Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

56. Bosszú

December 11. (hétfő)
Most egy pár napot kihagytam, ugyanis semmi érdekes nem történt, ami meg igen, azt meg gyorsan összefoglalom most.
Tehát múlt hét szerdán, amikor Cassoéknál aludtam (legalábbis Anyáéknak azt mondtam, hogy aludtam... az aznap éjszakai tevékenységeink Cassoval a mi kis titkunk :D), kiderült, hogy jól tettem, mert a szüleim csak hajnalban értek haza. Jó, másnap azért egy kicsit rámszóltak, mert nem írtam meg, vagy ilyesmi, hogy a barátomnál töltöm az éjszakát, de összességében megérte ott aludnom. Aludnom. Hehe. Jó volt a film. :)
(Is. :D)
Ezenkívül Enikő összejött tegnap Bencével, úgyhogy a barátnőm, aki egész eddig azt állítgatta magáról, hogy "egyedül fog meghalni", most nagyon boldog. És ha ő boldog, akkor én is. :)
Ennyi történt összesen az elmúlt napokban, ami fontos lenne.
- Szöszi, ez így most elég para. Öt perce csendben vagy, pedig két napja nem találkoztunk - mondta Casso "komolyan" suli felé menet, mire felnevettem.
- Csak gondolkodtam - mosolyodtam el.
- Oké. De máskor ne ijesztegess.
- Nem foglak - nevettem - Amúgy, tudod, mi jár a fejemben?
- Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy most bepótolod azt a pár percet - röhögött. Ismer. :)
- Lehet. De rájöttem, hogy holnap fordulónk lesz, úgyhogy csinálnunk kéne valami romantikusat a hétvégén - gondolkodtam hangosan.
- Tehát?
- Nem is tudom - vontam vállat mosolyogva. Jó, amúgy volt egy halom romcsi ötletem, de nem hinném, hogy Casso annyira díjazta volna őket. Így bedobtam a számára legelviselhetőbbet. :) - Mondjuuuk kézenfogva sétálás hóeséskor egy parkban kettesben, miközben halkan beszélgetünk, én fázom, te átölelsz, veszünk forrócsokit, beszélgetünk a jövőről, a múltról, vagyis lelkizgetünk, felcsendül valami romantikus zene, végig egymás szemébe nézve táncolunk, a fülembe súgsz, megcsókolsz, bevallod, hogy szeretsz, mondom, hogy én is, utána meg átjössz hozzám, a kedvenc romantikus filmemet nézzük, miközben összebújunk, aztán amikor vége, én lekapcsolom a lámpámat, egyedül az illatos gyertyáim égnek, rajtunk kívül mindenki alszik, te megcsókolsz, szeretkezünk, és... ahhwww - álmodoztam. Egyszer úgy is sort kerítek egy ilyesmire. :)
- Nem akarlak összetörni, de a táncolást egészen biztosan kihagyjuk - közölte egyszerűen.
- Jó, oké - egyeztem bele sóhajtva.
- És a Szerelmünk lapjait is - tette hozzá.
- Ne már - lombozódtam le, majd felcsillant a szemem - Akkor a sétálás marad? Meg a lelkizés?
- Hát... - túrt a hajába röhögve - Mit szólnál hozzá, ha mondjuk elvinnélek moziba, megnézünk valami filmet, amin fogom a kezed, hogy romantikus legyen, film után veszel egy pár cuccot a plázában, ha akarsz, és azután jönnek az illatos gyertyáid? - alkudozott egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Nem tudsz megvesztegetni a "b" terveddel - fontam össze a karom, majd végiggondoltam. Mozizás Cassoval kézenfogva, aztán magától bevállalja, hogy velem marad, amíg vásárlok... hm. :) - Na jó, talán - láttam be, majd egyszerre felnevettünk.
A suliban észrevettem, hogy Saci hiányzik, úgyhogy felhívtam, hogy mi van vele.
- Ajj, képzeld. Lebetegedtem - mesélte szomorúan - Pedig holnap lesz a szülinapom, ez milyem gáz már?
- Szegény. Esély sincs, hogy meggyógyulj? - kérdeztem.
- Nincs. A doki szerint egy hétig még feküdnöm kell - szomorkodott, majd a vonal másik végéről érkező hangok alapján valószínűleg kifújta az orrát, aztán tovább telefonáltunk.
Úgy sajnálom. :(
- Ricsi! - szóltam Casso ikrének, mire az említett kérdőn felém fordult - Te tudod, hogy Saci beteg, ugye?
- Aha - biccentett értetlenül. Jó, mondjuk Ricsi a barátja, alap, hogy tud róla... na, mindegy.
- Na. És mivel holnap lesz a szülinapja, arra gondoltam, meg kéne lepni valamivel - mondtam, mire afféle "hagyd" stílusban legyintett.
- Már rendeltem tortát. Az anyukája orvoshoz fogja vinni, és beenged a házba, hogy amikor hazaérnek, meglepjük - avatott bele a dolgokba.
- Profi vagy - mosolyodtam el.
- Tudom - biccentett vigyorogva.
Akkor ez megoldódott, de jó tudni, hogy Ricsi már így felkészült. :)
Ezután riadtan vettem észre, hogy egy perc múlva becsöngetnek, úgyhogy felkaptam a német cuccomat és lesiettem az előadóba. Madarasnál inkább nem akarom kihúzni a gyufát. :)
- Casso, hagyd már abba - sziszegtem, ugyanis az én drága szerelmem volt szíves azzal elszórakoztatni magát, hogy a székem lábát rugdossa egész órán - Casso! - ismételtem meg sokadszorra.
- Igen? - kérdezett vissza vigyorogva.
- Fejezd be, légyszi.
- Mit? - nézett rám szórakozottan.
- Szerinted?
Nem volt ideje válaszolni, ugyanis Madaras ránk szólt, hogy ne beszéljünk. Igaz, németül mondta, de valami ilyesmi lehetett. :)
Szünetben visszamentem a termünkbe, és rajzolgatni kezdtem. Közben Casso odajött hozzám és felült a padomra, de én nem néztem föl. Megérdemli. :)
- Bedurciztál? - kérdezte mosolyogva.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- Akkor jó - vont vállat, majd közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókoljon, mire az ajkára tettem a mutatóujjam, és egy győztes mosolyra húztam a szám.
- A-a - ráztam a fejem vigyorogva.
- Ne csináld már - nevetett fel hitetlenül.
- Dehogynem - bólintottam, majd tovább rajzolgattam.
- És nagyjából meddig kell bűnhődnöm? - kérdezte jókedvűen, miközben a radírommal szórakozott.
- Nem tudom - vontam vállat egy széles vigyorral a fejemen - Még meglátom.
- Oké - bólintott.
- Nem is próbálkozol? - szaladt ki a számon.
- Nincs értelme. Neked is ugyanolyan szar, mint nekem, nem fogod sokáig bírni - legyintett.
- Nagyon magabiztos vagy - húztam össze a szemöldököm - Jössz büfébe?
Jött. :)
Amikor becsöngettek, gyorsan előkészítettem a biosz cuccom, majd még utoljára átnéztem a múlt órai anyagot vész esetére, ha esetleg Hajdúnak nincs jó napja.
Csak mert általában nincs.
- Levendula kijön a tábla elé, a többiek csendben maradnak - kezdte köszönés nélkül.
Hát, ezek szerint rossz napja van.
Mivel Hajdú még szünetben is tartotta az órát, egyből Bíró váltotta fel.
- Tanár úr, kimehetek vécére? - lóbálta a karját Samu.
- Rendben, de gyors legyél - bólintott Bíró.
Ettől a mondatától elszabadult a pokol, hirtelen az osztály kétharmadának mosdóba kellett mennie, Laci meg akarta enni az elcsomagolt sonkás-hagymás rántottáját (senki nem tudja, miért hord ilyeneket magánál, pénteken például spenótot hozott), Nikinek állítása szerint elfolyt a tusvonala, úgyhogy meg akarta igazítani, Dominik tovább akarta keresni a rubikkockáját (?), Paula végig szerette volna hallgatni a zenéjét, Lina azért könyörgött, hogy befejezhesse a megkezdett fejezetét a könyvének, Marci át akarta venni a pólóját, mert észrevette, hogy kifordítva vette fel (?), meg ilyesmik, úgyhogy végül senki nem csinálhatott semmit, és haladtunk tovább az anyaggal. De jó.
Infón éppen a Facebookom pörgettem (szabadfoglalkozás volt), amikor Casso odahúzta mellém a székét és belepuszilt a nyakamba, mire megborzongtam.
- Mit csinálsz? - kérdezte a képernyőmre nézve.
- Nem tudom. Unom magam - nyöszörögtem, majd témát váltottam - Egyébként már megbocsájtottam. Nincs kedved megcsókolni? - mosolyogtam angyalian, mire felröhögött.
- Van, de nem foglak - mosolygott rám.
- Miért? - néztem rá hitetlenül. Hát, igen, a bosszú édes. - És meddig?
- Még meglátom - vont vállat egy bujkáló mosollyal az arcán.
- Élvezed, hogy szivathatsz, mi?
- Aha.
- Örülök, hogy jól szórakozol - fordultam vissza a gépemhez, és tovább kattintgattam.
Miután átvészeltünk egy angolt, telefonáltam egyet Sacival, aztán neki mennie kellett, úgyhogy az engem beváró Cassohoz siettem, aki egy apró mosollyal az arcán rákulcsolta az ujjait az enyémre és elindultunk.
A házunk előtt megtorpantam, közelebb léptem hozzá, a nyaka köré fontam a karom, jelezve, hogy nagyon örülnék, ha most már abbahagyná az indokolatlan bosszúját, amit Casso azonnal levágott, úgyhogy egy halvány mosolyra húzta a száját, és a derekamnál fogva magához húzott.
- Na, mehet - vigyorogtam, mire halkan felnevetett és jó hosszan megcsókolt - Rolandka - tettem hozzá halkan, mire válaszként belecsípett a fenekembe. Ma bosszulós napja van. :)
- Maradjunk a Cassonál - közölte, majd újra falni kezdte az ajkaimat. Ahw, de imádom. <3
Kissé hosszúra nyúlt csókunkat a bejárati ajtónk nyílása zavarta meg, ahol éppen Apu jött ki egy szemetes zsákkal a kezében (gondolom, Anyu küldte, hogy hozza ki a szemetet), mire azonnal szétrebbentünk.
Mivel Apu félszemmel minket fürkészett, Casso egy gyors búcsúpuszit nyomott a homlokomra, köszönt Apunak, aztán bement a házukba. Na, mindegy. :)

Mai nap - 5/4: kár, hogy Saci lebetegedett, egész délután vele telefonáltam. Cassot meg minden szívatása ellenére mindennél jobban szeretem. :)
*******************************************
Szét fogom unni magam, most, hogy minden hely bezárt, hogy nem nagyon lehet találkozni emberekkel, és hogy tanítás sincs normálisan, de mindegy, legalább valószínűleg sűrűbben lesznek részek. 😌

De azért írjatok valamit kommentbe, mert eltemetem magam unalmamban. 🙏😅❤️