Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

94. Üzenet

Február 1. (csütörtök)
Reggel fáradtan ébredtem, ami sajnos az arcomon is látszódott, úgyhogy ma is a korrektoromra bíztam magam.
Szépen eltüntettem a karikáimat, majdnem belenyúltam a szemembe a szempillaspirálommal, és halálra kerestem az ajakbalzsamomat a fiókomban, ami aztán kiderült, hogy egész végig az orrom előtt volt az asztalomon.
Szóval ennyit a nagy smink rutinomról.
Ezenkívül a fekete csőfarmeremhez felvettem a szürke, kötött pulcsimat, aminek a derekánál van egy (odavarrt) díszöv, ami így kihangsúlyozza az egyetlen előnyt az alakomban, mégpedig, hogy a derekam olyan karcsú, a hasam pedig olyan lapos, hogy ha elfordulok, eltűnök.
Mivel volt még időm, gondoltam, kivasalom a hajam, hogy ne nézzek ki úgy, mint Simba, ami sikerült is, és tökre tetszett, kivétel, hogy majdnem leégettem a fülemet.
Miután elkészültem, felkaptam a kabátom, majd kisiettem a ház elé, ahol Casso valamiért nem volt ott.
Értetlenül pislogtam kettőt, majd egy kis várakozás után gondoltam, biztos nem jön ma suliba, vagy ilyesmi, úgyhogy elindultam egyedül.
- Casso? - kérdezte Enikő, amikor megérkeztem a többiekhez.
- Fogalmam sincs - vontam vállat - Ricsi sincs? - néztem végig a társaságon.
- Jaja - bólintott Csenge.
Igazából nem őt kérdeztem, de mindegy.
Írtam Cassonak, hogy hol vannak, de nem válaszolt, úgyhogy értetlenül mentem be a suliba a lányokkal.
- Szóval akkor valaki megoldaná ezt az egyenletet a táblánál? - kérdezte Horváth körübelül az óra felénél járva, amikor nyílt az ajtó - Ó, van két későnk, micsoda szerencse - húzta egy kegyetlen mosolyra a száját, majd Casso és Ricsi felé tartotta a tollat.
- Viszlát - intett Casso, majd röhögve visszament Ricsivel a folyosóra.
Hülyék. :)
Szünetben Casso odajött hozzám, és leült a mellettem lévő üres székre.
- Bocs, elaludtam - hajolt közelebb hozzám, majd egy gyors csókot nyomott a számra.
- Előfordul - mosolyogtam rá - Jó a pulcsid.
- Kösz. A tiednek nem tudom, van-e valami speciális neve, de jól áll. Annyira, hogy talán még le is venném rólad - tette hozzá egy halvány mosolyra húzva a száját, miközben oldalt lehajtotta a fejét a padra, és úgy nézett.
- Perverz vagy - csóváltam a fejem mosolyogva.
- Ez még semmi - nézett a szemembe jókedvűen, miközben a kezével megsimította a combom, én pedig hitetlenül elnevettem magam.
Casso mosolyogva nézte, ahogy nevetek, majd egyszer csak megszólalt.
- Basszus, de szeretlek.
Ha ő tudná, én mennyire... :)
Németórán (ez már az ötödik óra volt) Madaras megdicsért a tegnapi eredményem miatt, amit zavartan mosolyogva hallgattam.
- Ez egy nagyon szép teljesítmény, az iskolaújság szerkesztősége is valószínűleg meg fogja említeni a következő számban - mosolygott rám az ofő. Jaj, de jó.
Na, mindegy.
Tesi előtti szünetben éppen Lelley irodájából jöttem ki (megengedte, hogy üljek tesin a mensim miatt, jupiii), amikor Saci azonnal letámadott.
- Márkkal randizunk holnap! - mesélte lelkesen.
Nem, nem azt mondom, hogy nem örültem neki. Saci a legeslegjobb barátnőm, természetesen örülök, ha boldog. Sőt.
De mégis fura volt, hogy két hete sincs, hogy másfél év után szakított Ricsivel, most pedig egy hét folyamatos üzenetezgetés után ilyen hamar továbblép ezzel a Márk gyerekkel...
Nem tudom, olyan fura ez az egész.
Saci és Ricsi nekem örökre egy pár maradnak, szinte egymásnak lettek teremtve, elképzelni nem tudom, hogy mindketten mással járjanak majd.
Hjaj. :(
- Ez tök jó - mosolyogtam rá. Végülis valami ilyesmi a dolgom legjobb barátnőként, nem?
Szóval Saci éppen azt fejtegette, hogy hova mennek Márkkal, meg hogy milyen aranyos dolgokat írt neki, amikor egyszer csak a semmiből csatlakozott hozzánk Csenge.
- Naaa, miről van szó? - érdeklődött vigyorogva - Pasik?
- Izé... olyasmi - mondta Saci továbbra is mosolyogva a Márkos randija miatt.
- Úúú, az izgi - vigyorgott. Na igen, ő aztán otthon van a témában. Főleg a "hogy nyúljuk le a másik pasiját" alkategóriában - Minden részletet tudni akarok.
- Igazából elhívtak randira - vont vállat Saci mosolyogva.
- Aaa, de cuki. Akárkivel is mész, én shippelek titeket - kacsintott mosolyogva, majd otthagyva minket elindult az öltöző irányába végig a folyosón, mint ha valami vörösszőnyegen lenne.
Ha fiú lennék, azt mondanám, hogy atyavilág, ez a lány nemhogy tízpertizes, hanem mint a kinézetével, mint a viselkedésével konkrétan már felülről veri a hódítás-skálát, viszont lány vagyok, akinek rányomult a barátjára, úgyhogy utálom. Ez van.
Tesióra elején kényelmesen helyet foglaltam az egyik padon, majd onnan néztem, ahogy bemelegítésként futnak a többiek.
- Hát te? - nézett rám Mira kérdőn, továbbra is futva (helyben) mellettem.
- Nem tesizek - vontam vállat vigyorogva.
- Képzeld, erre azért valahogy rájöttem. De hogyhogy?
- Női problémák - feleltem diszkréten.
Mira látszólag akart mondani valami csípőset, már nyitotta is a száját, aztán végül csak halványan elmosolyodva megrázta a fejét, és inkább visszaszívta.
- Rendben. Egyébként gratulálok a rajzhoz - mondta.
- Köszi - mosolyogtam.
Ezután továbbfutott (volna), de utánakiáltottam.
- Mira!
A lány erre csak szemforgatva visszajött hozzám.
- Igen? - kérdezte továbbra is helyben futva.
- Veletek minden oké?
Mira meglepetten elmosolyodott, látszólag jól esett neki, hogy megkérdeztem, úgyhogy válaszolt.
- Egyre inkább, de még bőven van hátra - felelte sóhajtva, majd egy kis hatásszünet után visszacseppent az eddigi énjébe, és megszorította a copfját - Na, de most már csinálnám a feladatokat. Problémázz a női dolgaidon egyedül.
- Rendben - nevettem fel, Mira pedig tovább futott.
Igen, vannak fura dolgai, ez tény. De attól még szerintem szerethető tud lenni.
Már ha éppen nincs terrorista hangulatában. :)
Órák után egy darabig elpakolászgattam a szekrényemben (általában Casso tesiórák után nem szokott ott várni, mivel értelemszerűen külön öltözőben vagyunk, és rendszerint én sokkal később érek ki onnan, de most ugye nem kellett öltöznöm, szóval ma is megvárattam), miközben kifakadtam az élet nagy dolgairól.
- És úgy állítanak be, mint ha én lennék az ország legjobb rajzosa, hogy berakjanak az iskolaújságba - csuktam be a szekrényajtómat.
Igen, nem túlzottan örülök, hogy bekerülök a suliújságba (fotóval!), ez tény.
- Mert az is vagy. Mondom, hogy az első négy hely csak bunda volt - jegyezte meg Casso mosolyogva.
- Mondjuk érdekes módon két helyi dobogós is volt - gondolkodtam el.
- Ennyi. A harmadik rokon, a negyedik meg pénzes - vont vállat, mire felnevettem.
A következő pillanatban rezegni kezdett a telefonom, ugyanis valaki írt.
A kijelzőn Jakab neve világított, de mivel Cassoval éppen beszélgettem, kihúztam az értesítést, hogy majd később válaszolok.
- Ki volt? - érdeklődött Casso.
- Nem fontos - legyintettem mosolyogva, mire először kérdőn nézett rám, aztán végül vállat vonva rámhagyta.
Egyébként délután megnéztem, és Jakab felajánlotta, hogy holnap elémjön, és elvisz sütizni, kávézni, vagy amit szeretnék.
Benne voltam. :)

Mai nap - 5/5: igazából jó. :)