Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

143. Próba

Április 27. (csütörtök)
- "She got a body like an hourglass, but I can give it to you all the time" - énekelte Csenge próbán (most jól lépett be, az utolsó hangot pedig gyönyörűen énekelte ki).
- Nagyon jó! - dicsérte meg Meggyesi mosolyogva, majd rámnézett, hogy én jövök.
- "She got a booty like a Cadillac, but I can send you into overdrive" - folytattam a picit vékonyabb hangszínemmel, mire Meggyesi nekem is bólintott egy biztatót.
- "You've been waiting..." - szállt be Csenge, a közös éneklésbe, de Meggyesi beleszólt.
- Lágyabban, lányok, ahogy megbeszéltük! - figyelmeztetett minket, mire először összezavarodtunk, majd folytattuk a megbeszéltek alapján.
Szóval valahogy így (fő)próbáltunk a holnapi versenyre, majd amikor befejeztük, megszólalt a jelzőcsengő (tíz és öt perccel szokott kicsengetés előtt, ez most az előbbi volt).
- Jó lesz, lányok, nagyon ügyesek vagytok - bólintott Meggyesi elégedetten - Nagyon remélem, hogy holnap délelőtt még tudunk próbálni, de erre kicsi az esély, úgyhogy addig is, azt hiszem, itt az idő, hogy valószínűleg utoljára elpróbáljuk, mint ha élesben menne. Szépen álljatok ki ide, és mindent úgy, mint ha már a versenyen lennétek. Mindent bele - mosolygott ránk - Kész vagytok?
Gyorsan ittunk egy-egy kortyot, majd amikor már tényleg készen voltunk, Meggyesi elindította az alapot, és elkezdtünk énekelni.
- "Bang bang into the room" - énekeltük közösen teljesen odatéve magunkat.
- "I know you want it" - énekeltem egyedül.
- "Bang bang all over you" - megint közösen.
- "I'll let you have it" - és Csenge egyedül, aztán tovább ketten a refrént.
- "Wait a minute, let me take you there..."
A dal végén - nagyon élveztem egyébként :D -, amikor befejeztük a refrént, Csengével fáradtan kifújtunk egy nagy adag levegőt, ami meglepetten bennünk is rekedt hirtelen, amikor a folyosóról, valószínűleg az ajtó előttről hangos tapsolást és füttyögést hallottunk meg.
Csodás, tehát kihallatszódott. Az egész.
Jézusom, ezt eddig miért nem tudtam?
Szinte azonnal éreztem, hogy a közönségünk az osztályunkból volt való, és milyen jól éreztem.
A fiúknak volt tesiórája akkor az énekterem szintjén (néha a folyosókon tartják őket, ha olyan feladat van). Legszívesebben kiugrottam volna az ablakon, akkor legalább nem találkozom velük.
Hálistennek ekkor kicsengettek, úgyhogy Somogyi a feltehetőleg az énekterem ajtaja környékén gyülekező fiúkat összehívta sorakozóba, ezalatt pedig Csengével kimentünk az énekteremből, az üres osztálytermünkbe.
- Na jó, amúgy csak én kezdek parázni a holnaptól? - kérdezte Csenge, miközben elővette a műanyag dobozba csomagolt salátáját, én pedig a csokis kekszemet.
- Nem, én is eléggé - vallottam be - Meg most attól is, hogy a fiúk végighallgatták a főpróbát.
- Ja - értett egyet - Ahh, nemtom, lehetne még egy-két próba, tuti elrontom holnap.
- Ugyanez - bontottam ki a kekszem, majd kicsit megsajnáltam Csengét, hogy salátát eszeget, én meg kekszet, úgyhogy megkínáltam vele, de nem kért - Remélem holnap még lesz próba. Igazából az lenne a jó, ha ma még lenne egy, de nem lesz, szóval reménykedjünk a holnapban.
- Pedig kéne ma egy. Ráérsz ma?
- Ühüm - bólogattam, miközben beleharaptam a kekszembe (nem tudom, miért írok le mindent a kekszemmel kapcsolatban).
- Oksa. Nem csinálunk akkor egy próbát? - dobta fel az ötletet - Ha már ennyit szenvedtünk, nyerjük már meg holnap.
Na igen, Csengének előjött a versenyszelleme, csak éppen most nem ellenem, hanem velem, mindenki más ellen. Haladunk.
- Jogos - értettem egyet - Hol?
- Hozzánk jöhetsz.
- Suli után?
- Aham.
Így szerveződött le, hogy ma átmegyek Csengéhez, ami elég hihetetlen dolog, de egy dologban igaza van, tényleg meg kéne nyerni azt a versenyt.
Bár mondjuk akárhogy is sikerül, ez a verseny már most félsiker azzal, hogy Csenge és én, mondjuk nem leszünk öribarik, az biztos, de a közös cél érdekében egész megvagyunk egymás mellett. Durva.
Az osztályterembe először a fiúk érkeztek meg, akik megint megtapsoltak, mondták, hogy jól nyomtuk, meg ilyesmik, majd végre Enikőék is megérkeztek, úgyhogy odamentem hozzájuk.
Egyébként Enikőék, meg úgy szinte senki nem tudta hova tenni, hogy varázsütésre mi ez a nagy megenyhülésünk Csengének és nekem, én se tudom, de őszintén, nem bánom.
Belefáradtam abba, hogy utálkozzak, hogy hagyjam, hogy ő is utáljon és megalázzon engem, hogy féltékeny legyek, hogy szitkozódjak, ha jól néz ki, és szerintem fordítva is valami hasonló történhetett, elfogadta, hogy Casso nem lesz az övé (legalábbis remélem), beletörődött, és tovább lépett a témán, még amikor Cassoval kibékültem. Összeségében, egyszerűen csak beleuntunk abba, hogy jó, nem akármilyen, de egy fiú miatt (mert egyébként minden ellentétünk Cassoból eredt) utáljuk egymást, féltékenyek vagyunk egymásra már hónapok óta, illetve közösen kell együtt dolgoznunk, úgyhogy ő ha nem is unta meg, muszáj volt megálljt parancsolnia magának, hogy ne valljunk teljes kudarcot együtt.
Szóval valami ilyesmi lehet a megenyhülés hátterében.
- Akkor holnap találkozunk - pipiskedtem Casso előtt utolsó óra után, aki erre az arcomat megsimítva megcsókolta az ajkaimat.
- Oké. Jó próbát, Szöszi. És ne szórj sunyiban mérget az italába, amikor átmész hozzá - tette hozzá mosolyogva, mire felnevettem.
- Nem fogok - vigyorogtam - Na, szia - pusziltam meg az arcát gyorsan, majd a táskámmal együtt átmentem a tér másik felére, ahol Csenge a megbeszéltek alapján már rám várt.
Tudtam, hogy onnan látott minket Cassoval, de nem tette szóvá, sőt, gyanítom, hogy végig se nézte, ahogy megcsókolt Casso, vagy ahogy én megpusziltam.
- Merre laksz? - kérdeztem Csengétől.
- Második kerület, de Anya pár perc múlva itt van értünk - felelte.
Tényleg nem kellett sokat várnunk, a drága, márkás kocsi hamarosan bekanyarodott az utcába, Csenge anyukája pedig lehúzta az ablakot.
- Sziasztok, lányok, üljetek csak be - mosolygott ránk.
Akkor tudatosult bennem, hogy na igen, Csengének volt kitől örökölnie, az anyukája is gyönyörű, fiatalos nő.
Ránézésre is méregdrága napszemüveg, ruha és magassarkú, kontyba fogott, festett szőke haj, illatos parfüm, szép arc, korát megszégyenítően nulla darab ránc, sok ékszer, nagy fülbevaló, csini női táska, nyájas beszédhang, kedves mosoly, és mindez még csak az első öt másodpercben.
- Levendula, elöl, vagy hátul szeretnél ülni? - nézett rám Csenge anyukája és vele együtt Csenge, aki tutira nem volt oda az anyukája kérdéséért.
- Nyugodtan ülhet Csenge elöl, nekem jó hátul is - feleltem, mire Csenge biccentett egy "na, azért" típusút, és beültünk a kocsiba.
Végig az utat figyeltem, és őszintén szólva, Csengéék gyönyörű helyen laknak, olyan gyönyörűn, ahol egy kétnégyzetméteres telekért is a vesédet el kell adnod, majd végre megérkeztünk.
Ahogy azt sejtettem, Csengéék háza, vagyis inkább a kisebb palotájuk ránézésre is elég sokba kerülhetett, nagyon szép, nagyon rendezett, nagyon igényes, tökéletes, tágas álomotthon, ami mondjuk ahhoz képest, hogy tudomásom szerint ketten élnek benne, elég nagy luxus, de hát ehhez az anya-lánya pároshoz milyen ház illik, ha nem ilyen?
Csenge anyukája egy gombnyomással kinyitotta a kovácsolt, fekete vasból készült kaput, begurultunk az autóval, majd kiszáltunk.
- Nyugodtan tedd le a cuccod akárhova, szólj, ha kérsz enni, vagy inni, a kabátodat add ide, felakasztom. A dolgozószobámban leszek, de ha kell valami, gyertek csak nyugodtan - csevegett Csenge anyukája, majd kedvesen rámmosolygott, aztán levette a tűsarkúját és berakta a többi sok pár cipője közé.
- Na, akkor feljössz? - kérdezte Csenge, miután körbenéztem a lenti szinten.
- Persze - biccentettem, majd Csenge után mentem a lépcsőn.
Na jó, akkor most jött el a pillanat, hogy bevalljam, Csengéék háza káprázatosan gyönyörű, menő, meg minden, és továbbra is állítom, hogy akárcsak a kocsi, a két nő cuccai, vagy a környék, ez se lehetett egy kétfilleres kiadás, az tuti.
Csenge szobájáról ugyanez a véleményem, letisztult, de egy tizenhét éves kamasz lányhoz illik, fehér falak, led-fénysor a felső sarokban, széles, kényelmes franciaágy (nem a fal mellett), nagy, fehér gardróbszekrények és polcok, tévé, íróasztal, sminkasztal, saját zuhanyzó, külön polc a kozmetikai termékeinek, laptop, kanapé, összességében Csengének konyha híján konkrétan egy kisebb lakosztálya van.
- Ő apukád? - kérdeztem, ahogy körbenéztem a szobában és kiszúrtam egy bekeretezett képet az éjjeli szekrényén, amin egy középkorú, egész jóképű, de már félig őszülőben lévő férfi szerepelt.
Nem akartam indiszkrét lenni a kérdésemmel, de úgy tűnt, hogy akaratlanul megérintettem egy kicsit, úgyhogy Csenge azonnal felém pördült, ami kicsit hirtelen volt, aztán megtartotta a hidegvérét, megszorította a copfját és egy mosolyt csalva az arcára, természetesen válaszolt.
- Igen, ő - válaszolta rám se nézve.
Jobbnak láttam ezután inkább nem feszegetni tovább a témát, úgyhogy gyorsan eltereltem.
- Tök jó a szobád - dicsértem meg.
- Köszcsi - válaszolta Csenge, miközben a laptopján már kereste is elő a zenei alapot, amit Meggyesi küldött át nekünk.
Ahogy ezzel megvolt, már próbáltunk is.
- Na jó, amúgy a színpadon csak állunk egy helyben és úgy leszünk végig, vagy mi? - gondolt bele Csenge, amikor szünetet tartottunk, és lementünk a konyhába inni valamit.
- Gondolom - bólintottam.
- Nem uncsi az úgy? - kérdezte.
- Mindenki így szokott lenni - vontam vállat - Kicsit béna, de akkor is.
- Csináljunk showt - dobta fel beleélve magát - Valami dögöset. A szám is olyan.
Először is elgondolkodtatott, hogy Csenge mit ért "dögös show" alatt.
- Mármint, vitessünk be két sztriptíz rudat, vagy mi? Csak mert azt a tanárok nem biztos, hogy értékelnék - magyaráztam értetlenül elnevetve magam.
- Neeem, nem így. Mondjuk nem lenne hülyeség, de más sem hiányzik, mint hogy Bíró, vagy Horváth stíröljön - legyintett. Igen, tényleg ez vele a legnagyobb probléma - Találjunk ki valami koreót az előadáshoz, közös outfitet...
- A ruha lehet, amiért nem csapnak ki, de a koreográfia alatt mit értesz? Nem vagyok túl jó táncos - vallottam be - Meg az alatt énekelni se tudunk jól, ne menjen annak a kárára.
- Tudom, tudom, nem olyan bonyira gondoltam, csak érted, hogy ne egy helyben álljunk. Kicsit legyen már szexibb, mint hogy csak vagyunk egy helyben, mint egy nyomi fa, a zene is bulisabb annál. Plusz most komolyan, egy rakás fiú fog bámulni minket, ne máár.
- A rakás fiú neked az a kábé hét lehetséges férfi tanár a tanári karból? - próbáltam megfejteni - A portással együtt.
- Jézusom, nem! A majálison az egész suli előtt lépünk fel, vagy nem?
- De. Ha megnyertük a versenyt - pontosítottam.
- De megnyerjük, azzal nincs gáz - legyintett - Jók vagyunk. Ha ehhez pedig még jól is nézünk ki együtt, tuti siker - tervezgetett.
- Csenge, azért ezt a suliba járó fiúkon kívül, akiknek egyébként nekem nem célom imponálni, mások is látják az esetleges fellépésünket, mondjuk a tanári kar - emlékeztettem.
Csenge erre csak szórakozottan elmosolyodott.
- Oké, őszintén, mikor vesztetted el? - kérdezte csípőre tett kézzel rámnézve, elég egyértelműen utalva.
- Hé! - kértem ki magamnak, majd mivel nagyon "mondd már, nem hiszem el" nézése volt, nagyot sóhajtva megadtam magam - Jó, tavaly, hűha, túlléphetnénk a témán?
- Persze - vigyorodott el - Szóval, nem akarsz imponálni a fiúknak, ezért nem akarod, hogy jól nézzünk ki, mert félsz a tanároktól. Jókislány.
- Nem így fogalmaztam - védekeztem, de nem nagyon reagált rá.
- A pasid is látni fog minket.
- Még egy ok, hogy ne úgy nézzünk ki, mint két utcalány - jegyeztem meg.
- Te jó ég - forgatta meg a szemeit. Ennek a stílusa már kezdett emlékeztetni a régi viszonyunkra, egyébként. - Neki se akarsz tetszeni?
- Ezt nem mondtam!
- Akkor?
- Nem azt mondom, hogy nem nézhetünk ki jól, csak ha lehet, ne fehérneműben ugrabugráljunk, tangabugyival - hoztam fel példának - Abban benne vagyok, hogy öltözzünk hasonlóan, de ne essünk a túlzásba. Nem szépségverseny.
- Pfú, de furi vagy - jegyezte meg - Szoknya vagy nadrág?
- Nadrág.
- Gondoltam - mondta, majd hirtelen felcsillant a szeme - Úristeen, kitaláltam!
- Mit?
- A koreót. Várj, berakom a zenét és megmutatom - kapcsolta be gyorsan a telefonját.
- Oké. Amúgy mikor találtad ki? - érdeklődtem, csak úgy merő kíváncsiságból.
- Amíg beszélgettünk - vont vállat, mire hitetlenül elnevettem magam. Milyen aranyos - Figyelj, itt az elején csak simán állunk, aztán amikor belépünk, vagyis először én, kitoppanunk - magyarázta.
- Az mit jelent? - értetlenkedtem.
- Hát, kitoppanunk. Így - lépett egyet határozottan és kecsesen előre, pont úgy, ahogy az egy belépéshez illik - "She got a body like an hourglass..." - kezdte el halkan énekelni, csak úgy bemutatásképpen - Kövi sor, blablabla, te jössz.
- De mii, muti mégegyszer azt a kitoppanást - zavarodtam össze.
- Tök könnyű - legyintett, majd bemutatta - "She got a body like an..."
- Öhm, oké, megpróbálom - szakítottam félbe - Jobb vagy bal láb?
- Te hol voltál eddig? Túlbonyolítod, csak lépj egyet, mint ha mennél valahova.
Csenge nem igazán kalkulálta bele, hogy kettőnk közül csak ő járkál úgy egyfolytában, mint ha valami kifutón lenne, úgy látszik.
- Na, ennyi, jó lesz ez - legyintett, amikor betanította nekem azt a "betoppanást" - És figyelj, itt a halk résznél helyet cserélünk, aztán amikor van az, hogy "mmm"... - vázolta fel lelkesen a terveit, én pedig pislogva hallgattam.
Egyébként Csenge tényleg mindent kitalált (vagy csak improvizált, nem tudom), dúdolgatva táncikált, hogy mit hogy csinálunk, magyarázóan gesztikulálva mutogatta, hogy akkor majd idemegyünk-odamegyünk a színpadon, erre nézünk-arra nézünk, és amúgy egész belejöttem a végére a tánc koreográfiába amiről egy kis idő múlva már elmondható volt, hogy közösen raktuk össze.
- Naaa, Csajszi, egész jól rázod - biccentett Csenge derűsen, amikor már táncoltunk egy ideje a zenére.
- Köszi - nevettem fel.
Őszintén szólva a próba nagyon elnyúlt, mivel nem csak, hogy éneken kívül közben összeraktunk és begyakoroltunk magunknak egy kis extra, meglepi-tánckoreográfiát - bevallom, a végére Csenge engem is belelkesített a "csináljunk showt" ötletével -, a próba után (szerintem tök jók voltunk, csak a végén már mindketten kifáradtunk) még beszélgettünk is egy ideig Csenge szobájában, az említett lány ágyán ülve két tál gyümölcssalátával és valami fincsi shake-kel, amit pontosan nem tudnék meg nevezni, de tényleg finom volt, és elvileg egészséges, csak mert Csenge szerintem nem is eszik/iszik olyat, ami egy picit is egészségtelen.
- Szóóóval, a legjobb barátnőd összejött a volt crushoddal - rakta össze a történetet a fejében, amikor nagyjából elmeséltem, hogy Ákost én már ismerem egy ideje, de nem igazán részleteztem.
- Nincsenek együtt - helyesbítettem.
- Jaja, csak az amúgy elég fuckboyos Ákos Saci kedvéért adott magára, megnézte az időt, meglepte, ajándékokat vesz neki... - sorolta Csenge szemforgatva - Amúgy téged nem zavar?
- Miért zavarna? - kérdeztem vissza egy picit összezavarodva.
- Mert a régi crushod. Nem mondtad, de valszeg offolt téged, a hülye is rájön, Szívem, ahogy meséltél róla, most meg itt van Saci, aki pedig kell neki. Alap csaj-dolog, hogy ilyenkor az egónk kicsit féltékennyé tesz, vagy hogy mondjam - pillantott rám Csenge.
- Nem, nem alap. Vagyis nekem nem az - védekeztem ösztönösen, pedig amúgy én se tudtam, hogy mi van, de nem szeretem, ha így feltételeznek rólam dolgokat.
- Okés, te tudod. És a pasidat nem zavarja?
- Miért zavarná, hogy a haverja összejött az én legjobb barátnőmmel? - értetlenkedtem - Vagyis még nem, de...
- Nem így értem. Csak mondom, hogy a fiúk, főleg a Casso-fajták, akiknek azért van egójuk, nem nagyon bírják, ha a barátnőjük egy olyan pali közelében van, akit valamikor crusholtak, de felőlem csinálj, amit akarsz.
- Alapból nem én hoztam be Ákost a társaságba, hanem ő, hogy szivasson - vágtam rá.
- Kicsit kezd hasonlítani a sztorija az exére, szerinted nem unja még?
- Na jó, beszélnél kicsit egyértelműbben? - nevettem el magam hitetlenül. Úgy kell mindent visszakérdezni tőle.
- Gondolom, tudod, ki az a Liza.
- Igen, régi barátnője, és? - értetlenkedtem.
- Vele se gondolta volna, hogy gáz lesz azzal, hogy behozta a haverjai társaságába... - jegyezte meg Csenge, mire pislogva próbáltam értelmezni a szavait - De amúgy bocs, de annyira nem érdekel ez az egész, nem párkapcsolati tanácsadó vagyok, engem Cassoról érdekelnek a sztorijaid, ha már ő nem, ennyit megérdemlek, nem? Amúgy meg adsz egy áfonyát? - nyúlt a tálam felé négykézláb felém mászva az ágyon.
- Ezt a pucsítást külön nekem tartogattad, vagy mindenki kap egyet, akit áthívsz? - kérdeztem szórakozottan, mire Csenge felnevetett.
- Csak neked, Szivi - vigyorgott, mire hitetlenül elnevettem magam.
Este - Csenge anyukája még amerikai palacsintával is megkínált vacsira - már azért úgy döntöttem, hogy ideje hazamennem, szóval kész voltam elindulni tömegközlekedéssel, de Diána (Csenge anyukája, megengedte, hogy tegezzem) felajánlotta, hogy hazavisz, én pedig hullafáradt voltam, úgyhogy ezer hálával elfogadtam.
- Levendula, megjöttél? - hallottam Anyu hangját a konyhából, amikor hazaértem.
- Igen, Csenge anyukája hazahozott - feleltem, miközben levettem a cipőm.
- Milyen volt a próba? - érdeklődött Anya.
- Jó volt.
- És Csengével hogy jöttetek ki?
- Jól. Meglepően jól - válaszoltam őszintén.
- Ennek örülök - mosolygott rám - Persze, annak is, hogy jó volt a próba, de még jobban, hogy sikerült végre összebarátkoznotok, rossz volt nézni, ahogy marjátok egymást.
- Mert le akarta nyúlni a barátom - közöltem tényszerűen - Most már szerintem letett róla, ezért kevésbé utál.
- Vagy lehet, hogy csak megbánta, ahogy viselkedett, ne legyél ilyen rosszindulatú - csóválta a fejét Anyu, én pedig inkább nem mondtam semmit - Jut eszembe, Apáddal csináltunk pudingot. Kérsz? - ajánlotta fel, majd kinyitotta a hűtőt.
Alap, hogy kértem. :)

Mai nap - 5/5: oké, valljuk be őszintén, jó volt. És ezt a naplót most már tényleg szigorúan elrejtem a nyilvánosság elől.