Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

46. Hívás

November 24. (péntek)
Reggel fura állapotban ébredtem, mert akkora hülyeséget álmodtam, hogy azt egész nap nem tudtam értelmezni, de végül inkább hagytam.
- Jó reggelt - borultam Casso karjaiba fáradtan, miközben a mellkasába fúrtam a fejem, mélyen beszívtam az illatát, aztán felnéztem rá és viszonoztam a reggeli csókját.
- Ilyen keveset aludtál? - nevetett fel, miután egy kicsit eltávolodott tőlem.
- Igen, és akkor is hülyeségeket álmodtam, ami nagyon lefárasztott - sóhajtottam.
- Na, mesélj - mosolyodott el, majd megfogta a kezem és elindultunk a suli felé.
- Sok minden nem maradt meg belőle, de azt tudom, hogy egész végig egy pohár tokaji aszú voltam, és mindig elkezdtem sírni, amikor meglöktek, mert akkor kiömlött valamennyi belőlem, meg amúgy is tök drága voltam - meséltem visszaemlékezve, mire Casso pislogás nélkül meredt rám.
- Hallod, Szöszi, ez már orvosi eset - röhögött fel.
- Szerintem is - értettem egyet - Na, és te mit álmodtál? - érdeklődtem. Általában ő szokta végighallgatni az én álmaimat, viszont most úgy döntöttem, hogy nyugodtan fáraszthat ő is egy kicsit.
- Passz, nem emlékszem - vont vállat - De az megvan, hogy te például benne voltál.
- Tök jó lenne tudni, hogy mi volt az - mondtam felcsigázva. Ezek szerint velem álmodott. :)
Az osztályterembe érve leültem Saciékhoz a szemem sarkából Cassot figyelve, aki éppen levette a pulcsiját (azt is ellopom majd), miközben a pólója is felhúzódott valamennyire, így láthattam a kidolgozott felsőtestét és... ahw. :)
Casso valószínűleg észrevette, hogy őt nézem, úgyhogy csak egy halvány mosolyra húzta a száját és visszafordult Ricsiékhez. Egyszerűen megöl ez a srác. :)
Ma már sajnos megírtuk a töri témazárót, ami tegnap elmaradt, de szerintem jól sikerült, és még a körülöttem lévőknek is lesúgtam egy csomó mindent. Jupiii. :)
Földrajz előtti szünetben Madaras feljött hozzánk szólni, hogy ne menjünk le a föciterembe, mert most kivételesen eljött hozzánk valamilyen szerzetes nővér, nem tudjuk, miért, csak úgy egy ilyen beszélgetős-órára, és ez a háromnegyed órás lelki-valami jót fog tenni a lelkünkek.
Hát, félek, hogy azon már nem segít semmi. :)
Mária nővér (így hívták) a beszélgetés után megdicsért minket, hogy ilyen csendben voltunk, és figyeltünk rá, holott igazából mindenki csak a rendre ügyelő ofő miatt próbálta visszafogni magát, aki a rosszalkodóknak intőt ígért, de ezt a nővérnek nem kell tudnia. :)
Óra után odamentem Cassohoz egy kicsit, és az ölében elhelyezkedve elkezdtem neki beszélni az elmúlt negyvenöt percről. Szoktam ilyet, és mondhatni egész jól viseli. :)
- Biztos jó lehet apácának lenni - mondtam - Segítenek a szegényeknek, mindenki szereti őket, meg minden - gondolkodtam hangosan.
- Hallod, nekem ki ne találd, hogy apáca akarsz lenni - röhögött fel Casso, mire elmosolyodtam.
- Nem így értettem - nevettem fel - Csak mondtam. Amúgy se lennék apáca, de így, hogy te is itt vagy, pláne nem leszek az, szóval nyugodj meg - mondtam szórakozottan, majd megcsókoltam - Főleg, hogy már kezdenek egy kicsit máshogy alakulni a dolgok.
- Mármint?
- Hát, tudod. Egyre jobban akarom - suttogtam halkan, mire Casso egy elégedett mosolyra húzta a száját - Kezdesz igazán motiváló lenni a témában.
- Na, hát Szöszi, ezzel én már körülbelül kilenc hónapja így vagyok - jegyezte meg, gyorsan kiszámolva - Úgyhogy üdv a klubban.
- Jó, na - tűrtem egy tincset a fülem mögé - De nézd a jó oldalát. Így annál jobb lesz, nem? - bölcsekedtem, mire egy bujkáló mosoly jelent meg az arcán.
- Mindenképp, Szöszi - húzott magához mosolyogva, majd lehunyta a szemeit, az ajkait ráolvasztotta az enyémre, és lágyan megcsókolt. Ahhhhhhw.
(Ezt nem tudom, hányszor írom le egy nap.)
A csengő hátborzongató hangja szétrebbentett minket, majd kicsivel később belépett Lau a terembe, és kiadta a feladatot, hogy kezdjünk neki a betlehemeknek.
Hát, elkezdtük a tervezést, de konkrét dolgot nem tudtunk csinálni, úgyhogy majd következő órán jobban belehúzunk.
Órák után hazamentem, és mivel kezdődött a hétvége, tüntetőleg nem írtam házit, hanem fogadtam Napsugár hívását, aki elméletileg ma délután Pityuval van.
- Szia - köszöntem bele a telefonba, de arra nem számítottam, amit ezután válasznak kaptam.
*******************************************
Most gonosz vagyok és kettészedem ezt a részt. 😈
Holnap hozom a folytatást! 😏