Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

68. Boldog

December 22. (péntek)
Osztálykarácsony! :)
Ennek örömére ma reggel vehettem fel az ünneplőmet, hogy egész délelőtt úgy nézzek ki, mint egy bibliaárus. De jó.
Ezt az ünneplős dolgot osztályunk lánybandája (Kriszti, Betti, Niki) nem vette túl komolyan, konkrétan Krisztin szaggatott fekete farmer volt, Betti felcsomózta a blúzát, így kilátszott a hasa, és piros Converse volt rajta, Niki meg minit vett fel, amiből kint volt szinte a fél feneke és egy fehér crop top-ot, ami enyhén szólva kifogásolható volt.
Jópár fiúval ellentétben Mátrai ezt nem igazán díjazta, mindannyiukat leszidta, plusz Krisztinek adott tűt és cérnát, Bettire ráparancsolt, hogy csomózza ki és felül is gombolja be a blúzát, Nikit meg menthetetlennek találta, úgyhogy inkább hazaküldte átöltözni.
- Ez itt egy iskolai karácsony, nem szépségverseny, te jó ég - forgatta a szemeit az igazgatóhelyettes, majd kiment a termünkből. Végülis jogos.
Nem sokkal később megérkezett az ofő is, akivel átmentünk az előadóterembe és elfoglaltuk a helyünket, hogy végighallgassuk kábé ugyanazt a műsort, mint az előző években. De jó.
- Máshol nincs hely, valamelyik degenerált elfoglalta a szokásos székemet, úgyhogy most téged boldogítalak a társaságommal - ült le mellém Mira. Szuper.
- Oké, de van hely Bettiéknél is - mutattam két sorral előrébb.
- Naponta másfél órát bírok ki velük maximum. Hosszú még a mai, inkább tartalékolok - legyintett. Hát, jó.
Az osztályterembe visszaérve kezdetét vette az ajándékozás, aminek az volt a lényege, hogy pár szóban körül kellett írni azt, akit húztál, a többiek meg kitalálják. Ennek amúgy semmi értelme, de azért minden évben végigcsináltatják velünk.
- Na, ki nem volt még? - nézett körbe az ofő, amikor bezárult a kör (Ágoston és Marcsi egymást húzták) - Márton, gyerünk - pillantott Marcira, aki majdnem felborult a székével, de aztán összeszedte magát és megszólalt.
- Én egy lányt húztam - kezdte zavartan, mire a fiúk többsége "húúú"-zni kezdett, mert miért is ne - Velem szemben ül, alacsony, és fehér a haja - mondta, mire kizárásos alapon mindenki rám pillantott, ugyanis természetesen idén is a végére maradtam - Leni - mondta végül a "megoldást", és odajött hozzám, hogy odaadja az ajándékot.
Mindenki másnak azt mondják, hogy "okos", "szépen énekel", meg ilyenek, én meg vele szemben ülök, alacsony vagyok és fehér a hajam. Fehér. No comment.
- Köszi - erőltettem egy mosolyt az arcomra - És a hajam szőke - tettem hozzá, majd a kezembe vettem Ágoston ajándékát, amit tegnap vettem Mártival.
Miután mindenki megkapta az ajándékát, kezdődhetett a bontás.
- Na, mit kaptál? - nyomott egy puszit az arcomra Casso.
- Rajzot, ahol egy ház mellett szedem a virágokat, egy csokit, meg egy fehér gyertyát - néztem bele a zacskóba - Legalább illik a hajam színéhez - jegyeztem meg, mire felröhögött.
- Nem lehet fehér a hajad. Akkor nem Szöszi lennél - karolta át a derekam mosolyogva.
- Igaz - bólintottam, majd szakértői szemekkel (:D) fürkészni kezdtem a rajzot - Figyeld már, milyen precízen megrajzolta a melleimet - mutattam a rajzra, ahol konkrétan egy pálcikaember voltam egyenes vonallal rajzolt hajjal, de azért a mellkasomra oda kellett rajzolni azt a két kört (ami a valóságban nincs is) - Meg a szempillámat - tettem hozzá a szemem feletti satírozásra utalva.
- Rád van indulva a gyerek - röhögött fel.
- Féltékeny vagy, mi? - raktam el a csodás rajzot.
- Nagyon - biccentett.
- Azt jól teszed. Esélyed sincs vele szemben - mondtam visszafojtva a nevetésem.
Jó, talán egy kicsit gonosz vagyok, hogy kibeszélem, de fogjuk arra, hogy ezt Saci miatt kapja. Meg a jellemzésemre. :)
(A csoki egyébként finom volt.)
- Nos, remélem mindenki örül az ajándékoknak, valami kívánság, hogy mit csináljunk a maradék egy órában? - nézett körbe Madaras.
Mivel esett a hó, az osztály megszavazta, hogy menjünk ki az udvarra. Igazából nekem nem volt kedvem hozzá, úgyhogy vittem le sunyiban egy kis sütit és a lányokkal az egyik padon ülve megettem. Hihi. :)
- Császtok - ült le hozzánk Ricsi, majd miután egy puszit nyomott a barátnője homlokára, elkunyerált egy szép adagot a zserbóból. Hüpp-hüpp.
Miközben a fiúk a hóban baromkodtak (Samu valamiért meg is ette), Liliékkel megvitattuk az élet nagy dolgait.
- Szóval kitaláltam, hogy edzeni fogok a téli szünetben otthon, le is töltöttem egy edzős appot, de kiderült, hogy fizetős, úgyhogy rájöttem, hogy fizessen ezért, akinek hat anyja van - mesélt tovább Enikő - Anyád! - kiáltotta oda Andrisnak, aki majdnem pofándobta hógolyóval.
- Bocs, nem oda akartam - röhögött Andris - Hé! - söpörte le a dzsekijét, amire Enikő dobott egy adag havat.
- Én se, a pofádba szándékoztam - mondta elégedetten vigyorogva.
A következő pillanatban már a fiúkkal hógolyózott, úgyhogy már csak hárman maradtunk, és tovább beszélgetve figyeltük, ahogy a világosbarna hajú barátnőnk csurom vizesen küzd Andris ellen. Hát, jó. :)
Hógolyózás után (a végén engem is berángattak, Niki meg akkorát taknyolt a jégen, hogy azon tényleg csak röhögni lehetett) mindenki mehetett haza, hogy aztán délután ötre visszamenjünk, csak éppen bordó-fehér ruhában.
Otthon elővettem a táskámat, majd összepakoltam ma estére és holnapra.
Miután ezzel megvoltam, előszedtem a fehér farmernadrágom és a bordó ejtett vállú pulcsim, ezeket felvettem, kiféstültem és szépen besütöttem a hajam, egy lehelletnyi sminket varázsoltam magamra, felvettem a fehér magassarkúm és a kabátom, majd a táskámmal együtt (a bálról már egyből indulunk Cassoval) lesiettem a nappaliba és megvártam Cassot, aki háromnegyed ötre jött értem.
A suliban azonnal leostromoltam a büfé készleteit, és egy csomó sütivel a kezemben megkerestem a többieket, akiket épp az ofő próbált összeterelni, ugyanis idén mi kezdjük majd a táncolást, ezzel buzdítva a többi diákot, hogy kapcsolódjanak be ők is. Ez minden évben a tizenegyedikesek dolga. És idén mi vagyunk a tizenegyedikesek. :)
- Álljatok be párosával! - utasított minket Madaras, majd amikor elindult a zene, Casso a derekamnál fogva magához húzott és a többi osztálytársunkkal együtt táncolni kezdtünk.
Az első szám alatt, kábé csak a mi osztályunk táncolt, aztán egyszer csak csatlakozni kezdtek a többiek is, úgyhogy egy páran itt végérvényesen abba is hagyták a táncolást.
- Leni - szólalt meg Casso, mire ránéztem, ő meg oldalra biccentett, ahol éppen Lili és Laci táncoltak teljesen kizárva a külvilágot, aztán megcsókolták egymást. Vííí! :)
- Újra van Lali - vigyorogtam.
- Mi? - nevetett fel értetlenül.
- Laci és Lili. Ez a ship nevük - magyaráztam, mire csak bólintott, mint ha értené, hogy miről beszélek, de persze nem értette, csak rámhagyta. Fiúk, nem értik.
De akkor is. Víííí! :)))
Tánc után Saciékkal együtt természetesen azonnal letámadtuk Lilit, és részletes beszámolót követeltünk tőle.
- Hát, egy ideje randizgatunk már, de most tánc közben bevallotta, hogy szeret, mondtam, hogy én is, és összejöttünk. Igazából ennyi - vont vállat Lili mosolyogva.
- Ez akkor is tök jó! - lelkesedett Saci.
Aztán a "bevallotta, hogy szeret" részt is kikérdeztük részletesebben, mert Lili a barátnőnk, és ha a barátnőnk összejön valakivel, akivel már régóta várjuk, hogy megtörténjen, arról mindent tudnunk kell. :)
Ezután lassan leléptünk Cassoval, úgyhogy kimentünk a suli elé, én írtam Anyának, hogy mi a helyzet, Casso pedig hívott egy taxit, ami pár perc múlva meg is érkezett.
- Viszontlátásra! - köszöntem el, amikor kiszálltunk, majd bementünk a hotel épületébe, ahol átvettük a kulcsokat és felmentünk a szobánkba.
A szobánk a második emeleten volt, és sokkal jobb, mint amire számítottam. Gyönyörű volt és igényes, azonnal beleszerettem. :)
Miután kipakoltam, felkaptam a cuccaimat és elmentem fürdeni.
A forró víztől teljesen bepárásodott a fürdőszoba, úgyhogy amikor Casso egyik pólójában (nálam már hálóinggé avanzsálódott) kiléptem a nappaliba, úgy éreztem magam, mint aki most ért ki egy szaunából. Na, mindegy.
Az ágy felé vettem az irányt, ahol már Casso ülve nézett valamit a telefonján, majd érkezésemre félrerakta azt és egy forró puszit nyomott a nyakamba.
- Megkíséreljünk keresni valamit, vagy úgyis csak Reszkessetek betörők lesz? - kérdezte a távirányítót a kezébe véve.
- Nézzük meg, mit adnak, hátha van valami normális - mondtam reménykedve.
Hát, vagy ötször végigmentünk a csatornákon, de nem volt egy értelmes műsor sem.
- Itt ma már nem lesz semmi - közölte Casso, miközben kikapcsolta a tévét - Úgyhogy mást kell kitalálnunk - húzta egy sejtelmes mosolyra a száját, mire átültem az ölébe és a dereka köré fontam a lábaim.
- Nekem van egy tippem - vontam vállat mosolyogva, miközben végighúztam a kezem a mellkasán.
- Igazából nekem is - húzott közelebb magához a csípőmnél fogva, majd szédítően megcsókolt.
Heves csókolózásunk közben a hajába túrtam, majd felemeltem a karjaimat, mire Casso levette rólam a pólómat (illetve a saját pólóját), és hátradöntött az ágyon.
- Boldog karácsonyt, Szöszi - suttogta mosolyogva, miközben egy picit eltávoldott az ajkaimtól. Szeretem. :)

Mai nap - 5/5*: neki is legalább olyan boldog karácsonyt, mint amilyen nekem lett csak ő miatta. :)
*******************************************
Egy kicsit fura húsvét előtt egy nappal karácsonyi jelenetet írni, de no problem. 😅