szó nélkül otthagytam.

Siettem a hajóhídra ahogy csak tudtam. Thor és a többiek javában értekeztek mikor berontottam.

- Brock maga mit keres itt? – figyelt fel rám Fury.

- Bocs főnök, de ezt muszáj tudniuk. – mindenki kíváncsi szemekkel nézett rám – Loki szemei kékek.

- Na és? A kishölgy talán a kék szeműekre bukik? – szólalt meg Stark – A Kap is kék szemű összehozhatok önöknek egy gyertyafényes vacsit.

- Nem, nem értik. Thor, az öcséd szemei kékek. – mondtam már csak neki szép lassan, hogy essen már le neki.

- Az lehetetlen. – világosodott meg végre – Ezek szerint őt is irányítják. Loki mégsem önszántából tette, amit tett.

- Ezt megmondják a szeme színéből? – kérdezett rá Dr. Banner.

- A fivérem szemei általában zöldek. Akiket pedig a jogarral irányít mindannyijuknak kék lett a szeme, nem igaz? – erre a csapat nagy része bólintott – Azt hiszem Lokit is irányítja valaki.

- De ő nem tűnt zombinak.

- Starknak igaza van ő nagyon is magánál volt. – csatlakozott a Kapitány is.

- Én úgy vélem Lokinak nem konkrét utasításokat adtak, mindössze az elméjét manipulálták a jogarral. Azaz Loki azt hiszi, amit tesz abból jó származik. – magyaráztam. Az a jogar egyedi, különleges erővel bír.

- Doktor kérem vizsgálja meg a jogart és keressék tovább a kockát. Romanoff tudjuk meg mit ültettek a fejébe, mire megy ki ez a kis játék. – adta ki az utasításokat Fury.

Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Tudtam, hogy Loki magától nem lenne erre képes. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Thor mellettem áll.

- Köszönöm, ha te nem vagy lehet én nem jöttem volna rá erre.

- Tudod, ha Loki magánál is lett volna tudom, hogy jó okkal tette volna, amit tett. Ok nélkül ő nem cselekszik. Ezt tartsd szem előtt és segíts neki. Szüksége van a fivérére.

- Rád is szüksége van.

- Szerintem már azt sem tudja, hogy létezem. – horkantottam fel.

- Brock jöjjön ide. – kért helyett inkább utasított Fury.

- Igen uram?

- Tudom jól, hogy a jelenlegi ügybe lehetetlen, hogy ne folyjon bele. De legalább annyit tegyen meg, hogy felvilágosít mielőtt készül valamire. Mégis csak nekem dolgozik.

- Én nem készültem semmire uram. Mindössze meglátogattam egy rég nem látott barátomat.

- Lehet, hogy Loki általában nem tekinthető veszélyesnek, de míg a jogar hatása alatt áll az és nem szeretném, hogy ha több ügynökömnek baja esne.

- Uram illetéktelen behatolás a rendszerben. Valahol a bázisról fogjuk a jelet. – jelentette Hill.

- Ezt nem hiszem el. – mormogta Fury az orra alatt és a labor felé indult. – Stark mégis mit művel?