Az álmaidban (Loki ff)

4.

Láttam ahogy a cella alattam egyre csak közeledik a föld felé. Már én is vártam a becsapódást mikor Thor hirtelen áttörte az üveget. Pörölyét szorongatva sebesen felém közeledett. Amilyen finoman csak tudott elkapott és velem együtt szállt le a földre. Eltoltam magamtól Thort és megpróbáltam felvenni a kapcsolatot Furyval, de nem sikerült. Idegesen ordítva rúgtam bele teljes erőmből a mellettem lévő sziklába.

- Jól vagy? – hallottam meg a szőke hangját.

- Úgy nézek ki, mint aki jól van? – ripakodtam rá, amitől kicsit meghátrált – Tudod Thor azt hiszem még csak most realizáltam mennyire is komoly a helyzet. A gyerekkori barátom most ölte meg azt az embert, aki segített nekem a Földi életem során. Félek mi lesz, ha nem tudjuk visszahozni. Próbáltam, úgy beszéltem hozzá, mint régen, de csak egy pillanatra tényleg egyetlen pillanatra láttam őt. Aztán megint csak azt a lelketlen tekintetet. – vizslattam a földet. Most bukott ki belőlem az elmúlt pár nap összes feszültsége. Aggódtam Lokiért. Ha akkoriban nem megyek el akkor is így alakult volna? Nem, biztos, hogy nem. Ez az egész részben az én hibám.

- Thyra. – lépett elém és enyhén megszorította a vállaimat – Ez már remek, mikor én próbáltam még csak megsem rezdült. De téged felismert. Ne félj Thyra sikerülni fog. Észhez terítjük aztán mindannyian haza megyünk Asgardba és ünnepi lakomát csapunk. Rendben?

- Ti mehettek, de nekem egy életre elegem lett az általatok kreált káoszból. – löktem le magamról a kezét és helyet foglaltam a most már repedt sziklán.

- Ezt, hogy érted?

- Pontosan ahogy mondom Thor, ahol ti megjelentek nincs más csak káosz. Erre nincsenek jobb szavak. – túrtam bele a hajamba. Nem hibáztattam annyira Thort, mint amennyire mutattam, de ezt semmi pénzért nem vallottam volna be neki. És egyébként is igazam van ez a kettő szabályosan vonzzák a bajt.

- Ugyan már, mondj egy példát.

- Ahogy óhajtod. Nem is kell messzire tekintenünk a múltban. Mindössze egyetlen egy évet. – mutattam fel a mutató ujjam – Egy évvel ezelőtt téged száműztek a Földre, Loki pedig utánad küldte a Pusztítót. A Pusztítót Thor, amit elméletileg istenek ellen készítettek. Ugye emlékszel még?

- Inkább hagyjuk.

- Szerintem is.

- Tényleg nem térnél haza? – ült le mellém – Apám biztos örömmel visszahelyez Asgardba egy szavadba kerül.

- Hidd el mindenkinek jobb, ha nem megyek. De nem most van itt az ideje, hogy ezt megvitassuk. Kapjuk el az öcsédet. – álltam fel hirtelen.

- De mégis hol van egyáltalán? – jött utánam Thor.

- Egy olyan helyen, ahol nagy feltűnést kelthet. Irány New York, Thor.

- Rendben, azonnal induljunk. – nyújtotta felém a kezét vonakodva, de közelebb mentem és amilyen szorosan csak tudtam átkaroltam a nyakát.

- Tudod hiába eltelt 50 év ugyan úgy viszolygok a repüléstől. Főleg, ha te vezetsz. – mély dörmögő hangján felnevetett és nagy sebességgel indultunk útnak.

New York közelében már látni lehetett az átjárót, sajnos Loki sikerrel járt.

- Thor dobj le a Stark torony felett. – kiáltottam, hogy hallja a süvítő szélen át.

- Rendben. De melyik az?

- Az amelyiket egy hosszú fénysugár köt össze az űrkapuval Thor, az!

Chitaurikat kerülgetve siettünk a toronyig. Felpillantva a kapura elszörnyedtem a látványra, szó szerint özönlettek a chitauri katonák odaátról. A torony fölé érve megláttam Lokit teljes Asgardi harcidíszben, ahogy az épület hatalmas erkélyén gyönyörködött művében. Thor engedett szorító ölelésén én pedig elengedve nyakát fivére mögött landoltam. Thor is lassan leereszkedett előtte.

- Loki, állítsd le a Tesseractot!

- Nem lehet leállítani. Elkerülhetetlen a háború.

- Ahogy akarod.

Azzal Loki Thornak esett. Akár csak gyerekkorunkban, mint amikor egy játékon marakodtak. De ez jóval komolyabb helyzet volt. Gyengének éreztem magam, így amíg nem volt szükséges nem avatkoztam közbe. Míg dulakodtak szemügyre vettem a kockát egy energiamező vette körbe így lehetettlen megközelíteni. Mikor visszafordultam a srácok felé megpillantottam a Quinjetet Clinttel és Natashával a fedélzetén. Loki hirtelen leütötte Thort majd a jogarral kilőtte a gép egyik szárnyát. Thor, amint felállt behúzott Lokinak viszont a Quinjet zuhant és én nem tudtam nekik segíteni.

- Thor segíts Clintéknek! Lokit bízd rám! – Thor megforgatva a mjölnirt a repülő után ment.

Loki felém fordult és gúnyosan vigyorgott. Egyértelműen lenézett engem. Muszáj kijózanítanom valahogy, még akkor is, ha nem bírom tovább tartani ezt az alakom.

- Már megint te?

Se szó se beszéd neki ugrottam. Nincs szükség bájcsevejre, csak valahogy ki kellene őt ütni. Földre küldtem és ahogy tudtam leszorítottam. A szemeiben nem volt élet. Mi lett veled Loki? Nézni sem bírtam. Elfordítottam a fejem így viszont a pusztuló város látványával szembesültem.

- Nézd Loki. Nézd meg ezt sok pusztítást, szenvedést. Ezt te sosem akartad volna. – vissza fordulva láttam, ahogy ő is szörnyülködve néz végig a városon. Egyre gyengültem nem sok időm volt már.

- Már túl késő. – suttogta és zöld szemeivel az én zöldjeimbe nézett – Túl késő megállítani.

- Nem Loki, nem az. – hirtelen újra érzelemmentesé vált és lelökött magáról. Ez így nem fog menni. maradjunk a nyers erőnél. Thor a torony mellett villámokat szórt néhány chitaurira, amitől eszembe jutott egy ötlet. – Thor! Küld meg egy villámmal!

- Hogy mi?

- Küld meg egy villámmal! – ismételtem meg minden egyes szót kihangsúlyozva – Ne kéresd magad tudom jól, hogy már rég meg akarod tenni. – Thor elvigyorodott és teljes erejével összegyűjtötte majd Loki felé irányította a villámokat. A becsapódás előtt hátrébb mentem a fiatalabbtól. Loki felemelte a jogart és szabályosan villámhárítóként használta azt. Amig nála van ez nem fog beválni. – Thor, ha szólok csináld meg újra! – utolsó erőmmel láthatatlanná váltam és amilyen gyorsan csak tudtam Lokihoz szaladtam. Megragadtam a jogar felém eső végét és megrántottam. Másik kezemmel Lokit teljes erőből eltaszítottam így sikeresen kirántottam a jogart a kezei közül. – Most! – kiáltottam fel.

A villámok ezúttal célt értek, Loki ájultan esett a földre. A jogart elhajítva szaladtam oda hozzá. Letérdeltem mellé és újra láthatóvá váltam. Vörös hajam szemembe hullott és ekkor tudatosult bennem, hogy újra eredeti alakomban vagyok. Thor lassan mellénk ereszkedett.

- Thyra jól vagy? – csak bólintottam – Szerinted sikerült?

- Sikerülnie kellett. Menj segíts a többieknek én mellette maradok. Ilyen állapotban amúgy sem tudnék harcolni.