Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

39. Hotel

November 14. (kedd)
Ma reggel esett, úgyhogy elővettem az esernyőmet, hogy a suli felé tartó út alatt ne ázzunk meg.
Casso valószínűleg sejtette, hogy lesz nálam, nem is hozott ernyőt, úgyhogy picit vizesen várt engem a kapunknál. Nem úgy tűnt, mint akit ez zavar. Köszöntünk egymásnak, egy mosoly kíséretében fél kézzel a vizes hajába túrt, majd a derekamnál fogva magához húzott és szédítően megcsókolt. Ezután már engem se érdekelt, hogy tiszta víz leszek (Anyu ha ezt megtudja... :D), hogy valószínűleg úsznak a könyveim, a tegnap megmosott hajamat pedig éppen hazavágja az eső, csak az számított, hogy ma reggel újra találkoztunk, ő még szexibb, mint eddig, én meg még szerelmesebb vagyok, mint eddig. Akárhányszor találkozunk, mindig ez van. :)
- Szöszi, megfázol - suttogta Casso - Tiszta víz vagy.
- Nem érdekes. Majd meggyógyulok - vontam vállat mosolyogva - De te is megfázhatsz.
- Akkor fázzunk meg együtt - nevetett fel, majd újra magához húzott, és a külvilágot figyelmen kívül hagyva megcsókolt.
Ha valamiért, ezek miatt a pillanatok miatt mindig érdemes reggelente felébrednem. <3
A suliba később értünk be, mint szoktunk, úgyhogy már egyből Paula mellé ültem be a padomba (Hajdú ülésrendje alapján), aki ma is gyászhuszárba vágta magát, és a kapucnijával a fején zenét hallgatott.
- Kérsz csokit? - kínáltam meg, előszedve a dobozos bonbonomat a táskámból. Nem hallotta meg, úgyhogy megkocogtattam a vállát, mire kihúzta a fülhallgatója a felét a füléből, és rám nézett - Kérsz? - ismételtem meg, felé nyújtva a dobozt.
- Ühüm - biccentett, majd kivett egyet, bedobta a szájába, a helyére dugta a fülhallgató lógó felét, majd folytatta, amit nonstop csinál. Zenét hallgat és bambul előre. No comment.
Sóhajtva megráztam a fejem, majd beláttam, hogy ma se fogunk többet beszélni (bár azzal az egy hümmögéssel azt hiszem, megdöntöttem a rekordom), úgyhogy inkább felálltam és odamentem Saciékhoz.
Bioszon éppen sebesen jegyzeteltem, amikor arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő Paula elsírja magát (nem mellettem szokott ülni általában, most az egyszer valamiért mégis).
Eleinte inkább hagytam, biztos mindjárt abbahagyja (bioszórákon nem merek senkivel se beszélgetni), de amikor már másoknak is feltűnt és elkezdtek felénk forgolódni - Lina be is jelentette, hogy "tanárnő, a Paula sír!" -, már egy kicsit kezdtem kínosan érezni magam.
És persze meg is sajnáltam.
Hajdú összerándolt szemöldökkel pásztázott minket, majd kicsit előrébb hajolt, hogy szemügyre vehesse a mellettem zokogó lányt.
- És miért sír? - kérdezte Linától és egyben leginkább Paulától, aki egy szót nem hallott az egészből - Bántottad? - nézett rám szigorúan.
- Nem, dehogy! - pislogtam. Nagyon nem tartozom a tanárnő kedvencei közé, úgyhogy egyből rám terelődött a gyanú. Pff.
- Akkor meg miért pityereg az órámon? - tette csípőre a kezét még mindig nagyrészt Paulának címezve a kérdést.
- Biztos szomorú - biggyesztette le a száját Niki.
- Azért pszichológusnak ne menjél - vágta rá Kolos, mire az osztály nagy része felröhögött.
- Csend legyen - csitított minket Hajdú, mire nagyjából elhallgattunk - Szóval. Miért sír a kisasszony? - fordult Paula felé, aki még mindig nem érzékelt semmit a körülötte történő eseményekből, úgyhogy egy kicsit oldalba böktem. Paula felnézett a tanárnőre, de továbbra se szólalt meg. Kábé fél percen keresztül várt mindenki a válaszára, de még mindig csak néma csendben üldögélt, amitől a tanárnő elvesztette a nemlétező türelmét - Na jó, nekem erre nincs időm. Menj ki, most meg az arcod, aztán gyere vissza - biccentett Hajdú az ajtó felé, majd folytatta a táblánál ácsorgó Samu feleltetését, aki Paula után nézett, majd visszafordult a tanárnőhöz és tovább próbálkozott az anyagból. Szegény. :(
Mármint mindketten. :)
Szünetben kibeszéltük az egész témát a lányokkal, és arra jutottunk, hogy fogalmunk sincs, hogy ez mi volt. Mindegy, megpróbáltuk.
- Szép jó napot - lépett be Madaras osztályfőnökin a terembe, mire egy páran visszaköszöntünk - Először is - nézett végig rajtunk - Roland, köpd ki a rágód - szólt rá Cassora, majd folytatta - Másodszor pedig jelzem nektek, hogy sok panasz érkezett többek között az órán történő beszélgetéseitekről, úgyhogy tegnap este összeállítottam egy új ültetésrendet, talán jobb lesz így - mutatta fel a papírját, amire szépen ki voltak írva egymás mellé a nevek - Úgyhogy mindenki gyorsan álljon fel és halkan emelje be a székét. Richárd, mondom halkan. András, ugye neked sem kell elmagyaráznom a "beemelni" szó jelentését? - forgatta meg a szemeit unottan.
- Nem szükséges - rázta meg a fejét vigyorogva.
- Akkor csinálj úgy, ha kérhetem - mondta az ofő - Ezzel a lendülettel ülhetsz is ide elém Nikolettel együtt - kopogtatta meg a tanári asztal előtt közvetlenül elhelyezkedő padot, mire Andris fintorogva helyet foglalt.
Mögéjük ült Kolos és Saci, Ágoston és Mira, hátulra pedig Lina és Marcsi, az ablak felőli padsor első padjában Samu és Paula (ő szerintem nem véletlenül) a másodikban Casso és Lili, a harmadikban pedig Domi és Enikő, az ajtó felőli padsorban pedig Ricsi és Kriszti (megint), Laci és én, végezetül pedig Marci és Betti (végre elül Casso közeléből, ez az!) foglalt helyet.
Ez lenne az új ülésrend. Nem annyira rossz. :)
- És mivel Leniék különdíjat nyertek Halloween-kor őszi szünet előtt, az osztály választhat az alábbi nyeremények közül egyet - vett elő a tanárnő egy szépen összehajtott papírt - Látogatás a Magyar Nemzeti Múzeumban - olvasta fel - Egy éjszaka eltöltése egy hotelben wellnessel együtt - mondta a következőt, mire a múzeumnál pontosan hússzal több embernek csillant fel a szeme - Valamint fejenként két darab ötös egy kiválasztott tantárgyból, ami javításnak tökéletes lehet - hajotta össze a papírt - Mindenki döntse el magában, hogy melyik legyen, és ha megvan, írjátok fel egy papírra és dobjátok bele a sapkába - emelte fel Domi sapkáját (önként felajánlotta).
Amikor mindenki szavazott (én a hotelre voksoltam, a tantárgyak többségéből ötösre állok), Madaras felírta a táblára a lehetőségeket, és rovátkákkal kezdte behúzni egyesével a szavazatokat.
- Hotel - nyitotta ki az elsőt - Hotel - húzott be egy újabb rovátkát - Ötös. Múzeum. Örülök, hogy valakinek van kedve hozzá, nem számítottam rá - jegyezte meg.
- Én írtam - vihogott Laci.
- Tőled pláne - vágta rá az ofő, majd folytatta a szavazatok feljegyzését.
A múzeumra ez az egyetlen egy szavazat jött (ez is csak poénból, ez azért kiszámítható volt), a hotel és az ötös lehetősége viszont egész végig fej-fej mellett haladt, de végül egy szavazat különbséggel (9-10) a hotel nyert, amire jövő hét utáni csütörtökön és pénteken fog sor kerülni. Jupiii! :)
Suli után Cassoval hazamentünk, majd otthon szép csendben elfoglaltam magam gitározással, meséléssel Anyának, és rajzolással. :)

Mai nap - 5/4: Paulát sajnálom, akármi is történt, a hotelnek örülök, Cassot pedig nagyon szeretem. :)