Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

28. Virág

Október 13. (péntek)
Nem mondom, hogy olyan túlzottan sokat tudtam aludni tegnap este, sőt.
Egész végig az járt a fejemben, hogy Casso hol lehetett, meg amúgy is, hogy igazából most mi a nagy helyzet.
Reggel megkönnyebbülten vettem észre, hogy Casso ma is a kapunk előtt várt engem. Huh.
- Kidühöngted magad? - kérdezte köszönésképpen egy nagyon halvány mosoly kíséretében.
- Nem - vágtam rá egyszerűen.
- Az jó - bólintott - És nagyjából meddig fogsz még duzzogni?
- Nem duzzogok - vágtam rá - Csak már tökre megbeszéltük, hogy ketten elmegyünk mozizni, egész nap ezt vártam, az utolsó pillanatban meg lemondtad. Mellesleg meg egész éjszaka alig aludtam valamit - tettem hozzá - Na, menjünk, mert már így is egy kicsit késésben vagyunk - mentem el mellette, majd a farmerkabátom zsebébe tettem a kezem és elindultam a pocsolyás (éjjel még esett is) járdán.
Casso fáradtan felsóhajtva utánam sietett, és mivel belátta, hogy ma reggel már nem tudja megfogni a kezem, ő is zsebre rakta az övét, majd igyekezett szemkontaktust teremteni velem, amit egészen egyszerűen nem hagytam.
- Hihetetlen vagy - adta fel, nem éppen bóknak szánva.
Erre nem válaszoltam, csak szótlanul mentem tovább.
- Most komolyan ennyire fontos egy másfél órás mozizás? - sóhajtott fel fáradtan.
- Miért, neked nem az?
- Nem azt mondom, Leni, de... Jézus Isten, nagyon túlpörgöd - közölte egyszerűen, sóhajtva beletúrva a hajába.
- Jó, nekem ez fontos volt, mert ezzel ünnepeltük volna meg, hogy negyed éve járunk - feleltem - Így meg teljesen el lett rontva az egész.
- Ez a te hozzáállásodon is múlott - közölte.
- Az én hozzáállásomon? - kérdeztem hitetlenül.
- Részben. Senki nem mondta, hogy akadj ki, és egy egész délután őrjöngj.
- Én egyszerűen csak vártam a tegnapit! Bocsánat, hogy nem kezdtem el örömtáncot járni, amikor megtudtam, hogy a randi, amit amúgy te dobtál fel, le lett mondva - mondtam cinikusan.
- Az oké, és bocs, tényleg, de mozizni bármelyik nap tudunk, nem csak hónapfordulókor lehet, szóval valamelyik nap simán bepótoljuk, Istenem.
- Nem érted - ráztam meg a fejem - Nekem nem azzal van bajom, hogy most csütörtökön mozizunk, vagy szombaton, mert nem erről van szó. Hanem ez az egész hozzáállás, hogy lebeszéljünk egy tök jó randit, beleélem magam, aztán a legeslegutolsó pillanatban felhívsz, hogy ma neked mégsem jó, és majd máskor mozizunk, totálisan kiborít! - dühöngtem - Mint ha neked nem is számítana!
- Megőrültél, bocs.
Erre először reagálni se tudtam mit, csak feszülten elnevettem magam és inkább megtorpantam.
- Bent találkozunk - vettem az épület felé az irányt és otthagytam.
- Fasírt van? - kérdezte Laci Cassotól, mire megálltam és hátranéztem.
- Ja, berágott kicsit - bólintott Casso, mire visszafordultam és bementem a suliba.
Saciék szinte azonnal utánam siettek.
- Mi történt? - kérdezte Saci, amikor utolértek a lépcsőnél - Összevesztetek?
- Egy kicsit - bólintottam - Casso kiakasztott.
- Mit csinált? - érdeklődött Lili.
- Tegnap volt a negyedéves hónapfordulónk, megbeszéltünk egy mozizást, és fél órával előtte lemondta, mert "nem ért rá" - meséltem bosszankodva.
- Azért remélem, hamar kibékültök - mondta Enikő - Amúgy azt lehet tudni, hogy miért nem ért rá?
- Nem, azt nem mondta, de igazából nem ez a lényeg - vontam vállat.
- Aha. Ne vedd sértésnek, de amikor szakítottatok, akkor ki voltál bukva, hogy Casso úgy hagyott el, hogy nem is tudta pontosan, hogy mi történt, és ha belegondolunk, most te is pont ugyanezt csinálod - jegyezte meg.
- Oké, ez igaz - láttam be - De én nem is szakítottam vele - erősködtem.
- Azért ennyiért még jó hogy.
A terembe érve azt láttam, hogy Betti, Marcsi és Niki teljesen ki voltak öltözve. Bettin egy rakott szoknya volt, egy szép blúz, és egy szép cipő, Marcsi fekete kosztümnadrágot, fehér blúzt és fekete blézert viselt - kicsit FBI ügynökös kinézete volt (mármint a filmek szerint) -, Niki pedig egy testhez simuló, csinos vajszínű egyberuhát vett fel. Nem igazán értettem, hogy miért öltöztek ki ennyire, de aztán rájuk hagytam.
Ellenben a fiúkkal, akik már nem annyira elegánsan kérdezték meg őket erről.
- Vajon miért? Október tizenharmadika van - mondta Betti.
Igazából ezt én se tudtam hova tenni, szóval felnéztem a rajzfüzetemből és érdeklődve figyeltem az eseményeket.
- És? - kérdezte Ricsi értetlenül.
- Ma van a nemzetközi öltözz ki nap - világosította fel Marcsi.
- Aha - bólintott Ricsi röhögve.
- Szerintem is tök gáz, amit csinálnak - értett egyet Kriszti leginkább Ricsivel, miközben megveregette a vállát.
No comment. Az egész jelenetre.
Órák után Cassoval átmentünk gitárra.
- Amúgy nincs megtiltva, hogy hozzám szólj - jegyezte meg a gitárterem előtt.
- Tényleg nincs. Látod, most hozzád szóltam - néztem rá, mire Casso csak feszülten felnevetett, és megrázta a fejét.
Éppen szólásra nyitotta a száját, amikor Hajnal kinyitotta az ajtót, és behívott minlet, úgyhogy végül nem mondott semmit. Talán jobb is.
Gitáron egész végig megtartottam a tisztes távolságot kettőnk közt, ami látszólag eléggé Casso agyára ment.
Miután kimentem a suliból, éppen indultam volna haza, amikor valaki megragadta a karom.
Szinte azonnal tudtam, hogy Casso lesz az, úgyhogy nem lepődtem meg, amikor szembe kerültem azzal a gyönyőrű kék szempárral.
- Ma már egyszer megkérdeztem, csak nem válaszoltál. Körülbelül meddig fogod még játszani a sértődöttet? - kérdezte mindenféle bevezetés nélkül - Csak mert kezd durván fárasztó lenni.
- Nem tudom. És körülbelül hány hónapfordulót fogsz még tökéletesen elrontani? - kérdeztem vissza. Oké, belátom, ez talán egy icipicit túlzás. Na.
- Oké, Leni, nagyon szeretlek, de ez már kezd rohadt sok lenni - túrt a hajába.
- Köszi, hogy soknak tartasz - vágtam rá, miközben igyekeztem nem elolvadni Casso mondatának az első felétől - Annyira aranyos vagy, tisztára elolvadok tőled az utóbbi huszonnégy órában.
- Nem bírom a hisztit.
- Ezt is köszönöm, én pedig a csalódást és a kiszámíthatatlanságot. Tényleg beleéltem magam a tegnapiba és tényleg vártam, nem borulhatok ki? - hitetlenkedtem.
- Nem tudtam róla, de tegnap jöttek hozzánk a rokonaink, akiket tök régen nem láttam, te meg emiatt pattogsz még egy nappal később is, és úgy kezelsz, mint ha most raboltam volna ki három bankot egymás után, de tényleg.
- És ezt egy szóval se tudtad volna mondani?
- Nem gondoltam volna, hogy így kiakadsz.
- Ahh - forgattam meg a szemeimet, majd erre már nem tudtam mit mondani.
Ott álltunk egymással szemben, szó nélkül, a csendünket pedig aztán ő törte meg.
- Most meg persze nem mondasz semmit.
- Ne hidd azt, hogy ilyen könnyen megbocsájtok - erősködtem.
- Késő. Már megbocsájtottál - olvasta ki a gondolataimat. Ijesztő. - Amúgy meg mozizni mindig tudunk. Hétvégén bepótoljuk - ajánlotta fel.
- És nagy adag popcornt kapok? - kérdeztem.
- Aha - bólintott halványan elmosolyodva.
- És hozol nekem virágot?
- Ha akarsz - vont vállat.
- De piros legyen ám - kötöttem a lelkére.
- Megbeszéltük.

Mai nap - 5/5: végül azért kibékültünk.
************************************
Az érzés, amikor befejeztem ezt a részt, és rájövök, hogy jupiiii, kibékültem saját magammal! 😅