Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

Casso-s különkiadás

Fogalmam sincs, mennyi ideje ígérgetem ezt a Casso-s részt (lehet, inkább nem is akarom tudni, de nagyon sok), viszont most az örömteli 100. rész alkalmából végre elkészült. 🙃
Sokkal hosszabb lett, mint gondoltam, úgyhogy három külön fejezetre osztottam (itt az elsőben inkább a múltjáról van szó, hogy jobban megismerjük, meg amúgy is Casso a titkos kedvencem), remélem tetszeni fog. ❤️
*****************************************
Május 2. [hetedik évvége]
Szombaton suli volt, úgyhogy a hétvégém konkrétan egy darab vasárnapból állt.
Ki vagyok vele segítve, de komolyan.
- Roland, az igazgatóhelyettessel, vagy inkább a kisasszonnyal szeretne majd randevúzni? - kérdezte a matektanárom (Zakó bá'-nak hívjuk), amikor pár másodpercig nem az ő szent órája kötötte le a figyelmem.
Mondjuk ez eddig is így volt, de az legalább nem volt ilyen látványos.
- Inkább Debivel - vigyorogtam a pár paddal odébb ülő csajszira, akivel amúgy néhány napja irogatunk, és erre teljesen elpirult. Kis cuki.
- Akkor ha nem szeretnéd, hogy leküldjelek Farkas tanárúrhoz, ezt szünetben beszéljétek meg - mondta, majd tovább magyarázta a lineáris függvényeket, vagy mi volt az a krikszkraksz a táblán.
Amúgy Debinek csak annyit mutattam, hogy majd hívjon fel (jó, lehet kacsintottam is egyet, és akkor?), mert ez az utsó óránk volt, engem meg az évvége miatt befogott a terrorista kémiatanárom korrepetálásra (két hete kezdte), szóval esélyünk se lett volna beszélni.
Óra után Gárdonyi tanárnő feljött hozzám a terembe, hogy ne tudjam ma is ellógni a korrepet, mint mondjuk a múlt héten, úgyhogy elköszöntem a többiektől és nulla, azaz nulla lelkesedéssel a tanárnő után mentem a kémiaterembe.
A korrepen éppen valami ph akármiket próbált velem megértetni (valahogy nekem erről a két betűröl minden eszembe jut, csak a kémia nem), amikor elgondolkodtam, hogy ki az a hülye, aki önszántából belép egy olyan terembe, ahol periódusosrendszer van a falon?
Például a kémiaszakkörösök. Mi szállta meg őket?
- Roland, figyelj már ide, neked magyarázom! - szólt rám a tanárnő idegesen - Szóval, hogyan rendeznéd ezt az egyenletet?
Egy hidrogén meg négy oxigén, meg van valami cl és nátrium is. Most mit tudok én ezzel kezdeni?
- Passz - vontam vállat.
- Érted egyáltalán a feladatot?
- Nem nagyon - röhögtem fel.
Ja, szóval valahogy így telnek ezek a kémia korrepek.
De amúgy egy csomó korrepetálásra befogtak már úgy, hogy nem is álltam bukásra (mert mindent kipuskáztam), csak simán nem ment, vagy mert nem látták rajtam azt a kirobbanó motivációt, voltam már irodalmon, matekon, fizikán...
Most már tényleg csak énekből vagy rajzból kéne, és lassan teljes lesz a színpalettám.
Mire hazaértem, volt már vagy öt óra is, úgyhogy kész lettem volna videojátékozni (másfél órát szenvedtem Gárdonyival, szerintem megérdemlem), ha anyám nem zaklat a fasírttal.
Mármint, hogy te jó ég, elfogyott a zsemlemorzsa, hozzak már.
De miért én? Ahh.
- Jó napooot - köszöntem unottan a sarki pékségben, majd keresgélni kezdtem.
Ha zsemlemorzsa, akkor az a zsemléknél lesz, nem?
- Szia - köszönt rám valaki (miközben amúgy azon csodálkoztam, hogy miért ennyivel drágább a csokis fánk, mint az epres), mire megfordultam.
Egy szőke (amúgy tök szép) csajszi volt, akinek először meg nem mondtam volna a nevét, de a sportcsarnokban szoktam látni. Asszem szertornázik, vagy valami hasonló.
- Helló - köszöntem vissza.
Közben amúgy beugrott, hogy ő az a csaj, aki kábé fél éve kap heti rendszerességgel valamit Zsombitól (kézis srác, nem nagyon bírom), plüsst, szívecskés bonbont, meg ilyeneket, amiken a haverjaimmal egy párszor jót röhögtünk, a csávó annyiféleképpen lett már offolva, hogy azon tényleg csak kiégni lehet. xd
És így körülbelül ennyit tudok a csajról.
- Fogadjunk, hogy azt se tudod, ki vagyok - nevetett fel, amikor egy pár másodpercig csak úgy voltunk egymás mellett.
- Hát, ne vedd sértésnek, de nem nagyon - túrtam a hajamba zavartan felröhögve, mire elmosolyodott.
- Liza vagyok - nyújtotta a kezét mosolyogva.
- Roli - mutatkoztam be én is.
Igazából még csak most ismertem meg, de ahogy megfogtam a kezét, rájöttem, hogy egész érdekel a csaj.
Basszus, igazából rohadt szép.
- Láttalak már vízilabdázni. Jól játszol - dicsért meg, miközben a vállával nekidőlt a mellettünk lévő polcnak.
- Kösz. Én nem tudom, hogy pontosan mit csinálsz, de biztos jó vagy benne - mondtam a hajamba túrva.
Ez azért elég kínos, hogy ő képben van velem, játszani is látott, én meg kábé azt se tudom, ki ez a csaj, de mindegy.
- RG-zek. Szerdán egy órával van a mi edzésünk előtt a tietek.
- Jaaa - bólintottam, majd egy kis csend után megkérdeztem  - Bocs, de melyik az az RG? - kérdeztem kínosan felnevetve - Mármint úgy kábé megvan, csak keverem, vágod... - magyarázkodtam, próbálva kimenteni magam, fogalmam sincs, miért kellett ezt bemondanom.
Na jó, ez már tényleg elég gáz, esküszöm, mindig keverem, hogy az épp, pont melyik, viszont a csaj türelmes volt, és tök nyugodtan, mosolyogva válaszolt.
- Ritmikus sportgimnasztika. Tudod, abban vannak az olyanok, hogy szalag, labda, buzogány... - írta körül mosolyogva.
- Jaaa, megvan, oké - bólintottam - Mióta csinálod? - érdeklődtem.
- Tíz éve. A múlt héten országos első lettem - vigyorgott.
Baszki, erről azért már illett volna tudnom.
- Ügyes vagy - biccentettem.
- Köszi. Mit keresel amúgy? - kérdezte.
- Zsemlemorzsa. Anyám süt - röhögtem el magam.
- Egy polccal odébb - mutatott a megfelelő irányba mosolyogva.
- Képben vagy - mosolyodtam el, majd levettem a polcról - Te amúgy - váltottam témát - Most, hogy végre váglak, hogy ki vagy, meg ilyenek, folytassuk már majd valamikor, nem? - kezdtem magamban mosolyogva.
Végülis elég szimpi a csaj, miért is ne?
- Milyen értelemben? - mosolygott.
Gyönyörűen mosolyog, basszus, ez a gyengém.
- Milyen értelemben legyen? - kérdeztem vissza jókedvűen.
Liza folyamatosan mosolyogva nézett, ami elég egyértelmű volt.
- Eléggé úgy tűnik, hogy igazából randira hívtál - fonta össze maga előtt a karját mosolyogva.
- Lebuktam - mosolyogtam vissza rá derűsen.
- Nekem oké - vigyorgott - Péntek?
- Mondjuk. Elviszlek mozizni.
- Az jó, szeretem a filmeket - bólintott lelkesen.
- Akkor pénteken tali - húztam egy halvány mosolyra a számat - Majd még írok, megkereslek Instán.
- Oksa - bólintott vigyorogva.
Akkor ezt lebeszéltük.
*****************************************
November 20. [nyolcadik]
Elmondani nem tudom, mennyire utálom a mai napot, csak annyit, hogy valaki egy tízemeletest gyorsan, hogy kiugorhassak. Köszönöm.
Reggel még úgyahogy jól indult minden, ami lehet, másoknak szar lenne, de mondjuk úgy, hogy én már hozzászoktam.
Tehát hajnali ötkor valamiért felébredtem, anyámék ordibálásától meg természetesen nem tudtam visszaaludni, úgyhogy inkább zenét hallgattam, majd olyan fél nyolc körül kimentem a buszmegállóba egyedül, ugyanis Ricsi aznap nem jött suliba.
A buszon nyilván nem volt egy darab hely se, mert miért is lett volna, a sofőr meg ma is valami gyökér operát hallgatott, ami egészen addig idegesített, amíg elő nem szedtem a fülesemet.
De legalább nem esett.
Szóval valami ilyesmi hangulatban érkeztem meg a suliba, elvoltam a haverjaimmal, a tanárok zaklattak minket a felvételivel, plusz az angoltanárom a nyelvvizsgával, szóval minden ment úgy, ahogy szokott.
Órák után meg átmentem edzésre.
Kicsit korábban érkeztem meg, mint szoktam, úgyhogy kimentem a sportcsarnok hátsó udvarára egy ásványvízzel a kezemben, és leültem az egyik padra telefonozni.
Elvoltam ott egy kábé tíz percig, majd egyszer csak a barátnőmet láttam meg a szemem sarkából.
Nem teljesen értettem, hogy Liza mégis mit keres itt, mert ma nincs is edzése, de sokat nem gondolkodtam rajta, csak felálltam és odamentem hozzá.
- Szia, Szöszke - mosolyodtam el (igen, néha Szöszkének hívom, imád érte), majd közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam - Hát te? - kérdeztem értetlenül, mire lehajtotta a fejét.
- Roli - nézett a szemembe egy kis hatásszünet után, majd nagy levegőt vett - Beszélnünk kell.
Itt már éreztem, hogy ez nem lesz egy túl vidám beszélgetés, de azért megkérdeztem:
- Mármint? - vontam fel a szemöldököm, mire az ajkaiba harapva lesütötte a szemeit.
- Kettőnkről - mondta, mire először komolyan megállt bennem az ütő.
Csak pislogtam rá, nem is értettem, mit akar kihozni ebből.
- Oké, Liza, nem tudom, mit akarsz ebből kihozni, de... - szólaltam meg értetlenül elnevetve magam - Volt valami? - fürkésztem.
Egyre inkább nem tudtam hova tenni, hogy mi ez az egész.
- Igen, azt hiszem - bólintott összeszedve magát - Szóval tudod, a múltkor voltam veletek bandázni... - kezdte arra utalva, amikor a múlt héten eljött velem és pár haverommal az ő szavával "bandázni" egy délutánra - Akkor ugye emlékszel, én elmentem Robival italt venni, akivel akkor sokat beszélgettünk, megadta nekem a számát, és.... - folytatta, én meg hallgatni is utáltam ezt, valahol mélyen tudtam már, hogy fog folytatódni, hiába próbáltam győzködni magam, hogy nem, olyan nincs, pont ő, ő soha - Azóta szinte minden nap telefonáltunk, meg párszor találkoztunk is - vallotta be lehajtva a fejét - Tegnap például átmentem hozzá, ő megcsókolt, nem én kezdeményeztem, de megtette, és... - túrt a hajába, én pedig csak csendben hallgattam - És rájöttem, hogy beleestem - fejezte be halkan, majd egy kis csend után rámnézett, hogy szólaljak meg.
Soha semmi nem tört össze még így ezelőtt.
- Beleestél. Fasza - biccentettem feszülten elnevetve magam, mire lesütötte a szemeit.
- Ne haragudj.
- Nem tudom, Liza, hogy most mit mondjak, de komolyan - néztem rá, majd mondtam volna mégvalamit, meg még jó sok mindent, de inkább hagytam - Mindegy, hagyjuk - kaptam el a tekintetem, majd kínosan elnevettem magam és végigpillantottam rajta. Mindig imádtam, ha velem van, ha láthatom, most először volt, hogy legszívesebben rá se akartam volna nézni - Sok boldogságot - kerültem ki, ezt hozzávágva minden más helyett, amit mondani tudtam volna, és bementem az épületbe.
Azonkívül, hogy rohadtul fájt, hogy ennek a fél évnek így kellett végződnie, hogy a barátnőm, akit mindennél jobban szerettem és annyira boldog voltam vele, beleesett és konkrétan megcsalt a saját haverommal, ölni tudtam volna.
Mondjuk azt a saját haveromat, aki miközben tudta, hogy Liza velem jár, képes volt vele telefonálgatni, találkozgatni és megcsókolni. Mondjuk.
Vagy például azt a seggfej kézis Zsombit a folyosón, aki mindent látott, mert ő ugye a háttérből mindenről képben van, és minden balhéról tud (aminek a többsége amúgy miatta van, hülye kis szarkavaró), és most, hogy szakítottunk Lizával, úgy vigyorgott, hogy komolyan majdnem nekimentem.
- Minden oké? - kérdezte Ákos edzés után, amikor a buszra vártunk - Összevissza dobáltál, meg amúgy is... - kezdte, én pedig sóhajtva félbeszakítottam.
- Szakítottam Lizával - mondtam, mire elhúzta a száját.
- Uhh, sajnálom, haver. Mondjuk nekem mindig gyanús volt a csaj - jegyezte meg - Mi volt?
- Megcsalt egy haverommal - vontam vállat - Aztán beleesett. Vagy passz, nemtom, hogy volt a sorrend - túrtam a hajamba feszülten.
- Jó haverod lehet.
- Hát... - röhögtem fel kínosan. Minek nekem ellenség, ha úgy is azok szúrnak hátba, akikben megbíztam? - Te hogy állsz a csajokkal? - tereltem a témát inkább rá.
Semmit sem akartam jobban annál, mint hogy ne fájjon ennyire, és pillanatnyilag az tűnt jó megoldásnak, ha eszembe se jut, legalább, amíg hazaérek.
- Sehogy. Van az osztályomból egy ilyen kis csendesebb lány, aki amúgy már vagy hetek óta egész nap engem néz, de tőle meg nem akarok semmit. Nem azt mondom, hogy csúnya, mert egyébként egész szép, de... - túrt a hajába.
- De nem az eseted - fejezten be helyette.
- Ja. Egész nap tök csendes, rajzolgat, jó tanuló, meg néha egy másik lánnyal beszélget, de így kábé ennyi - vont vállat.
- Hogy hívják? - kérdeztem.
- Levendula. Molylepkének becézem.
- Imádhat érte - biccentettem halkan elnevetve magam. Mondjuk ilyen névvel...
- Imád is. Tesód amúgy hol van?
- Kiütötte magát - mondtam.
Jó, mondjuk ez hétvégén volt, Ricsi most, a hét második felében inkább csak látványosan szenved az igazolásért, de ez részletkérdés.
Estefelé (a délután nagy részében a szüleim veszekedését hallgattam, egy élmény volt) egy pár haverom írt, hogy itt vannak a házunk előtt nem sokkal, szóval ha akarok, menjek velük.
Hát, nyilván mentem is.
Lepacsiztunk, aztán bekapcsoltunk egy bluetooth-os hangszórót, és felmentünk egy páran a szokásos hegyre, ahova szoktunk.
- Szereztem piát - közölte Zotya vigyorogva, amikor kijött a házukból egy rekesz sörrel.
- Akkor passzold - nyújtottam a kezem.
Péntek este volt, most szakítottam nem is akárhogy a barátnőmmel, ráadásul még otthon sincs nyugtom, úgyhogy ez épp elég volt ahhoz, hogy aznapra ne tervezzek józannak lenni.
Valahogy így történt, hogy az aznap estéről már nem sok minden maradt meg, de akkor már tényleg az volt a legkevesebb, ami számított.
*******************************************
Január 13. [nyolcadik]
- Fiam, szerintem nekünk ideje lenne komolyan elbeszélgetnünk - közölte anyám reggeli közben, mire megforgattam a szemeimet.
- Igen? - kérdeztem unottan.
- Első. Szerinted az normális, hogy ma, egy iskolai napon pár órával ezelőtt érsz haza berúgva, dohányszagtól bűzölögve, rúzsnyommal a nyakadon? Csak mert szerintem teljes mértékben felháborító! - förmedt rám.
- Csak buli volt - védekeztem.
- Roland, az utóbbi pár hónapban gyakorlatilag az egész életed egy buli! - kiáltotta - Eljárkálsz, szó nélkül, azt se tudom, hova, hajnalban érsz haza, ki tudja, kivel voltál, hány lánnyal voltál, mit csináltál, bűzlesz a dohányszagtól, viszont még csak nem is tanulsz, a tanáraid egyfolytában engem hívogatnak, a jegyeid katasztrofálisak... Igyekszem toleráns lenni veled, a szerelmi bánatoddal, vagy hogy most tényleg nem olyan nyugodt a környezet, de van egy határ, amit bőségesen túlléptél! A most szombaton lévő felvételire is másnaposan tervezel beesni?
- Hát, mivel előtte péntek van - vontam vállat.
- És??? Mi van akkor? - tárta szét a karjait - Tanulni fogsz.
- Anya, ne már - nyöszörögtem - Tizenöt leszek, hagyjál már a sulival.
- Ó, igen? Tizenöt leszel? - mosolygott rám erőltetetten.
Ééés ezután megint kezdte a szokásos szöveget, hogy "ha ennyire nagy legény vagy, szedd össze magad, tudd a dolgok fontossági sorrendjét, legyenek jók az eredményeid, vetesd fel magad egy neves gimnáziumba, esetleg segíts itthon" blablabla, és a kedvencem, szerintem ezt még ő se vette komolyan, "vedd feleségül az összes fruskát, akikkel elszórakozol este, csak mert igazi férfiemberek ezt csinálják".
- Hozzak stólát a prédikációdhoz? - forgattam meg a szemeimet.
- Nem! Én csak nem akarom végignézni, ahogy a saját, kiskorú fiam tönkreteszi magát, a jövőjét, az egész életét! - fakadt ki.
Szerintem meg akkor tenném tönkre magam, ha itthon maradnék és tovább hallgatnám a balhéjukat, amibe lassan beleőrülök, meg úgy az egész család, úgyhogy legalább ha nem vagyok otthon, nyugtom van.
Na, ezt mondtam is neki, ő megint elkezdett kiabálni, úgyhogy elvitatkoztunk egy darabig, aztán elegem lett, és otthagytam a konyhában, hogy "majd jövök".
Ricsi már a nappaliban telefonozott, majd amikor meghallotta, hogy jövök, kijött hozzám az előszobába.
- Már megint összebalhéztatok? - sóhajtotta, miközben kimentünk a házból.
- Ja - túrtam a hajamba idegesen.
- Ez így elég szar - jegyezte meg.
- Az - biccentettem.
Én értem anyámat, tényleg eléggé elszakadtam tőlük az utóbbi időben, a gitárt és a vízilabdát nemrég abbahagytam, és sokat járok el, de most komolyan, mit vár tőlem? Ahh.
- Megint kivagy? - kérdezte Geri a suli mögött, ahol bandázni szoktunk a többiekkel.
- Ne is mondd - forgattam meg a szemeidet.
- Cigi?
- Kösz - vettem el egyet, majd rágyújtottam.
Kábé három perccel később nyomhattam is el, mert az igazgatóhelyettes szokás szerint megint megtalált minket. Rohadt jó.
Ja, és ezenkívül az ofőm se hagyott békén, kaptam egy újabb intőt, és meghallgathattam az ő hegyi beszédét is a felvételiről, meg az átlagomról.
Istenem, hagyjatok már...
Ennél már csak az volt a jobb, hogy délután még be kellett ugranom valamiért a sportcsarnokba, amihez rohadtul nem volt kedvem, de sajnos muszáj volt.
Ahogy mentem a folyosón, Lizának és a volt haveromnak nyilván ott kellett csókolóznia, úgyhogy kikerültem őket, aztán csak úgy bementem a nem messze lévő bokszterembe.
Inkább a bokszzsákot üssem szét, mint mondjuk az első embert, akit meglátok ezután.
Gyűlölöm ezt az egészet.
- Sajnálom, hogy itthagytad a csapatot. Tehetséges játékos voltál - mondta az edzőm.
- Hát, az utóbbi két hónapban nem alakítottam valami fényesen - túrtam a hajamba.
- Már amikor itt voltál - köhintett - De mindenesetre visszavárunk, ha meggondolnád magad.
Nem hinném, hogy meg fogom, mert egy örök életre megutáltam ezt a helyet, de mindegy.
Ezután épp a szekrényemből pakoltam ki a cuccaimat, amik még ottmaradtak, amikor odalépett mellém Liza. Ó, hogy az a...
Inkább végighallgatok még vagy hat felvételis szentbeszédet, mint hogy vele találkozzak.
- Szia - köszönt halkan.
Amióta szakítottunk, konkrétan egy szót se beszéltünk. Ő elvan Robival, én meg direkt nem jöttem be edzésre azokon a napokon, amikor tudtam, hogy itt lesz.
Látni se akarom, se hallani, legszívesebben az egész létét elfelejteném egy életre, vagy hogy valaha boldog voltam vele.
- Helló - néztem rá egy pillanatra, majd visszafordultam a szekrényemhez.
Utálok ránézni, mert olyankor mindig eszembe jut, hogy mennyire bele vagyok esve még mindig.
Gyűlölöm, hogy szeretem.
Egy darabig csendben állt mellettem, nekem meg nem nagyon volt kedvem beszélgetni vele, úgyhogy végül ő szólalt meg.
- Egy ideje nem láttalak itt - jegyezte meg.
- Az könnyen lehet - biccentettem.
- Máskor van edzésed?
- Nincs edzésem - vontam vállat.
- Abbahagytad? - csodálkozott.
Nem, baszki, szabadságon vagyok.
- Talán - feleltem.
- De hogyhogy? - kérdezett tovább.
- Liza - sóhajtottam - Abbahagytam, és kész.
- Értem - bólintott - Figyelj, tudom, hogy egy ideje nem beszéltünk és gondolom, haragszol is rám, de igazából azért kerestelek, hogy... - kezdte, mire felé fordítottam a fejem -... sajnálom, Roli - mondta őszintén - Tényleg.
Sajnálja.
Én is sajnálom, mert van mit - hogy valaha megismertem, hogy találkoztunk, hogy fontos volt nekem, hogy megbíztam benne egy percre is, hogy hagytam magam lenyűgözni, beleesni, hogy beleszerettem, sajnálom, hogy valaha el mertem képzelni azt, hogy még mi lehet kettőnkből, hogy boldog voltam vele, hogy a lehető legjobb voltam hozzá, vagy hogy ennyire össze tudott törni.
Kurva sok minden sajnálok én is, az ő sajnálatával viszont pont nem vagyok kisegítve.
Egy kis ideig továbbra is csendben voltunk, aztán miután valószínűleg belátta, hogy erre a témára nem nagyon fogok rákapni, megint ő szólalt meg.
- Gondolom már nem sokat fogsz ide visszajönni akkor.
- Nem nagyon - ráztam meg a fejem.
- De azért majd találkozunk valamikor, ugye? - kérdezte.
Őszintén szólva nem igazán terveztem.
- Fogalmam sincs - vontam vállat, miközben becsuktam a szekrényem.
- Akkor majd meglátjuk - bólintott.
Alig várom.
Ezután kellőképpen felidegesedtem, úgyhogy muszáj voltam kimenni a hátsó udvarra, hogy egy cigivel lecsillapodjak.
- Te mióta cigizel? - kérdezte valaki, mire unottan odafordultam.
Először az edzőm, Liza, most meg az a "haverom", akivel megcsalt. Csodás.
- Edződ mit szólt hozzá? - jött közelebb hozzám Robi.
- Bocs, most nincs idegzetem hoztád - közöltem, miután kifújtam egy szép adag füstöt - Így is örülj neki, hogy Liza legalább szeret még, különben már rég nem élnél - néztem rá.
Legszívesebben már két hónappal ezelőtt kinyírtam volna, egyedül Liza miatt nem teszem, mert ha neki fontos ez a gyökér, akkor én se balhézok.
- Haver, ne csináld már - nevetett fel zavartan Robi.
Haver... A kurva anyád a haverod.
- Kurvára nem vagyunk haverok - szívtam egy újat.
- Egy csaj miatt? - értetlenkedett.
Feszülten elröhögve magam ránéztem, ez meg elég is volt ahhoz, hogy levágja, hogy nem nagyon jön be a kérdés.
Meg hogy legszívesebben már rég nekimentem volna.
- Oké, tudom, szar az egész, de... - mondta - Nem haragudhatsz rám örökké.
- Ó, simán - röhögtem fel feszülten, majd úgy döntöttem, hogy elegem van belőle, úgyhogy ellöktem magam az épület falától - Így is utállak, mint a szart, ne nagyon fokozd tovább. Ja, meg mégvalami - fordultam felé - Ha egy szóval is megbántod, esküszöm, hogy kicsinállak - közöltem Lizára utalva, aki közben pont kijött az ajtón, én meg leléptem.
Elegem van mindenből és mindenkiből.
De úgy komolyan.
*****************************************
Remélem eddig tetszett, most már mindjárt Lenizünk, kitartás még egy kicsit. 😁❤️
*****************************************
Február 12. [nyolcadik]
- Értem én, hogy megtérsz, meg minden, de most komolyan kidobtad az öngyújtódat? - kérdezte Ricsi röhögve - Full menőn nézett ki pedig.
- Ja, csak elromlott - bólintottam szórakozottan.
- Azért.
Miután (nemrég) megtudtuk a felvételi pontszámokat (úgy elbasztam, ahogy azt kell), pár nappal később behívták a szüleimet az igazgatóiba, ahol közölték, hogy valószínűleg ki fognak csapni, mert a "botrányos pontszámom már csak az utolsó csepp volt a pohárban, nem beszélve a továbbra is felháborító magatartásomról" (ja, a suliban csak az előtte lévő héten megvertem egy osztálytársamat, három intőt gyűjtöttem be, rajtakaptak cigizni, meg ilyenek), szóval kirúgtak volna, amit csak azért úsztam meg, mert mégiscsak nyolcadik második félévében vagyunk a felvételik kellős közepén, viszont csak azzal az egy feltétellel maradhattam, hogy gyökeres változást kell majd látniuk rajtam a tanároknak. De jó lesz.
Szóval ez egy elég nagy pofon volt, úgyhogy most azon vagyok, hogy a sulimban maradjak, és azért majd tudjak menni gimibe is, ne csak egy jóesetben nyolcosztályos végzettséggel villogtassak pár év múlva.
A szüleim másfél héttel ezelőtt konkrétan már majdnem a bíróságon úgyis rendezték egymás között a dolgaikat, úgyhogy most hónapok után végre nyugi van, Roland Krisztus pedig megérkezik. Ámen.
Na jó, azért ennyire nem haladok jól. xd
Egyelőre tegnap eggyel kevesebb cigit szívtam el, és kitöröltem jónéhány ember számát a telefonomból, akikkel jobb inkább megszakítanom most már a kapcsolatot.
Pedig ma péntek van, szóval elméletileg mennék csajozni a többiekkel, meg leinni magam, deee nem megyek, csak holnap Ákoshoz egy sima házibuliba, egyrészt mert mondjuk a miniszoknyák, meg valami spontán szex nem nagyon segítenének abban, hogy összeszedjem magam (akármennyire is a csajok a legjobb részei ennek az egésznek), másrészt meg most megint fejbebaszott a szerelem egy osztálytársammal, akivel elég jól alakulnak a dolgok.
Pedig eddig fel se tűnt igazán, de most egymás mellé ültettek minket, és rájöttem, hogy wooow.
Egyébként Bettinek hívják a csajt, szép az arca, rohadt jó alakja van, világosbarna a haja, ilyen kis aranyos, de mégis szexi, és már vagy egy hete egyfolytában üzenetezünk, Valentin-napra is lebeszéltük, hogy találkozunk, szóval jó ez így.
Volt elég "kalandom" az elmúlt hónapokban, Lizán nagyjából túltettem magam, úgyhogy most már tényleg kéne egy normális kapcsolat.
- Szia - mosolygott rám Betti, amikor leültem mellé és köszöntem neki - Lehet, hogy ez így fura kérdés lesz, de szereted az epret?
- Ha a szájfényed olyan, akkor igen - feleltem mosolyogva, mire felnevetett.
- Az málnás, remélem azzal sincs bajod - vigyorgott - Csak Anyu csomagolt epres kekszet, ami szerintem tökre nem finom, de hátha neked ízlene.
- Nemtom, megkóstolom - vontam vállat.
Ha nagyon szar, max kiköpöm.
- Oksa - vette az ölébe a táskáját, majd előszedett egy ilyen kis dobozt, amiben a keksz volt.
Amúgy észrevettem, hogy Betti az összes kajáját ilyen ételtároló műanyag dobozban hozza, gyönyörűen elrendezve a táskájában.
De komolyan, nem viccelek, még menzára sincs befizetve, saját magának hoz otthonról főtt kaját valami termosz dobozban (húsok közül csak csirkemellet eszik, azt is ilyen salátákban, meg kábé csak ilyen egészséges ételeket hoz), külön zacsiban hozzá evőeszközt, meg szalvétát, sőt, még valami márkás kulacsa is van, és csak abból hajlandó inni.
Ugyanez tízóraira, csak az egy másik, rózsaszín fedeles doboz asztalt gyümölcsökkel, müzlivel, keksszel, vagy joghurttal.
Nem azt mondom, hogy zavar, mert felőlem olyan egészségesen eszik, ahogy akar, sőt, ez igazából jó is, csak eleinte elég fura volt, de már kezdek hozzászokni.
- Na, milyen? - kérdezte, amikor megkóstoltam egyet.
Nem volt rossz, de először nem tudtam eldönteni, hogy mi hiányzik belőle.
Aztán rájöttem, hogy gluténmentes.
- A málnát jobban szeretem - feleltem halványan mosolyogva, mire Betti felnevetett (sokat nevet, tök cuki).
- Legközelebb abból is kapsz kóstolót - mondta vigyorogva, majd felállt, miközben elhaladt mellettem, összeborzolta a hajam (szokott ilyet csinálni, és megőrjít vele, milyen imádnivaló már?), és kiment a teremből.
Na jó, nekem tényleg kell a csaj.
- Roland, tudsz nekünk mesélni a múlt órai anyagról? - nézett rám a töritanárom.
Mostanában amúgy az összes tanár rászokott, hogy engem feleltet, szóval számítottam rá.
- Aha - bólintottam.
A buszon rászántam magam és átolvastam kétszer a törit, ami egész jól megragadt, meg a szószaporításban jó vagyok, úgyhogy összehoztam egy négyest.
Hol a pezsgőm?
- Vannak még csodák - jegyezte meg a tanárnő, miközben beírta a négyesemet.
- Jaja - biccentettem, majd lepacsiztam pár gyerekkel, meg Ricsivel, és visszaültem Betti mellé.
Órák után elmentünk mekizni.
- Hallod, lassan komoly kapcsolatod lesz, szoksz le a cigiről, kevesebbet bulizol, 1.62-re állsz töriből, lehet, hogy meglesz a kettesed, mi lesz így a rosszfiú imidzseddel? - röhögött Geri.
- Nem tudom, kezdek aggódni - mondtam szórakozottan.
Anyám viszont eléggé feldobódott a fentiektől, plusz a négyesemért is megdicsért (régen dicsért már meg bármiért is), amiről amúgy beadtam neki, hogy itthon is tanultam, közben csak fotografikus memóriám van és valahol a Sasadi út környékén megjegyeztem valamennyire, de ezt neki nem kell tudnia.
Így is ront a hírnevemen, hogy tanultam egyáltalán. xd
Viszont hajnali négyig chateltem Bettivel, aki kicsit felpörgött a Valentin-nap miatt, szóval ideiglenesen megváltoztattam Messengeren a "Bettus ❤️" becenevét centrifugára.
Videóhívásban nevetett rajta egy darabig, amit mosolyogva néztem, aztán megfenyegetett, hogy ő is kitalál nekem valami nevet.
Nagyon megijedtem. Xd
****************************************
Féléves időugrás. 🙃
****************************************
Július 12. [gimi előtt]
- Basszus, Betti, hagyjál már - forgattam meg a szemeimet, majd kinyomtam a volt barátnőmet, ahogy azt kell.
Bettivel még a ballagás főpróbája előtt szakítottam, mert amennyire szerettem az elején, most már annyira az agyamra megy a hisztijeivel, ő meg azóta se száll le rólam.
Pedig akárhogy is számolom, az már egy hónapja volt, de nem, drága Bettike akkor sem hagy békén, hanem kábé háromnaponta hívogat. Pfúúú.
Szóval ja, kezd az agyamra menni.
- Te még a jobbik eset vagy - vont vállat Ricsi, aki a mellettem lévő fotelban tévézett, közben meg valami kínai kaját evett, amit nemrég rendelt magának (a kinézetétől is elhányom magam, hogy lehet ezt megenni, te jó ég) - Engem passzolt a Rebi a fültágítóm miatt, most meg leköltözött Pécsre.
Hát, nem tudom, fél éve rám csak úgy tapadtak a csajok a piercingem miatt (a rokonaim meg úgy néztek rám, mint egy külön állatfajra), de ízlések és pofonok.
Pedig a tesóm tényleg próbálkozik ennél a Rebinél (pedig amúgy szerintem akkora kurva, hogy olyat még a hátán nem hordott a Föld), levágta a haját, ami amúgy egész hosszú volt, addig mosta, amíg ki nem jött belőle a zöld festék, meg a cigit is miatta tette le, de semmi.
Mondjuk egy pár családtagom hálás a csajnak ezért, amit nem értek, mert én például nagyon nem bírom, Ricsi meg valamiért szereti. Ki érti ezt?
Bár mondjuk kettőnknek soha nem ugyanazok a csajok jöttek be, ő például sugárban hányt Bettitől, én meg kikészülök ettől a Rebeka csajszitól.
De igazából mindegy, legalább nem kapunk össze senkin.
- Amúgy kéne már neked egy barátnő, nem? Mióta szingli vagy már - jegyezte meg röhögve.
- Egy hónapja csak kábé - számoltam ki gyorsan (na, a matektanárom büszke lenne rám, miután 1,63-mal simán megvágott, kár hogy utálom).
És amúgy ez egyelőre jól is van így.
- Hát, a te időszámításodban az már sok - mondta szórakozottan - Meg amúgy is, azért, mert nem tudsz választani, nem kell ennyit tétováznod, rád az összes csaj tapad - röhögött. Ja, ezt valószínűleg életem végéig hallgatni fogom.
Na, szóval még a ballagásunkon volt, hogy miután lement az előadás, meg ilyenek, egy halom csaj rámtapadt, és amikor már elegem volt (az egyik le akarta szedni az ingem, wtf???), azzal ráztam le őket végül, hogy "bocs, nem tudok választani" (xd), ami amúgy hatott, de a haverjaim azóta ezzel szívják a véremet, hogy "most azért nincs barátnőm, mert nem tudok választani".
Igazából ennyi, de ezt valószínűleg soha nem fogom tudni lemosni magamról. Xd
- Majd, ha bejön valaki, most azt élvezem, hogy senki - vontam vállat szórakozottan. Most szólítsak le valakit az utcán, hogy "szia, járunk?", vagy hogy? - Addig is szenvedek Bettivel - néztem a telefonomra nyöszörögve. Már megint hív, ezt nem hiszem el. - Na jó, most már leszarom, tiltom a picsába - röhögtem fel, de még ki sem mondtam, anyám meg már rám is szólt, hogy ne beszéljek csúnyán. Isteneeeeem, nézz le rám. Kösz.
Ma amúgy lesz valami koncert, amire Ricsivel meg néhány haverral alap, hogy kimegyünk (hülyék lennénk nem menni), úgyhogy délután összefutottunk a Nyugatinál.
Mindenkihez viszonylag közel van, Gergő meg vonattal jött (mit keresett Szegeden? Xd), és ha már ott voltunk, plusz meg mert még volt egy csomó időnk, beugrottunk a WestEndbe.
Ja meg amúgy olyan meleg volt, hogy azt hittem, kipusztulok, bennt meg van klíma.
- Baszki, lehet, jégeső lesz - húztam el a szám, amikor kiírta a telóm.
- Még jó hogy szabadtéri koncert - biccentett Zotya (ő még edzéstársam volt amúgy).
Tényleg rohadt jó.
De ha lesz is jégeső, csak vége lesz addigra.
(Vagy nem.)
Ezután kajáltunk egyet, (a mekis eladó csaj nem is tudta volna jobban kirakni a melleit, főleg, amikor mi kerültünk sorra, de mondjuk engem személy szerint nem zavart) aztán még elhülyültünk egy darabig.
- Hallod, soha nem leszel influencer, felejtsd el - röhögött Ricsi Pipacson (gyengébbek kedvéért, becenév), aki azt magyarázta nekünk, hogy híres influencer lesz, és hogy mennyi vlogot fog csinálni, főleg amikor nyaral, és majd erre hivatkozva videózza le a bikinis csajokat.
Jó terv, csak nem fog összejönni neki. xd
- És Roli, te még mindig döntésképtelen vagy? - vigyorgott rám Pipacs inkább terelve a témát. Kezdek hozzászokni, hogy az én vérem szívása már a Jolly Joker, ha kínos pillanatban van valaki.
- Aha - bólintottam szórakozottan - Túl nagy a választék.
- Segítek én - nézett körbe röhögve - Az a fekete hajú?
Úgyhogy most ott tartottunk, hogy amiért a ballagáson nem akartam semmit egy rakás ribanctól, itt, a WestEndben a többiek keresték nekem a jó csajokat (?), miközben Pipacs még vette is az egészet videóra.
Erre amúgy azóta se tudok mit reagálni. Xd
Szóval ők elvoltak, én meg egyszer csak megpillantottam egy gyönyörű, szőke lányt egy kisebb folyosón.
Aztakurva.
- Hallod, ez a csaj nem is rossz - állapítottam meg leginkább Ricsinek, mire a többiek is arra fordultak, amerre én.
Na jó, azzal, hogy "nem is rossz", elég finom voltam, mert basszus, ez a csaj egyszerűen azonnal elterelte a figyelmem mindenről és mindenkiről.
Kitűnt a tömegből. Olyan volt, mint egy angyal.
- A barna hajú? - kérdezte Ricsi.
A másik lánynak, akivel beszélgetett, még semmit nem láttam egyébként az arcából, de nem hinném, hogy olyan nagyon lekötötte volna a figyelmem.
- Neeeem. A szőke - mosolyodtam el, majd egy pillanatig összenéztünk a tesómmal, aki valahogy hasonlóan reagált, mint én - Elkérem az instáját.
Na, a csaj nyilván abban a pillanatban ment be a mosdóba.
Mert mikor máskor?
- Hát, most nem fogod - vihogott Gergő (olyan retardált röhögése van, hogy azon sírok xd) - Csaj, szóval egy pár évig bennt lesz a vécében.
Amúgy ebben van valami.
- Faszom, akkor megkérdezem a barátnőjétől - vontam vállat, majd odamentem a barna hajú csajhoz.
Ez így nem lesz a leghatásosabb, de mindegy.
Most azért, hogy elkérjek egy instát, nem fogok mindenkit megváratni.
- Hali - pislogott rám értetlenül a barna hajú lány (nem volt csúnya, de a szöszi csaj ezerszer szebb), miután köszöntem neki.
- Figyelj, a szőke lány a te barátnőd, nem? - vágtam a közepébe az ajtó felé biccentve, ahová az előbb bement.
Menjünk a biztosra.
- Öhm, heterók vagyunk - mondta, mire hitetlenül felröhögtem, ő meg a tenyerébe temette az arcát - Nem így gondoltad, ugye?
- Hát, nem nagyon - ráztam meg a fejem szórakozottan.
- Kínos - nevette el magát - Egyébként igen, barátnők vagyunk.
- Van instája?
- Persze, megadjam? - ajánlotta fel, mire előszedtem a telefonom.
- Aha - bólintottam.
- Oké. xxlavender_224x - mondta lebetűzve, amit először értetlenül beírtam (nekem r_varga a nevem, neki meg ehhez képest hieroglifákból áll), majd lescreeneltem a biztonság kedvéért - Biztos örül majd neked, most kicsit össze van törve.
- Az gáz - húztam el a szám, miközben a profilképét nézegettem, amin egy levendulamező előtt (kertész leszek xd) áll mosolyogva. De cuki.
Hogy volt szíve bárkinek is összetörni?
- Amúgy mielőtt kérdeznéd - szólalt meg újra - Egy hete volt egy előadás az internet veszélyeiről, úgyhogy amilyen adatot tudott, azt leszedte, mert kicsit beparázott szegény, de majd biztos megnyílik, ha beszélgettek - mondta, mire elmosolyodtam - És egyébként amennyire most így látlak, szerintem összeilletek.
- Majd meglátjuk - gondoltam magamban, majd elköszöntem tőle és visszamentem a többiekhez, akik amúgy egész végig minket figyeltek.
- Mi van veled? - nézett rám Zotya vigyorogva.
- Passz - túrtam a hajamba röhögve.
Az, hogy most egy ilyen csajjal kezdtem, aki ennyire más, mint az eddigiek, mármint az utóbbi időben, még engem is meglepett, nemhogy a többieket.
- Oké, nincs koncert - jelentette be Gergő a telójáról felnézve - Rohadt nagy jégeső lesz. Dió nagyságú jegek fognak esni - olvasta.
Na, akkor erről ennyit.
Majd máskor.
- Ráírsz? - kérdezte Ricsi mosolyogva, amikor otthon a telefonommal levágtam magam a kanapéra.
- Aha - bólintottam, majd rákerestem a szőke lányra, és bekövettem.
Privát volt a fiókja, de nemsokkal később engedélyezett. Oké, eddig minden megy.
- Neked tényleg bejön a csaj - állapította meg Ricsi - Úgy vigyorogsz, mint egy fogyatékos - mondta, mire ránézve felröhögtem.
És ő például a családom. Xd
Mindegy, ráírtam a csajra, aki ugyan elkezdett gépelni valamit, de aztán kitörölte és nem írt többet.
Hát, akkor ezt minősíthetjük egy rohadt nagy fail-nek.
De basszus, nem is ismertem, miért idegesít ez ennyire...
Ja, és amúgy anyám ezt az egészet, hogy végképp ne legyen túl jó napom, még megfejelte azzal, hogy menjek neki segíteni dobozolni, mert "már nincs sok időnk".
Kábé két hét múlva fogunk költözni, de jó, csak semmi kedvem nincs hozzá.
Oké, közel leszünk a gimimhez, a szüleimnek nem kell minden reggel elvinni minket kocsival, mert gyalog kábé tíz perc, és itt igazából ki is fulladtak a pozitívumok. Kurva jó.
Úgyhogy ennyi volt a mai.
******************************************
Augusztus 4. [gimi előtt]
- Anyaaa, hol a playstation? - kiáltottam le az emeletről.
Az egész ház be van dobozolva, konkrétan semmit nem tudok, hogy mi hol van.
És így nem is tudok csinálni semmit a telefonom nyomkodásán kívül, bár mondjuk már WiFi sincs, szóval kezdem úgy érezni magam, mint ha visszarepkedtem volna a kőkorszakba.
- Dobozban - felelete. Mit is gondoltam? - Majd ha beköltöztünk és odajutunk, kiszedjük és használhatod.
Ahhh.
- És amíg viszik a cuccokat?
- Nem.
Akkor erről ennyit.
Mindegy, szép próbálkozás volt.
A költöztetők vittek mindent, én meg már komolyan nem tudtam, hol kéne lennem, vagy hogy mit tudok kezdeni magammal.
Konkrétan az egészhez annyit tudtam hozzátenni, hogy volt öngyújtóm, amivel rágyújthattak, amikor szünetet tartottak, amúgy meg szétuntam magam.
- Amúgy tudunk valamit a szomszédokról egyáltalán? - kérdeztem a kocsiban, amikor végérvényesen átmentünk az új házba (de drámai lettem hirtelen).
- Persze. Az egyik oldalon Piroska néni lesz, nagyon kedves asszony, és rendkívül finom eper terem a kertjében - mesélte Anya.
Akkor dugja fel magának a rendkívül finom eprét, kit érdekel???
- De jó - nevetett fel Lotti (hetedikes, most tanulták a kör területét, és azt valahogy tudtam, és elmondtam neki, hogy villogtathassak vele, hol a diplomám?) feszülten.
- A másik szomszédban pedig egy négyfős család lakik, akikkel majd később fogunk találkozni, mert most nyaralnak, de biztos jóban lesztek a gyerekekkel - mondta tovább Anya. Persze, majd hintázok velük.
Ez egyre jobb.
- És a családról mit tudunk? Ugye nincs rikácsoló kisgyerek? - hajolt előre a nővérem.
- Ezt sajnos nem tudom.
- Akkor forduljunk vissza - jelentette ki Heni.
- Nem kell, nincs kisgyerek - szólalt meg a bátyám.
- Honnan tudod? - fordult felé Ricsi, meg úgy vele egyszerre mindannyian.
- Osztálytársamék. Van egy tizenhetes, meg egy tizennégy éves szőke csajszi, plusz egy macska - mondta. A macska nem kellene, de amúgy így már mindjárt más.
Kár, hogy van barátnőm.
Amikor megérkeztünk, a költöztetők tök random lebaszták a cuccainkat, elkérték a pénzt, és léptek is, mi meg ott lettünk hagyva.
Igazából az egész napom elment ezzel a szarral, de estére mégis még csak ott tartottunk, hogy volt egy ágy, meg egy íróasztal a szobámban.
Na, mindegy, majd lesz valahogy.
Este meg átmentem a barátnőmhöz.
- Szia, Baby - mosolygott rám Dia.
Eleinte, amikor járni kezdtünk (július végefele), még elég bizarr volt, hogy így hív, ha ketten vagyunk, de igazából már nem nagyon zavar, mert én meg egy csomó hülye becenévvel szivatom, mikor mi jut eszembe (amikor megtudtam, hogy vegetáriánus, akkor kezdtem el például Csirkének hívni, nagyon imád érte xd), meg úgy általánosságban az összes eddigi barátnőmnél eljátszottam már, hogy felhúzom őket a beceneveimmel, csak hogy érezzék a törődést. Mániám. xd
- Szia - húztam közelebb magamhoz, majd mosolyogva megcsókoltam.
******************************************
A következőt még soha nem írtam le Casso szemszögből, úgyhogy most megírtam ezt is, mert miért is ne? :)
Itt sok lesz a hozzáírt jelenet (ezeknek egy részét utólag már beleírtam az eredeti részbe, ha van kedvetek, nézzétek meg :D), remélem tetszeni fog. :)
******************************************
Augusztus 30.-31. (I./3-4)
Na, ma van ez a gólyatábor, amihez aztán tényleg semmi kedvem nincsen, meg mondjuk akiket ma megismerek, azokat négy éven keresztül bámulni fogom, szóval semmi értelme, de attól még fel kellett kelnem fél nyolckor, mert tényleg nagyon nehéz lett volna pár órával későbbre rakni ezt a szart.
A bátyámat Ricsivel rávettük, hogy dobjon el minket kocsival, úgyhogy a buszozást azt megúsztuk.
- Bocs, itt kiraklak titeket, a csajomért megyek - fékezett le, mire röhögve anyáztam egy sort, és a deszkámmal (azért életmentőnek elhoztam) együtt kiszálltam.
- Nincs is csajod.
Erre nem válaszolt, csak elhajtott. xd
Innen már csak egy utcányit kellett mennünk (tényleg nagyon le akart rázni minket), amit deszkával tettünk meg, mert miért is mentünk volna gyalog?
- Szóval ebben fogunk négy évet rohadni - állapította meg Ricsi a sulira nézve, mire felröhögtem.
A suli előtt valamennyivel leszálltam a deszkámról, majd a két csajt figyeltem, akik az egyik padon ültek.
Oké, készítsük elő a szociális énünket.
Az egyik lány ismerős volt valahonnan, de már fogalmam sincs honnan (talán a régi sulimból), mindenesetre a szemüvegét igazgatva magyarázott a mellette ülő szőke lánynak, aki nemcsak hogy ismerős volt, hanem pontosan tudtam, hogy ki ő, és hogy honnan ismerem. Mi a fasz.
Ott ült előttem, és még mindig ugyanolyan gyönyörű volt, mint amikor másfél hónapja láttam a WestEndben.
Azóta már rég kihevertem, hogy két héten keresztül vártam, hogy visszaírjon, vagy hogy mondjuk legalább elérhető legyen, mert én komolyan már azt is értékeltem volna, de most, hogy újra láttam, megint elterelte a figyelmem a körülöttem lévőkről, pedig akkor még csak rám se nézett, csak lehajtott fejjel üldögélt előttem.
Tessék, szakítottam a barátnőmmel, két nappal később pedig találkoztam újra azzal, aki miatt (kis részben) összejöttem vele. Kedves Élet, közlöm, hogy rohadtul nem vagy vicces.
Szóval ott ült előttem a padon, tehát osztálytársam lesz. Konkrétan akkor ennyi volt az össz, amit tudtam róla. Ja, és hogy hetero. xd
A másik csaj már bemutatkozott (Saci, a vezetéknevére nem emlékszem), de ő még mindig csak csendben ácsorgott.
Komolyan soha nem fogom megtudni, hogy hívják.
- És te? - fordultam felé. Indítsuk be a dolgokat.
- Székely Levendula vagyok - mosolygott ránk zavartan.
Oké, azonkívül, hogy nem is nagyon tudtam, hogy ez a név létezik, rá kellett jönnöm, hogy eléggé passzol hozzá.
Ezután továbbra se szólalt meg, gondoltam, most se fogunk nagy beszélgetéseket tartani, majd máskor, úgyhogy bevetettem a szociális énemet és ha már eljöttem, ismerkedtem egy kicsit a többiekkel.
Először Lacival haverkodtam össze, aki robogóval jött, és itt már szimpatikus volt.
Aztán volt két srác, akik jól elvoltak egymással, úgyhogy őket hagytam.
Ezután egy fekete Mercedesből kiszállt két csaj, akik egyből megtaláltak, pedig náluk max csak a kocsi érdekelt, majd amikor nagy nehezen levakartam őket magamról, két másik lány érkezett meg hozzánk, egy világosbarna és egy tejfölszőke, és amint ezt megállapítottam magamban, fordultam is vissza Ricsihez, aki amúgy nekem magyarázott közben.
Az ofőnknek tipikus unalmas tanárnős kinézete volt, de igazából nem vártam mást. Annyi, hogy egy darabig úgy volt, hogy egy fiatal csajszit kapunk osztályfőnöknek (asszem Hajnal valami volt a neve, a beiratkozáson nem az kötött le leginkább), de aztán mégsem, úgyhogy most ezt a tanárt kaptuk, aki épp egy Andris nevű srácot szidott, mert vagy húsz percet késett, de no problem.
Ezután elindultunk Tihanyra kisbusszal, vonattal és mégegy kisbusszal. Valaki értse már meg helyettem, hogy miért megyünk ilyen messze, miért nem jó valahol a közelben...
- Amúúúgy van barinőd? - kérdezte Niki, aki egész úton rajtam lógott, és őszintén szólva már kezdett az agyamra menni.
- Nem, nincs - ráztam meg a fejem furán ránézve.
Szóval ja, eléggé felbaszta az agyam, akármennyire is jól néz ki, és miközben a szőkeségemet kerestem, hogy hova tűnt, Niki, a mű szőkeség (sok festett hajú csajjal volt már dolgom, kilométerekről meg lehet különböztetni az amúgy természetes hajszíneknél is, hogy igazi, vagy sem) közben egyfolytában hozzám dumált, úgyhogy esélyem se volt megtalálni.
Alapból úgy vagyok vele, hogy lányokat nem bántunk, de azért néha elő szokott fordulni, hogy bánom, hogy ez az elv egyáltalán létezik.
Na jó, nem, de most komolyan, ha egy fiú csak egyszer ránéz egy csaj seggére, akkor már le lehet ütni, ha meg egy csaj (itt pl. Niki) másfél órán keresztül basztat egy fiút (jelen esetben engem), simogat, le akarja szedni a pólómat (???), meg azzal van elfoglalva, hogy milyen a felsőtestem, hogy hány barátnőm volt, meg ilyenek, akkor meg csak mosolyogjak...
Valami ilyesmi volt a "nem tudok választani" sztorimnál is.
Na, mindegy.
Amikor megjött a vonat, az ofő Nikit tök máshova ültette, úgyhogy fellélegeztem, aztán annak örömére, hogy megúsztam a nyivákolását, beszálltam Andrisékhoz a hülyülésbe.
Mármint, ez így eltartott kábé tíz percig, aztán újból megjelent.
Mint valami szar bumeráng, de komolyan.
- Nincs hely, beülhetek az öledbe? - jött oda hozzám Niki, mire Ricsivel fáradtan összenéztünk.
Miért is gondoltam, hogy ha a vonat másik felében ülök, megszabadulok tőle?
- Bocs, nem - vontam vállat.
- Ne legyél már ilyen bunkesz - próbálkozott tovább. Mi az a szó, hogy "bunkesz", te jó ég... - Nincs helyünk.
Amúgy a szemem előtt ültette le Pásztor Kitti mellé, de ez részletkérdés.
- Az előbb még volt - néztem rá, miközben Ricsi már folyamatosan röhögött rajtunk.
- Tökmindegy. Na?
Nem nagyon akart elmenni, a vonat viszont egyszer csak megállt, ő meg színészien behuppant az ölembe.
- Köszike - vigyorgott rám, majd megpuszilt (?).
Nem azzal volt bajom, hogy egy lány ül az ölemben, és egy puszit nyomott az arcomra, mert az amúgy egész szimpatikus helyzet lett volna, csakhogy ez a lány Niki volt, őt meg akkora ívben el akarom kerülni, amekkorában csak lehet.
Na, így kell nyitni gólyatáborban, egyből offolni egy csajt, aki négy évig az osztálytársam lesz, és két órája még azt se tudtam ki, de már lefáraszt.
De mondjuk ha Levendula (még dolgozom valami cuki becenéven neki, ami rövid és illik hozzá), aki közben amúgy elég értetlenül nézett minket, kicsit cringe volt, ő ült volna Niki helyén, azt például egész díjaztam volna, sőt.
- Szívesen - biccentettem, majd összeröhögtem Ricsivel és kiraktam a lányt az ölemből, Niki meg besértődve visszament a helyére. Ja, hogy mégis volt neki.
Soha nem értettem az ilyen csajokat (és most nem csak Nikire gondolok, hanem csak úgy prédikálok egy sort), akik úgy próbálnak megszerezni valakit "komoly kapcsolatra",(mondjuk a komoly kapcsolatokról lehet nem nekem kéne kioktatnom a népet) hogy konkrétan az arcába tolják a melleiket, puszilgatják, vagy úgy viselkednek vele, mint egy rossz kurva...
Csajok, rossz hírem van, ha ezt csináljátok, úgy is fogunk tekinteni, és ettől az égvilágon senki nem fog belétek szeretni, vagy azt mondani, hogy "de gyönyörű", sokkal hamarabb azt, hogy "de megbasznám", aztán csodálkoztok, meg sírtok, hogy sok srác emiatt csak ennyit akar tőletek.
De most komolyan...
Nem azt mondom, hogy mindenki járjon mostantól télen-nyáron mindent takaró apácaruhában, mert te jó ég, ne (xd), meg nem vagyok egy szentfazék, lehet szexizni, sőt, csak azért na...
Alapból nekem se eseteim a könnyen kapható lányok, nem vonz, legyen már benne valami tartás, legyen már izgi, hogy megkapjam, hogy meg tudom-e szerezni, persze, volt már dolgom könnyen kaphatóval, de valahogy soha nem érdekelt egy nap után.
Szerintem mindenki érti. Életbölcsességek tőlem, első rész.
Na, haladjunk tovább, mert sose lesz vége.
A szálláson bemutatkoztunk, meg ilyenek, aztán elküldtek minket, hogy öltözzünk át fürdőruhába.
- Pontozzunk? - kérdezte Andris, amikor a lányok elkezdtek szép lassan kiszivárogni az épületből bikiniben (senki nem tudja, mi tartott abban ennyi ideig, hogy átöltözzenek).
Mondjuk, akár kimondjuk hangosan, akár nem, úgyis mindannyian értékeljük magunkban őket, meg ők is minket, szóval innentől kezdve full mindegy.
De hangosan kimondani a "pontokat"... hát, necces.
Ott volt például Niki, vagy Kitti. Ha nem szólalnának meg, csak álldogálnának előttem, azt mondanám, hogy aztakurva, na ők tényleg jól néznek ki, de nem mondom, mert olyan rohadt idegesítőek, hogy a falra mászok már attól, ha kinyitja valamelyik a száját.
Viszont utánuk nemsokkal Levendula is (Sacival) kiért az épületből. Törölközővel. Francba már.
Ja, és természetesen mint minden csaj, ő is csak a felsőtestemet nézte, ami néha komolyan felidegesít, de már kezdek hozzászokni.
Szóval ő körülötte törölköző van, viszont közben nézheti a kockáimat. Ér ez így, Szivi?
Mindegy, ezután elindultunk a Balaton-parthoz, hogy strandoljunk.
- Amúgy nem ő volt az instás csaj, amikor... - kezdte Ricsi, ugyanis a lány egy kicsivel pont előttünk volt a sorban.
- De - szakítottam félbe mosolyogva.
Egyébként kövezzetek meg, de ez tuti nem véletlen. Most komolyan, mekkora esélye van annak, hogy kábé húsz méterről, első látásra megtetszik egy lány a WestEndben, amikor épp élvezem, hogy egyedül vagyok, egy szót nem tudok vele beszélni, de még a tekintetünk sem találkozott, azt hiszem, hogy végérvényesen elvesztettem, két hétig játszik az idegeimmel, úgy, hogy még csak nem is ismer, összejövök mással, aztán miután szakítok, két nap múlva kiderül, hogy a lány az osztálytársam lesz?
Csak mert így szerintem semmi.
- Na ne - röhögött fel hitetlenkedve - Persze Rebi meg átköltözött Pannonhalmára.
- Pécsre - javítottam ki szórakozottan.
Igazából Ricsi végiggyászolta az augusztust, amikor megtudta, hogy Rebi elköltözik, annyira, hogy én jobban tudom, hogy Pécsre fog, nem pedig Pannonhalmára, de ne vesszünk el minden részletben.
- Mindegy az - legyintett - Akkor is te örökölted a szép szemeket, és hogy az egész életed egy nagy mázli, én meg igaz, hogy az szerelmi életem egy kudarc, de legalább kurvajól tudok triplaszaltót ugrani a vízbe stégről. Figyelj - nézett rám vigyorogva, majd elrohant és beugrott a vízbe.
Amúgy ezt még én tanítottam be neki, de ez részletkérdés. xd
Meg a szerelmi életem minden, csak nem tökéletes, de mindegy.
Szóval ott maradtam a sor végén egyedül, mert közben Andrisék is mentek fejest ugrani (meg úgy szinte mindenki más), amit én is megtehettem volna, de most ott volt előttem a szőke szépségem, aki éppen gyökkettővel lépegett be a vízbe, fel se tűnve neki, hogy nincs egyedül, én meg szórakozottan figyeltem hátulról.
Hülye lennék ezt kihagyni.
- Ez egy angolna volt??? - parázott be, majd gyakorlatilag visszafutott két lépcsőfokot, amire perceket vártam, hogy megtegyen.
Nem baj, szép kis hátsója van, én meg nem nagyon unatkoztam a látványától, az egyszer biztos.
- Hallod, Szöszi, egy ideig szórakoztató volt nézni a bénázásod, de most már nem az, úgyhogy siess - szólaltam meg végül, mire hirtelen megfordult.
Ja igen, azt nem is mondtam, hogy miközben azt vártam, hogy haladjon, fejbetalált valami isteni szikra, és rájöttem, hogy szöszizni fogom, mert az milyen cuki már, illik hozzá, meg amúgy is szőke, nem?
- Hé! Mi az, hogy Szöszi? - háborodott fel.
Szinte éreztem, hogy valahogy így fog reagálni, de ez így élvezetes, majd úgyis belenyugszik.
- Hosszú a neved, kellett valami rövidebb - vontam vállat - Amúgy meg nem gondoltam volna, hogy pont ez fog zavarni.
De, amúgy pontosan jól tudtam, de ezt neki soha nem kell megtudnia.
- Akkor ezt benézted, mert igenis zavar - tárta szét a karjait. Hjaj, Édesem, van még mit tanulnod...
- Jó, nem baj - mondtam, majd egy kis hatásszünet után megfogtam a derekát, felkaptam, pihekönnyű amúgy, aztán már dobtam is a vízbe.
Ez amúgy azért hatásos, mert az, hogy megfogom a derekát, az beindítja (meg ez egy indokolt majdnem letapizás, úgyhogy ezzel is jól járok), aztán kiakadhat rám, hogy bedobtam, viszont nem haragszik, mert bejött neki, hogy megérintettem.
Mindig bejön.
Hát ja, rutin, meg az évek.
- Kösz - törölgette a szemeit, amikor feljött a víz alól.
Ja, és a másik előnye a vízbedobásnak, hogy utána irtó szexin néznek ki a csajok csurom vizesen, szóval tudom ajánlani mindenkinek.
Tippek tőlem. Xd
- Máskor is - vigyorogtam rá - Szöszi - fejeltem meg az egészet, ami a várt hatást hozta, ugyanis vagy öt percen keresztül engem bámult, aztán fejbetalálták a lányok labdával.
Most már nem nagyon van idegzetem mindent leirogatni, lényeg, hogy volt valami tábortűz, amibe beleesett valakinek a kenyere, és kábé ez volt az egyetlen megemlíthető dolog belőle, aztán elhajtottak aludni.
Mármint elméletileg.
Olyan hajnali öt körül a csajok már nagyon sipítoztak, hogy ők akkor is aludni akarnak, úgyhogy kicsit lenyugodtunk.
De amúgy ki volt az a beteg, aki egy szobába rakott minket velük? Jézusom.
(Ennek akkor lenne egyedül értelme, ha legalább itt öltöznének, vagy valami, de így? Xd)
Egy fél óráig elinstázgattam, amikor egy csomóan aludtak már, aztán egyszer csak azt láttam, hogy egy lány felveszi a cipőjét és kimegy a házból.
Na, vajon melyik lány volt az?
Persze, hogy ő.
Jobb dolgom nem volt, úgyhogy kimentem hozzá.
A parton ücsörgött, és látszólag a frászt hoztam rá.
- Te vagy az? - sóhajtott fel megkönnyebbülten.
Nem, Aranyom, a szellemem.
- Miért, vártál valakit? - kérdeztem elmosolyodva.
- Nem, csak azt hittem, a tanárok... - magyarázta.
- Már rég alszanak.
- Jó, tudom, csak... na mindegy - legyintett, majd visszaült a fűbe, én meg mellé - Hogyhogy itt vagy? - kérdezte.
Hát, nem is tudom, vajon miért?
- Igazából csak láttam egy lányt az ablakból és kijöttem hozzá, hogy ne legyen egyedül - vontam vállat, mire elmosolyodott.
- Köszi - mosolygott rám. Olyan gyönyörűen mosolyog, hogy már imádom. - Szép, ugye?
- Mi?
- A napfelkelte - mutatott előre.
Először majdnem rávágtam, hogy a szép az konkrétan nem kifejezés, de annak őszintén szólva semmi köze nem volt a napfelkeltéhez.
Ki nem szarja le a napfelkeltét ilyen helyzetben?
(Meg amúgy is. xd)
- Ja, nem rossz - mondtam végül - Napfelkeltés lány vagy?
- Nagyon szeretem, olyan szép tud lenni - vallotta be - De igazából nem csak a napfelkelte, a naplemente is, vagy a csillagos ég, a telihold... - sorolta, mire elmosolyodtam. Istenem, de cuki - Ilyesmi.
Pont olyan, mint amilyennek elképzeltem.
- Mesélj magadról valamit - néztem rá, témát váltva.
Csak mert másfél hónap után is kábé csak a nevét tudom, meg hogy nem leszbikus, és ez azért elég karcsú ahhoz, hogy bármi is kialakulhasson közöttünk.
- Nem igazán tudok mit mondani magamról - nevetett fel zavartan.
- Valamit csak tudsz - vontam vállat mosolyogva. Akkor térjünk rá a hobbijaira, hátha megtudok róla valami érdekesebbet - Mondjuk, ha most nem lennék itt, mit csinálnál, hogy ne unatkozz?
- Valószínűleg nézném tovább a napfelkeltét - felelte nevetve.
Na jó. xd
- De van egy olyan érzésem, hogy téged nem nyűgöz le a napfelkelte túlságosan - jegyezte meg mosolyogva.
- Hát... - röhögtem fel a hajamba túrva - Ha nem lennél itt, nem is nézném.
- Most se nézed - mosolygott rám.
- Te se.
Erre csak zavartan elnevette magát, majd az ajkába harapva felhúzta a térdeit, arra támasztotta az állát és oldalra fordítva a fejét, a szemembe nézett.
Nem tudtam betelni a látványával, mert egyszerűen gyönyörű volt és olyan imádnivaló, hogy te jó ég, mióta nem éreztem így egy lánnyal kapcsolatban sem.
Talán még Liza volt az utolsó, de róla jobb is, ha nem beszélünk, különben kiborulok.
Nem, már rég nem érzek semmit iránta, mármint, épp eléggé kiábrándultam ahhoz, hogy ne szeressem már, de egyszerűen felcsesz, hogy képes volt félrelépni az egyik legjobb haverommal, gyűlölöm is ezt az egészet, ahogy azt kell.
De amikor a mellettem ülő szépség csillogó szemeibe néztem (ahh, de szépen fogalmazok én itt hirtelen), ezek még csak eszembe se jutottak.
- Amúgy hova jártál suliba? - érdeklődtem.
- Herman. Ettől a gimitől van nem messze.
- Tudom, melyik - bólintottam. Egy volt edzéstársam, Ákos is oda járt, de őszintén szólva nem nagyon bírom a sulit. - De az művészetes, nem?
- Csak a "c"-sek - mondta.
- Te milyen voltál? - kérdeztem.
- "B"-s, pedig felsőben már művészetes akartam lenni, csak szerettem az osztályom, úgyhogy maradtam.
- Jaaa - bólintottam - De miért akartál művészetes lenni?
- Mert akkor szerettem meg nagyon a rajzolást, meg a festést.
- Jó neked, én nem tudok rajzolni - röhögtem fel. De amúgy milyen cuki már, hogy fest?
- Majd egyszer megtanítalak - nevetett fel - Játszol hangszeren?
- Gitáron. Tavaly abbahagytam, de szerintem idén folytatom, ha már hat évig csináltam - vontam vállat.
Ja igen, nyolcadikban nemcsak, hogy otthagytam a csapatom, még a gitárt is abbahagytam. Gyönyörű.
Kettőből kettő dolgot sikerült kiírtanom az életemből, amit szerettem csinálni, tehetséges voltam benne és lehetett volna belőlem valami, mennyi mindent elérhettem volna, baszki.
Kösz, Liza.
- Én is gitároztam egy csomót, csak én hetedikben hagytam abba, mert egy terrorista volt a tanárom - mesélte - Te miért hagytad abba?
Hátőőő.
- Rossz volt az időpont - mondtam végül.
Akkor éppen a haverjaimmal mentem bulizni, de ezt neki nem kell tudnia.
Végülis tényleg rossz volt az időpont, mert péntekenként hattól hétig mégis ki megy gitárórára?
- Értem - biccentett.
Elbeszélgettünk egy darabig, aztán már elég fáradt volt, úgyhogy kitaláltuk, hogy visszamegyünk.
- Felhúzol? - nyújtotta a kezét, amit mosolyogva megfogtam, majd felhúztam.
Azonkívül, hogy olyan puha kezei vannak, hogy legszívesebben egész nap azt fognám, még felállva a mellkasomnak is neki esett, ami na, azért eléggé beindított.
Megöl a csaj.
Éppen a folyosón mentünk, amikor megszólalt.
- Te érezted már azt, hogy ismersz valakit látásból egy csomó ideje, de igazából mégsem? - kérdezte. Na, magaslabda.
Áhh, én soha.
- Van, amikor - vontam vállat magamban mosolyogva.
Reggel már nem nagyon történt semmi, csak pakoltunk, hazautaztunk, meg minden, otthon pedig anyámék jól kifaggattak.
- És Rolinak bejön egy csaj az osztályból - vigyorgott Ricsi, mire felvettem a kapucnimat, és a pulcsim zsinórjával összehúztam a fejemen. Ahhh, muszáj ezt?
- Képzelem. Az előzőek alapján, milyen színű miniben volt, hogy ennyire elcsavarta a fejed? - kérdezte anyám szemforgatva.
Ja, nincs túlzottan oda az eddigi barátnőimért.
Egyedül Lizát bírta nagyjából (Betti túl vegetáriánus féle és hisztis volt neki), aki a kapcsolatunk alatt a szüleimmel ilyen kis cuki volt, persze velem is, de szerintem se az ő szülei, se talán az enyémek nem is sejtik az apróbetűs részeket, mondjuk, hogy hányszor feküdtünk le, kamuztunk nekik össze-vissza, meg ilyenek.
- Nem volt minije, éppen ez az - folytatta Ricsi - Ilyen kis cuki, csendes lányról van szó, aki amúgy egyébként tényleg szép, de Roli két full jó csajt lepattintott miatta - mondta tovább, mire a családom összes tagja meglepődött, pont annyira, mint amikor bennem is tudatosult, hogy tetszik a csaj.
- Na, ez így már jobban hangzik - bólintott Anyu mosolyogva - Fiam, nem tudom mi van veled, de örülök neki, hogy kicsit megváltoztál lányok terén, először a WestEndes leányzó, most pedig ő...
- A kettő ugyanaz a lány - túrtam a hajamba feszülten felnevetve, mire mégjobban meglepődtek.
Nem tudom, lassan már komolyan ott tartottam, hogy orvost hívok, vagy valami, mivel Ricsi kivételével mindenki lefagyott valamiért.
- Feltétlenül mutasd majd be nekem - jelentette ki Anya izgatottan.
- Nem kell, itt laknak a szomszédban - legyintett Ricsi vigyorogva.
- Mi? - fordultam felé. Aztarohadt.
- Jaja - bólintott - Tegnap láttam őket, amikor jöttem haza boltból.
- Na, most álljon le mindenki, kezdem nem érteni - szólalt meg a bátyám - Tehát Rolinak bejött egy csaj a WestEndben, akinek csak a barátnőjétől tudta elkérni az instáját, de a csaj nem válaszolt neki, sőt, eltűnt, aztán most kiderült, hogy az osztálytársa lesz, beköltöztek mellénk, és a csajszi nővére meg a padtársam volt tavaly évvégén. Mit értettem félre? - kérdezte.
Mondjuk ez így tényleg elég hihetetlenül hangzik, de miért beszél az egész családom arról, hogy ki jön be nekem, főleg, hogy eddig pont tettek rá? Isteneeeeeem.
- Semmit - mondta Ricsi szórakozottan.
- Hát, én beszarok - röhögött fel Pityu.
- Nem csak te - szállt be apám is.
- Na jó, most már szálljatok le rólam - nevettem fel zavartan.
Megőrült a családom, mi van ilyenkor?
*****************************************
8000 szó. 😌
Viszont ennek a Casso-s résznek még közel sincs vége, valószínűleg holnap kirakom belőle a következő részt. 😁
Remélem tetszett. ❤️

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK! 🥰