Az álmaidban (Loki ff)

18.

- Azt a kardot? - óvatosan bólintottam - Ezt nem hiszem el, neki adom a legjobb, legerősebb fegyverem és csak úgy elveszíti. - intézte burkoltan hozzám a szavait - Hogy lehetett ennyire felelőtlen, hogy egy ilyen kardot elveszítsen? Mégis mi történt?

- Majd elmesélem, de most beszéljük meg hogyan szerezzük vissza oké? - Loki nagy levegőt vett, hogy kicsit lenyugodjon majd bólintott.

- Én úgy gondolom ez egyemberes munka lesz. - kezdett bele Nat - Úgy járunk a legjobban, ha egyszerűen ellopjuk és az egyetlen személy, aki képes rá az Jess. - Loki csak helyeslően bólintott Dean viszont nem értett ezzel egyet.

- Jess nem tudja ezt meg csinálni, te vagy én könnyedén kilopnánk azt a kacatot. - Loki halk kacaja zavarta meg Deant - Talán valami problémád van? - kérdezte ingerülten.

- Csak úgy néz ki te egyáltalán nem ismered Jessicat.

- Nálam jobban kevesen ismerik. - Dean túlzottan el volt szállva magától. Ő sohasem ismerhetett ki igazán.

- Pedig nem úgy tűnik mintha tisztában lennél az képeségeivel. Annyi tudással rendelkezik Asgardról és a népéről mintha ő maga is oda tartozna. - vigyorgott remekül megfogalmazott iróniáján - Harctudása is kiemelkedő még engem is képes volt földre teríteni. Ehhez a küldetéshez nem csak egy szimpla ügynök szükséges, Thyra kardja különleges kevesen tudják kezelni. Jessica tökéletes a feladatra. - Dean undorodva figyelte Lokit majd rám szegezte tekintetét.

- Induljunk Natasha, holnap akció előtt megbeszéljük a többi részletet. - állt fel és Natashával együtt elindult az ajtó felé.

- Loki, Jess holnap találkozunk, pihenjetek és készüljetek fel. - köszönt el Nat és már el is hagyta a házat, de Dean még visszafordult néhány pillanatra.

- Most biztosan kicsattansz az örömtől a példaképed téged magasztal, de remélem tudod ez a Földön a semmivel egyenlő. Egy gyilkos szerint a fajtája közé illenél biztos felemelő érzés. - Dean megjátszott mosolya eltűnt és végre megmutatta az igazi kegyetlen tekintetét. Egy kicsit megtorpantam és a kezeim is megremegtek az idegtől, de elrejtve ezeket magabiztosan szembe szálltam vele.

- Ennél felemelőbb érzésben még nem volt részem, büszkén vallom ezekután magam Asgardinak. - Dean dühösen Nat után viharzott, mikor bezártam az ajtót úgy éreztem egy mázsás súly esett le rólam.

- Te félsz tőle. - mondta döbbenten Loki.

- Nem félek, mégis miből gondolod? - Loki megfogta a kezem és a szemem elé emelte, a tőrömet szorongattam, amit észre sem vettem, hogy idő közben előhívtam.

- Mégis mit művelt ez a mocskos halandó, hogy TE így rettegsz tőle? - sziszegte ingerülten - Azonnal utána megyek.

- Nem Loki nem mész te sehová. Holnap megszerzem a kardot aztán nem látom őt soha többé. - a Dean által kihozott poharakat visszavittem a konyhába és a mosogatóba ragtam. Azt hitem soha többé nem kell látnom őt. Megfogtam a poharat, amiből ivott és jó erősen a földhöz csaptam, hatalmas csattanással szilánkokra tört akár csak az a bögre, amit még tőlem kapott.

- Mit művelsz? - sietett be Loki.

- Ebből ivott. - mondtam hanyagul vállat vonva.

- A leghűségesebb katonám, aki óriásokkal küzdött, vadállatokat szelídített meg, akinek rettegtek a hatalmától, most fél egy nyomorult kis halandótól. Megrémít ennek a látványa. - lépet mellém.

- Nem félek szimplán undorodom tőle. Bárcsak soha többé ne kellene látnom.

- Meg kellett volna ölnöd.

- Azt hiszed nem fordult meg a fejemben? - nevettem - De nem ér annyit, ha megtettem volna komoly következményekkel járt volna és nem csak rám nézve. - leguggoltam és csendben elkezdtem összeszedni a pohár darabjait. Loki csak mellettem állt és figyelt. - Azt hiszed szörnyeteg vagy mert olyan estimeséken nőttél fel, ahol a jötunöket állítják be gonosztevőnek. De én láttam már igazi szörnyeteget. - a darabokat kidobtam majd Lokihoz fordultam - Az imént te is találkozhattál vele. Becsapott, átvert, megtévesztett az elején azt hittem olyan, mint te, de aztán kiütött az igazi énje. Nem érdekli gyerek, nő vagy férfi, ha nem a Földről való számára jelentéktelen az élete. A szemem látára ölt meg egy eltévedt utazót, akit várt otthon a családja, persze kimagyarázta magát, de ezek után már nem bíztam benne. Jelenleg ő még kedvel engem és nem érti miért nem úgy gondolkodom ahogy ő, de ha tudná, hogy Asgardi vagyok talán velem is végezni akarna.

- Én is öltem már.

- Én is Loki, de nem úgy ahogy ő. Látnod kellett volna a tekintetét, mint akinek az életcélja elpusztítani mindent Midgardon kívül. Az a legrosszabb, hogy túlságosan is megbíztam benne, azt hittem találtam egy társat, aki... - aki segít elfelejteni - Mindegy hagyjuk ezt, menj nyugodtan a szobádba én nekilátok a főzésnek. - léptem a hűtőhöz és hallgattam ahogy Loki elsétál.

*

Csak bámúltam a lágyan hullámzó vizet és hallgattam a kellemes madár szót, pár pillanattal késbőbb meghallottam a közelgő lépteket. Amint beléptem Loki álmába azonnal magára hagytam és ide jöttem, Asgard minden egyes pontja közül ez a hely hiányzott a legjobban. Mikor Midgardon gondjaim adódtak legszívesebben azonnal rohantam volna ide.

- Látom teljes mértékben ki élvezed az álmaimat. - elmosolyodtam, Loki mellém ült és utána együtt figyeltük tovább a csendes vizet.

- A Bifrösztön veszítettem el. - mondtam ő pedig csak figyelt - Nem tudom hogyan, talán kiesett a hüvelyéből miközben Midgard felé tartottam, de mikor megérkeztem már nem volt meg. Sajnálom, hogy nem ügyeltem rá eléggé, elhiheted mennyire pánikba estem mikor tudatosult bennem, hogy elveszett. - évszázadokkal ez előtt mikor Loki nekem adta a Las névre hallgató kardot megesküdtem, hogy vigyázni fogok rá és hogy azzal a kardal fogom védeni az életét. Egy különleges kard volt, csak nekem és Lokinak engedelmeskedett, ha más érintette a Las súlyos sebeket ejtett rajta. - De holnap visszaszerezzük ne aggódj.

- Engem nem a kard érdekel. - szólt közbe hevesen - Egész idő alatt védtelen voltál, Thyra. Nem volt nálad a fegyver, amit a védelmed érdekében adtam neked. Érted? - Loki mélyen a szemembe nézett, a szemei furcsán csillogtak. Talán félt, megrémítette, hogy védtelen voltam? - Mi lett volna, ha bajba kerülsz? Birtokolsz mágiát, de mindketten tudjuk a harc az igazi erőséged. Egy nagyobb küzdelemben talán el is estél volna. Ez az egész nem történt volna meg, ha nem jössz erre a borzalmas helyre. Tudom még időre van szükséged, tudom nagyon jól, hogy nem akarsz beszélni és én próbálom is figyelmen kívül hagyni a történteket. De nem megy, minden előjel nélkül felszívódtál, tudod te, hogy aggódtam? - döbbenten figyeltem őt - Igen Thyra aggódtam és csak az nyugtatott, hogy az a nyavalyás kard nálad van, hogy megvédd magad. Erre közlöd velem, hogy egész idő alatt míg itt tartózkodtál nem volt a birtokodban. Fel tudod fogni milyen érzés kerített hatalmába ez hallatán?

- Csak meg kellett volna rólam feledkezned. - suttogtam elfordulva.

- Mintha olyan egyszerű volna téged elfelejteni. Te voltál az egyetlen személy, aki megértett.

- Nem támaszkodhatsz örökké rám.

- Miért ne tehetném? - Loki teljes felháborodottsággal nézett a szemembe.

- Mert az csak fájdalmat okozna.