Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

100. Koncert

Február 9. (péntek)
Ennek a napnak boldognak kellett volna lennie, és egy bizonyos pontig az is volt.
Buli a koncerten, legjobb barátnős képek, aztán egyik pillanatról a másikra szép sorban elkezdett összeomolni az életem, amire így utólag olyan dolgok kezdtek rámenni, amiket mindennél jobban féltetettem.
Na, de kezdjünk mindent előröl.
Reggel a szüleim veszekedésére ébredtem, jóval hamarabb az ébresztőm megszólalása előtt, és emiatt természetesen visszaaludni se tudtam, úgyhogy lementem a lépcsőn.
- Mi történt? - pislogtam.
- Maradj ki ebből - mondta Anya határozottan, majd amíg a lenti szinten járkáltam, csendben maradtak, egészen addig, amíg fel nem mentem a lépcsőn.
Komótosan elkészültem, a hajamat is volt időm besütni, leellenőriztem, hogy Csepi nem ébredt-e föl (nem, úgy alszik, mint a bunda, és még cuki is :D), majd amikor kész voltam, kimentem a házból otthagyva a szüleimet, akik a távozásom után valószínűleg mindent ott folytattak, ahol abbahagytak (talán nem is baj, hogy kimaradok a balhéból), és átöleltem a kapuban várakozó barátomat.
- Gyors voltál - jegyezte meg Casso, miközben egy gyors puszit nyomott a számra.
- Köszi. Anyáék balhéznak, úgyhogy hamarabb keltem - sóhajtottam, mire elhúzta a száját.
Na igen, ha valaki ezt át tudja érezni, akkor az ő.
De igazából ezzel a balhés dologgal nem sokat foglalkoztam, első szünetre már szinte nem is emlékeztem rá, főleg, hogy éppen Saci ugrándozásához kellett csatlakoznom a mai koncert miatt. :)
- Naaa, csak nem bulizni mentek? - érdeklődött Csenge vigyorogva.
- De, koncertre - bólogatott Saci lelkesen.
- Úúú, az tök jó. Rakjatok fel majd képeket, én leszek az első, aki belikeolja - mosolygott ránk. Ehhez szerintem nem kell semmit hozzáfűznöm. - Képzeljétek, én is megyek bulizni, és már meg is van az outfitem, megmutathatom? - kapcsolta be a telefonját.
- Oké, mutasd csak - próbáltam kedvesnek tűnni "inkább essünk túl rajta" alapon.
- Oksi, egy pillanat - lapozgatott, majd megnyitotta a galériáját - Na? - mutatta nekünk a lefotózott ruhaösszeállítását.
Sajnos ránézésre is tudtam, hogy Csengének ez irtó jól fog állni, mély dekoltázsú flitteres, csillogó szűk felső, fényes csőfarmer, díszöv, ami tökéletesen ki fogja emelni a karcsú derekát és a homokóra alakját, magassarkú bokacsizma, ékszerek, és csini táska. Fenébe.
- Szép - bólintott Saci.
- Köszi - mosolygott rá Csenge - Szerinted? - kérte ki az én véleményemet is.
- Jól néz ki - mondtam őszintén.
- Akkor ezt veszem fel. Tuti a fiúknak is tetszeni fog. Ma reggel beszéltük meg, hogy jönnek ők is - mesélte - Kivéve Ricsit, ő az előbb mondta, hogy már veletek megy, de Casso biztos beleegyezik majd, ha már Laci is megy, Andris is, Kolos, Samu, két végzős haverja, meg én is - sorolta, mire kishíján leesett az állam.
Oké, Casso valószínűleg tényleg menni fog, amit nem tilthatok meg neki, sőt, megértőnek kéne lennem, főleg, hogy ha már (gyors fejszámolás alapján) hat fiú haverja is megy, péntek este lesz, és most se Ricsi, se én nem leszek itthon, nem várhatom el, hogy otthon üljön, de ez most már komolyan aggaszt.
- Jó szórakozást hozzá - bólintottam tartva a "minden oké" látszatomat.
- Köszi, nektek is. Na pusza - intett nekünk Csenge mosolyogva, majd kiment a folyosóra és meg sem állt a fiúk bandájáig.
A francba.
- Marcsi! - szóltam az éppen mellettünk elhaladó szemüveges lánynak, aki csak mosolyogva felénk fordult - Tudsz nekem segíteni egy kicsit?
- Persze, mit? - kérdezte.
- Ez elég hülyén fog hangzani, de el tudsz menni mosdóba?
- Öhm... - pislogott.
Mondjuk nem csodálom, hogy meglepődött, ő még nem nagyon szokott hozzá a kommandóskodásomhoz. :)
- Annyi, hogy Csenge valószínűleg most akarja becserkészni Cassot bulizni, és tudni akarom, hogy mit válaszol, a mosdó meg pont a bandájuk mellett van egy kicsivel - magyaráztam - Na? - kérleltem.
- Mindjárt jövök - mosolygott rám, majd a mosdó felé vette az irányt.
Sacival lélegzet-visszafojtva figyeltük, ahogy Marcsi a világ legnagyobb természetességével elhalad a fiúk mellett, bemegy a mosdóba, ahol a csapnál elszöszöl valamit, majd visszajön hozzánk.
- Amikor Csenge megkérdezte tőle, hogy jön-e, Casso körülbelül kettő és fél másodpercig elgondolkodott, aztán igent mondott, úgyhogy megbeszélték, hogy hétkor találkoznak a Széll Kálmánon, Andris, Laci, Samu, Kolos, Dénes és Kornél a tizenkettedikből, Casso, Betti és valami Liza, ha jól értettem. Casso megkérdezte, hogy ugye nem "Szelei" a vezetékneve, de Csenge mondta, hogy igen, úgyhogy Casso azt is megkérdezte, hogy honnan ismeri, Csenge pedig azt mondta, hogy két hete átiratkozott ide Budapestre egy másik sportegyesületbe, és Lizával az öltözőben ismerkedett össze, tök jó barátnők - sorolta Marcsi - Ennyit tudok, remélem tudtam segíteni.
- Nagyon sokat - pislogtam. Te jó ég! - Megölelhetlek? - kérdeztem elmosolyodva.
- Persze - nevetett fel Marcsi, én pedig a nyakába ugrottam.
- Örök hála, és nagyon profi vagy - mondtam őszintén.
- Ugyan - legyintett mosolyogva.
Oké, szóval Casso ma este bulizni megy Csengével és két volt barátnőjével (meg elsősorban a fiúkkal, de az most nem számít), amíg én Ricsivel és Sacival koncerten leszek.
Őszintén, akárhányszor eszembe jutott ez a nap folyamán, kishíján elsírtam magam, fojtogatott egész nap.
Már itt besokalltam, de a nap java sajnos még hátravolt.
Amikor hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, majd a törölközőmet a hajamra csavarva próbáltam valami jó ruhát kiválasztani magamnak Csepivel, aki az ágyamon ülve figyelt a csillogó kék szemeivel.
- Turbán - mutatott a hajamra kuncogva, mire elmosolyodtam.
- Olyasmi - feleltem mosolyogva.
Csepi egyébként a korához képest nagyon sok szót tud (ezt szakember mondta :D), már egész érthetően beszél, igaz, rövidebb mondatokban, de már beszél és ez a lényeg. :)
Mondjuk a korához képest nagy szókincséhez lehet, hogy hozzájárult, hogy másfél éven keresztül szinte minden nap kiöntöttem neki a lelkem, amit jó, hogy nem értett akkor még, mert különben már rég pszichológushoz kellett volna küldeni.
A "turbán" szót pedig pont a hétvégén tanulta meg "A kiskakas gyémánt félkrajcárja" című mesekönyvből. :)
Miután felöltöztem, szépen beszárítottam a hajam, kivasaltam szögegyenesre, kisminkeltem magam, előszedtem a táskám, elpakoltam a fontosabb cuccaimat, majd elköszöntem Anyáéktól.
- Jelentkezz sokszor! - kötötte a lelkemre Anya - És hívj, ha bármi van.
- Rendben - ígértem meg.
- És maradj Ricsiékkel.
- Oké.
- És legyen bekapcsolva és felhangosítva a telefonod.
- Így lesz - bólintottam - És nem állok szóba idegenekkel - tettem hozzá kitalálva a gondolatait.
- Pontosan. Vigyázz magadra - ölelt át szorosan, majd egy puszit nyomott a homlokomra, én pedig kimentem az ajtón.
Saciékkal úgy volt, hogy náluk találkozunk, mert az anyukája eldob minket kocsival, de mivel Ricsiék pont mellettünk laknak, először beugrottam hozzájuk.
- Hú, de szép vagy - dicsért meg Lotti, amikor kinyitotta a bejárati ajtót, hogy beengedjen.
- Köszi - mosolyodtam el - Casso még itthon van?
- Aha. Ricsivel videojátékoznak - bólintott.
Csakugyan, amikor felértem a barátom szobájába, mindketten a kanapén ülve nyomkodták azokat a távirányítókat, vagy hogy hívják ezeket (nem értek ehhez), majd az érkezésemre felém néztek.
- Öhm. Ricsi, ugye tudod, hogy Saci anyukája húsz perc múlva indulna velünk? - pislogtam, amikor megláttam Casso ikrét konkrétan melegítőben, chipset zabálva.
- Nyugi, mindjárt mehetünk, csak ezt még végigjátsszuk - biccentett Ricsi a tévé képernyőjére, mire fújtatva nekidőltem az ajtófélfának.
Ricsi kábé hat perc múlva indult el átöltözni, én pedig idegesen leültem Casso mellé a kanapéra.
Ideges voltam, hogy elkésünk, hogy minden valószínűséggel Casso ma nem feltétlenül józan állapotban fog kapni egy sokat gyakorolt táncelőadást Csengétől a buliban, hogy Anyáék is balhéznak, és hogy még a koncerten is bénázni fogok, az egyszer biztos.
Hip-hip hurrá.
- Te mikor indulsz? - kérdeztem Cassotól, aki közben kikapcsolta a játékot.
- Kábé egy óra múlva - mondta, miközben oldalról átkarolta a derekam - Jól nézel ki amúgy - nyomott egy puszit a nyakamba.
Hát, még Csenge milyen jól fog kinézni.
- Köszi - döntöttem a vállának a fejem - De azért majd beszélünk valamikor telefonon?
- Beszélhetünk. Hívjalak én, vagy hívsz te? - tűrte egy hajtincsemet a fülem mögé.
Oké Leni, gondolkodj.
Ha ő hív, az azt jelenti, hogy nem felejtett el, viszont intézheti úgy a körülményeket, hogy ne tudjak valamiről.
Viszont ha én hívom, lehet, hogy rosszkor időzítek, de az ő szemszögéből bármelyik pillanatban hívhatom, szóval végig úgy kell intéznie mindent, hogy nehogy valami kritikusabb pillanatban kapjam el.
Nem vagyok paranoiás egyébként.
- Hívlak majd én - mondtam végül.
Egy kis ideig csendben ültünk egymás mellett, mivel én nem tudtam mit mondani, ő pedig simán csak a derekamat átkarolva ült mellettem.
Aztán végül megtörte a csendet.
- Minden oké amúgy? - fürkészett, mire hirtelen felemeltem a fejem a válláról.
- Persze. Miért? - kérdeztem vissza.
Casso feszülten elnevette magát, majd a fülbevalómat birizgálva megszólalt.
- Csak kérdeztem - mondta - De ha bármi van, mondd.
- Rendben - bólintottam.
Nem akartam rázúdítani a féltékenységemet, a félelmeimet, a bizonytalanságomat, és a szép lassan kialakuló őrületemet, elég volt az nekem, pedig így utólag, talán lehet, hogy jobb lett volna.
És még csak ezután indultunk el.
- Érezd jól magad, Szöszi - hajolt hozzám Casso, majd hosszasan megcsókolt.
- Te is. És majd hívlak - pusziltam meg, majd felvettem a kabátom és Ricsihez csatlakoztam, aki a bejárati ajtónál várt.
Ricsivel az utunk Saciékig nagyjából tíz percig tartott, addig tök jól elbeszélgettünk.
- És akkor most felszedted ezt a Jakab gyereket azon a rajzversenyen, hogy közösen pingáljatok? - röhögött Ricsi.
- Összebarátkozunk - vontam vállat mosolyogva - De egyébként nagyon jól fest és udvarias is.
- Igen? - vonta fel a szemöldökét szórakozottan.
- Aha. Tegnap például amikor levettem a pulcsimat, és véletlen felhúzódott alatta a felsőm, elfordult - győzködtem - Pedig tényleg nagyon felhúzódott, de elfordult!
- Akkor nemcsak művészke, de még hülye is. Jól van - veregette meg a vállam Ricsi röhögve.
No comment. :)
Amikor megérkeztünk a legjobb barátnőmék utcájába, konkrétan majdnem elestem a saját lábamban, de szerencsére Ricsi reflexszerűen, szinte ösztönből elkapott - a derekamnál fogva, ami miatt kissé zavarba jöttem, és meg is lepett vele, de legalább nem estem el.
Ricsivel egy pár pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, ahogy elkapott, a mélykék szemeivel az enyéimbe nézett, majd felhúzott, én a vállánál megfogva, hogy egyensúlyban legyek, felegyenesedtem, ő pedig ezután elengedett és elfordította a fejét.
- Köszi - mosolyodtam el - Na jó, te is udvarias vagy - tettem hozzá nevetve.
- Na, látod - bólintott beletúrva a hajába - Amúgy van egy hajgumid?
Ez egyébként elég hülyén hangozhat, hogy egy fiú ezt kérdezi ezt tőlem, de Ricsi haja lassan már a válláig ér, szóval szüksége lehet rá.
Kis rocksztárka. :)
- Persze. Fekete vagy kék kell? - kérdeztem a táskámban kotorászva.
- Fekete. Az metálosabb.
- Tessék - nevettem fel.
A fekete metálosabb. :) Ma is tanultam valamit.
Saciéknál már ment a pörgés, a barátnőm ezerrel rohangált fel-le a házban, Saci anyukája aggódott, Norbi (Saci nevelőapja) őt nyugtatta, Alexa pedig, aki most az apjánál volt, segített ruhát választani Sacinak a koncertre.
Körülbelül tíz perc múlva már indulásra kész voltunk, úgyhogy Saci anyukája kinyitotta a kocsijukat, mi pedig bepattantunk, Saci az anyósülésre (rosszul van hátul szegény), Ricsi és én pedig hátulra.
- Vigyázzatok magatokra! - rakott ki minket Saci anyukája a helyszínen, majd miután kiszálltunk, elhajtott.
A jegypénztárnál elvoltunk egy darabig, beadtuk a kabátokat a ruhatárba, kerestünk helyet, meg ilyenek, majd nem sokkal később kezdődött a koncert.
- Kiszakad a dobhártyám - nyöszörögtem, amikor feljött a fogalmam sincs milyen banda frontembere a színpadra, a sok lány pedig sikítozni kezdett.
Aucs.
Az énekes köszöntött mindenkit, igaz, angolul, de ez részletkérdés, majd belekezdtek az első számba, amit természetesen nem ismertem.
- Menjünk előrébb! - ragadta meg a karom Saci ugrálva, mire Ricsire néztem.
- Te jössz? - kérdeztem tőle.
- Hát, nemtom - nézett a színpadon ugrabugráló hattagú bandára - Inkább iszok valamit - biccentett hátra elröhögve magát.
Jó, mondjuk őszintén szólva én se voltam annyira oda a zenétől.
- Akkor majd ott találkozunk - mosolyogtam rá, majd Sacival előrefurakodtunk a tömegben.
Eleinte nem nagyon tudtam, hogy mit kéne csinálnom, de aztán végül rájöttem, hogy egész jól érzem magam, mert tök hangulatos, úgyhogy elkezdtem én is ugrálni a többiekkel.
Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, de egy idő után már a tüdőmet kiköptem a sok ugrálástól.
- Annyira jóóó ez az egész! - ugrott a nyakamba Saci - Köszönöm - ölelgetett vigyorogva.
- Örülök, hogy jól érzed magad - mosolyogtam - De egyébként tényleg jó - tettem hozzá.
Elképesztően sokat buliztunk, aztán valamikor a végefelé mondtam Sacinak, hogy maradjon ott, mert megkeresem Ricsit, felhívom Cassot, és hozunk majd valami italt.
Ebbe bele is egyezett, megbeszéltük, hogy annál a hangfalnál és amellett a lámpa mellett marad, akármi történik, én pedig Ricsivel együtt nemsokára jövök.
És ekkor önszántamból elindultam az álomból a rémálomba.
Miközben a tömegben (valaki rámöntött a gatyámra valami alkoholos italt, csodálatos szaga volt) átfurakodtva arra mentem, amerre úgy tudtam, hogy Ricsi is ment, felhívtam Cassot, hogy mi van vele.
Egy darabig csörgött, aztán egy kis várakozás után végre felvette.
- Szia, Szöszi - köszönt, miközben ha jól hallottam, kiment valami ajtón, így megszűnt a hangos háttérzaj.
- Szia. Zavarlak? - kérdeztem.
- Mikor szoktál te zavarni? - kérdezett vissza a hangjából ítélve mosolyogva. Ahw. - Na, milyen a koncert?
- Nagyon jó, ahhoz képest, hogy azt se tudom, kik vannak a színpadon, tök jó az egész, és alig kapok levegőt, mert kifulladtam - meséltem összegezve, mire elnevette magát, majd valami fura hangot hallottam, ami akárhogy is közelítettem meg az egészet, egy öngyújtó kattanása volt - Öhm. Casso, lehet egy kérdésem?
- Lehet.
- Jó. Ha hülyén jönnék ki belőle, akkor remélem ittál eleget ahhoz, hogy ne emlékezz majd rá, de ugye te most nem gyújtottál rá? - kérdeztem elképedve.
Casso egy pár pillanatig nem válaszolt, ami miatt a szívem még gyorsabban kezdett verni, majd végül megszólalt.
- Oké, lebuktam. De - közölte egyszerűen, mire először levegőt nem kaptam.
- Mi az, hogy lebuktál? Ez már hanyadik volt? - pislogtam.
- Nyugi, ma csak a negyedik, nem vész.
- De, vész! Egyet se kellett volna! - vágtam rá tágra nyílt szemekkel - Te jó ég! - fogtam a fejem - És a nyakamat ráteszem, hogy közel sem vagy józan - tettem hozzá kiborultan.
- Hát, teheted, mert tényleg nem - röhögött fel őszintén.
Na jó, Casso igazából most, hogy jobban odafigyeltem erre, full részeg volt, ami nem kicsit kikészített.
Józanon is aggódnék miatta, ha már Csengéékkel bulizott, de így gyakorlatilag fizikailag megremegtem tőle.
- Úristen - dörzsöltem meg az arcom - Most már állj le. Kérlek.
Casso felsóhajtott.
- Ha ettől megnyugodsz - adta meg magát, majd egy utolsót beleszívott a cigijébe, és a hangok alapján elnyomta, mire fellélegeztem.
- Köszönöm - fújtam ki egy nagy levegőt.
Bár mondjuk ki tudja, hogy mit csinált azután, hogy letettük (valaki hívta), de bízzunk benne, hogy nem hazudott.
Legalábbis próbáljunk.
Istenem, ahogy telik az idő, egyre idegesebb és bizonytalanabb leszek, nem lehetne ezt fordítva?
- Na, végre - mondtam leginkább magamnak, amikor észrevettem Ricsit az egyik asztalnál.
Miközben odamentem hozzá, majdnem fellökött valami dagadt alkesz bácsi, de sikeresen kikerültem, majd leültem Ricsi mellé.
- Szia - köszöntem neki mosolyogva. Nem válaszolt, úgyhogy zavartan megismételtem - Szia - köszöntem újra egy kicsit hangosabban.
Ricsi lassan oldalra fordította a fejét, majd végre észrevett, de köszönés helyett csak némán biccentett nekem.
- Öhm - pislogtam - Minden oké?
Ricsi egy szomorkás mosolyra húzta a száját, majd a sörösüvegével szemezve megrázta a fejét.
- Nem - nézett a szemembe végül.
Ahogy én is a szemébe néztem, észrevettem, hogy ő valószínűleg még az ikrénél is rosszabb állapotban van, konkrétan a szemén látszott, hogy nem keveset ivott, amíg Sacival a színpadnál ugráltunk.
- Na, mi történt? - kérdeztem megsimítva a karját.
Ricsi újra csak megrázta a fejét, majd kiitta a korsóból az utolsó kortyokat.
- Nekem elmondhatod - biztattam.
- Oké - adta meg magát - Gyere - intett maga felé, mire odatartottam a fülem, mert azt hittem, megsúgja, vagy valami ilyesmi - Neeem, nem így. Gyere - tápászkodott fel a székről, ahonnan leszállva elég erősen megszédült, úgyhogy reflexből utánakaptam - Gyere - ismételte meg, majd elszédelgett a bódé mögé, én pedig értetlenül követtem.
Hát, Ricsi nem csak, hogy sokat ivott, konkrétan alig volt magánál, aminek nem örültem túlságosan, de azért mentem utána.
- Miért jöttünk ide? - értetlenkedtem, de ami ezután történt, arra egyáltalán nem számítottam.
Hideg volt, hűvösen fújt a február esti szél, csak mi ketten voltunk a koncert zenéivel tompán a háttérben, én pedig kavargó érzésekkel pillantottam az előttem álló fiúra.
Ricsi nem szólt semmit, csak odalépett hozzám, nekitolt a falnak és megcsókolt.
Teljesen lefagytam, majd amikor a csókjában feleszmélve leesett, hogy mi is történik, erőt véve magamon eltoltam magamtól.
- Ez meg mi volt? - borultam ki - Barátom van, aki ráadásul a... - kezdtem, mire a hajába túrva félbeszakított.
- Tesóm. Tudom! - kiáltotta széttárva a karjait, majd az alkohol hatására megszédült egy kicsit, mire ijedten összerezzentem.
- Ricsi... - pislogtam, miközben a hangom teljesen elhalt, és csak arra tudtam gondolni, hogy segítség, valaki ébresszen már fel!
Borzasztó volt látni, hogy Ricsi, az egyik legjobb fiú barátom, akire mindig számíthattam, most halál részegen szédeleg előttem, miután megcsókolt. Te jó ég!
- Tudod mit? - túrt a hajába idegesen - Szeretlek - mondta ki, mire az eddigieknél is jobban lefagytam.
- Ricsi!? - kerekedtek el a szemeim, miközben akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe.
- Tudom én is - tárta szét a karját ingerülten - Kurva szar - vont vállat, majd a földhöz vágta a pénztárcáját, ami a keze ügyében volt - Beleestem a saját tesóm barátnőjébe, baszdmeg! - kiáltott fel, majd belerúgott egy közelben lévő székbe.
Itt már utat engedtem a könnyeimnek.
Én ezt nem bírom, kérlek, mentsetek meg!
- Ricsi, én... - törölgettem a szemem - Én erre annyira akarok, de nem, nem tudok mit mondani....
- Szerinted én tudok? - kérdezett vissza idegesen.
Ricsi rombolt, én pedig szó nélkül sírtam előtte, majd felemeltem a fejem.
- És... és ezt Casso tudja?
Ricsi kínosan elnevette magát.
- Tehát nem - értelmeztem, majd a tenyerembe temettem az arcom.
Most mit csináljak?
Percek teltek el, kínos és szótlan percek, Ricsi továbbra is részegen dühöngött, én pedig sírtam, majd jobbnak láttam gyáva módon inkább visszavonulni.
- Megkeresem Sacit - mondtam halkan - Jössz? - kérdeztem megtörölve a szemem, mire csak megrázta a fejét.
Miközben előrefurakodtam, többször is rámtört a sírógörcs, ahogy felelevenedtek előttem az imént leforgó pillanatok.
Nem hiszem el, mivel érdemeltem én ezt ki?
- Kislány, szól a telefonod - figyelmeztetett egy nagyjából középkorú pasas.
Anya hívott.
Megpróbáltam összeszedni magam, majd néhány erőszakos szemtörlés és mély levegővétel után felvettem a telefont.
- Szia Anya - köszöntem, miközben igyekeztem mosolyogni, hogy azt higgye a hangomról, hogy jól érzem magam.
- Szia Kincsem. Na, milyen a koncert? - érdeklődött.
- Jó, de nemsokára vége. Veletek minden oké otthon? - kérdeztem.
- Hát, nem igazán, apáddal csúnyán összevesztünk, de nem ez a lényeg. Veled minden rendben?
- Minden - bólintottam, miközben megpróbáltam minél meggyőzőbb lenni.
- Akkor jó. Csak felhívtalak, hogy megbizonyosodjak róla, de ezek szerint minden jól megy, úgyhogy nem zavarlak tovább. Majd még hívj.
- Rendben - ígértem meg - Szeretlek, Anya.
- Én is, Szívem - mondta, majd nem sokkal később letettük, én pedig újra elsírtam magam.
A könnyeimtől homályos volt a világ, úgyhogy eltartott egy darabig, mire megtaláltam a barátnőmet, de mielőtt odamentem volna hozzá, összeszedtem magam, nehogy feltűnjön neki valami.
Nem akartam őt is leterhelni, ez végülis a szülinapi ajándéka, utáltam volna magam, ha miattam romolna el a jókedve.
- Ricsi azt mondta, még marad egy kicsit - mondtam Sacinak.
- Oksa - bólintott mosolyogva.
Ezután már a lezáró dal következett, amit a barátnőm kedvéért lelkesen végigugráltam (nem volt könnyű nem sírni, de a legjobb barátnőjéért bármit megtesz az ember, még akkor is mosolygok, amikor üvöltve rohannék ki a világból), majd a koncert végén összeszedtük a kabátjainkat, és Ricsit, aki a távozásom után is alkoholba fojtotta a bánatát.
Utálom magam, amiért összetörtem.
De mit kellene tennem ilyen esetben?
- Anyukám azt kérdezi, hogy téged is hazavigyünk-e Lenivel együtt - tartotta el Saci a fülétől a telefont, miközben Ricsire nézett.
- Nem kell - rázta meg a fejét.
- Jönnek érted? - érdeklődött Saci.
- Aha - bólintott Ricsi.
Van egy olyan érzésem, hogy ez így nem teljesen volt igaz.
Mindenesetre nem sokkal később elköszöntünk Ricsitől (itt volt a legnehezebb nem sírnom), majd Saci anyukája eljött értünk kocsival.
- Leniii, nagyon szépen köszönöm, imádtam a ma estét! - ugrott a nyakamba Saci a kapunkban, mire szorosan átöleltem - És bizti kirakhatom azt a képet?
- Persze - bólintottam mosolyogva.
Miután otthon a látszatmosolyommal az arcomon felmentem a szobámba, első dolgom volt megnézni Saci képét az instán, amit kettőnkről csinált koncert közben.
A szememet megtörölve belike-oltam, majd bár ezután ki akartam kapcsolni a telefonom, egyet mégis továbbgörgettem.
Nem kellett volna.
Betti rakott ki pár perce egy csoportképet, amit a bulin csináltak.
Ösztönösen Cassot kerestem, aki ott is állt valahol a kép közepén Csenge és Liza között szorosan egy cigivel és valami piával a kezében.
Hát, akkor sírjunk.

Mai nap - 5/1: Ricsi, a legjobb fiú barátom részegen megcsókolt és szerelmet vallott nekem, a szüleim balhéznak, Cassoval kapcsolatban pedig szerintem már nem is tudok mit mondani. De Saci jól érezte magát, és ez a lényeg. Legjobb barátnőként ez a dolgom, hogy akkor is vele együtt örüljek, ha belül már régen összetörtem. Vagy valami ilyesmi.
******************************************
Sziasztok! ❤️
Most, hogy ismét hoztam egy vidám 100. részt (komolyan nem direkt csinálom, egyszerűen csak így jött ki), engesztelésképpen bejelentem, hogy ezután fogom kirakni a Casso-s részeket, valamint a szereplőseket, amiket nagyon várom, hogy lássatok, mert imádtam őket megcsinálni/megírni. 😊
Úgyhogy majd hozom!

És remélem, hogy a kegyetlenkedésemtől függetlenül tetszett a mostani rész, és hogy a bónuszok is tetszeni fognak, úgyhogy majd még találkozunk (virtuálisan), addig is szép estét/hajnalt/reggelt/napot (ki mikor olvassa) mindenkinek! 🙃💕