Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

83. Ház

Január 17. (szerda)
Oké, ez a Zalán gyerek kezd kifejezetten idegesíteni.
Tegnap este például bekövetett Instán, meg bejelölt Facebookon, és egyelőre nem jelöltem vissza, de akkor is, szálljon már le rólam...
Na, mindegy.
Az első óránk rajz volt, úgyhogy a suliban szép komótosan előkészítettem a rajzfelszerelésem, miközben Andris és Laci letámadtak, hogy azonnal mondjam meg, hogy melyikőjük lenne hitelesebb rocksztár.
- Fiúk, hagyjatok már - nevettem el magam - Mindkettőtökből jó rocksztár lenne.
Na, ez a válasz nem volt nekik elég jó, úgyhogy Andris fogott, és Lacival együtt egyszerűen felemeltek, és azt mondták, hogy ha nem döntök, akkor kidobnak az ablakon (?).
- Ne már! - visítottam nevetve az ablakpárkánynál - Nem tudok dönteni.
- Háromra? - kérdezte Laci Andrissal összenézve.
- Oké. Egy, kettő... - számolt be Andris röhögve.
- Nenene! Tudom mégis, csak tegyetek le - mondtam, majd amikor végre elengedtek, fogtam magam, és futni kezdtem a terem másik végébe egészen Cassohoz, akinek a háta mögé bújtam és megfogtam a vállát - Védj meg.
- Mitől? - röhögte el magát értetlenül, miközben a fejével hátrafordult.
- Andriséktól. Ki akarnak dobni az ablakon.
- Mert? - kérdezte szórakozottan.
- Mert nem tudok dönteni, hogy melyik lenne jobb rocksztárnak - magyaráztam.
- Jaaa - bólintott.
- Ez ház! - szóltam oda a felénk közeledő Laciéknak.
- Mióta vagyok ház? - értetlenkedett Casso röhögve.
- Mert megvédesz, nem? - reménykedtem.
Hát, a következő pillanatban Andris mögém jött és Lacival együtt nagyon megcsikiztek (tudják, hogy csikis vagyok :c), úgyhogy kiderült, hogy Casso mégsem ház. Na, mindegy. :)
(Egyébként végül Lacit mondtam, de csak azért, mert a padtársam.)
Egy agyzsibbasztó rajz után (Lau elmondta, hogy azért találták fel a repülőgépeket, mert az ember a vizet már meghódította, és kíváncsi volt a levegőre, no comment) a lányokkal egy teával a kezemben lementem az udvarra.
- Tegnap Bencével moziban voltunk, és poénból beültünk egy gyerekmesére, ami amúgy nagyon perverz volt, nem is értem - mesélte Enikő - Mindenesetre én egy csomót röhögtem rajta, a többi szülő meg szerintem ott helyben ki akart nyírni, ugyanis a sok gyerek azonnal kérdezősködni kezdett, hogy ebben mi volt a vicces...
Szóval épp Enikő sztoriját hallgattuk, amikor a kedves, rég látott tizedikes lánycsapat kiért az udvarra, és vajon kit céloztak meg? Na kit?
Hát, persze, hogy Cassot.
- Ne akadj ki, de amíg beteg voltál, állandóan Casson lógtak - mondta Lili, amikor észrevette, hogy kit, pontosabban kiket figyelek.
- Mi? - pislogtam elképedve, miközben a féltékeny énem tombolni kezdett.
Négy gyönyörű lány Casso közelében, pont akkor, amikor nem vagyok suliban... ááá!
- Nyugi, állandóan lerázta őket - legyintett Saci.
- Biztos? - kérdeztem félve - És most miért nem? - ráncoltam össze a szemöldököm a focipályára nézve.
- Csak szivatja őket, nem is figyel - nevetett fel Enikő.
Amúgy igaza volt, pár másodperccel később Daniella pislogott egy párat, megismételt valamit, mire Casso egy szemtelen mosollyal az arcán visszakérdezett, ők meg sértetten visszavonultak a suliba.
Hát, akkor erről ennyit. :)
Órák után átmentem művészkörre, ahol Várady felkészített a két hét múlva lévő országos rajzversenyre. Várom már. :)
Délután megírtam a házijaimat, jó gyerek lévén segítettem Anyának, megetettem Kókuszt, majd olyan hét körül átmentem Cassohoz.
- Szia - mosolyodtam el, amikor beléptem a szobájába (Lotti engedett be a házba).
Casso az ágyán ülve nézett valamit a tévében, majd amikor meglátott, elmosolyodott, a karomnál fogva lerántott maga mellé, majd üdvözlésképpen megcsókolt.
- Elmegyek zuhanyozni, aztán jövök - simítottam végig a mellkasán, majd egy gyors csókot nyomtam a szájára, és a táskámat felkapva (felszerelkeztem ám) a fürdőbe vettem az irányt.
Amikor kiértem, Casso pontosan ugyanazt csinálta, mint amikor otthagytam, úgyhogy hitetlenül felnevetve becsuktam az ajtót, leraktam a cuccaimat és szorosan hozzábújva lehuppantam mellé.
- Akarsz valamit nézni? - kérdezte a csatornák között kapcsolgatva.
- Hát, nekem mindegy, de szerintem úgy se fogjuk befejezni - vigyorogtam, miközben egy puszit nyomtam a karjára.
- Szerintem se - húzta egy féloldalas mosolyra a száját, miközben felém fordította a fejét - Viszont Szöszi, akkor szerintem térjünk a lényegre - hajolt közelebb hozzám jókedvűen, majd a hajába túrva, nevetve viszonoztam a csókját.

Mai nap - 5/5: szereteeeem. Ezt nem tudom, naponta hányszor írom le, de akkor is. :)
******************************************
Amúgy tegnap elkezdtem gondolkodni, hogy melyik szereplőmre hasonlítok a legjobban, és arra jutottam, hogy egy Enikő-Jennifer keverék lennék. 😌
Ez nem tudom, kit érdekelt, de azért leírtam. 😂

És ti? 😊❤️