Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

10. Duna

Szeptember 12. (kedd)
Jó nap! :)
De kezdjük az elejéről.
Reggel hamarabb felkeltem, mint szoktam (ez már a vég kezdete), úgyhogy a plusz időnek hála be tudtam szépen fonni a hajam kettőbe, a karikáimat sikeresen eltűntettem korrektorral, kiválasztottam a rég hordott szürke, kapucnis pulcsimat a szűk fehér farmerommal, megreggeliztem, felvettem az ezüst színű fülbevalómat és a kedvenc nyakláncomat (Cassotól kaptam kilencedikben szülinapomra <3), komótosan megreggeliztem, majd a rádióból szóló Échame La Culpa-ra táncolva elmosogattam.
Amit körülbelül húsz perccel később vissza is hallottam.
- Jól nyomtad - vigyorgott Casso, amikor kiértem a kapun, mire rendesen elpirultam.
- Mi? Te láttad? - fordultam hátra. El volt húzva a függöny, így tökéletes belátás volt kintről a konyhánkba. Francba!
- Aha - bólintott jókedvűen.
- És végignézted az egészet? - kérdeztem. A fejem tűzpiros volt, és égett is, ahogy azt illik.
- Az elejéről sajnos lemaradtam.
- Akkor a nagy részét láttad - reagáltam le.
- Igen - biccentett jókedvűen.
- Ne már - fakadtam ki - Ez így elég kínos - nyögtem fel zavartan nevetve.
- Most miért? Szexi vooolt, nyugi már - mondta szórakozottan, miközben a karjait a derekam köré kulcsolta, és lassan magához húzott.
- Azt nem hinném - ráztam meg a fejem, miközben a földre szegeztem a tekintetem.
Bármit is mond Casso, ez akkor is nagyon ciki.
- Miért van az, hogy ha egyszer azt mondom, hogy jól táncolsz, akkor egyből rávágod az ellenkezőjét? - sóhajtott fel halványan mosolyogva.
- Mert nem így van - bizonygattam.
- Megőrjítesz - forgatta meg a szemeit, majd magához húzott és hosszan megcsókolt.
A mondás szerint a jóból is megárt a sok, de Casso csókjaira ez szerintem egyáltalán nem érvényes. :)
Éppen elengedett volna, amikor egy "azt hitted, mi?" mosollyal a fejemen visszahúztam a pólójánál fogva.
Aggodalomra semmi ok, végül azért sikerült elválnunk egymástól. :)
- Azt tudod, hogy Betti bele van zúgva Cassoba? - kérdezte Lina első szünetben, egy kicsit felnézve a könyvéből.
- Azért azt kitaláltam - sziszegtem, majd Cassoék padja felé néztem, ahol éppen Betti megkínálta Cassot egy csomag aszalt szilvával.
Milyen régen ettem aszalt szilvát! Jó, mondjuk most nem ez lényeg.
Hanem az, hogy Linának hála itt egy újabb lány, akire féltékeny lehetek, jobban néz ki, mint én, Casso mellett ül és még menő is. Ja, és egyébként másfél éve majdnem összejöttek, amit akkor végig is nézhettem. Hurrá.
Etikán Mátrai mutatott egy videót - sajnos a tananyaghoz kapcsolódik - úgyhogy amíg az ment, a füzetem margójára rajzolgattam.
- Nem akarlak elkeseríteni, de Betti tényleg elég veszélyes tényező a kapcsolatotoknak - "vigasztalt" Kriszti óra után - Kilencedikben majdnem összejöttek Cassoval.
Igen, Kriszti, emlékszem.
- Ne mondj ilyeneket, mert Leni még jobban beparáz - szólt közbe Lili - Figyelj - nézett rám - Ne aggódj, mert akkor szoktál hülyeségeket csinálni. Kilométerekről üvölt, hogy Casso odavan érted. Hidd el, hogy ilyen Betti-félék miatt nem hagyna el - biztatott - Amúgy is. Ha jól számolom, pont ma van két hónapja, hogy újra összejöttetek, ami egy tökéletes alkalom arra, hogy elmenjetek mozizni, vacsizni valami tuti étterembe, vagy mit tudom én - dobta fel - A kapcsolatotok meg amúgy is olyan erős, hogy komolyan mondom, csak irigyelni tudlak, úgyhogy ne hallgass Krisztire, minden a legnagyobb rendben van - mosolygott rám Lili, mire Kriszti csak rávágta, hogy "köszi". :)
Remélem, Lilinek van igaza.
Tesin - itt egy picit ugrottam az időben - szekrényt ugrottunk.
- Szerintem én ezt fel se érem, nem hogy átugorjam! - nevettem fel zavartan.
- Nekem mondod? - kérdezte Saci, aki még nálam is alacsonyabb egy pár centivel.
Hát, a szekrényugrásomra kaptam egy gyönyörű kegyelem-négyest. Szuper.
- Annyira, de annyira mázlisták vagytok! - fakadtam ki Cassonak tesi után.
Eredetileg a mellette lévő székre ültem volna, de végül az öle mellett döntöttem. :)
- Nem annyira. Foci helyett kosaraznunk kellett - rázta a fejét.
- Borzasztó. Mi pedig minden órán gimnasztikázunk, futunk, szekrényt ugrunk, vagy medicinlabdázunk, tesi után pedig úgy nézek ki, mint egy hulla! - fújtattam - És amúgy is. Tök kényelmetlen a tesipóló!
- Mennyi bajod van - röhögött ki Casso.
Na, ezt megkaptam. :)
Ofőórán Madaras kiosztotta a verseket - dalt majd keresnem kell magamnak -, majd nagyjából elmondta a műsorunk "forgatókönyvét".
- Pásztor akkor is ezerszer jobb ofő volt, mint Madaras - mondta Lili bosszúsan suli után.
- Ja. Nézd mennyi mindent fel kell olvasnom - mutatta Ricsi az A4-es oldalt, amire a szövege volt írva.
- Olvasnod??? - akadt ki Kriszti, aki majdnem ugyanolyan hosszú verset kapott megtanulni. Szegény.
- Te tudsz olvasni? - kérdezte Enikő röhögve.
Hát, ki hogy reagál... :)
Amikor már a többiek elkezdtek hazaszállingózni, és csak Casso és én maradtunk, fogtam az alkalmon, és megemlítettem Cassonak, amit Lili tanácsolt a fordulónkkal kapcsolatban.
- És, hova akarsz menni? - kérdezte zsebre tett kézzel.
- Nekem mindegy - vont vállat - Csak ketten legyünk.
Gáz, hogy ilyeneket mondok? :)
(Segítség: igen. :D)
Casso halványan elmosolyodott.
- Akkooor felszállunk egy repülőre és elmegyünk egy sivatag közepére. Mit szólsz? - ajánlotta fel derűsen.
- Aha. Ott vannak pálmafák! - lelkendeztem. Imádom a pálmafákat!
- Vizet meg majd viszünk hordóban - mondta.
- Jó ötlet. Majd hozok fürdőruhát is.
- Megbeszéltük - bólintott szórakozottan.
Ezután sajnos rá kellett jönnünk, hogy a hordóból lehet, hogy kifolyna a víz a repülőn, úgyhogy sajnos le kellett mondanunk a szaharai üdülésünkről.
Na jó, mi ez a hülyeség? :D
- Akkor majd jövök érted - nyomott Casso egy gyors csókot a számra a házunk előtt, majd elköszöntünk egymástól és bementem az ajtónkon.
Otthon lázasan kutakodni kezdtem a szekrényemben a ruháim között.
Végül egy fehér alapon piros rózsás, térdig érő egyberuhánál döntöttem, a hajamat kibontottam, egy szép hullámcsattal hátratűztem, majd elkészítettem magamnak egy apró sminket.
Cassoval azt beszéltük meg, hogy ötre jön értem (a házival végeznem kellett), majd elmegyünk sétálni a Duna-parton. Bevallom, az én ötletem volt. Olyan szép! :)
Ötkor Casso valóban ott volt a házunknál, úgyhogy gyorsan felkaptam a fehér (kicsit) magassarkúmat és a kis táskámat.
- Szia - köszöntem, miközben igyekeztem nem meghalni a kinézezétől.
- Szia - mosolyodott el - Gyönyörű vagy - fogta meg a kezem, majd közelebb húzott magához.
- Köszi - vigyorogtam. Többet nem tudtam mondani, ugyanis Casso az ajkaimhoz hajolt és érzékien megcsókolt. <3

Mai nap - 5/5*: órákig beszélgettünk a Duna-parton, utána pedig átmentem Cassohoz filmezni, és csak este értem haza, aminek Anyáék nem annyira örültek, de szerintem megérte az egészet. Lilinek pedig tényleg nagyon remélem, hogy igaza van.