Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

101. Zászló

Február 12. (hétfő)
Hát, nem is tudom, hogyan kezdjem.
A hétvégét konkrétan a szobámba zárkózva végigsírtam, az egyedüli jó része az volt, amikor Jakab átjött hozzám, akinek kiönthettem a lelkem, rendes volt, és megvigasztalt, de a távozása után megint depresszióba esve hallgattam a szüleim veszekedését, amibe továbbra se avatnak bele, csak felzavarnak a szobámba, hogy "ne üssem bele az orrom".
Szóval valahogy így telt a hétvégém, a mai napon pedig mit meg nem adtam volna, hogy itthon maradhassak, és ne kelljen szembenéznem a pénteken történtek következményeivel, de sajnos muszáj volt, úgyhogy alig pár óra alvás után kidobva a zsebkendő-halmaimat a szemetesbe, sírástól vörös szemekkel elkezdtem készülődni.
Bevallom, tartottam tőle, hogy milyen lesz ma a találkozás Cassoval (főleg, hogy elméletileg ma hónapfordulónk is van), Ricsivel, Csengével, vagy akárkivel, úgyhogy ez még annál is jobban megbélyegezte a hangulatomat, mint előtte.
- Jó reggelt - köszöntött Casso a kapunkban, mire egy részem megnyugodott, hogy igen, ma is itt van, a másik részem pedig sikítva rohant volna vissza a házba, de nem tehettem mást, becsuktam az ajtót magam mögött és a szemébe néztem.
- Szia - köszöntem vissza halkan, majd nagyjából összeszedtem magam, és csípőre téve a kezem megálltam előtte, finoman azt sugallva, hogy na, és most mit tudsz mondani?
Casso feszülten elnevette magát, majd elkapta a tekintetét, és zavartan a hajába túrt.
- Haragszol rám? - kérdezte újból a szemembe nézve.
- Szerinted? - kérdeztem vissza feszülten felnevetve, mire idegesen összeszorította az ajkait és egy picit elfordította a fejét - Mondjuk nem tudom, mit vártál, hogy miután majdnem ráment a kapcsolatunk egyszer például a cigizésedre, azt mondtad, hogy "ó, én nem fogok visszaesni", ennek ellenére mégis rágyújtottál tegnap, aminek alapból nem örültem, de ha egyszer azt mondod, hogy ma már leállsz, nem iszol többet, nem gyújtasz rá többet, meg ilyenek, akkor ugye én, naiv, azt gondoltam, hogy ezt el is hihetem - tártam szét a karom - Gyönyörűt hazudtál nekem, tényleg. De remélem, jól érezted magad Csengéékkel, miközben én végigidegeskedtem az egész estét - fejeztem be a szemrehányásomat, majd egyszerűen csak elhaladtam mellette és zsebre téve a kezem elindultam egyedül, Casso pedig utánam sietett.
- Oké - szólalt meg, miközben simán beért - Ne haragudj, komolyan - mondta őszintén, mire a bakancsomat pásztázva bólintottam egy aprót - Azért, amiket azután szívtam el, hogy beszéltünk és megígértem - tette hozzá, mire felkaptam a fejem.
- Ezt tényleg olyan fontos volt hozzátenned? - nevettem el magam feszülten.
- Hát, figyelj, én megértelek, nem kellett volna utána folytatnom, mert megígértem, ezért bocsánatot is kértem, meg most megint, hogy sajnálom, tényleg, de érts már meg te is - nézett rám - Buli volt haverokkal, egy hónap múlva tizennyolc leszek, oké, elszívtam egy párat, de ettől még nem dől össze a világ, nem szokok vissza és azért annyira nem nagy tragédia, basszus. Akármilyen összeesküvés-elméleteket gyártottál a fejedben, csajokhoz közöm nem volt egész este, oké, Csenge meg néhány lány nyomultak, de őket leráztam, mert veled vagyok, viszont csajozás helyett bebasztam, van ilyen. A plusz cigikért meg piáért ne haragudj, de amúgy meg a többiért ne akadj már ki rám - mondta.
Na jó, én ezt komolyan nem hiszem el.
- Itt nem csak arról van szó, hogy miután letettük, elszívtál pár cigit, bár mondjuk nem örülök neki, de az egész hozzáállásod, kiborít. Menjünk bulizni a haverokkal, egy plázabarbieval és két exünkkel, jaj de jó, hogy aztán részegen hazudhassunk a barátnőnknek, mindezt utólag az erősen illuminált állapotunkra és a bulira fogva - összegeztem Casso szemszögét, amit előadott nekem - Nem a cigivel van a fő problémám.
És még csak most jött erre a nagy válasza.
- Túlpörgöd - jegyezte meg.
Hitetlenül néztem rá.
- Bocsánat, hogy nem vagyok feldobva, miután a saját barátom berúgva simán hazudott nekem! - pislogtam - Ilyen erővel innentől kezdve hogy tudjak neked hinni? Az is lehet, hogy az utolsó italok után még smároltál is egyet a kis "Slágerkéddel", ki tudja? - tártam szét a karom, kitörve belőlem, miközben ennek már a puszta gondolata is kikészített belülről.
- Mi van? - nevette el magát feszülten - Mondom, hogy leráztam - ismételte meg - Egy pár cigi miatt már egyből kitalálod, hogy megcsaltalak? Mi bajod van amúgy? - nézett rám Casso egy kicsit más hangnemben kérdezve, mint előtte.
- Az, hogy nem hiszek neked. Ennyi - vontam vállat egyszerűen.
- Akkor ne higgy, én ezzel már nem tudok mit csinálni - hagyta rám - Mondtam, hogy leráztam, bárkit megkérdezel, aki ott volt, ugyanezt fogja mondani, a plusz cigikért meg bocsánatot kértem, de ha továbbra is szeretnél makacs kislányt játszani, akkor hajrá, nem zavarlak benne - tette fel a kezeit - De ha befejezted, szólj, mert nincs kedvem örökké ezen pattogni.
És itt telt be a pohár.
- Elegem van belőled - közöltem, majd lefordultam a következő utcánál, hogy a másik útvonalon menjek.
Amikor a suli elé értem, meglepetten vettem észre, hogy Casso még nincs ott, pedig én a hosszabbik útvonalon mentem, de nem sokat foglalkoztam vele, csak odamentem a fiúkhoz.
Csak Laci, Enikő, Andris és Ricsi volt ott, és ahogy végignéztem a társaságon, az utolsó személyt látva megszakadt a szívem.
Néha jobb dolgokat inkább nem tudni.
Miért ilyen nehéz ez?
- Sziasztok - köszöntem halkan.
Laci, Enikő és Andris valami videót néztek, úgyhogy az utóbbi telefonjából fel sem nézve egyszerre visszaköszöntek, de Ricsi egy kicsit külön ült tőlük, és a zenéit pörgette, majd amikor meglátott engem, felemelte a fejét, és ahogy egymás szemébe néztünk, akaratlanul is görcsbe rándult a gyomrom a pénteki események miatt.
Esetlenül intettem neki, mire halványan elmosolyodott, majd kérdőn nézett rám, amikor észrevette, hogy egyedül érkeztem.
- Összevesztünk - legyintettem szomorkásan felsóhajtva, mire Enikő is azonnal felkapta a fejét, én pedig egy "majd később elmondom" pillantással reagáltam.
- Akkor béküljetek ki - mondta Ricsi kedvesen, mire furcsán elmosolyodtam.
- Jó lenne - bólintottam, majd lehajtottam a fejem, hogy összeszedjem magam és újból Ricsi szemébe tudjak nézni, aki szintén egy kicsit feszülten fürkészett engem, majd végül megszólalt.
- Tudnánk beszélni? - kérdezte a hajába túrva, mire bólintottam, és bár nagyon tartottam tőle, hogy most mi lesz, ismét utána mentem az iskolától pár méterre elhelyezkedő fa törzséig, ahol megálltunk egymással szemben.
A szívem ezerrel vert, és minden erőmmel azt kívántam, hogy elmondja, hogy nem volt igaz, vagy megnyugtasson, hogy csak álmodtam az egészet, de az élet ennél azért sajnos sokkal kegyetlenebb.
- Figyelj, amit pénteken mondtam... - kezdte zavartan - Ne foglalkozz vele. Csak felejtsd el - mondta a tarkóját megvakarva - Nem számít.
- Ricsi - ráztam meg a fejem szomorúan elmosolyodva - Ez nem így megy, dehogyisnem számít. Kilencedik eleje óta barátok vagyunk, nem mehet ez így tönkre, valahogy ezt el kell intéznünk - mondtam lehangoltan.
Ricsi kínosan elnevette magát.
- Ja... - sóhajtott a hajába túrva, én pedig elkaptam a tekintetem - Alapból amúgy soha nem tudtad volna meg, senkinek nem mondtam, épp elég szar volt magamnak belátnom, hogy két és fél év után megint megcsináltam, amit rohadtul nem akartam - mondta őszintén - Vágod, a tesóm barátnőjébe, baszki... - fordította el a fejét kellemetlenül maga elé dünnyögve - Ró tud valamit?
- Tőlem nem - mondtam halkan - Tőled se?
- Hát, most hogy mondjam el neki? - röhögte el magát feszülten - Így se akartam senkinek, mindenkit leterhelek vele, téged is, elbasztam, ennyi.
- Ne mondj ilyet - temettem a tenyerembe az arcom.
- De ha egyszer ez van? - kérdezte egy szomorkás mosolyra húzva a száját - Én utálom ezt az egészet a legjobban, de most kit akarunk átverni?
Erre nem tudtam mit mondani, Ricsi meg kellemetlenül a hajába túrt és folytatta.
- Figyelj. Békülj ki a tesómmal, csinájatok mindent úgy, mint előtte, azt meg felejtsd el, hogy részegen miket mondtam neked. Megoldom majd - vont vállat, én meg itt már nem bírtam tovább, csak elsírtam magam és a nyakába borultam.
Ricsi először egy kicsit esetlenül ölelt vissza, aztán megsimította a hajamat.
- Na, ne sírj - vigasztalt - Minden oké lesz.
- Dehogy lesz! - fúrtam a fejem a vállába.
- Dehogynem. Tessék, a metálos hajgumidat is visszahoztam neked - bontotta ki a haját, mire sírva elnevettem magam.
- Tartsd meg. Nekem jó lesz a kék - töröltem meg a szemem nevetve.
- Nemneeem, szükséged van egy metálos hajgumira is, hogy ne sírj - mondta mosolyogva.
- Most már nem csak udvarias vagy, hanem rendes is, mi lesz így veled? - kérdeztem egy kicsit ellépve tőle, miközben a csuklómmal letöröltem egy könnycseppet az arcomról.
- Jó kérdés - biccentett, majd egyszerre elnevettük magunkat - Na, ez a jó, amikor nevetsz - jegyezte meg elmosolyodva.
- Mert vicces vagy - néztem a szemeibe könnyezve, majd egyszer csak újra kifakadtam - És nem akarlak elveszíteni - sírtam el magam megint, miközben visszaborultam Ricsi vállára.
- Nem fogsz - simította meg a tarkóm, majd egy kicsit eltolt magától, és mosolyogva a szemembe nézett - És ne merj többet sírni, különben nem adom vissza a hajgumidat - "fenyegetett meg" mosolyogva.
- Jó, na, abbahagytam - töröltem meg a szemeimet.
- Ne szomorkodj már, minden oké, a tesóm szeret téged, és te is őt, úgyhogy ti ennyi szenvedés után most már ne csesszetek el semmit, mert kajak szétcsapok köztetek.
- És veled mi lesz? - néztem rá szomorúan.
- Hagyj már engem - húzta egy furcsa mosolyra a száját - Nincs gáz, legyetek boldogok, én majd megoldom.
- Miért vagy ennyire rendes? - kérdeztem mosolyogva megtörölve az arcom, mire csak kedvesen megvonta a vállát - Megölelhetlek megint? - néztem rá, mire elnevette magát.
- Gyere - tárta szét a karjait, én pedig szorosan megöleltem - Na jó, kismajom, most már engedj el - mondta mosolyogva.
- Nem is vagyok kismajom - nevettem fel.
- De, az vagy. Na, most már minden oké?
- Be foglak nevezni az "Év legrendesebb embere" díjra.
- Oké - röhögött fel - De nehogy megint megölelj, mi lesz így az egómmal? - kérdezte szórakozottan.
- Pedig nem menekülsz - vigyorogtam mégegyszer megtörölve a szemem, majd éppen újból a nyakába ugrottam volna, amikor hátrébb lépett, én utána, ő megint hátra, én pedig megint utána.
Elkergettük egymást egy darabig, végül már a sulin belül is, úgyhogy mindenki kellemesen hülyének nézett minket, aztán Ricsi bemenekült a terembe, ahol Márti (nem tudom, miért volt a termünkben, de ez mindegy) egyszer csak véletlen elévágott, Ricsi megtorpant, én ráugrottam hátulról, Ricsi ettől elvesztette az egyensúlyát, és kicsit nekiesett Mártinak, majd végül mindhárman felborulva a földön kötöttünk ki.
- Megkérdezzem? - lépett hozzánk Casso szórakozottan, aki ezek szerint már ott volt.
- Ne - rázta meg a fejét Márti nevetve - Viszont szerintem eltört a gerincem, úgyhogy húzz fel - nyújtotta a kezét Cassonak.
- Oké - röhögött fel Casso, majd felhúzta a tizedikes barátnőmet a földről, utána meg akkor már nekem is nyújtotta a kezét, amit fújtatva ugyan, de elfogadtam, ugyanis ha rajtam múlt volna, elfetrengtem volna még egy darabig.
- Kösz - dünnyögtem, majd leporoltam a gatyámat, és a helyem felé vettem az irányt.
Casso egy pillanatig utánam nézett, majd sóhajtva visszafordult Ricsihez, aki arról panaszkodott, hogy szerinte neki eltört az álla.
Huppsz.
De ettől függetlenül elképesztően örülök neki, hogy Ricsivel ezt kicsit meg tudtuk beszélni, és hogy ilyen rendesen áll hozzá az egész dologhoz.
Hiába, ilyen egy igazi barát, aki képes félretenni a saját érdekeit, és más boldogságát előtérbe helyezni.
Tényleg nem akarom elveszíteni.
És eszméletlenül sajnálom.
- Leni, lejössz velem a büfébe? - kérdezte Enikő németóra utáni szünetben.
- Persze! - pattantam föl, majd csatlakoztam hozzá.
Amikor kiléptünk a folyosóra, szinte azonnal megragadta a karom és elráncigált a lánymosdóba.
- Oké, nem büfézünk, viszont semmit nem értek, úgyhogy mesélj - kezdte mindenféle bevezetés nélkül, miközben becsukta a mosdó ajtaját, és kérdőn rámnézett.
- Mire gondolsz? - kérdeztem vissza az egyik mosdókagylónak támaszkodva a hátammal.
- Hát, mondjuk hogy összebalhéztál valamin Cassoval, ezért külön jöttetek, aztán Ricsivel félrevonultatok beszélni, sírva ölelgetted, majd tíz perccel később együtt borultatok fel a teremben - összegezte - Mindent tudni akarok.
- Enikő, én... - próbáltam kihúzni magam a mesélés alól, majd a "hallgatlak" tekintetét látva megadtam magam - Oké, elmondom, mert te úgyis láttad reggel kívülről, de csak akkor, ha nem tudja meg senki - szögeztem le - Se Lili, se Saci, se Bence, sőt, bizonyos részeket még Casso se - tettem hozzá, mire először értetlenül pislogott néhányat, de aztán bólintott.
- Bennem megbízhatsz. Senki nem fogja tudni, becsszó - ígérte meg, és amit Enikő egyszer megígér, az úgy is van, meg egyébként is sok titkomat megőrizte már (pl. Zsombis történetek), úgyhogy halkan elmeséltem neki az egészet az elejétől a végéig.
Enikő döbbenten hallgatott végig.
- Te jó ég, és én eddig azt hittem, hogy nehéz életem van, de a te sztorijaidnál mindig rájövök, hogy rohadtul nem - jegyezte meg - Úristen - pislogott.
- Ugye? - nyöszörögtem.
- És akkor most mi a terv?
- Fogalmam sincs - sóhajtottam - Tipp?
- Hát... - gondolkodott el - Passz. Mondjuk nem tudom, mennyire lenne jó, ha Casso megtudná, hogy a saját ikre szerelmet vallott és megcsókolta a barátnőjét, de ha meg nem tudja meg, lehet kezditek megint ugyanazt, mint tavaly - vázolta fel a két lehetőséget - Különben is, joga van tudni, a barátnője vagy, ő meg az ikre.
- Akkor se akarom elmondani neki - ráztam meg a fejem - Nem is tudnám, hogy. Végülis Ricsivel már megbeszéltük.
- Te tudod - tette fel a kezeit - De Leni, ez így nem jó, már megint túl sok a szar a kapcsolatotokban. Csenge, Ricsi, Jakab, pénteki buli, Casso cigizése... nem lesz ez így jó - csóválta a fejét szomorkásan.
- Hé, Jakabbal mi a baj? - értetlenkedtem.
- Most őszintén, szerinted Casso annyira odavan érte? - kérdezte "ne legyél hülye" stílusban, mire csak pislogtam párat, ő pedig megválaszolta helyettem - Nem. Nem azt mondom, hogy utálja, vagy mondjuk féltékeny lenne, ezt neked kell eldöntened, de tuti, hogy nem bírja.
- Majd megkedveli - próbálkoztam.
- Lehet, csak mondtam - vont vállat - És Cassoval békülj ki, mert ez így is elég rizikós, pláne, ha még rosszban is vagytok, és ezt most ne vedd magadra, ti ketten egymással szépek vagytok, meg teljesen összeilletek, de a békülésben nem vagytok túl erősek - mondta őszintén - Casso még inkább, csak bocsi, de te néha eléggé... - kereste a szavakat - ...kötöd az ebet a karóhoz - mondta végül.
- Persze, mert nem szeretem a kutyákat - vágtam rá, majd egy kis hatásszünet után mindketten felnevettünk.
Ez egy kicsit hülyén jött ki, de mindegy. :)
- Elnézést - húztam be a nyakam, amikor a telefonom megszólalt irodalmon, Bogdán pedig elég csúnyán nézett rám - Lehalkítom - mondtam, majd a telefonomhoz nyúltam.
- Halkítsd. És utána hozd is ki ide nekem - koppintotta meg a tanári asztalt szigorúan.
Huppsz.
- Remélem, ez a Jakab gyerek talál majd jobb elfoglaltságot annál, mint hogy neked irogasson napközben - jegyezte meg a tanárnő, amikor a telefonom újra megrezdült Jakab Messenger-üzenete miatt.
- Ő most éppen rajzversenyen van - próbáltam menteni a helyzetet - Csak megígértettem vele, hogy ír nekem, ha szünete van.
- Ez remek, csakhogy éppen most neked nincs szüneted - bólintott Bogdán - Ülj vissza a helyedre.
Ahogy a helyem felé fordultam, konkrétan mindenki engem nézett, de a sok szempár közül mégis csak egy kötötte le úgy igazán figyelmem.
Casso egy rágóval a szájában követett a tekintetével, és ahogy egy pillanatig összenéztünk, valami egészen ismeretlen, fura dolgot láttam a szemeiben, de akármennyire is próbáltam kiigazodni rajta, muszáj voltam elfordítani a fejem, hogy ne boruljak ki még annál is jobban, mint előtte.
Ez így óra végéig működött is, és bár éreztem, hogy Casso az átlagosnál többször nézett felém a tekintetével sokáig elidőzve rajtam, tartottam magam, és az órára próbáltam koncentrálni, amikor pedig egy újabb értesítés miatt bekapcsolt a telefonom, elterelni Bogdán figyelmét, majd szünetben épp a füzetembe firkálgattam, amikor Casso odajött hozzám.
- Köszi - mondtam halkan, majd elraktam a telefonom, amit szó nélkül lerakott a padomra - Bogdán visszaadta?
- Aha, mondta, hogy adjam oda neked és fenyegesselek meg, hogy máskor ne legyen ilyen. Most már legalább tudsz válaszolni a "mindjárt kezdődik" üzeneteidre - tette hozzá unottan Jakabra utalva.
- Erre nem tudom, hogy most mit kéne mondanom - jegyeztem meg kínosan felnevetve.
- Én se nagyon. Mit csinálsz? - vonta fel a szemöldökét érdeklődően, miközben levágta magát a mellettem lévő székre.
- Haragszom rád - vágtam rá.
- Az jó - biccentett.
- Akkor ezt megbeszéltük - bólintottam, majd az ölembe vettem a táskám, hogy előszedjem a fülhallgatóm.
- És akkor most tilos beszélni veled?
- Én nem erőltetném - néztem rá, majd tovább kotorásztam - De ha annyira magányos vagy, ne aggódj, ott van Csenge, vagy az egész fanklubod, akikkel elbeszélgethetsz - mondtam, mire feszülten elnevette magát.
- Oké - vont vállat, majd felállt, és otthagyott.
Mondanom sem kell, egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam, úgyhogy jól meglepett.
Először próbáltam erős lenni, aztán a kíváncsiskodó énem győzött, és az ajtó irányába fordultam, így tökéletesen kiláttam a folyosóra, ahol Casso Csengével és Inezzel (végzős csaj, Cassoval egyidős) volt egy társaságban, beszélgettek, majd együtt lementek a lépcsőn. A francba.
Jobb ötletem nem volt, csak úgy rajzolgatni ezután meg nem nagyon tudtam volna, úgyhogy fogtam magam, és felhívtam Jakabot, aki a Messenger alapján most pont ráért.
- Sziaaa - köszöntem bele a telefonba, miközben felálltam, majd kimentem a teremből.
- Szia - köszönt vissza - Nem jutott eszembe, hogy órád van, szóval ha akkor jöttek meg az üzeneteim, akkor ne haragudj.
- Nem probléma - vontam vállat, majd a lépcső felé vettem az irányt, ahonnan már ki is szúrtam Cassoékat az egyik lépcsőfordulóban - Na mesélj, milyen a verseny? - kérdeztem.
- Tíz perc múlva kezdődik.
- Az jó, tuti sikerülni fog, de majd azért utólag is tájékoztass. Azt lehet tudni, hogy mit fogsz festeni? - érdeklődtem mosolyogva, direkt úgy, hogy Cassonak is leessen, hogy kivel beszélgetek, miközben elhaladtam mellette és az udvar felé véve az irányt.
- Csendéletet. Ennyit tudok - mesélte.
Elbeszélgettünk egy darabig, majd amikor letettük, és visszamentem a suliba, Casso telefonja éppen Csengénél volt, aki épp valamit bepötyögött Casso telefonjába.
No comment.
- Hogyan tudnék ééélni nélküleeeed... - énekelte Enikő szívre tett kézzel szünetben (direkt kornyikálva) a sulirádióból szóló dalokat, amiket a Valentin-hét miatt játszottak.
- Hisz rólad szól az ééélet - szállt be Andris szándékosan nyávogva, majd onnantól kezdve ketten koncerteztek nekünk. :)
- Nem történhet semmi sem veleeed - folytatta Enikő a padján teljes beleéléssel - A következő "hogyan tudnék"-ra a válladra ugrom, és kapj el, mert az úgy menő - mondta Andrisnak, aki röhögve bólintott egyet - Na, háromkettőegy - ugrott egyet Enikő, mire Andris vihogva elkapta, a barátnőnk meg egy kis közös küszködés után a vállára ült - Hogyan tudnék ééélni nélküleeed? - ordították együtt Andrissal, amin már mindannyian röhögtünk, néhányan még vették is, majd kimentek a teremből, hogy a folyosón csinálják tovább a show-t.
Nincs több hozzáfűznivalóm. :)
Tesi előtt az öltözőben épp a dezodoromat kerestem a tornazsákomban, amikor megcsapott egy erőteljes illat.
- Kölcsön tudnád adni? - néztem Csengére kétségbeesetten, miután már nagyon nem találtam a dezodoromat, a lányok már szinte mind kimentek, Csenge meg éppen akkor rakta volna el az övét, mire odanyújtotta nekem - Köszi - mosolyogtam rá (nem volt teljesen őszinte, de bunkóság lett volna nem ezt tennem).
- Szívesen. Te amúgy - szorította meg a copfját - Megnézhetem a telefonod?
- Öhm - pislogtam, majd elővettem - Miért?
- Csak le akarok ellenőrizni egy telefonszámot. Mást nem nézek meg, eskü - tette fel a kezeit.
- Oké, egy pillanat - bólintottam, majd beírtam a kódomat.
Ő odaadta a dezodorját, én meg cserébe engedem, hogy megnézzen valamit. Ez így fair sajnos.
Csenge előszedte a saját telefonját, majd bekapcsolta mindkettőnkén a névjegyzéket, és görgetni kezdte.
- Casso hogy van bent a telefonodban? - kérdezte, mire először majdnem félrenyeltem a vizemet, amibe akkor ittam bele.
- Így - mondtam végül.
- Oksa, köszi - adta vissza a telefonom egy kis idő múlva mosolyogva - Csak ma megadta a számát, és azért megnéztem, hogy nem írtam-e félre valamit, mert az elég gáz lenne, ha felhívnám, és valami tök idegen venné fel.
- Az tényleg az lenne - bólintottam egy erőltetett mosollyal az arcomon, miközben abban reménykedtem, hogy a belső énem sikítása nem hallatszik kívülről is.
No comment.
Ahogy kiértem az öltözőből, egy pillanatig a tesiteremben focizó fiúkra tévedt a tekintetem, aztán gyorsan elkaptam a fejem, így esélyt se adva magamnak, hogy Cassot csak egy rövid ideig is lássam.
Hiába szeretem, sőt, imádom, a mai napon olyan szinten kiborított, mint amilyenre eddig még nem volt példa.
A tesi volt az utolsó óránk, úgyhogy miután átöltöztem, szokás szerint lementem a szekrényemhez átpakolni a cuccaimat.
- Megvárjalak, vagy ezt se erőltessem? - kérdezte Casso a mellettem lévő szekrénynek dőlve.
- Nekem mindegy - vontam vállat hanyagul.
- Oké - bólintott, majd velem maradt.
Egy pár percig teljes volt a csend közöttünk, én meg akkor már kezdtem beleőrülni.
- Komolyan ennyit tudsz nekem mondani? - fakadtam ki hirtelen, mire felvonta a szemöldökét - Hogy "oké"? - hitetlenkedtem kiakadva.
- Hát, nem tudom, mit kellene még mondanom arra, hogy "nekem mindegy"? - rázta meg a fejét értetlenül.
- Mondjuk, hogy "bocs, amiért csak ma úgy kiborítottalak, hogy majdnem beleőrültél miatta?" - tártam szét a karom - Például.
- Nekiálljak számolni, hogy ma hányszor próbáltam ezt meg, vagy inkább ne? - nézett rám.
- Oké, akkor ha már itt tartunk, én meg elkezdjem számolni, hogy ma hányszor borultam ki miattad? - vágtam rá, mire fáradtan felsóhajtott.
- Nem kell, megszámolom én. Kiakadtál, mert berúgtam egy bulin, hűha, mert egy csomó idő után rágyújtottam, amit amúgy józanon nem tettem volna, mondjuk nem bankot raboltam, hogy ekkora bűncselekmény legyen, de oké, te nem bírod, ugyanez volt a bajod a hétvégén is, ma meg, hogy csak azért kértem bocsánatot, ami szerintem jogos volt, viszont ott többször is és komolyan gondoltam, aztán valamiért a fejedbe vetted, hogy nekem nem lehet hinni, és hogy megcsaltalak, ezt meg így egész nap. Kábé - nézett rám.
- Úgy adod elő, mint ha teljesen feleslegesen hisztiznék neked, pedig közben komoly dolgokról van szó! - csuktam be a szekrényajtóm dühösen.
- Hallgatlak - tette fel a kezeit.
- Elvesztetted a bizalmamat. Remélem, ez elég komoly - mondtam ki, majd egy határozott mozdulattal összehúztam a kabátom cipzárját, és felkaptam a táskám.
- Ez már kezd egyre gázabb lenni - nevetett fel feszülten.
- Miért is? - kérdeztem széttárt karokkal.
- Baszki, több, mint fél éve együtt vagyunk, mióta azon vagyok már, hogy bizonyítsak neked, most az egyszer nem adtam meg magam teljesen, amikor megint kiborultál valami miatt, és egy hülye buli miatt rendezed le ezt nekem? - kérdezte a hajába túrva.
- Te tényleg nem érted, vagy szimplán csak nem akarsz érteni? - dühöngtem, miközben kimentünk a suliból.
- Ha valakire kettőnk közül ezt mondani lehet, bocs, de az te vagy - közölte, majd kiléptünk a kapun és elindultunk az utcákon.
- Ne haragudj, hogy ennyire értetlen vagyok - ironizáltam - Akkor viszont kérlek, magyarázd meg, mert rohadtul nem értem, hogy mindezek után miért lep meg meg téged, hogy nem vagyok túlzottan feldobva tőled!
- Oké. Elhívtak bulizni, én meg elmentem, mert miért maradtam volna otthon? De mivel veled járok, ezért leráztam a csajokat, mert ez így oké, és nem is várom el, hogy ezt megköszönd, vagy ilyenek, mert ez alap, de azt viszont igen, hogy akkor értsd meg, hogy így ennyi idősen hagyj élvezzek már lelkifurdalás nélkül egy rohadt estét. Bebasztam, mint mindenki más, oké, buli volt, rágyújtottam, oké, Úristen, megáll a világ, de így se felejtettelek el, elküldtem Csengét, aki amúgy nagyon nyomult, mert benne is volt azért, beszéltünk, és utána párszor megint rágyújtottam, igen, annak ellenére, hogy azt mondtam, hogy befejeztem, mert rohadtul be voltam baszva, azért nem az anyám vagy, Leni, oké, megígértem, hogy abbahagyom, de nem a hátad mögött akartam csinálni, vagy kijátszani, hogy úgy se tudsz róla most és akkor mehet, nem hazudni akartam, csak bebasztam, és ez lett, ezért már bocsánatot is kértem, nem kellett volna, vágom, és asszem ezt a kört már le is futottuk párszor. De nem, te még három nappal később is ki vagy rám akadva, és emiatt kitaláltad, hogy megcsaltalak, meg minden, a feltételezést se értem, vagy nem tudom, mivel érdemeltem ki, de lényeg, hogy elvesztettem a bizalmadat. Erre most őszintén, mit kéne mondanom? - összegezte a mai napot.
- Nem tudom, oldd meg. Vagy beszéld meg Csengével, ha már olyan fantasztikusan elvagytok egymással - tettem hozzá, mire a hajába túrva feszülten elnevette magát.
- Na, a másik kedvencem. Szállj már le róla, rohadt idegesítő, hogy egyfolytában rajta pattogsz - közölte.
- Mert mondjuk el akar téged szedni tőlem? - tártam szét a karom.
- Akarjon, kit érdekel? - fordította felém a fejét.
- Például engem?! - kérdeztem hitetlenül.
- De baszki, minek? Ha bármit is akarnék tőle, bocs, de már rég vele lennék és nem veled veszekednék ilyeneken, már rég megkaptam volna, a megcsalás meg rohadtul nem az én műfajom. Nem Csenge a barátnőm, hanem te, és kezd felbaszni, hogy lassan már többet hallok róla, amikor ketten vagyunk, mint rólad. Tudod mit, egész jófej amúgy, nincs vele bajom, de nem akarok tőle semmit, akármennyire is ragaszkodsz a "Casso úgy is megcsal, mert mást szeret" elméletedhez, amit rohadtul elfelejthetnél már!
- Akkor áruld már el, hogy miért adtad meg neki a számod, ha annyira nem akarsz tőle semmit! - tértem rá kiborulva a másik fő problémámra, amivel az öltözőben szembesültem.
- Mert osztálytársam, vagy ezt sem szabad? Lassan írd már össze, hogy miket tilos csinálnom, és a végén még tudlak követni!
- Lehet, hogy én vagyok a hülye, de két sima osztálytárs szerintem nagyon nem így viselkedik egymással - vágtam rá - Beceneveket adtok egymásnak, összekulcsolt kezekkel ültök rajzórán, Csenge gondolom egy elég ütős tánc showt tartott neked a buliban, számot cseréltek... folytassam, vagy így is érted?
- Egyszer hívtam Csengét Slágerkének poénból, az, hogy ő nem mindig a nevemen hív, az nem rajtam múlik, a rajz feladatot nem én akartam, a buliban meg leráztam - magyarázta - De ha már itt tartunk... Jakab? Vele mi van amúgy? Most kezdjem el én is, hogy te is megcsalsz és hogy nem bízom benned?
- Ugye nem most találod ki, hogy a kettő egy és ugyanaz az eset? - pislogtam kiakadva.
- Kettesben találkozgatsz egy másik sráccal, baszki, ha bennem csak a gondolata felmerülne ugyanennek, kurvára kiakadnál és kicsapnád a balhét, amit tudod mit, valahol meg is értek! Nem én kávézgatok kettesben mással, meg nem hozzám járkál át más srác, Leni!
- Szóval szerinted én vagyok az, akiben nem lehet megbízni? Komolyan azt feltételezed, hogy én...? - borultam ki.
- Szóltam eddig egy kurva szót is emiatt? - kérdezett vissza - Nem, mert bízom benned, ellentétben veled! Bajod van Csengével? Már bocs, de amúgy én mikor mentem el Csengével, vagy bármilyen más lánnyal találkozgatni kettesben?
- Jakabbal barátok vagyunk! Ez a nagy különbség kettőnk helyzete között! - vágtam rá.
- Hát, ha nem is teljesen, de nálam meg két, egy fiú és egy lány barát kurvára nem szokta pár hét ismerettség után tök sűrűn csak úgy ölelgetni egymást, ugyanúgy számot cserélni, irogatni, meg telefonálgatni egymással, és heti többször találkozni valami filmbe illő nyálas programon, miközben az egyik kapcsolatban van! Én is folytassam, vagy ha egyelőre én el tudok tekinteni Jakabtól, akkor neked is menni fog Csengével?
- A kettőnek semmi köze egymáshoz!
- Dehogynem - bólintott feszülten elröhögve magát - Szól a telefonod - figyelmeztetett a zsebemben rezgő készülékre utalva.
Fújtatva előszedtem a telefonom, majd amikor a kijelzőn elolvastam Jakab nevét, Casso kínosan elnevette magát, én meg beleharaptam az alsó ajkamba. Uhh.
Ez nem jött ki túl jól, de azért felvettem.
- Szia Jakab - köszöntem bele a telefonba nyöszörögve - Hogy sikerült a verseny?
- Második lettem. Az első helyezett rejtélyes módon az egyik zsűritag lánya volt.
- Érdekes fordulat - dünnyögtem - És mit kaptál?
- Sok mindent, de ez igazából mellékes. Viszont kaptam egy hatalmas tábla mogyorós csokit, amit félreraktam neked, szóval majd odaadom.
- Köszönöm szépen, de rendes vagy! - lepődtem meg, majd félszemmel Cassora néztem, aki egy furcsa, halvány mosolyra húzta a száját, és zsebre dugott kézzel az előttünk lévő utat pásztázva ment tovább mellettem.
Jakabnak nem sokkal később le kellett tennie, úgyhogy kínosan lehunyva a szemem elraktam a telefonom.
Nem volt könnyű újra Casso szemébe nézni.
- Akkor szerintem ezt a témát ne feszegessük tovább - mondta, mire lesütöttem a szemem.
Ebből most határozottan rosszul jöttem volna ki, ha folytatjuk, úgyhogy inkább nem kötözködtem tovább a Jakab-Csenge párhuzammal, pedig tudtam volna.
- Jó - adtam meg magam - De ez nem jelenti azt, hogy nem haragszom.
- Gondoltam - biccentett - Akkor inkább meg se merem kérdezni, hogy átjössz-e.
- Ugye ezt most te sem gondoltad komolyan? - néztem rá hitetlenül.
- Nem, amúgy nem kérdeztem volna, eltombolgatsz te nélkülem is, csak holnap lesz az az ofős ingatlanos előadásunk, és ha már kibuliztam, hogy veletek legyek és ne Csengével kelljen pofáznom a biztonságos szexről, nincs kedvem egyest kapni ofőből, és van egy olyan érzésem, hogy neked se.
- Francba - dünnyögtem - De csak megcsináljuk Ricsivel és megyek haza.
- Felőlem - tette fel a kezeit.
Mondanom sem kell, nem sok hangulatom volt hozzá, és egyébként hármunk közül látszólag egyikünknek se, de muszáj volt, szóval délután nulla, azaz nulla lelkesedéssel átmentem a barátomhoz, akire éppen haragszom, és az ikréhez, aki meg pár napja vallott nekem szerelmet.
Te jó ég.
- Szia - mosolyogtam zavartan Ricsire, aki ajtót nyitott.
Egy pár másodpercig csak szótlanul egymás szemébe néztünk, ami miatt akaratlanul is bevillantak a pénteken történtek.
A tekintete, amit aznap láttam, a koncert fényei miatt csillogó kék szempárja a faház mellett, fájdalmat, dühöt és vegyes érzelmeket sugallva, annyira belém égett, hogy akárhányszor a szemébe nézek, mindig az az este fog eszembe jutni, mindig érezni fogom a csókját, és mindig csak arra fogok tudni gondolni, hogy te jó ég, miért velem történik mindez?
- Szia - lépett egyet hátra, majd zavartan a hajába túrt - Fent van - biccentett a lépcső irányába Cassora utalva.
- Gondoltam - nevettem fel halkan, mire elmosolyodott - Akkor menjünk fel.
Körülbelül, mint ha a fogamat húznák, olyan lelkesedéssel léptem be Casso szobájába, ahol szó nélkül levágtam magam a barátom kanapéjára és bekapcsoltam Casso laptopját.
- Készítette... - gépeltem az első diakockán - Kivel kezdjek?
- Te vagy a lány, szóval magaddal - vont vállat Casso, aki mellettem ülve épp egy tollal szórakozott.
- Oké, de ha már átjöttem, figyelj légyszíves - vettem ki a tollat a kezéből.
Nehéz lesz ez így.
- Na, akkor. Székely Levendula, Varga... és itt melyikőtök legyen? - néztem körbe.
- Én csapódtam be hozzátok harmadiknak, jó leszek a végén - döntötte Casso a fejét a kanapé támlájának.
- Neeem, te leszel Leni után, az úgy jobban hangzik - szólalt meg Ricsi.
- Mert? - röhögött fel Casso.
- Mert nem? Meg amúgy is, ti vagytok a párocska, nektek kell egymás mellett lenni.
- Jelen pillanatban nem vagyunk olyan viszonyban, hogy ez számítson - dünnyögtem - És ha sokáig csináljátok, komolyan úgy foglak titeket lerendezni, hogy Varga R. szorozva kettővel.
- Jó az - vágták rá egyszerre.
- Nem gondoltam komolyan - közöltem - Mindegy, majd az lesz előbb, aki többet dolgozik - zártam le a témát.
És ez még csak az első diakocka volt.
No comment.
- Mit kell tudnia egy ingatlanközvetítőnek? - kattintgattam, mire mindketten fáradtan felsóhajtottak - Na, több lelkesedést kérek.
- Rakj be egy képet egy házról, és majd kidumáljuk valahogy - dőlt hátra Casso a kanapéján.
- Ennél azért egy kicsit többre lesz szükségünk - néztem rá.
- Oké. Az ingatlanközvetítő feladata ingatlanokat közvetíteni. Ezt írd le - bökött a képernyőre.
- Zseniális - forgattam meg a szemeimet.
Pár óra szenvedés után végre összehoztunk (vagyis összehoztam) valami értelmezhetőt, úgyhogy azt lementettem a pendrive-omra, és indulásra kész voltam.
- Ja, amúgy rendeltem neked ananászos pizzát, szóval ne merj még lelépni, mert ránk marad - nézett rám Casso, mire megpördültem az ajtóban.
Ricsi ekkor már átment a saját szobájába, úgyhogy ketten voltunk.
- Mikor rendelted? - kérdeztem.
- Kábé fél órája, amikor szünetet tartottunk.
- Ezt tuti azért csináltad, hogy maradjak - csóváltam meg a fejem akaratlanul is elmosolyodva.
- Nem, csak hatással volt rám a mazochista "ananászt eszünk" hittérítésed - mondta szórakozottan, mire felnevettem.
- Ne csináld már, a végén még megvesztegetsz egy pizzával - temettem a tenyerembe az arcom - De csak azért maradok, mert gondolok az afrikaiakra, akik éheznek.
- Milyen figyelmes itt valaki - bólintott - Egyébként nem muszáj állva megvárni, amíg kihozzák.
- Ha önszántamból leülök melléd, az olyan, mint ha kitűzném a fehér zászlót, az meg milyen már? - fontam össze a karom magam előtt.
- Akkor vedd úgy, hogy én meg rendeltem neked egy egész pizzányi, ananászos fehér zászlót.
- Haragszom rád - jelentettem ki a mai napon sokadszorra.
- De azért átállítottad a nevem Messengeren "Casso szívszívszív"-re.
Ó, hogy az a...
- Tényleg, azt kiírja - nyöszörögtem, mire mosolyogva bólintott - De ez nem jelent semmit.
- Igen? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen. Attól még, mert szeretlek, haragudhatok rád, mert hazudtál és csalódtam benned.
Casso csak zavartan a hajába túrt, majd a szemembe nézett és megszólalt.
- Sajnálom.
Ez annyira egyszerű és egyben őszinte volt, hogy akaratlanul is megdobogtatta a szívem, úgyhogy sóhajtottam egyet, majd egy kis hatásszünet után fogtam magam és egy kis egészséges távolságot hagyva kettőnk között, leültem mellé.
- Utálom, hogy ilyen könnyen ki tudsz engesztelni - dünnyögtem összefonva a karom magam előtt.
Casso elmosolyodott, majd közelebb ült hozzám, átkarolta a derekam oldalról és szó nélkül megpuszilta az arcom.
- Hagyd abba, a végén még tényleg megbocsájtok - nevettem fel zavartan, mire mosolyogva visszahajolt hozzám és tovább puszilgatott, én pedig a kanapé támlájának döntve a fejem próbáltam nem vigyorogni közben - Na jó, csinálhatod - adtam meg magam mosolyogva, mire halkan felnevetett és a combomat simogatva belepuszilt a nyakamba, majd mosolyogva folytatta a kiengesztelő-kényesztgetését.
- Tudod, hogy amúgy soha nem hazudnék neked - mondta a fülem mögé tűrve az egyik hajtincsemet.
Mondjuk, ha belegondolunk, ilyenre még tényleg nem igazán volt példa, jobbára mindig én szaladtam bele ebbe.
- Remélem - néztem rá, majd sóhajtva a vállának döntöttem a fejem.
Így ültünk egymás mellett percekig, majd a csendes kis romantikánkat a kapucsengő szakította meg.
Meghozták a fehér zászlómat. :)

Mai nap - 5/5: még mindig ugyanolyan rossz érzés visszagondolni a történtekre akár Cassoval, akár Ricsivel kapcsolatban, de most, hogy az előbbivel sikeresen békét kötöttem, az utóbbival pedig megbeszéltük a dolgokat, ideje pizzát enni. :) A többi ráér később.