Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

16. Afrika

Szeptember 20. (szerda)
Reggel határozottan rossz idő volt, ugyanis esett, ezért kénytelen voltam a türkiszzöld esőkabátomat felvenni.
Casso ma nem a kapunknál, hanem a házunk falának dőlve várt, ahol nem érte eső.
- Szia - hajoltam oda hozzá, majd egy gyors csók után (ahw, esős csók, erről álmodoztam egész nyolcadikban :D) a táskámhoz nyúltam - Van esernyőm - vettem elő az említett darabot (mindig van a táskámban), majd kinyitottam, amivel majdnem pofánvágtam Cassot. Szerencsére reflexszerűen oldalra lépett, szóval megúsztúk a balesetet. :)
- Azt látom - biccentett, majd megfogta a kezem és a szürke esernyő védelmében elindultunk a vizes járdán.
Értelemszerűen a többiek nem a suli előtt gyülekeztek, hanem az osztályteremben, úgyhogy mi is arrafelé vettük az irányt, de ha már arra mentünk, útközben beálltam a büfé sorába egy kis citromos teáért, meg csokis kekszért.
- Elég hosszú a sor, nem muszáj megvárnod - ajánlottam fel - Majd megyek én is.
- Oké - bólintott Casso, majd egy-egy lépcsőfokot kihagyva elindult fel az osztálytermünkbe.
Amikor végre sorra kerültem, az Ocean Eyes kíséretében az osztály felé vettem az irányt.
Ahogy a folyosón mentem, eléggé feszélyezett, hogy az egyik padnál gyülekező tizedikes lánybanda mindegyik tagja egyfolytában engem nézett, konkrétan lyukat égetve a hátamba a tekintetükkel, és egyáltalán nem leplezték, hogy engem beszélnek ki, magyarul el vagyok hordva mindennek, de igyekeztem nem tudomást venni róluk és minél hamarabb eljutni az osztályteremig.
- Sziasztok - léptem be a terembe, majd a félig elfogyasztott teámat gondosan leraktam a padomra, a táskámat levágtam a székem mellé, és elfoglaltam a helyemet.
A köszönésemet nem igazán sikerült a többieknek meghallaniuk, csak Linának, aki felnézett a könyvéből ugyan az érkezésemre, de nem sokkal később szó nélkül folytatta az olvasást ott, ahol abbahagyta.
Nem is értem, miért nincsenek jóban Paulával. Legjobb barátnőként szótlanul ülhetnének egymás mellett órákig egy padon. Szerintem egymásnak vannak kitalálva, csak ők erre még nem jöttek rá.
Miután átvészeltünk egy rajzórát, következő szünetben teljes erőmmel azon voltam, hogy megpróbáljak összerakni egy tornyot ceruzákból.
Nem tudom, honnan jött az ötlet, de mindenesetre jól elszórakoztam vele egészen addig, amíg Betti véletlenül fel nem rúgta.
Igazából ez úgy történt, hogy Kolos és Samu valamiért ki akarták dobni Bettit az ablakon (???), Kolos felkapta, ami miatt a szőke lány osztálytársunk rúgkapálódzni kezdett meg sikítva nevetni, ennek következtében pedig feldőlt a tornyom. Szuper.
Mindenkit megnyugtatok, Bettit végül nem dobták ki az ablakon. :)
Nyelvtanra sikerült összeszednem a földről az elgurult ceruzáimat (rajzoláshoz mindig van nálam egy csomó), úgyhogy teljes mértékben felkészülten vártam, hogy Bogdán kiossza a kijavított röpiket. Fél pont kellett volna az ötöshöz. Francba.
- Neked hányas lett? - kérdeztem a mellettem lévő padban ülő Cassotól (mármint ő az ablakfelőli padsor második padjában ül a jobb oldalon, én meg a középső padsor második padjában, a bal oldalon, hogy minden érthető legyen).
- Meglett a négyes - felelt elégedetten - Egy isten vagyok, hallod.
Tény és való. :)
- Ügyes vagy - dicsértem meg - Nekem is négyes lett. Fél pont kellett volna az ötöshöz - bosszankodtam.
- Borzasztó - röhögött ki.
Szerintem nem igazán hatottam meg. :)
Ebédszünetben muszáj volt az undorító menzás kaját ennem, ugyanis azt a kevés büfés pénzt, amit ma hoztam, sikeresen elvertem délelőtt.
Mivel akárhogy is néztem, az elém rakott kotyvalék nagyon úgy tűnt, hogy mozog, ezért pár falat után ki is vittem.
Ejnye, Leni. Afrikában éheznek.
- Éhes vagyok - nyafogtam otthon Anyának, amikor hazaértem.
- Fél óra múlva kész az ebéd, annyit bírj ki - mondta, miközben feltört egy tojást.
- Esélytelen - terültem el a kanapén - Utoljára tízórait ettem, és az se volt túl sok.
- Mit csináltál ebédszünetben?
- Próbáltam enni, de egész végig úgy éreztem, mint ha a kaja élne. Vagy nem tudom, de nagyon gyanús volt - meséltem teljes komolysággal - Mentem inni - pattantam fel, majd elővettem a tulipános poharamat (a tulipános üvegmatricát kiskoromban csináltam), és megittam egy csomó vizet, hátha az segít egy kicsit.
Ejnye, Leni. Afrikában szomjaznak.

Mai nap - 5/5: valahogy túléltem azt a fél órát. :)