[03.08.]
- "Well you only need the light when it's burning low..." - énekeltem, miközben a szobámba zárkózva kísértem magamat gitáron, amikor egy kopogás félbeszakított.
Gyorsan megtöröltem a szemem, majd letettem a gitárom, és elhesegettem a mostanában a szokottnál is könnyfakasztóbb dalhoz kötődő gondolataimat.
Kinnt esett az eső, az ablakomon lassan folytak az esőcseppek, a csillárom gyéren világított, Kókusz az ágyamon összekuporodva aludt, én pedig hátrafordultam, hogy lássam, ki az.
- Saci? - döbbentem le, amikor megláttam a barátnőm az ajtóban csurom vizesen, lihegve, könnyektől elfolyt sminkkel.
Sírt.
- Úgy sajnálom! - temette a tenyerébe az arcát, mire már tudtam, hogy mi történt, ami miatt azonnal megesett rajta a szívem és odaszaladtam hozzá.
Irtózatosan fájt, ahogy viselkedett velem az elmúlt napokban, amiket mondott és hogy nem hitt nekem, de akkor ez nem tudott érdekelni.
Mert összetörték, és zokogva futott egészen hozzám az eső ellenére, hogy bocsánatot kérjen.
Saci nagyon szaggatottan tudott csak beszélni, összesen annyit tudok, hogy ma Márkkal randija lett volna, hamarabb ért oda a lakásukhoz, és ahogy benyitott, annyit látott, hogy a barátja valami ismeretlen csajszival smárol a kanapén.
Ezután Saci kiviharzott, becsapta az ajtót, Márk utánasietett a lépcsőházban, magyarázkodott, a másik csaj bennt maradt a lakásban, Saci pofon ütötte Márkot, majd otthagyta, tíz percig zokogott az esőben egy padon, aztán eszébe jutottam, elszégyellte magát és rohant hozzám.
- Annyira rossz barátnő vagyok! - törölte meg a szemeit, miután megöleltem.
Oké, ünnepélyesen bejelentem, hogy Bence után Márk is a kivégzőlistára került.
Eltartott egy darabig, mire megvigasztaltam, meghallgattam újra és újra, majd utána a kérésére én meséltem neki.
Először az Enikős sztorit mondtam el neki, azt is kibeszéltük - közben kerítettünk Nutellát -, majd rákérdezett a necces témára.
- Egyébként az agyrázkódásodról tudok utoljára, azóta történt valami? - kérdezte a szemeit dörzsölve.
- Hát... - túrtam a hajamba.
Egy-két dolog, semmiség.
Mindegy, azért nagy levegőt véve belekezdtem.
- Szóval megint összevesztünk, Casso közölte velem, hogy szakítanunk kéne, mert nem működik a kapcsolatunk, egész héten alig beszéltünk, kiderült Jakabról, hogy nem barátként tekint rám, Csengével is összevesztem... körülbelül ennyi. Úgyhogy valószínűleg pár napon belül szakítunk - sóhajtottam.
- Veled kellett volna lennem - temette a tenyereibe az arcán - Leni, én annyira, de annyira... - kezdte, mire szomorúan elmosolyodtam és félbeszakítottam.
- Felejtsük el - legyintettem.
Úgyhogy éppen a nagy lelkizéseinkben voltunk, amikor közben Enikőék is megérkeztek.
- Jézusom - pislogott Lili, amikor megláttak kettőnket nasizni és pityeregni a szobámban - Mi történt?
Na, itt ketten kezdtük magyarázni a történteket és szidni Márkot, amibe nemsokkal később Enikőék is becsatlakoztak.
- De Bence is olyan-olyan rohadék! - váltott témát Saci, mire mindannyian Enikőre néztünk.
- Az. Forduljon fel - biccentett Enikő, miközben beleharapott egy Snickersbe - Tényleg, Saci, nőnapi csajos buli? - kérdezte ezzel teljesen arra utalva, hogy "most, hogy már béke van, itt a helyed". Igaza van. :)
- Szívesen - bólintott Saci elmosolyodva.
- Viszont a fiúk, a szerelem és az ehhez kapcsolódó témák tabuk - tette hozzá Lili.
- Még jobb. Már úgyis kisírtam magam - nevette el magát Saci zavartan.
Mármint egyelőre. Ismerem az érzést. :(
- És befestjük Leni haját barnára - mondta Enikő elővéve a hajfestékes dobozt.
- Okés - bólintott Saci lelkesen, miközben azért láttam, hogy pont ugyanúgy meglepte a hír és pont ugyanúgy, félrebiccentett fejjel próbált elképzelni nem szőkén, mint mindenki más, aki tud erről.
Pár órával később összeszedtük magunkat, hogy elinduljunk a nőnapi-estre, úgyhogy Saci hazaszaladt magának valami szép ruháért (adtam volna neki, de azt mondta, hogy otthon már kikészítette magának), majd amíg ő elvolt, Enikő, Lili és én is elkészültünk.
- Márk egy rohadék, ez egyértelmű, és én sajnálom Sacit, de azért ő is elég szemét volt veled - jegyezte meg Enikő, miközben ő és Lili már felöltözve segítettek kiválasztani a ruhám.
- De összetörték, elég rossz neki így is. A barátnőnk, el kell néznünk neki, ő is így tett, amikor nekünk voltak fura időszakaink - magyaráztam - Egyébként ez a ruha jól áll? - forgolódtam a türkizzöld, deréknál szűk, viszonylag mélyebb dekoltázsú, rövidujjú, térdig érő egyberuhámban, amit egy fehér magassarkúval, nejlonharisnyával és egy fehér kardigánnal terveztem felvenni.
- Csini vagy - mosolygott rám Lili.
Úgy volt, hogy Sacival praktikussági okokból a sulinál találkozunk, úgyhogy gyorsan megcsináltuk a hajunkat és az arcunkat, majd elindultunk.
- Jól nézel ki - dicsérte meg Enikő Sacit, amikor megérkeztünk.
- Köszi. Igazából két napja találtam ki, még a mai randinkra Márkkal - húzta el a száját.
Szegény. :(
A suliban a hangszórókból már Ariana Grande God is a woman-je szólt, amiket különböző "GirlPower" számok váltottak fel, mi pedig csak simán beültünk a nézőtérre.
Olyan fél hét körül elhalkult a zene és feltipegett az igazgatónő a színpadra, aki egy rövid, lányokhoz szóló köszöntő után átadta a szót valami divat- és trendszakértő nőnek, akit meghívtak a suliba, hogy előadást tartson nekünk öltözködési-, frizura- és sminktippekkel, ami amúgy egész érdekes volt, meg a nő (Melindának hívják, mint azt megtudtuk) sem volt unszimpatikus, csak egy kicsit dobhártyaszaggató volt a cérnavékony, nyivákoló hangszíne, és kivakította a szemem a teljes, hófehér fogsort megvillantó nevetése.
- Szerinted ennek a nőnek volt valaha szar-szemöldök korszaka? - gondolkodott mellettem Enikő hangosan.
- Remélem. Minden embernek van ilyen, nem? - kérdeztem vissza bizonytalanul.
- Már ha ez ember. Elég furán ránganak az arcizmai, amikor vihog - csatlakozott be Lili az eszmecserénkbe.
- Saci, szerinted? - fordultunk a sötétszőke, szinte egyfolytában csendben üldögélő barátnőnk felé.
Konkrétan alig beszélt és elég lehangolt volt, ami érthető ebben a helyzetben sajnos.
- Szerintem most is furi a szemöldöke - jegyezte meg.
Ott a pont.
Az előadás után újra beindultak a zenék, amire összeszedtük magunkat és táncoltunk egy jót a többi lánnyal.
Esküszöm, hogy jó volt végre kitombolni magam a fiúk és Csenge (aki nem jött) nélkül egy pár dühös-szakítós és igazán lányokhoz szóló slágerekre csini ruhában és színes fényekkel.
Ahogy körbenéztem, egy csomó hasonló helyzetű lányt láttam, akiknek ugyanolyan vegyes érzéseik voltak az arcán, mint nekem, ugyanis nem vagyok egyedül, és itt kellett belátnom, hogy igenis volt értelme eljönnöm.
- Van egy ötletem - szólalt meg Enikő, amikor négyen kimentünk az udvarra egy kicsit levegőzni, mire felé fordultunk - Mindjárt jövök.
Nem teljesen értettük, hogy mit akar, mindenesetre elég furcsán nézhettünk rá, amikor visszajött hozzánk egy tollal és egy papírlappal, amiket valószínűleg az osztályteremből szedett.
- Origami? - tippelt Lili, mire Enikő felröhögött.
- Nem - rázta meg a fejét, majd elővett a zsebéből egy öngyújtót - Még jó, hogy Andris nálam hagyta valahogy - próbálta ki egy kattintással, mire mindhárman értetlenül pislogva vártuk, hogy ezt kifejtse bővebben.
- Mi a terv? - kérdeztem.
- Toll, papír - lobogtatta meg mindkettőt - Négyünkből kettőt megcsaltak, te sem állsz túl fényesen, Lili meg mindezt végighallgatja - sorolta fel Enikő felváltva nézve ránk - Felírjuk erre a papírra, amiket magunk mögött akarunk hagyni, és rituálisan elégetjük. Kezdem - kapcsolta be a tollat, majd nemes egyszerűséggel felirta a papírra, hogy "Bence".
Erre Saci is azonnal kapó volt, aki nagybetűkkel konkrétan felvéste a papírra Márk nevét, meg Enikővel együtt egy csomó közös emléket pár szóban, amik a volt barátjaikoz kötötték őket.
Amikor befejezték, elégedetten letették a tollakat, majd egy pár másodperc után egyszerre rámnéztek.
- Én még nem szakítottam Cassoval - tűrtem a fülem mögé egy hajtincsem zavartan - Így még nem akarom elengedni.
- Nem őt kell elengedned - mondta Lili.
És ezzel értettem, mire gondol, úgyhogy megragadtam a tollat, és felírtam egy-két dolgot.
Amint végeztem, Enikő végignézett rajtunk, hogy akarunk-e még valamit, majd amikor véglegesen eldöntöttük, hogy nem, elővette az öngyújtóját, aminek a lángját a papír sarkához tartotta, hogy belekapjon és elégjen minden nehézség, fájdalmas emlék és gyűlölt név, amiket leróttunk oda.
Különös érzés volt végignézni, mindenesetre amikor az utolsó kis papírdarabka is lángra lobbant, majd parázslóan összeaszott a hideg aszfalton, mindannyian megkönnyebbülten felsóhajtottunk.
Akkor ennek ennyi volt.
Ezután még táncoltunk valamennyit az előadóteremben, konkrétan kiugráltuk a tüdőnket, majd éppen hagytuk volna el a sulit, amikor meghallottam azt a néhány ismerős akkordot."Well you only need the light when it's burning low
Only miss the sun when it starts to snow
Only know you love her when you let her go..."- Ezt még várjuk végig - torpantam meg, majd a hideg, koratavaszi levegőből egy utolsót szippantva visszamentem a suliba.
A lányok utánam jöttek, majd leültek mellém, és csendben hallgatták végig velem a számot, ami nekik ugyan semmit nem jelent, de tudták, hogy nekem viszont igen, úgyhogy ott maradtak velem.
Néha igazán hirtelen tud belémnyilallni, hogy mennyire hiányzik.
- Köszönöm - suttogtam, amikor vége lett a számnak, mire csak szótlanul rámmosolyogtak - Na, menjünk - töröltem meg a szemem szipogva, majd egyenesen kimentem a suliból a többiekkel, remélve, hogy a hűvös szellő felszárítja majd a könnyeimet.
Amikor megérkeztünk a házunkhoz, nagy levegőt vettünk, majd beléptünk az ajtón és életbe léptek a ma reggel hozott szabályaink.
Szerelem, fiúk, satöbbi. Tabu témák.
Először ettünk Anya spagettijéből - amint megtudta, hogy ma jönnek a barátnőim, azonnal belelkesült -, majd nekiláttunk a hajfestős hadműveletnek.
- Oké, mi készen állunk - mondta Lili - Még meggondolhatod magad.
- Nem fogom - határoztam el magam. Jó, egy párszor már elbizonytalanodtam, de ki lett találva, most már nincs visszaút - Kezdjük.
Elszerencsétlenkedtünk egy darabig, mindenki bénázott egy picit, de legalább jó volt a hangulat, és egyébként végül minden tökéletesre sikerült.
- Okés, csukd be a szemed - parancsolt rám Enikő, miközben Sacival és Lilivel elvezettek a tükörig - Ki ne nyisd.
Szófogadóan összeszorítottam a szemem, majd amikor elértünk a szobámba a nagy tükröm elé, végre kinyithattam.
- Úristen! - kaptam a számhoz vigyorogva - Köszönöm szépen!
Miután szorosan megöleltem mindannyiójukat, és kiugráltam magam, újra a tükörbe néztem.
Kicsit rövidebb lett a hajam, mint eddig, egy kicsit másmilyen lett a fazonja, és természetesen az eddigi szőke tincseim most már középbarna színben ragyogtak, ami szokatlan volt, de mégis nagyon tetszett.
Szóval a mai nappal elkezdődtek a változások, minden értelemben, és bár a szabályaink miatt nem nagyon volt szó ezekről, ettől függetlenül szinte végig az járt a fejemben, hogy mi lesz ezután.
És hogy mi lesz azokkal, amik eddig történtek.Mai nap - 5/?: az értékelést ma kihagyom. Egyszerűen csak lehetetlen értékelni.
****************************************
Remélem, nem csak engem aggaszt, hogy márciusban péntek tizenharmadikán jelentették be az online oktatást, a héten pedig szintén péntek tizenhárom lesz.
Jaj.Na mindegy, remélem, hogy tetszett a rész, nemsokára hozom a következőt, addig is puszi mindenkinek! ❤️
YOU ARE READING
Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad
Teen Fiction"- Mint ha mindig kérnénk egy kis időt az élettől, vagy egymástól, hogy csak egy pillanat, most már tényleg elengedhetjük egymást, csak ezt még hagyj élvezzük ki... - gondoltam bele mosolyogva. - Aztán a sok "egy pillanat, és elengedhetsz"-ből lett...