Az álmaidban (Loki ff)

40.

Egy asztalnál ültünk mindannyian akárcsak régen és halk zene szólt. Thor és Volstagg már enyhén illuminált állapotban vihogva társalogtak. Hogun és Fandral nem voltak annyira lerészegedve, de már nekik sem kellett sok. Azt hiszem Sif és én voltunk a legjózanabbak. Loki nem látszott részegnek, de ő is elég sokat ivott, vidámabbnak is tűnik, mint álltalában. Egy kis idő után alábbhagyott a pezsgő hangulat, kicsit már unalmas volt. Egy apró gondolattól vezérelve ritmusosan ütöttem ujjamat az asztalnak. Hirtelen Loki elkapta a kezem és közelebb húzott magához.

- Ezt ne csináld. - suttogta feszülten.

- Mégis mit? - játszottam az értetlent.

- Ne szórakozz, tisztában vagyok vele mi a terved. Úgyhogy ne tedd. - sziszegte az utolsó szavakat. Elmosolyodtam a reakcióira.

- Ne már Loki, annyi év után visszatértem és időm sem volt egy jót mulatni. Végre újra köztetek lehetek, kérlek. - szúrós tekintettel figyelt - Azért ennyire te sem lehetsz kegyetlen. - néztem a szemébe mire megfeszült.

- Ne próbálj manipulálni.

- Ki kérem magamnak, én nem próbállak manipulálni. Én már manipulállak. - kuncogtam fel mire szemet forgatva elengedett.

- Csak egyszer. - fonta keresztbe a karjait.

- Már rég tisztában kellene lenned vele, hogy egynél nem állnak meg. - kezdtem újra dobolni az ujjammal, a bűvös dallam mindenki fülébe bele kúszott. Gyenge varázslat volt a tiszta elmére szinte nem is hatott. A társaságunk részegebbik része kezdett fel-felfigyelni a dobolásra. Thor a sörös korsóját ugyanabban a ritmusban csapta újra és újra az asztalra ezzel az egész asztal úgyszintén rázkódni kezdett. A teremben lévő zenészek követték az ütemet. Volstagg hirtelen felpattant és énekelni kezdett. Nagy vigyor húzódott számra alig hittem el, hogy még mindig képesek erre. Loki mellettem fájdalmasan felsóhajtott én viszont már ütemesen tapsolva hallgattam, ahogy lassan mindenki beszáll a dalolásba. - Nem ilyenkor szoktál köddé válni? - piszkáltam Lokit és minden percét élveztem. Nem akartam, hogy a félreértések miatt szakadék legyen közöttünk. De tudtam ennyivel nem oldhatom meg a problémát, minél hamarabb tisztáznom kell vele mindent. Tudnia kell, hogy szeretem és hogy többé sohasem szakíthatnak el tőle az életem árán is szorosan mellette állok majd.

- Nem szeretnélek magadra hagyni és nemmellesleg látni szeretném a reakciód. - felvontam a szemöldököm, nem értettem miről beszél, majd hirtelen leállt a zene. Fandral leintette a zenészeket és mindenki poharat ragadott még Loki is komoly képpel emelte magasra poharát és szabad kezével megszorította az enyémet. - Emeld poharad. - súgta fülembe, furcsállva, de tettem ahogy kérte.

- Húgomra. - kiáltotta Fandral - Bárhol legyen most, remélem boldog és egészséges.

- És hangjával beragyogja a világot, ha már Asgardban nem hallatja azt. - folytatta Volstagg.

- Remélem gyönyörű mosolyával meghódítja a férfiak szívét. - szólalt fel Hogun.

- És szét is rúgja a hátsójukat, ha rosszul bánnak vele. - Thor szavai mindenkit megnevetettek.

- Remélem olyan társaság veszi körbe, akik szeretik és tisztelik legalább feleannyira, mint mi. - mire Sif is sorra ért már könnybe lábadtak szemeim. Mindenki Loki felé fordult.

- Oly rég voltál már körünkben mond csak még mindig ugyan az a vágyad? - kérdezte Fandral.

- Legyen bárhol, még ha boldog is én csak azt akarom, hogy minél hamarabb térjen vissza hozzánk.

- Thyra-ra! - még fel sem fogtam Loki szavait, mikor a bátyám felkiáltott, őt pedig követték a többiek. Kiitták a poharaik tartalmát majd ujjongani kezdtek. - Húzzátok a kedvenc dalát! - újra felzendült a zene és ők újra énekelni kezdtek.

- Szép akár egy gyászszertartás. - döbbeneten könnyes szemekkel figyeltem Lokit - Akár hányszor összegyűlnek mindig elmondják ezeket a szavakat, már több mint ötven éve. Én az első pár alkalom után nem bírtam tovább. - elszorult a mellkasom és újra átjárt a bűntudat. Míg én Midgardon éltem az életem Loki magányosan szenvedett.

- Nem megyünk ki egy kicsit? - ő csak bólintott, majd felsegített átkaroltam karját és így sétáltunk ki - Már rég tudom mekkora hibát követtem el, de igazán köszönöm ezt a szívfacsaró emlékeztetőt. Bár megérdemeltem, nagyobb büntetés is kijárna nekem. - mondtam mikor a kertben értünk és átalakultam mikor már senki sem láthatott - Önző módon nem gondoltam más érzéseire, csak arra, hogy én ne sérüljek. Ha úgy vesszük szinte egész életemben szolgáltalak mást nem is tudtam elképzelni a jövőmre nézve csak, hogy veled leszek. Melletted az idők végezetéig. Nem bírtam ölbe tett kézzel várni azt, hogy mikor mondod már nincs rám szükség. Inkább mindent hátra hagyva elmenekültem. - nem tudtam miért, de csak úgy ömlöttek belőlem a szavak.

- Sosem tettem volna ilyet. Hát sohasem értettél engem, igaz? - állt meg és maga felé fordított - De ez mind az én hibám azt hittem, ami kettőnk között volt az elég. Mióta először találkoztunk egyszer sem merült fel bennem a gondolat, hogy kettőn útjai elválhatnak. Azt hittem bármi is lesz te mellettem leszel. - húzott egyre közelebb magához olyannyira, hogy a mellkasunk összeért

- Nem hibáztál, ami köztünk volt elég volt, hogy ugyanúgy érezzek irántad ahogy te irántam. - éreztem ahogy Loki karjai megfeszülnek körülöttem majd mintha visszafolytott lélegzettel várná, hogy folytassam - Nem tudtam apáink egyezségéről, ha tudtam volna nem lett volna kérdés Odin melyik fiát választanám. Én csak azt tudtam, hogy király akarsz lenni és hogy bárhogyan is, de támogatni akarlak. Majd mikor Sigyn azt mondta, hogy feleségül veszed mert ez előnyös a számodra, az érzéseim előre törtek és nem tudtam megtenni, ami a köteleségem volt. Nem tudtam elviselni a gondolatát sem, hogy mással lássalak. Annyi minden kavargott bennem megkérdőjeleztem mindent, ami köztünk történt. Csak én éreztem iránta így? Neki csak egy katona voltam? Még annyira sem tisztelt, hogy személyesen mondja el az esküvő hírét? Hogy lehettem annyira vak, hogy azt hittem én leszek a felesége? Most komolyan végig kell néznem a boldogságukat? Ilyen őrült dolgok jártak a fejemben nem láttam tisztán és elhamarkodottan döntöttem. Másnap már Midgardon is voltam.

- Akkoriban úgy gondoltad, hogy te leszel a feleségem? - pimaszkodott, piros arccal néztem rá, nem tudtam elhinni, hogy pont erre kérdez rá. Bólintottam.

- Ahogy te is, hogy te leszel a férjem. - emeltem fel a kezem a gyűrűre célozva. Egy pillanatra mintha ő is elpirosodott volna, de a félhomály miatt nem láttam tisztán.

- De akkor miért utasítottál vissza több alkalommal is?

- Miért nem voltál egyenes?

- Mondtam, hogy tényleg el akarlak venni feleségül. Mi kell még?

- Igen úgy mintha bármi áron vissza akarnád szerezni a játékodat.

- Igen mert te hozzám tartozol. Nem tudom már türtőztetni az érzéseimet, ha rólad van szó, soha többé nem akarlak szem elől veszíteni. Nélküled nem létezem. - homlokát az enyémnek döntötte. Loki szavai teljességgel ledöbbentettek a szívem is eszeveszettül kalapált.

- Nem tudtad volna csak azt mondani Szeretlek gyere hozzám? - suttogtam mire fel kuncogott.

- Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló Szeretlek Thyra, egy romantikus regény sem tudná leírni mennyire szeretlek. Nélküled számomra üres ez a világ, te adsz értelmet az életemnek. Gyere hozzám feleségül.

- Hozzád megyek. - mondtam könnyes szemekkel végtelenül boldogan. Majd egy pillanattal később Loki megcsókolt. Egy pillanatra megdöbbentem majd viszonoztam. Sok nehézséggel néztünk szembe, de végre letisztáztuk egymás előtt az érzéseinket. Abban a pillanatban nem járt más a fejemben, csak hogy végre annyi év után boldog lehetek azzal, akit szeretek és sohasem akarok elválni tőle.

- Éljen! - hallottuk meg Thor kiáltását. Emiatt hirtelen váltunk el egymástól és a hang felé néztünk. Néhány méterre tőlünk Thor részegen battyogott. - Az öcsém végre megnősül! Itt volt már az ideje nem gondoljátok? - Loki kicsit mérgelődve átkarolta a derekam, nem örült amiért Thor megzavart minket. 

- Részegen még idegesítőbb.