Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

141. Folyamat

Április 24. (hétfő)
- Mármint, bemutatnál engem? - csillant fel a szemem, amikor Casso reggel elmondta, hogy jövő hétvégén lesz valami nagyobb családi találka (Casso nagypapája most lesz kereken hetven éves), és ha már úgy is ott lesz Ricsi, Lotti, Heni, Heni barátja, Pityu, Napsugár, akkor ha ráérek, akkor "vinne" ő is engem, meg elvileg egy csomóan a családból már úgy is kíváncsiak rám, mert még nem találkoztunk.
Teljesen odavoltam. :)
A suliban első óráról Meggyesi kikért Csengét és engem, úgyhogy az énekteremben kezdetét vettük a próbának.
- Gondolom, nem vagytok még beénekelve - nyitotta fel a zongorát az énektanárnő, majd a zongorára bekészített ásványvizéből ivott egy kortyot és leütött egy akkordot - Mendegél a mandarin...
Jók ezek a beéneklős dalok, nem tudom ki találta ki a szövegeiket, de attól tartok, nem gondolkodott rajtuk sokat.
Ennél már csak az a jobb, amikor "beéneklés" gyanánt különböző hangokon kell "berregnünk".
- Sikerült megtanulni a szöveget a hétvégén? - kérdezte Meggyesi, mire bólintottunk - Szuper. Akkor várjatok egy pillanatot, előkeresem az alapot és kezdhetitek.
Felcsendült az első pár hang, és Csenge már kezdte is, csak éppen kicsit késve lépett be, úgyhogy Meggyesi leállította.
- A belépés fontos, ezt majd gyakorold be jól. Pararam, és AKKOR - írta körül Meggyesi olyan énektanárosan, ami így leírva elég furán néz ki, de ezeken a próbákon kábé végig így kommunikálunk, szóval akkor természetesen hangzott. :)
Hiába tudjuk kívülről a szöveget, azért van még mit gyakorolnunk, a belépést, hogy ne legyen teljes káosz a két szólam, hogy én engedjem ki jobban a hangom, annál a résznél kicsit "halkabban, sejtelmesebben" énekeljünk, az olyanokat, hogy "ooh", meg "aah" ne erőltetve énekeljük, hanem "elengedve, mint ha az a spirálos játék lenne, amit kiskorunkban a lépcsőn kellett lefuttatni", a levegőt hol vegyük, hol énekeljünk picit "finomabban", hol "tüzesebben, erőteljesebben", ésatöbbi.
De azért alakul ez.
- Remélem, a tanárok nagy része nem tud angolul, vagy csak nem figyelnek majd a szövegre - jegyeztem meg Csengének, vagyis inkább magamnak hangosan, amikor próba után visszamentünk a terembe.
Na, és itt olyan dolog történt, amit nehezen tudtam volna eddig elképzelni.
Csenge elnevette magát, a nevetése pedig nem volt lealázó, fölényes, gúnyos, vagy ami szokott, hanem egy sima, őszinte nevetés, talán még kedves is, ami el szokta hagyni az ember száját, ha a másik olyat mond, amivel együtt tud érezni, megmosolyogtató, vagy vicces.
Ja, és azt kifelejtettem, hogy irtó szép nevetés volt, még lány szemmel is.
- Ők adták ezt a dalt - mondta egy nevetéstől magán felejtett, őszinte mosollyal az arcán - Mondjuk szerintem nem értették a szöveget - tette hozzá, mire én is halkan felnevettem.
- You've got a very big... - énekeltem a dalból az egyik sort idézve, mire Csenge nevetve folytatta a saját részével.
- Sssh - mondta mosolyogva, mire egyszerre felnevettünk - Back, back seat of my car... - idézett ő is.
- I'll let you have it - fejeztem be derűsen.
- Szerintem a tanárok azt se tudják, hogy létezik autós szex - mondta Csenge vigyorogva halkan - Mondjuk Várady lehet - gondolta át jókedvűen a fiatal, helyes rajztanárunkkal kapcsolatban, mire újra felnevettem, Csengével együtt.
Várady abban a pillanatban ment el a folyosó szinte másik végén előttünk, könyékig feltűrt, felső két gombot szabadon hagyott ingben, laza copfba összefogott, picit szétjött, vállig érő szőkésbarna hajjal, párnapos borostával az arcán, festményekkel a kezében.
Azt hiszem, nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy Várady a lány diákok plátóija. :)
- Jó napot, Tanár úr! - szakadt ki Csenge száján hangosan, mire Várady felénk fordult.
- Nektek is, lányok - köszönt vissza mosolyogva, majd továbbment, mi pedig Csengével egy "ahhw" sóhajtás után egymásra néztünk és amit a fiúk soha nem fognak érteni, vigyorogva, szó nélkül megbeszéltük, amit ez után meg kell. :)
Őszintén szólva, csak akkor esett le kettőnknek, hogy most igazából nem is utáljuk egymást, amikor megérkeztünk az osztályterembe, és a többség értetlenül ránk nézett, hogy mi az, hogy az eddigiekkel ellentétben most konkrétan nevetve, mosolyogva létezünk egymás társaságában.
Tényleg fura volt, de - és bár egy hete még megesküdtem volna rá, hogy ilyet biztos nem fogok mondani - ha már a naplómnak soha nem hazudok, kimondom, Csenge most tök jófej volt.
Hihetetlen, de tényleg.
Irodalmon összefoglaltunk - kicsit nehézkes volt úgy, hogy az osztály nagy részének még csak nem is derengett, hogy valaha is tanultunk volna ilyeneket -, bioszon pedig épp úgy voltam vele, hogy na, most, hogy tézét írunk, amire készültem is, nem nagyon szivathat a drága biosztanárnő, maximum majd a javításnál, erre...
- Székely Levendula kihozza a füzetét, a többiek kezdhetik.
Szóval igen, beszedte a füzetemet a témazáró ideje alatt (szerencsére nem kellett végig mellette állnom, írhattam), és leosztályozta, minden apró dologba belekötve, például, hogy egyszer egy fél molekulányit átlógtam a margóra, te jó ég, a világ megáll.
Hármast kaptam. No comment.
Törin szerencsére hiányzott Bíró, és Szekerest rakták be helyettesíteni, aki megengedte, hogy azt csináljunk, amit akarunk, csak csendben, úgyhogy mindenki szépen elfoglalta magát.
Csenge, Betti, Niki és Kriszti összegyűltek az egyik hátsó padnál, különböző srácokat nézegettek közösségiken (köztük volt Niki állítólagos "pasija", a szőke osztálytársnőnk pedig egész végig azon győzködte a barátnőit, hogy "régi kép, eskü élőben sokkal jobb pali"), szelfizgettek, sztoriztak egymásnak, meg hangosan vihogtak, Paula, Kolos és Samu valami telefonos játékot játszottak egymás ellen, Lina olvasott (vastagabb volt a könyve, mint a két csuklója összetéve), Andris Enikővel nézett valami videót, Ágoston még mindig hiányzott, szóval Domi körbenézett, hogy mit csinálhatna, de Marcsi (ugyanebben a helyzetben) leült mellé és annyira cukin elbeszélgettetek, ahww, odavoltam tőlük (azt eddig is sejtettem, hogy Dominak tetszik Marcsi, szóval eszméletlenül shippelem őket), Laci lehuppant "zaklatni" a barátnőjét (néha csak úgy idegesíti a poénjaival, de nagyon édes, és irtó cukik Lilivel :D), Saci Ricsivel osztozkodott egy csomag gumicukron (igen, majdnem negyvenöt percen át elszórakoztak azzal az egy zacskónyi Hariboval :D de jól elvoltak), Marci valamit irogatott egy füzetbe (azt hiszem, valami történetet ír magának, nem tudom, ezt is csak elcsíptem egyszer), Mira üzenetezett, Casso pedig gondolt egyet, és csak úgy becsapódott mellém, miközben én egyébként a rajzfüzetemben folytattam az alkotásomat.
- Csináld csak nyugodtan, nem zavarlak - vette elő a telefonját, amikor az érkezésére kész lettem volna elpakolni a rajzcuccaimat.
- Ja jó, rendben. Egyébként nem zavarsz, beszélgethetünk közben, csak attól tartottam, hogy téged zavar, hogy rajzolok - magyaráztam.
- Ha zavarna, hogy rajzolsz, nem jönnék ide. Vagy megkérnélek, hogy ne rajzolj.
- Jó, jó - adtam meg magam - És az, hogy beszélek, nem zavar abban, amit... - pillantottam a telefonjára, mire elnevette magát és elrakta.
- Nem, Leni. Ha zavarnál benne... - nézett rám mosolyogva.
- Nem jöttél volna ide. Oké, oké - fejeztem be inkább én.
- Ennyi. Mit rajzolsz amúgy? - jött közelebb hozzám, hogy lássa a füzetem.
- Még csak most kezdtem, szóval nem hibáztatlak, és nem veszem magamra, hogy nem ismerted fel - jegyeztem meg derűsen, mire elröhögte magát - Egyébként ez egy rózsa lesz, amit egy nő fog. Még nem tudom, hogy fogom megjeleníteni, vagy hogy meg fogom-e, de a fejemben kitalált háttérsztoriban a nő ezt a rózsát a férjétől kapta, még épp a halála előtt. A nő ujján tuti lesz jegygyűrű, a rózsa hullani fog, a háttérben meg lesz halványan egy pár mécses. Ne kérdezd, miért ilyet rajzolok - tettem hozzá, mire elmosolyodott.
- Nem is akarom tudni - mondta szórakozottan - De amúgy hajrá hozzá.
- Köszi - mosolyodtam el, majd folytattam a rajzolást - Közben egyébként mesélj valamit.
- Ne magadból indulj ki. Te egyfolytában tudsz mesélni, nekem nincs ilyen izgalmas életem - közölte egyszerűen, mire felnevettem.
A sztorijaim többségét egyébként a hülye gondolataim, az általam elfogyasztott kajáim és az olyanok, hogy "fáradt vagyok", "fázom", és társai teszik ki, de mindegy. :)
- Vagy csak te nem tartod annak. Például, mit csináltál a hétvégén? - érdeklődtem.
- Semmit.
- Ne már - nevettem el magam - Mindent úgy kell kihúzni belőled.
- De ha egyszer tényleg nem csináltam semmi különöset? - kérdezett vissza hitetlenül felnevetve.
- Egész végig otthon voltál?
- Hát jó, nem, de... - vont vállat, mire felcsillant a szemem, és ahogy ránéztem, értette az utalást, hogy meséljen erről - Oké, összefutottam Gergőékkel szombaton, voltam edzeni, a húgom elrángatott valami drogériába, mert valamiért nem mert, vagy nem akart egyedül menni, mert át kellett menni egy szerinte para aluljárón, anyám pedig innentől kezdve közölte velem, hogy menjek vele, szóval másfél órán át bolyongtam vele ugyanabban a kábé negyven négyzetméteres boltban, voltam egy meccsen... most így hirtelen ez jut eszembe - foglalta össze gyorsan.
- És neked ez a semmi - állapítottam meg mosolyogva - Hol voltatok Lottival?
- Honnan tudjam? Úgy terveztem, hogy soha többet nem megyek oda, szóval nem jegyeztem meg.
- És mit vettetek? - érdeklődtem tovább.
- Jókat kérdezel - röhögött fel - Parfümöt, sminket, hajcuccokat, fogalmam sincs, de minimum olyan boldog volt, amikor belépett oda, mint ha akkor szakadt volna ránk az OTP.
- Megkérdezed majd tőle nekem, hogy hol voltatok?
- Oké, de gyanús vagy, szóval előre jelzem, hogy nem viszel oda mégegyszer - találta ki a gondolataimat, mire felnevettem - Mármint te is.
- Hé, a húgoddal mész, a barátnőddel meg nem? Chh - vigyorogtam - Mostantól én is félek attól az aluljárótól.
- Hagyjál már - röhögött fel.
A többi órán is folytattam a rajzom egyébként, és nagyon élvezem. Kicsit drasztikus, de tök jó rajzolni, alig várom, hogy kész legyen. :)
Suli után hazamentem, összedobtam az etika beadandómat, meg azokat a házikat, amiket holnap számon kérnek, majd játszottam Csepivel.
Ma azzal a nagy, színes-képes kisgyerekkönyvvel volt elfoglalva, úgyhogy azt nézegettük.
- És ezt hogy hívják? - kérdeztem tőle mosolyogva az egyik képre mutatva.
- Kutya - válaszolt lelkesen, majd úgy döntött, hogy unja az állatokat (kíváncsi típus, imádja az új dolgokat, de ahogy megtanulta őket, már dobva is a téma :D), úgyhogy továbblapozott az aktuális kedvencéhez, a napszakokhoz és az égitestekhez - Hold - mutogatta csillogó szemekkel rámnézve, hogy ugye jót mondott-e, mire elmosolyodtam.
- Így van - pusziltam meg a homlokát.
Annyira cuki, úgy imádom. :)

Mai nap - 5/5: nem történt sok minden, de ami igen, az jó volt. :)