Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

57. Hónap

December 12. (kedd)
Ma két ünnep esett egy napra. Saci szülinapja, és a mi fordulónk Cassoval. Jupiii! :)
Ennek örömére ma több gondot fordítottam a mai szettem kiválasztására, ami végül egy "V" nyakú, púderrózsaszín, szűkebb fazonú pulcsi volt a Cassotól kapott nyaklánccal, amit kilencedik óta előszeretettel hordok, egy fehér farmerrel, világosrózsaszín bakanccsal, fehér, szőrmés kabáttal, szempillaspirállal, rózsaszín ajakbalzsammal és kiengedett hajjal.
- Jó reggeeeelt - mosolyogtam Cassora, amikor kiértem a kapun, majd ledobtam a táksám a kerítésünkhöz, a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem.
- Szia, Szöszi - nevetett fel meglepődve, majd egy gyors csókot nyomott a számra - Fel vagy pörögve. Mi van veled? - kérdezte jókedvűen.
- Az, hogy ma tök jó nap van - vontam vállat - Saci szülinapja, tizenkettedike, ami a mi napunk, Anya írt nekem felmentést tesiről, meg most komolyan, nézz körül, még az időjárás is tök jó! - lelkesedtem, mire Casso is körülnézett.
- Hátőőő. Szokatlanul optimista vagy - jegyezte meg röhögve.
- Most ezt miért mondod? - biggyesztettem le a számat. Na, kösz.
Casso erre nem válaszolt semmit, csak egyszerűen felnevetett, magához húzott és megcsókolt. Azt hiszi, ezzel megvesztegethet.(Jól hiszi. :D)
Amikor elengedtük egymást, rákulcsolta az ujjait az enyéimre, majd elindultunk a suli felé.
- Ott maradt a táskám a kapunál - torpantam meg útközben - Mindjárt jövök, visszamegyek érte.
Igazából már így is a szokásosnál nagyobb késésben voltunk, de most, hogy még vissza is kellett mennem a táskámért, körülbelül öt darab percünk volt megtennünk a tízperces utat, ami miatt futnunk kellett.
Sajnos az első óránk etika volt Mátraival, az igazgatóhelyettessel, aki mindig becsöngetés előtt három perccel jön be a termünkbe, és most, hogy pár percet még késtünk is... jaj nekünk.
A folyosón némacsönd volt, az egyetlen zaj a mi lépteink voltak, ahogy kézen fogva siettünk a terem felé. Jó, kettőnk közül valószínűleg csak engem érdekelt a késés, de Casso alkalmazkodott hozzám és a világ legnagyobb természetességével felvette a tempómat.
- Oké, ha felakasztanak, akkor csak mondom, hogy szerettelek - suttogtam a teremajtónk előtt, mire Casso felröhögött, én meg bekopogtam.
Ahogy benyitottunk, mondanom sem kell, az összes arc felénk fordult, egy pár lány az osztályból néhány gyűlölködő tekintetet vetett ránk (leginkább rám, hogy Cassoval vagyok, ráadásul még mindig kézenfogva), Mátrai pedig felnézett a naplójából, a mutatóujjával feljebb tolta a szemüvegét, és szúrósan ránk nézett.
- Megkérdezhetem, hogy hol járkált az utóbbi percekben a kedves gerlepár? - kérdezte egy gyilkos műmosollyal a fején. Ajjaj.
- Otthon maradt a táskám és vissza kellett mennünk érte - feleltem zavartan, mire Mátrai felvonta a szemöldökét és az órájára nézett.
- Nyolc óra három perc van, az iskolában pedig hét óra ötvenkor legkésőbb már bent kell lenni, úgyhogy ez akárhogy is számolom, tizenhárom perc késés. Vezetékneveket kérek - vette elő a névsort, majd Cassora nézett.
A legjobb az egészben, hogy még maga az igazgatónő se veszi ennyire komolyan a késéseket, pláne ezt a tízperces dolgot, egyedül Mátrai, de nekünk természetesen őt kellett kifognunk. Pff.
- Varga - mondta Casso, mire Mátrai keresni kezdte a névsorban - Legutolsó - tette hozzá unottan, hogy felpörgesse az eseményeket.
- Roland?
Nem mint ha nem tudná pontosan jól.
- Aha - biccentett, miközben összenéztek Ricsivel. Gondolom, egy párszor kerültek már ilyesmi helyzetbe. Vagy nem tudom, ez ilyen ikertesós-dolog lehet.
- Köszönöm. Kisasszony? - nézett rám, mire zavarba jöttem és komolyan mondom, egy fél másodpercig konkrétan elfelejtettem a nevem.
- Székely - feleltem halkan, majd szerencsésen végignézhettem, ahogy az igazgatóhelyettes beírja a három év alatti első késésem. Cassoé fogalmam sincs, hanyadik, de szerintem őt nem nagyon hatotta meg, hogy beírtak egy rövidke sort a neve mellé. Engem viszont anyám ki fog nyírni.
- Rendben. Üljetek le a helyetekre és engedjétek már el egymást.
Szófogadóan lehuppantam a helyemre, majd elővettem a cuccaimat a gonosz táskámból, ami tehet erről az egészről. Haragszom rá.
...Na jó, most komolyan megsértődtem az iskolatáskámra? :)
Óra utáni szünetben Ricsi összehívta az érintetteket az osztályból, és nagyjából felvázolta ma Saci meglepetésbuliját.
- Na, szóval, figyeljetek. Saci ötre kapott időpontot, úgyhogy fél ötkor elindulnak orvoshoz, mi háromnegyedkor találkozunk náluk és most próbáljatok meg nem szétverni mindent, mert megígértem az anyjának, hogy vigyázunk a házra - mondta, mint általában a főromboló. Na, mindegy. :)
Tesi előtt odaadtam Lelleynek a tesi felmentésemet (rávettem Anyut, hogy írjon nekem, mert ma osztályozzák a gátfutást, a gátak meg olyan magasak, hogy kábé csak kikerülni tudnám őket, nemhogy átugrani, de ez a tanárt nem nagyon szokta érdekelni), majd elégedetten leültem az öltözők előtti padra.
- Ezért most haragszom - húzta össze a szemöldökeit Enikő, mire felnevettem. Ez van. :)
Lelley azt mondta, hogy azt csinálok óra alatt, meg oda megyek, ahova akarok, csak ne zavarjak senkit, mert akkor viszont beír, ezért ráérősen vettem a büfében egy melegszendvicset, majd leültem a folyosón egy padra és beleharaptam.
- Helló - ült le mellém Casso a semmiből, amitől frászt kaptam, de aztán átölelte oldalról a derekam, és már meg is nyugodtam. :)
- Szia - mosolyodtam el, majd elgondolkodtam - Neked nem órád van?
- Neked is - vont vállat.
- Jó, de nekem van felmentésem - magyaráztam.
- Nekünk meg helyettesítés van, és a tanár le se szar minket, csak kosarazunk. Azt se vette észre, amikor Laci majdnem fejbetalálta - röhögött fel.
- Te tudod - adtam meg magam - És, mi járatban errefelé? - nevettem fel halkan - Ahol a madár se jár - néztem körbe, mire elmosolyodott.
- Csak átutazóban.
- Ó. És meddig? - kérdeztem.
- Ameddig akarod - vont vállat, majd egy puszit nyomott a halántékomra.
- Akkor még itt maradsz egy darabig - mosolyodtam el.
- Megbeszéltük - egyezett bele, majd maga felé fordított és megcsókolt, aztán újra és újra, velem pedig csak úgy forgott a világ. Szereteeeem. :)
- Ma egyfolytában bűnözöl velem. Késünk Mátrai órájáról, ellógod a tesit... nem lesz ez így jó - csóváltam a fejem mosolyogva, amikor elváltunk egymástól.
- Ne ijesztegess - húzta egy féloldalas mosolyra a száját - A végén még lelkiismeret-furdalásom lesz. Amúgy meg leesett a melegszendvicsed - biccentett a pad lába mellé, ahol a melegszenyám fetrengett természetesen feltéttel lefelé. Neeee - Veszek neked újat - ígérte meg Casso halványan mosolyogva.
- Akkor jó - vigyorogtam, majd közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, amit szinte azonnal viszonzott. Vííí. :)
Casso végül óra végéig maradt velem, és simán megúszta az igazolatlant, úgyhogy gond egy szál se. Végülis, amikor összejött Jenniferrel, én két teljes napot lógtam el miatta tizedikben, szóval most ő következett, nem? :)
Órák után összekészítettem Saci ajándékait, felvettem valami normálisabb ruhát, és a megbeszélt időpontban átmentem Sacihoz, aki már nem volt otthon, viszont az anyukájának az új férje (nyáron volt az esküvő), Norbi beengedett minket.
Ricsi már szinte mindenkit befenyített, hogy ne rongáljanak, mert állítása szerint Saci anyukája "lenyakazza", ha valaminek baja lesz, úgyhogy a szokásosnál kisebb volt a káosz. De azért volt. :)
- Kérsz valamit inni? - kérdezte Alexa (Norbi lánya, most tizedikes a sulinkban, idén érkezett) a konyhában, ahová a hangzavar elől menekültem. Már egy kicsit fájt a fejem is.
- Nem, köszi - mosolyogtam.
A következő pillanatban Kolos jelent meg a konyhában, mire mindketten odakaptuk a fejünket.
- Hali - intett nekünk, vagyis inkább Alexának, aki bármennyire is próbálta leplezni, totálisan elpirult.
- Szia - mosolygott Kolos, aki vett egy pár szál ropit, aztán már ment is vissza ökörködni a többiekkel.
Kérdőn néztem Alexára, aki csak vigyorogva lehajtotta a fejét.
- Mi folyik itt? - kérdeztem halványan mosolyogva. Nem válaszolt. - Együtt vagytok?
- Nem, dehogy - rázta meg a fejét - Csak jóban vagyunk. Meg néha üzenetezünk, semmi több - magyarázta zavartan. Aha. :)
Mindegy, végül ráhagytam. :)
Körülbelül egy másfél óra múlva írt Saci anyukája Ricsinek, hogy mindjárt itt vannak (Saci anyukája nagyon lelkes, és tökre örül, hogy gondoltunk a lányára :D), úgyhogy meggyújtottuk a gyertyákat a tortán és beálltunk a nappaliba.
Amikor nyílt az ajtó, egyszerre kiáltottuk (vagyis az volt a terv, kánon-féleség lett belőle), hogy "boldog szülinapot!", mire Saci a szájához kapott és megtörölte a szemeit.
- Úristeeeeeen! - vigyorgott - Köszönöm szépen! - ujjongott, majd egyesével átadtuk az ajándékokat.
Én az enyémet már régen elkészítettem, meg megvásároltam, és látszólag nagyon örült neki. Egy naptárat csináltattam neki, amiben a mi bff-es képeink voltak, egy díszpárnát, amin Ricsivel van, egy névre szóló bögrét, és egy koncertjegyet, ami után már több, mint fél éve sóvárog, én pedig még ősszel lecsaptam az utolsó kettőre. A koncert február 9-én lesz, és valami számomra teljesen ismeretlen banda jön Magyarországra, de ha Saci ennyire el akar menni, gondoltam, akkor rajtam ne múljon. :)
Emellett kapott tőlem még egy csomó finomságot, meg ilyesmik, de nagy ajándékoknak a fentieket szántam és látszólag oda volt érte, úgyhogy elégedett vagyok. :)
És remélem, hamar meggyógyul. :)

Mai nap - 5/5*: Sacinak elképesztően jól sikerült a bulija, aminek nagyon örülök. :) Cassoval pedig öt hónapja járunk. Jó, plusz az a régi két hónap. Az már hét hónap. Úristen. Én pedig még mindig ugyanúgy szeretem és semmi probléma nincs a kapcsolatunkban, szóval... szóval igazából minden rendben van. :)