Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

96. WestEnd

Február 3. (szombat)
Vásárlás. :)
Cassoval azt beszéltem meg, hogy délután kettőkor indulunk, mert akkor már úgy is végzünk az ebéddel, meg valószínűleg ők is, szóval ez így mindenkinek jó lesz.
És igen, természetesen tizenhárom óra ötvenötkor még mindig ott tartottam, hogy döntésképtelenül állva a szekrényem előtt vacilláltam három felső között. Éljen.
- Mindjárt kész vagyok! - kiáltottam le Cassonak az emeletről. Jó, igazából még mindig csak fehérneműben (és egy trikóban) ácsorogtam a szobámban, de ez mindegy.
- Gondolom - felelte szórakozottan, majd összeröhögött apukámmal.
Igen, sajnos ők már kétségtelenül egy csapatban játszanak ellenem.
Tizenöt perc múlva tényleg kész lettem, de így is nagyon igyekeztem, a pulcsimat például kétszer is fordítva vettem fel.
- Mehetünk - jelentettem be az ajtó előtt állva - És inkább ne mondj semmit - tettem hozzá.
- Oké - biccentett Casso röhögve, majd felállt a fotelból, amiből eddig Apával beszélgetett.
A házból kiérve egyből a buszmegálló felé vettük az irányt, ahol természetesen pont az orrunk előtt ment el a busz, úgyhogy várhattunk a jéghidegben.
- Megfagyok - ugráltam, összehúzva magamon a kabátom.
- Gyere ide - mosolyodott el halványan Casso, majd a kezemnél fogva magához húzott és hátulról átölelt - Jobb? - kérdezte egy forró puszit nyomva az arcomra.
- Határozottan - vigyorogtam - Maradhatnánk még így egy darabig? - néztem rá jókedvűen, mire elnevette magát.
- Amíg nem jön a busz - vont vállat mosolyogva.
Amint ezt megbeszéltük, valaki köszönt nekünk a hátunk mögül.
- Hellóhelló - lépett oda hozzánk Ákos vigyorogva, mire fáradtan Casso vállának döntöttem a fejem. Ahh, most komolyan?
Casso és Ákos lepacsiztak, és ugye haverokként egyből dumálni kezdtek.
Sajnos a busz tíz percig nem jött, ami amúgy Casso karjaiban jó lett volna, de így, hogy Ákos is ott fárasztott minket, pontosabban engem, hallgathattam a hülyeségeit.
Ja, és mégjobb volt, amikor közben kiderült, hogy Ákos is nyilván pont ugyanazzal a busszal megy, mint mi. De jó.
A buszra szállva legfoglaltunk három helyet leghátul, úgyhogy én leültem az ablak mellé, Casso mellém, az üléssor közepére pedig Ákos.
- Hol is szállsz le? - kérdeztem tapintatosan, amikor az idegrendszerem már kezdte feladni a szolgálatot, mire Casso az ülésnek döntve a fejét felröhögött, Ákos meg vigyorogva rámnézett.
- Még öt megálló, ne aggódj - legyintett derűsen - Vadvirág - tette hozzá vihogva.
- Nagyon vicces - forgattam meg a szemeimet - Ákos-mákos.
Általánosban - bár én akkor még szinte hozzá se mertem szólni, csak másoktól hallottam - utálta, ha így hívják, meg én is utáltam (és még most is), amikor gúnyos virágneveken szólított, úgyhogy ha ő így játszik, akkor én is.
- Menj már - nevetett fel kínosan - De amúgy sok régi becenevem van neked, szóval fogd vissza magad, Molylepke - vigyorgott.
- Önjelölt Cristiano - vágtam rá. Hetedikben nagyon vagánykodott a nagy focis trükkjeivel.
- Hülyeszőke - folytatta.
- Mákosguba.
- Szűz Mária.
Ja igen, tényleg, egy ideig így is hívott (amiket én mondtam, azokat mindenki használta rá szivatásnak, csak én nem mertem), amiért nem volt még barátom. Hahaha.
- Ecsethajú - fontam össze a karom magam előtt.
- Kerti törpe - vigyorgott, mire Cassoból, aki egész eddig visszafojtott mosollyal hallgatott minket, hirtelen kitört a röhögés.
- Hé! - néztem rá tágra nyílt szemekkel - Kinek az oldalán állsz?
- Senkinek, bocs. Mik ezek a nevek amúgy, Jééézus - jegyezte meg Casso szórakozottan, mire Ákos felröhögött.
- Tényleg, neked vannak beceneveid Művészkére? - kérdezte Ákos Cassotól, miután "lecsillapodott".
- Ja, egy pár - bólintott féloldalasan rámmosolyogva.
Amennyire idegesített velük régen, ma már annyira imádom a beceneveit. :)
- Na, császtok - állt fel Ákos, majd végre leszállt a buszról. Jeee. :)
(Milyen szociális lettem hirtelen.)
- Amúgy jó a felsőd - mondta Casso, miközben átkarolta oldalról a derekam.
- Köszi. Tetszik? - vigyorogtam.
- Aha - bólintott egy halvány mosollyal az arcán, miközben a nyakamhoz hajolt, és egy forró puszit nyomott rá, mire kellemesen megborzongtam.
Akkor jól döntöttem otthon. :)
A WestEndbe érve Casso rákulcsolta az ujjait a kezemre (előtte a táskámban kotorásztam a telefonom után, és pont akkor fejeztem be), majd a mozgólépcső felé vettük az irányt.
- Na, most mondd el, hogy mit akarsz venni, és szép sorban haladunk, hogy hamar túlessünk rajta - közölte Casso egyszerűen, mire halkan elnevettem magam.
- Hát, kell korrektor, szempillaspirál, meg hasonlók, mert kifogytak, kinéztem magamnak egy új telefontokot, meg asztali tükröt a szobámba, aztán kell venni még hajbalzsamot, pár képkeretet, kajálunk, meg nem tudom, hogy neked mennyire lesz kínos, de betét is kell, szóval megvárhatsz kinnt - mondtam - Nagyjából ennyi, de majd meglátom.
- Bemegyek veled - vont vállat szórakozottan elmosolyodva - A végén még eltévedsz.
- Haha - forgattam meg a szemeimet mosolyogva - Egyébként valami szexi fehérneműt is akartam nézni magamnak, de a ruhákat megtiltottad, szóval azt muszáj leszek majd máskor - tettem hozzá magamban mosolyogva, mire Casso a hajába túrva elnevette magát.
- Ez érzelmi zsarolás.
Persze, hogy az. :)
- Lehet. Szóval, marad a ruhaboltos tilalmad? - kérdeztem vigyorogva.
- Aha - bólintott - De jófej vagyok, a fehérneműidnél kivételt teszek.
- Csupaszív vagy - nevettem fel, majd elindultunk az első bolt felé.
Miután vettünk tükröt (világít is, jupiii!), a DM volt a következő "áldozat". :)
- Száraz, és töredezett hajra - olvastam fel a hajbalzsam címkéjéről - Szerinted jó az illata?
- Tündérszaga van - közölte, mire felnevettem.
- Ez ricinus és mandulaolaj.
- Attól még tündérszagú. Azt a kókuszost meg már vagy hatszor elolvastad, és ha egyszer nem volt jó, utána se lesz, csak mondom - nézett rám szórakozottan.
- De nézd mennyibe kerül - mutattam a cetlire - Tök jó ára van, vétek lenne itthagyni.
- De ha egyszer szar? - értetlenkedett röhögve.
Nem szar, csak nem teljesen alkalmas. :)
- Jó, akkor a szerinted tündérszagú lesz - adtam meg magam, majd beraktam a kosárba.
A sminkeknél egy kicsit sokat elszöszöltem, mert egyszerűen nem találtam olyan korrektort, amit eddig is használtam.
- Szerinted ez olyan színű, mint a bőröm? - mutattam Cassonak egyet.
- Ja, nagyjából - bólintott.
- Akkor nem jó - raktam vissza.
- Mert? - nevetett fel értetlenül.
- Mert egy árnyalattal világosabb kell - magyaráztam.
- Jézusom - röhögött.
Szegényt jól lefárasztottam. :)
Amikor sorra kerültünk a pénztárnál, a kábé egy tízessel idősebb pasas elkezdte "lecsippantani" (van erre normális kifejezés egyáltalán? :D) az árukat, majd a betétnél vigyorogva kettőnkre nézett.
- Orál hét? - kérdezte szórakozottan, mire vagy tíz másodpercig pislogás nélkül meredtem rá.
- Öhm... - nevettem fel zavartan, majd összenéztem Cassoval.
No comment.
Miután mindent megvettünk, megpróbáltam rávenni Cassot, hogy még bemehessek a H&M-be, viszont cserébe ő választhat majd kaját.
Nos.
Belement, mert akkor ő közben beugrik a MediaMarkt-ba valamiért, és azt mondta, hogy úgy se végzek addigra, szóval majd találkozunk a H&M-ben.
Ez jó is volt így, különváltunk, én pedig a női ruhák felé vettem az irányt.
Éppen egy kivágott hátú, bordó szűk hosszúujjúnak az árcetlijét nézegettem (azonnal beleszerettem :D), amikor valaki megbökte a vállam.
- Most ez komoly? - forgattam meg a szemeimet - Nyomkövető van rajtam, hogy állandóan összefutunk?
- Ez a WestEnd, elég nagy esélye van annak, hogy mindketten itt legyünk - vont vállat Zsombi - Csak a barátnőmnek keresek valami ruhát a szülinapjára, és láttam, hogy te is itt vagy, úgyhogy gondoltam, köszönök.
- Ó - bólintottam - Van barátnőd? - lepődtem meg.
- Igen, nemrég jöttünk össze - mondta mosolyogva, majd elszakította a tekintetét a mellettünk lévő fogasról, és rámnézett - Te pedig gondolom, még mindig együtt vagy vele - utalt Cassora.
- Persze. Nemrég volt fél éve, hogy járunk - biccentettem - Mármint, a második kapcsolatunkat nézve - tettem hozzá, mire egy pillanatra elkapta a tekintetét.
- Figyelj, Leni, már régóta akartam mondani, most is azért jöttem, hogy elmondjam, hogy... - túrt a hajába, majd újra a szemembe nézett - Ne haragudj. Komolyan - mondta, mire finoman szólva meglepődtem. Hűha. - Amikor karácsony előtt találkoztunk, és Casso nekem is elég nyilvánvalóvá tette, hogy mennyire fontos vagy neki, átgondoltam a dolgokat, és rájöttem, hogy akármennyire is szerettelek, mellette sokkal jobb helyen vagy, mint mellettem voltál, úgyhogy én már nem szeretnélek téged tovább bántani, vagy idegesíteni, mert nálam jobbat érdemelsz, akit már meg is kaptál, csak egész eddig pokolian fájt, hogy az a valaki nem én vagyok - vallotta be őszintén - Azóta megváltoztam, beláttam, hogy az utóbbi egy évet nagyon elrontottam, barátnőm is lett, és megértem, ha haragszol rám továbbra is, de én tényleg nagyon sajnálom, bármikor is bántottalak - fejezte be, majd hirtelen elkapta a tekintetét. Hű.
Erre így nem egészen számítottam.
- Hát... - pislogtam meglepetten - Köszönöm - nevettem el magam zavartan, mire furcsán elmosolyodott.
Zsombi bocsánatot kért és még barátnője is van? Változnak az idők, az egyszer biztos.
Egy kis ideig csendben ácsorogtunk egymással szemben, majd végül én szólaltam meg.
- És... még mindig kézizel? - érdeklődtem.
- Nem - rázta meg a fejét - Két hete hagytam ott a csapatom.
- Hogyhogy? - értetlenkedtem.
- Túl sok dolog kötött oda, amit jobb szeretnék elfelejteni - vont vállat - Meg már nem is élveztem annyira.
- Értem - bólintottam - Pedig jól játszottál.
- Sajnos nem mindig - nevetett fel feszülten.
Egy kis ideig halkan elbeszélgettünk egymással, aztán egyszerre oldalra fordítottuk a fejünket, ugyanis Casso is megérkezett.
- Szia - mosolyogtam rá, majd amikor megállt mellettem, pipiskedve jelzésképpen odahajoltam hozzá, mire egy gyors csókot nyomott a számra.
- Helló - nézett kettőnket értetlenül - Hát te? - vonta fel a szemöldökét Zsombi felé fordulva.
- Csak láttam Lenit, és idejöttem hozzá köszönni - felelte egyszerűen.
- Meg bocsánatot kért tőlem az elmúlt egy év miatt - tettem hozzá.
- Hát, azt ideje volt - bólintott Casso feszülten felröhögve.
- De egyébként a barátnőjének vesz ruhát szülinapjára - folytattam Cassora nézve, majd Zsombi felé fordultam - Tényleg, hogy hívják? - érdeklődtem.
Zsombi erre a kérdésre elmosolyodott.
- Reméltem, hogy megkérdezed. Inkább mutatok róla képet - vette elő a telefonját mosolyogva - Egyébként - váltott témát, miközben megnyitotta a galériáját - Valószínűleg nem fogunk már sokat találkozni. Jövőre kolis leszek, nyáron nem leszünk itthon, a csapatomat meg otthagytam, úgyhogy szerintem nagyjából ez az utolsó alkalmunk, örülhetsz, Roli - mondta Cassora pillantva, miközben a telefonján lapozgatott.
- Örülök, hidd el - röhögte el magát Casso.
Hát, őszintén szólva Zsombi most tényleg kedves volt, de nem nagyon bánom, hogy kolis lesz, és ahogy Cassora néztem, valószínűleg ő sem fogja megsiratni.
- Na, itt van - mutatta felénk a telefonját mosolyogva.
Egy kifejezetten szép arcú szőke lány volt rajta egy "R" betűs nyaklánccal a nyakában, gyönyörű mosollyal és megigéző szemekkel. Ajj, hogy nézhet ki valaki ennyire gyönyörűen?
Egyébként valahonnan ismerős volt az arca, de tippem se volt, honnan, úgyhogy sokat nem gondolkodtam rajta.
- Szép - láttam be mosolyogva.
- Szerintem is - bólintott Zsombi vigyorogva - Roli, szerinted?
Mindketten a rágózó barátomra néztünk, aki a képet látva kínosan elnevette magát, és megforgatva a szemeit, gúnyosan Zsombira nézett.
- Úgy kábé egy pillanatig hittem csak el, hogy már nem vagy akkora seggfej, de szerencsére hoztad a formádat - közölte egyszerűen, majd újra a képernyőre pillantott - Amúgy tényleg gyönyörű. Ja, és üzenem, hogy jó a nyaklánca - tette hozzá Casso unottan.
- Átadom - biccentett Zsombi elégedetten vigyorogva - Örülök, hogy találkoztunk.
Miután elköszöntünk egymástól (nem volt túl kellemes), Cassoval átmentünk egy másik részlegbe, én pedig azonnal letámadtam.
- Ki volt a csaj? - kérdeztem óvatosan, mire Casso feszülten elnevette magát, majd rám nézett.
- Liza - felelte vállat vonva, mire elhúztam a számat.
Tehát Zsombi összejött Casso régi szerelmével, akivel anno azért szakítottak, mert Liza beleszeretett Casso egyik haverjába, ebbe pedig Casso beleőrült.
Ja, és mindezt azután, hogy Zsombi nyolcadikban fél évig küzdött Lizáért, aki akkor dobta Casso miatt.
Uhh.
- Szegény - simítottam meg a karját együttérzően - Sajnálom.
- Nem kell - rázta meg a fejét - Liza pont nem érdekel, Zsombit gyűlölöm szimplán - vont vállat - Veled egész kedves volt, de belém azért rúgott mégegyet - nevetett fel kínosan a hajába túrva.
- Mondjuk neked is járna egy bocsánatkérés az ő részéről, nem csak nekem - jegyeztem meg, mire hitetlenül elröhögte magát.
- Hát... - nézett rám szórakozottan - Erre várhatsz egy darabig.
- De most rosszul érzem magam, hogy veled ilyen bunkó volt, tőlem meg még elnézést is kért - vallottam be, mire elmosolyodott.
- Leni - kezdte mosolyogva - Téged szeret, legalábbis szeretett, úgyhogy veled nem akar rosszban maradni tovább, ezért bocsánatot kért, mert akár van barátnője, akár nem, fontos vagy neki. De mi már vagy tizenhárom éve utáljuk egymást, szóval én simán beérném annyival, ha egyszerűen csak felszívódik és nem kell tovább néznem azt a gyökér fejét, azért annyira nem sértett meg, hogy többet akarjak ennél - közölte, majd a kezemre nézett - Amúgy kábé mennyi ruhát tervezel még venni? - kérdezte röhögve.
- Több jót már nem nagyon látok, szóval ezeket fel kéne még próbálnom. Egyszer tarthatok majd neked divatbemutatót? - vigyorogtam, mire elnevette magát.
- Felőlem - egyezett bele halványan elmosolyodva.
A próbafülkébe sajnos Casso nem jöhetett be segíteni felhúzni a cipzárt, meg ilyenek, mert ránkszóltak, hogy nem szabad (?), úgyhogy elszerencsétlenkedtem egy darabig.
- Na jó, Casso, nem érdekel, akkor is segítened kell! - jelentettem ki - Ha nem lát az a hülye bácsi, akkor gyere be.
- Oké - röhögött fel, majd kábé két másodperc múlva egy kicsit kihúzta a függönyt és bejött hozzám - Mit csináljak?
- Gombold be nekem légyszi - fordultam meg, mire Casso szófogadóan (:D) begombolta a rózsás, viszonylag mélyebb dekoltázsú (hátul gombolós) blúzomat, amit kinéztem magamnak.
A tükörből nézve figyeltem a "munkáját", amit halványan mosolyogva, fürge ujjmozdulatokkal végzett, majd amikor a legalsót is begombolta, a kezeivel gyengéden megfogta a derekam (ahw), és belepuszilt a nyakamba.
- Szerinted jól áll? - kérdeztem halkan, miközben Casso végigpuszilta a nyakam oldalsó vonalát egészen a vállamig (ahhhhw), majd megtámasztotta ott az állát.
- Gyönyörű vagy, Szöszi - mondta mosolyogva, mire elpirultam, ő pedig mégegyszer megpuszilt és a fenekemre csapva hátralépett egyet, erre pedig természetesen mégjobban elvörösödtem - Siess.
Miután Casso kiment a fülkéből, a hülye bácsi (így kereszteltem el a biztonsági őrt) azonnal megtalálta, hogy mégis mit képzel magáról, főleg, amikor Casso erre lazán csak valami olyasmit válaszolt, hogy "csak a barátnőm blúzát gomboltam be hátul, ez is baj?".
No comment.
A H&M-ből kiérve átmentünk a földszintre mekizni, majd elindultunk haza.
- De amúgy neked nem durva, hogy nemsokára tizennyolc leszel? - kérdeztem, miközben majdnem elestem a buszon (nem volt hely), a kapaszkodót meg nyilván nem érem el (minyonélet szépségei), úgyhogy inkább megkapaszkodtam egy ilyen rúd-félében.
- Miért lenne? - kérdezte röhögve.
- Mert érted, tizennyolc leszel. Felnőtt - magyaráztam - Mehetsz szavazni, egy csomó dolgot legálisan megvehetsz, vagy megnézhetsz, meg minden.
- Meg lesz kocsim - tette hozzá.
- Lesz kocsid? - csillant fel a szemem.
- Ja, szülinapomra kapom. Nyár végén lett jogsim.
- Tök jó - vigyorogtam.
Jó, igazából a jogsiról tudtam (mondjuk akkor mi épp nyaraltunk), de milyen menő már, hogy a barátomnak kocsija lesz?
Vííí! :D

Mai nap - 5/5*: nagyon jó volt. :)
******************************************
Sziasztok! 🥰
Most amíg nem tudtam egy szót se írni a fejezet folytatásához (a Zsombis rész után megakadtam sajnos), lelkesen írtam a Casso-s részt, amit a 100. rész után fogok kirakni, és már most 10.000 karakterből áll úgy, hogy még bőven folytatom, szóval ketté fogom szedni. Az első részben inkább Casso gimi előtti múltjáról van szó és a megismerkedéséről Lenivel, a másodikon pedig még dolgozom, de az Jennifertől fog kezdődni.
Alig várom, hogy lássátok, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog. ❤️

A másik pedig, amit már egyszer kiírtam, de egyszerűen alig bírom elhinni, hogy ma összegyűlt az első évadon a 300K megtekintés, és a 20K vote, amit nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönök mindenkinek! 😍 Te jó ég!
Tökre meghatódtam, soha nem gondoltam volna, hogy ennyi emberhez eljut a hobbiból írt kis sztorim. 🥺❤️

Imádlak titeket! ❤️
És a következő részben találkozunk. 😁