Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

87. Bízni

Január 23. (kedd)
Ma végre az én lógós rosszfiúm is jött suliba (:D), úgyhogy szokás szerint reggel szó nélkül a nyakába ugrottam, és egy jó hosszú csók után elindultunk a suliba.
- Tegnap este kilencig nálunk voltak a nagynénémék, azt hittem, élve eltemetem magam - meséltem fáradtan.
- Ja, láttam a kocsit. De azért túlélted, nem? - kulcsolta az ujjait a kezemre Casso mosolyogva.
- Határeset volt - mondtam.
Azt már nem írtam le, de a tegnap estém még annál is kínosabb volt, mint amire számítottam, ugyanis miután Rita és a drága férje megtudták, hogy van barátom, nemcsak hogy róla faggattak ki, a nagynéném még a nemi életemet is finoman szólva firtatni kezdte, de végül Apa mentett ki az egész szituációból, ami jól jött, csak mert közben a hirtelen téma miatt félrenyeltem a csalamádét.
Fantasztikus volt.
- Ja, és te könnyen beszélsz, mert te egész nap otthon csináltad a semmit, én pedig nemcsak hogy felidegesítettem magam a hűdejófej nyomulós végzős haverod miatt, még megírtam egy tézét is, fáradt voltam egész nap, nem tudtam eldönteni, hogy mit igyak a popcorn mellé a moziban és még a fárasztó rokonaimat is hallgatnom kellett, akik kábé másfél évente hirtelen beugranak hozzánk, jópofiznak egy sort, úgy csinálnak, mint ha mennyire ismernének, aztán lelépnek - hadartam el egy szuszra.
- Örülj neki, hogy csak másfél évente jönnek - röhögött fel. Jó, mondjuk ez tényleg szerencse - Zalán meg amúgy nem a haverom.
- Akkor meg mid? - húztam össze a szemöldököm kérdőn.
Csak mert nálam akivel együtt röhögünk egy társaságban, az havernak számít.
- Semmim, nem is szokott velünk lenni, csak kábé háromhavonta egyszer odajön hozzánk Dénes miatt, aki az osztálytársa asszem. Soha nem bírtam annyira amúgy - vont vállat lazán.
- Jó neked, én kifejezetten utálom - közöltem.
- Sejtettem - bólintott szórakozottan - De amúgy kéne egy ilyen Facebook-csoport. "Emberek, akiket Leni utál" - fantáziált röhögve - Egész sokan lennének.
- Nagyon vicces - forgattam meg a szemeimet.
De amúgy tényleg lennének benne egy páran. :)
Mivel az első óránk etika volt, beültem Mátrai ültetésrendje szerint a hátsó padba Mira mellé, aki éppen a padunkra spriccelt valami vegyszert, majd egy neonsárga törlőronggyal letisztította azt.
Ja igen, azt még nem is mondtam, hogy Mira amellett, hogy maximalista, hatalmas önbizalommal, kifogásolhatatlan külsővel, képességekkel és kiváló eredményekkel rendelkezik, még tisztaság- és rendmániás is, és ugyan még nem voltam a szobájában, de valószínűleg ott is mindig gyönyörű rend van és csillog minden. Irigylem néha. :)
- Várj, amíg felszárad - szólt rám szigorúan, mielőtt leraktam volna a táskámat a padomra - Andris telenyomta mustárral.
- Elég lett volna szerintem egy zsepi is - jegyeztem meg, miközben igyekeztem nem foglalkozni azzal, hogy Andrisnál miért van egy tubus mustár, Mira pedig miért tart a szekrényében tisztító vegyszereket és rongyokat. Na, mindegy.
- Csak nem gondolod, hogy itt fogok ücsörögni órák hosszat a mustárszagban? - kérdezte "ezt remélem, te se gondoltad komolyan" stílusban.
- Jó, igaz - hagytam rá.
- Tudom. Egyébként hogy állsz a féléviddel? Én majdnem mindenből színötös leszek, de így is simán meglesz a kitűnőm, ami nyilván átlagon felüli teljesítmény, csak már kezdem megszokni - igazította meg a függönyt, ami beakadt az ablak fogantyújába.
- Meglesz az ötös - vontam vállat.
- És a lógásod tesiről Cassoval? Az öltözős.
- Honnan tudsz róla? - kerekedtek el a szemeim.
- Ne légy nevetséges. A Szabó Ervin könyvtárban a bejáratból kiszúrtam, hogy egy könyvet fordítva helyeztek el, szerinted nem tűnik fel, hogy rejtélyes módon két osztálytársam eltűnik tesiórára, miután előtte lévő szünetben Niki lealázta a kapcsolatukat? Vagyis megpróbálta, de ez más kérdés, lényeg, hogy magadra vetted, aztán Cassoval azon a duplaórán valahogy felszívódtatok, és hova máshova mentetek volna, mint az öltözőbe? Főleg, hogy ez így elég magaslabda volt. Ne nézz hülyének.
- Oké, oké - tettem fel a kezeimet - Egyébként benne van az e-naplóban, úgyhogy gondolom beleszámít a félévimbe.
- Persze, hogy beleszámít, de ahogy ismerlek, neked úgyis megadják neked a jobb jegyet. Viszont Cassoval mi lesz? - vonta fel a szemöldökét - Neki így is necces lesz a félévije.
- Próbálom rávenni, hogy javítson - feleltem, miközben félszemmel az említettet figyeltem, aki épp a székén ülve felrakta a lábát a padjára, egyenesen a történelem tankönyvre támasztva a cipőjét.
Jó, Casso nem túl motivált tanulással kapcsolatban (egész szépen megfogalmaztam, hogy amúgy egy betűt nem tanult otthon az évek alatt, de mindegy), és akkor? :)
Mira követve a tekintetemet szintén Cassora pillantott, aki közben egy másik sráccal hülyült (látszólag szórakoztató volt), majd enyhe gúnnyal a hangjában elnevette magát.
- Sok sikert - közölte visszanézve rám, majd a terem kijárata felé vette az irányt, de aztán megállt és megfordult - Ja, egyébként már szerintem lerakhatod a táskád - biccentett a pad felé, majd kiviharzott a teremből.
Különleges lány, az egyszer biztos.
Következő szünetben megpillantottam Madarast a folyosón, majd észbekapva azonnal letámadtam Lacit.
- Elfelejtettük a plakátot! - szörnyülködtem - Most mit csináljunk?
- Mikorra kell? - kérdezte rágózva.
- Ma kell bemutatnunk! - idegeskedtem.
- Hát, akkor szerintem mi kimaradunk a buliból - röhögött fel.
Azért ez ennyire nem volt vicces, amikor Madaras számonkérte, majd beírt egy egyest.
Osztályfőnökiből. No comment.
- Pénteken lesztek lezárva, addig három nap van, úgyhogy sokat már nem tudtok javítani, pedig ahogy nézegettem a naplót, elég sokatoknak jól jött volna - jegyezte meg - De nyilván azért még igyekezzetek, sokan kétesre álltok.
- Én holnap felelek kémiából - jelentette be Lina felnézve a könyvéből.
Nem tudom, hogy ki kérdezte, de oké.
- Ez nagyszerű - erőltetett magára az ofő egy mosolyt - Tedd el a könyved.
Ééés Lina természetesen megint eljátszotta a durcis kisóvodást, úgyhogy sértődötten bevágta a könyvét a padba, összefonta a karját és úgy döntött, hogy többet nem válaszol Madarasnak.
Mégnagyobb no comment.
Órák után épp a szekrényeknél voltam Cassoval, amikor pakolás közben eszembe jutott valami.
- Már rég voltunk valahol ketten - jegyeztem meg, majd a fülem mögé tűrtem a szemembe lógó hajtincsem, ami pakolás közben hullott előre.
- Ja - biccentett Casso, aki közben a hátával szokás szerint nekidőlt a mellettem lévő szekrénynek, és zsebre dugott kézzel nézett. Mint úgy általában.
- Szerintem ezen ideje változtatni - mondtam magamban mosolyogva.
- Nem rossz ötlet.
- Ma mondjuk megyünk valahova? - kérdeztem.
Ha már ő nem, én megkérdezem.
- Oké, de inkább holnap - válaszolta.
Jó barátnő lévén (mármint az a célom) igyekeztem magamban tartani a "miért, mi lesz ma?" kérdésemet, de akármennyire is próbálkoztam az ajkamba harapva, a féltékeny énem ismét győzött és kimondatta velem.
Hülye féltékenység.
Casso halkan felnevetett (szerintem érezte, hogy meg fogom kérdezni, nagyon ismer), majd rámnézett.
- Már elígértem magam a haverjaimnak - mondta jókedvűen mosolyogva.
- Ahhaaa - bólintottam, miközben azon gondolkodtam, hogy a haverok akkor csak fiúkat jelentenek, nem?
- Névlistát elérhetőségekkel adjak? - folytatta szórakozottan.
- A nevek jól jönnének, abból meg tudom állapítani, hogy fiú, vagy lány az illető - nevettem el magam feszülten, mire Casso is felröhögött.
- Az utóbbinál valszeg lakcímekre is szükséged lesz.
- Lehet - túrtam bele a hajamba nevetve - Ugye leszbikusok lesznek?
- Leni.
- Jó, jó - mentegetőztem, mire Casso elröhögte magát - Egy utolsó kérdés?
- Oké - adta meg magát visszafojtott mosollyal az arcán.
Igen, Casso általában nagyon jól szórakozik rajtam, amikor féltékeny vagyok, kivétel, amikor inkább menekül, de ez ritkább.
- A lányok között egyik se az akármelyik volt barátnőd lesz, ugye? - mondtam ki gyorsan, mire Casso hitetlenül felnevetett.
- Rá vagy akadva az exeimre.
- Tehát lesz - reagáltam le nem túl feldobódva a hírtől - Bár mondjuk neked annyi exed van, képtelenség, hogy ne fussunk össze eggyel.
- Leni, neked egy van, mégis állandóan megjelenik - vágta rá röhögve - Szerintem ebben nyertél.
- Csak mondom, hogy kettő exem van. Az egyik például itt szívja a vérem, miközben arra várok, hogy válaszoljon végre - böktem meg a mellkasát, majd becsuktam a szekrényemet és az ajtó felé vettem az irányt.
Casso derűsen utánam nézett, majd ellökte magát a szekrénytől, ráérősen odajött mellém, megfogta a kezem és kinyitotta az ajtót.
- Liza ott lesz - felelte végül.
Ez a három szó, konkrétan mint ha mellkasba vágott volna, aztán ugrált volna még párat a tüdőmön.
Hogy mi van???
De jó, már tényleg csak ő hiányzott. Liza, Casso (és egyben Zsombié is) régi szerelme, akivel egy hét alatt össze is jöttek, tökéletes párnak emlegették őket (ezt Lottitól tudom), komoly kapcsolatuk volt, és miután szétmentek, Casso (részben ezért) megőrült.
Milyen biztató.
Azért jobb hírt is kaptam már életemben.
Ennél már csak az borít ki jobban, hogy amúgy ezt nem is említette magától, de nyugi Leni, biztos akarta, csak még nem kerített rá sort.
- És nem én hívtam - tette hozzá gyorsan.
- Tényleg, el is felejtettem, hogy az összes volt barátnőddel milyen jó a viszonyod - nevettem el magam erőltetetten - Add át neki, hogy üdvözlöm - tettem hozzá halkabban.
- Átadom - röhögött fel - És amúgy azért nem szoktam nagyon rosszban maradni a volt barátnőimmel, hogy ha már ennyi időt rájuk áldoztam, legalább ne szívják tovább a vérem - vont vállat, mire hirtelen ránéztem és kérdőn felvontam a szemöldököm.
Egy pár pillanat múlva Cassonak is leesett, hogy min értetlenkedek, úgyhogy beletúrt a hajába és feszülten felnevetett.
- Nem rólad beszélek - rázta meg a fejét elmosolyodva - De valamit beszéljünk meg, oké?
- Igen? - kérdeztem továbbra is felvont szemöldökkel.
- Különleges lány vagy az életemben, úgyhogy ha barátnőkről beszélek, és úgy kezdem, hogy "általában", akkor ne vedd magadra, mert néha egy kicsit felcseszem magam rajta - közölte egyszerűen, mire elnevettem magam.
- Még nem is mondtad, hogy különleges vagyok - vigyorodtam el.
- Ja, csak leírtam neked úgy kábé ötezerszer a naplódba.
- De ez szóban volt.
- Aha. Ne csinálj úgy, mint ha nem tudnád, mi az az ezer dolog, ami miatt különleges lány vagy az életemben, Szöszi.
Imádom Cassoban, hogy bár nem sűrűn beszél az érzéseiről, meg nem nagyon szokott romantikázni, amikor viszont mégis, akkor azt annak ellenére, hogy olyankor két napig olvadozok miatta, olyan természetességgel csinálja, hogy az elképesztő. :)
- Mondjuk, hogy különlegesen féltékeny vagy az anyámon kívül az összes nőnemű lényre, akár szakítottam vele három éve, akár egy kurva, vagy akár a tíz évvel idősebb gitártanárom - tette hozzá szórakozottan.
- Hajnalra soha nem voltam féltékeny - vágtam rá.
- Leni, olvastam a naplódat. Konkrétan leírtad, hogy elképzelted, ahogy Hajnal, a "dögös tanárnő", meg én miket csinálunk szerinted egy magánórán - emlékeztetett egy bujkáló mosollyal az arcán.
Basszus.
Amíg én egy pillanatra lefagytam, Casso pedig egészségesen kiröhögött, rá kellett jönnöm, hogy azt a naplót tényleg vissza kellett volna lopnom. :)
- Öhm... - szólaltam meg újra. Szép időnk van ma. -  Ez nagyszerű - préseltem ki magamból, majd összeszedtem magam - De tisztázzunk valamit.
- Tisztázzunk - bólintott mosolyogva.
- Azért vagyok féltékeny, mert szeretlek, és félek, hogy elveszítelek - jelentettem ki.
- Tudom, de figyelj, Leni, én meg azért nem vagyok féltékeny, mert szeretlek, bízom benned és tudom, hogy nem kell félnem attól, hogy félrelépsz. Mármint általában - tette hozzá - Úgyhogy te is bízz bennem egy kicsit jobban. Tudod, hogy bízhatsz bennem, Szöszi - karolta át a derekam oldalról.
- Én bízom benned - vágtam rá gyorsan. Persze, hogy bízom, mert a barátom. - Csak a hormonjaidban nem - szaladt ki a számon, mire Casso rámnézett, majd hihetetlenül felnevetett.
Jó, akármennyire is így gondoltam, ezt lehet nem kellett volna kimondanom hangosan, pláne, hogy ez így nagyon nevetségesen hangzott.
- Veled már komoly gondok vannak, Szöszi - állapította meg röhögve - Oké, nem bízol a hormonjaimban, akkor gondolj bele, hogy mennyi ideig fogtam vissza magam, amikor legszívesebben már rég neked estem volna. Bízhatsz a hormonjaimban.
- Jó, akkor bízok bennük - nevettem el magam.
- Erről van szó - nyomott egy puszit a hajamba.
Nem tudom, ha valaki hallaná, amiket mi lerendezünk az ilyesmi párbeszédekben, akkor valószínűleg komplett hülyének nézne (leginkább engem), de nem baj. :)

Mai nap - 5/5: jó, talán annyira mégsem bízok azokban a hormonokban, ugyanis délután Ricsi feltöltött egy pár csoportszelfit, amiken Liza mindig Casso mellett szorosan ácsorog. Nyugi Leni, nyugodj le. De attól még az öt pontot megadom, mert amúgy Cassot nagyon imádom. :)
******************************************
Na, végre írhatom a következő napot, de várom már. 😁💕
Nemsokára érkezik a folytatás! ❤️