Egy pillanat, és elengedhetsz | "Deja vu..." - 3. évad

167. Idilli

Június 9. (péntek)
Mikor kezdődik jól egy reggel?
Ha ki tudtad aludni magad, magadtól ébredsz, amikor jól esik, esetleg a szerelmed karjaiban kelsz, vagy talán ágyba reggelivel, csiripelnek a madarak, a Nap kellemesen besüt az ablakon...
Vicc az egész.
A mai nap leginkább azért nem valósult meg mindez, mert Lelley kegyetlenül felvert minket fél hétkor, adott tíz percet felöltözni, és reggeli torna gyanánt, úgy, hogy a társaság nagy része még ébren se volt teljesen, csak testileg volt jelen, elkezdett futtatni minket a Balaton-parton.
Ha fitt lennék, mint mondjuk a lányok közül Csenge, Enikő vagy Kriszti (ők hárman maguktól is szoktak járni futni reggel), azt mondanám, hogy tök jó volt, kellemesen friss, szúrós volt a levegő, a Nap gyengéden, de melegen sütött minket, a kora reggeli szellőfúvás miatt lágyan hullámzott a Balaton, járókelők alig voltak (csak mert rajtunk kívül, ki az a hülye, aki háromnegyed hatkor alvás helyett a parton fut?), körülölelt minket a természet, a csivitelő madarak, hattyúk, récék, kabócák, susogott a nádas, egyszóval idilli lett volna, hogy ott futunk a parton a kikövezett utakon, ha nem köpöm ki a tüdőm időközben.
A fáradtság miatt egy idő után nem volt okom panaszkodni, az álom tökéletesen kirepült a szememből a futás végére.
- Na, ez tök jó volt! - huppant le mellém Enikő reggelinél, mire derűsen hunyorogva rápillantottam.
- Fura vagy - nevettem el magam.
Ma olyan fél tízkor Badacsonytomajra indultunk el, úgyhogy épp a kikötőben vártunk a hajóra, amikor kinyitott egy jégkásás, úgyhogy a fél osztály letámadta, emiatt pedig le is késtük a hajót, de legalább lett plusz háromnegyed óránk, amíg jött a következő.
- Kérsz? - kínáltam meg Cassot az epres-limeos jégkásámmal, amikor már kezdtem hülyén érezni magam, hogy ott ül mellettem, én meg csak szürcsölgetek.
- Nem, köszi - rázta meg a fejét.
- Te szoktál egyáltalán jégkását inni?
- Nem nagyon - vont vállat - Tele van cukorral.
- Mondjuk, ha most így belegondolok, fogalmam sincs, mikor láttalak utoljára olyanokat enni, hogy csoki, tejszínhab, fánk... vagy energiaital... - soroltam visszaemlékezve, majd beleittam a jégkásámba.
- Hát, ja.
- Te egészséges vagy, én meg boldog - vigyorogtam, mire elröhögte magát.
- Nem mínusz fél kiló cukor fog kevésbé boldoggá tenni.
- De plusz fél kiló cukortól boldogabb vagy - mosolyogtam.
- Én ugyan nem. Te már talán, úgy néz ki - fürkészett szórakozottan, miközben a szívószállal egy mosolygós smileyt rajzoltam a jégkásámba.
- Enikő élvezte a futást, te nem nassolsz össze-vissza, melyik bolygóról jöttetek ti? - néztem rá nevetve.
- Annyira tényleg nem volt gáz a futás.
- Úristen - ültem odébb tőle jókedvűen, mint ha attól félnék, hogy ragályos a betegsége - Félek tőled.
- Én meg a jégkásádtól - vágta rá röhögve.
- Nem szenvedsz ettől a cukoriszonyodtól?
- Milyen cukoriszony? - kérdezett vissza szórakozottan - Egyszerűen csak nem ízlik, nem kívánom, miért szenvednék, de most komolyan?
- Jó, jó - adtam meg magam - Egyébként az alkoholban is van cukor.
- Tudom, de attól eltekintünk.
- Meg a gyümölcsökben is.
- Attól is.
- Pékáruk?
- Figyelj, nem mániákusan kerülöm a cukrot, meg nem diétázom, hogy salátát egyek salátával, csak nem szeretem - közölte derűsen.
- Ahhaam. A lime nem olyan édes - kínáltam fel neki a jégkásámat vigyorogva, mire őszintén elröhögte magát.
Nem, továbbra sem kért. :)
Amikor megérkezett a hajó, a két tanárnő szépen felterelt rá minket, mi pedig helyet foglaltunk a hajó orránál elhelyezett ülőhelyeken. (A "hely" szót sokszor használtam, úgyhogy javítom magam: "ülőalkalmatosságokon".)
- "You're here, there's nothing I fear..." - énekeltük, vagy inkább üvöltöttük valamelyik osztályba járó srác hangszórójával együtt, amikor Andris és Laci beálltak ketten "Titanic" pózba a hajó orrába (hülyék :D), meg az ő példájukat követve még jópáran az osztályból, és azt hiszem, nem akarom tudni, mi volt ez az egész, mit gondolt rólunk a többi utas, vagy Madarasnak egészen pontosan mennyi hiányzott ahhoz, hogy kiugorjon a hajóból, mindenesetre, amikor vége lett a zenének, és kiröhögtük magunkat, kicsit később megállt a hajó egy állomáson, ahol felszállt egy másik, ismeretlen, ugyanúgy tizenegyedikes osztály, akiket persze ugyanúgy a hajó orrába ültettek.
- Most miért kell ezeknek itt lenniük? - nyöszörgött Lili.
Jobb volt, amikor csak mi voltunk, de mindegy.
- Ti honnan vagytok? - kérdezte átszólva hozzánk egy vörös, napszemcsis srác a másik osztályból, pálmafás ingben, márkás cipővel, és hangszóróval, őt tippeltem az osztály hangos gyerekének.
- Budapest - válaszolta Kriszti.
- De jóó - csillant fel a szeme egy festett szőke, folyamatosan rágózó, rózsaszín ruhás lánynak.
Nem akarok gonosz lenni, de első látásra eléggé az "évfolyam menő, gazdag ribije" látszatot keltette bennem.
- Ti? - kérdezett vissza Ricsi, aki időközben elfeküdt az egyik padon.
- Győr - mondta a vörös srác.
- Most ismerkedünk? - pillantott fel rám Casso, aki egész idáig az ölembe hajtva a fejét, az ő szavaival élve "chillezett". :)
- Aha - feleltem halkan - Győriek.
- Hallottam.
Azt hittem, a bemutatkozgatás lezárul annyival, hogy ki honnan jött, ki hanyadikos, meg hogy "osztálykirándulás? - igen, nektek? - nekünk is - az jó", de nem így történt, a másik osztály nagyon tapadt, szóval a hajóút elkövetkezendő perceiben tovább kellett érdeklődnünk egymásról.
- És akkor ott megy a Duna, nem? - érdeklődött egy fekete hajú lány, amikor rákattant a társaság arra, hogy "pestiek" vagyunk.
(Bár én budai, de mindegy.)
- Ja, ott folydogál - bólintott Ricsi szórakozottan.
Egyébként a másik osztályból voltak jópáran, akik szemmel láthatólag csak annyit bírtak felfogni belőlünk, hogy Budapestről jöttünk, a fővárosból, hűha, biztos bunkók vagyunk, meg beképzeltek, és tuti nem láttunk még csirkét, marhát vagy disznót, csak a hentespult mögött, és nem tudjuk megkülönböztetni a diófát a ribizlibokortól, amit nem csak azért nem értettem, mert hogy ezt így mi alapján sikerült leszűrni, hanem azért annyira ők sem vidékiek, hogy kakas keltse őket a tanyán, vagy a reggeli rutinba tartozzon a kapálás a szántóföldön, de mindegy.
Általánosságban egyébként nem voltak rossz fejek, közvetlenek voltak, az tuti, de azért nem voltam elragadtatva, hogy ők is ugyanúgy Badacsonytomajra tartottak, mint mi.
Mindegy, amikor leszálltunk, elváltak az útjaink, ők fogalmam sincs, hova mentek, mi pedig Madaras után várost nézni, majd olyan egy-fél kettő körül ebédeltünk.
- Ne mozogj már! - nevettem fel, rászólva Ricsire.
Akkor éppen ebéd után szabad foglalkozás volt, szóba került, hogy tudok hajat fonni, és ezzel a lendülettel Ricsi meg is kért, hogy "csináljak már neki is egyet", egészen pontosan, amikor visszakérdeztem, hogy milyen hajfonásra gondolt, annyit mondott, hogy "mindegy, csak menő legyen", majd azért még egyeztettem vele a haját illetően, aztán leültettem egy patkára, én pedig kerítettem egy fésűt, csatokat, meg hajgumit és fonni kezdtem Ricsi haját. Jópofa volt. :)
Egyébként az volt a koncepció, hogy sok picibe a fejénél befonom a haját parkettá(k)ba, párhuzamosan egymással, és összefogom őket kontyba, mert az olyan "ricsis". :)
- Akkor ez így jó lesz majd? - szedtem fel még egy tincsét a fésűvel (amúgy igényes haja van, nem volt zsíros, csak kicsit kócos, de azt kifésültem), miután ismertettem vele a fent említetteket, majd leraktam magam mellé a fésűt és szorosan fonni kezdtem a tincset, az ujjaimmal mindig picit hozzászedve.
- Igeeeen - lelkesedett be Ricsi.
Ezalatt egyébként a fiúk is velünk voltak, jót szórakoztak rajtunk. :)
- Szólj, ha húzom - kötöttem a lelkére, mire Ricsi egyszerűen csak felröhögött - Oké, szóval nem húzom - tudatosítottam elnevetve magam - De ne mozgasd a fejed!
- Hallottad, mit mondott a főnök - mondta neki Andris vigyorogva.
- Oké, oké - tette fel a kezeit Ricsi - Az ott gyros? - pillantott a távolba, kiszúrva a "gyros" feliratot.
- Ja, Kolos asszem most vett egyet - mondta Casso.
- Együnk már gyrost.
- Szerintem is. Kolos! - szólt át Casso a téren az említett osztálytársunkhoz.
- Mi az?
- Hozzál már két gyrost!
- Én is kaphatok? - kérdeztem Cassotól halkan.
- Akkor hármat - javította magát Kolos felé fordulva.
- És ez nekem hol éri meg? - kérdezett vissza Kolos röhögve.
- Azt leszarom, csak hozzad - vágta rá Casso szórakozottan, aztán nemsokára Kolos szerencsére belement - Kösz.
- Amúgy bocs, de Leni hogy fogja megenni? - kérdezte Laci derűsen.
- Majd miután befejeztem - válaszoltam, miközben végigfontam egy tincset, lerögzítettem a végét csattal és nekikezdtem egy újnak.
- Addigra kihűl.
- Nem baj az - vontam vállat.
- Ez megőrült - kapta a fejét Laci Casso felé értetlenül, mire felnevettem.
- Más választásom nem nagyon van - jegyeztem meg mosolyogva - Vagyis nem tudok róla.
- Majd beadagoljuk neked - nyugtatott meg Casso.
- De ha leeszed a hajam... - nézett fel rám Ricsi szórakozottan.
- Ne mozgasd a fejed!
- ...akkor mozgatni fogom a fejem - fejezte be.
- Így is mozgatod - nevettem el magam.
- De akkor jobban fogom.
- No hate, de nem az lesz a legnagyobb gáz a hajaddal, ha Leni leeszi, van ott elég probléma - vigyorgott Laci.
- Megszólalt a hidrogén-peroxid - vágta rá Ricsi röhögve, Laci tejfölszőke hajára utalva.
- Anyád picsáját - vihogott fel Laci - Aquaman.
- Az legalább izmos - húzta Ricsi poénból egy "chh, csírák" mosolyra a száját, miközben az egyik kezével színpadiasan átvetette a még szabadon lógó haját a vállán - Hol van már a gyrosom? - nézett körbe.
- Ricsi!!! - szóltam rá, csak mert megint elmozdította a fejét - Leütlek, komolyan mondom.
- Öld meg - vigyorgott rám Andris.
- Képes rá, nehogy azt hidd - jegyezte meg Casso derűsen.
- Jó, bocs Leni, ne bánts - előzte meg a problémát (:D) Ricsi jókedvűen - De most komolyan, hol a gyros?
- Nem tudom, de megverem ezt a faszt - fordult hátra Casso szórakozottan, majd odaszólt Kolosnak - Várjuk a gyrost, ember!
- Sor van, várjál már! - szólt vissza Kolos vihogva.
- Nem az én bajom - vágta rá Casso derűsen.
Nem tudom, hogy miért, de észrevettem, hogy az összes fiú haveri társaságban szeretnek a srácok ritka köcsögök lenni egymással, amit persze poénból csinálnak, ha tényleg parasztok akarnak lenni, az nem ilyen, csak nem értem, de azért vicces. :)
- Gyökér - fordult vissza Casso a többiekkel együtt röhögve.
Nemsokára "megérkezett" a gyros, amit Casso és Ricsi elkezdett enni, illetve Casso közben egyszer-egyszer, amikor megkértem, a villámmal tartott nekem egy kis húst, zöldséget, pitát, vagy mindet egyben a számhoz, így megoldódott a "hajfonás közben evés" című probléma.
- Amúgy ha ezt valamikor kibontom, akkor ilyen göndör leszek? - kérdezte Ricsi.
- Ha nem mozgatod a fejed és befejezi... - szólt közbe a barátom szórakozottan mosolyogva, mire helyeslően bólogatni kezdtem.
- Egyébként igen, göndör leszel - válaszoltam meg.
- És ez a fonott cucc meddig marad így? - kérdezett tovább Ricsi.
- Mikor mostad meg? Mármint a Balatonon kívül. Samponnal.
- Asszem most szerda reggel.
- Na, az jó - bólintottam. Ez a nem friss, de nem láthatóan zsíros állapota a hajának pont a legjobb volt jelen helyzetben - Igyekszem szorosan csinálni, hogy ne lazuljon ki és ne csússzanak ki a szálak, plusz még vízben is leszel, ami összetartja majd, szóval szerintem egy pár napig így marad. Sajnálom, ha nem tetszik, nem lesz érvényes az "azért bontottam ki, mert szétesett" kártya - mosolyogtam.
- Amúgy esküszöm, beadom, hogy évzáróra göndör leszek.
- Oké - nevettem fel.
Épp az utolsó tincset gumiztam be, amikor Madaras szólt, hogy fürödhetünk itt is a strandon.
- Egy pillanat, mindjárt kész! - kértem egy kis időt, majd villámsebességgel összefogtam a pici, fonott tincseket egy kontyba, majd késznek nyilvánítottam Ricsit.
- Mutiii - nyúlt Ricsi a fonataihoz, hogy megtapintsa.
- Lefotózzam?
- Aha.
Gyorsan lefotóztam Ricsi haját több szemszögből a telefonjával, és megnyugodtam, mert látszólag nagyon bejött neki. Egyébként szerintem is jó lett. :)
- Ricsikém, fodrásznál jártál? - nevette el magát az ofő, ahogy meglátta a fonott osztálytársunkat.
- Leni befonta neki - mondta Andris.
- Hogy tetszik a tanárnőnek? - kérdezte Ricsi vigyorogva.
- Nagyon szép munka, Levendula - nézett rám Madaras, mire megilletődve elmosolyodtam.
- Köszönöm szépen.
A Balaton-partra lesétálva kerestünk egy öltözőt, ahol gyorsan felkaptuk a fürdőruhákat (bár voltak köztünk rutinosak, akik alapból azt vettek fel a rendes ruha alá), majd mentünk is strandolni.
Azt hiszem, a lányokkal az első csobbanásunk után épp napoztam a törölközőnkön, amikor Saci feltolta a homlokára a kör lencséjű napszemüvegét.
- Ők nem azok, akikkel a hajón taliztunk? - kérdezte oldalra nézve, mire mindhárman egyszerre odakaptuk a fejünket.
- De, a győriek - bólogatott Lili.
- Miért ver a sors??? - dőlt vissza Enikő nyöszörögve.
- Mi bajod velük? - nevettem el magam.
- Irritálnak. Győrrel nincs bajom, de az összes feltűnési viszketeg csírát sikerült egy osztályba rakni - dünnyögte - Tudod, amikor nem azért vagy hangos, vagy feltűnő, mert jó arc vagy, mint mondjuk a mieink, hanem mert annak akarsz tűnni. Annyira erőltetik, rohadt idegesítő.
- Egy kicsit tényleg - értett egyet Saci - De jó a bikinije az egyik lánynak.
- A barna hajúnak a kék pólós srác mellett? - kérdezte Lili.
- Aham.
- Az szerintem is nagyon jó - látta be "őszintén, a francba is" stílusban.
- Egyébként Győr szép - jegyeztem meg.
- Én még nem voltam ott, de biztos - vont vállat Enikő - Eszünk lángost?
- Én sült krumplit szeretnék - mondtam.
- Valaki eszik velem kukoricát? - kérdezte Saci felcsillanó szemekkel.
- Ott leszünk melletted. Én hot-dogot fogok - tervezte el Lili.
- Na, most, hogy ezt így kitaláltuk, már csak el kéne jutnunk a büféig - közölte Enikő.
- Azzal vannak a bajok - nevettem fel.
Azért mindenesetre sikerült. :)
Szóval, épp a büfé padjainál ettünk, Enikő a sajtos-tejfölös lángost, Saci a főtt, csöves kukoricáját, Lili a hot-dogját, én pedig a sült krumplimat ketchuppal és legyezgettük odébb a rovarokat, amikor lehuppant hozzánk a fentebb említett vörös srác és a szőke csaj (tuti, hogy együtt vannak).
- Császtok - köszönt a srác lazán - Akartok röpizni?
- Nem ti vagytok most a pályán? - pillantott a röpipálya felé Saci.
- De, csak ledumáltuk a tieitekkel, hogy nyomunk egy meccset.
- Van bíró? - kérdezte Enikő, törve egyet a lángosából.
- Aha. Úgy volt, hogy a mi tanárunk lesz, de a srácaitok közölték, hogy biztos nem, szóval kerítettünk egy random embert a strandról bírónak.
- Az úgy jó - nevetett fel Enikő - Tudja a szabályokat legalább?
- Ja, persze. Vízimentő, csak most szabis.
- Naaa, jöttök akkor? Szupcsi lesz, csak játszunk - biztatott a csaj, hosszú műkörmeivel a haját megigazítva.
- Ezt megeszem és megyek - ígérte meg Enikő, aki egyébként beleélte magát a dologba, szerintem előtört a versenyszelleme. :)
- Okés - biccentett a srác, miközben megtörölte a napszemüvegét az ingében.
- Amúgy külső leírással el tudjátok mondani kábé, hogy tőlünk kik szálltak már be? - érdeklődött Lili.
- Mi is meg ti is csináltatok válogatottat, cseréket, meg ilyenek - kezdte a lány - De Bazsi jobban tudja, ő dumcsizott velük többet - nézett a vörös srácra, akit ezek szerint Bazsinak hívnak.
- Volt egy fonott hajú srác, egy fekete hajú csaj, ők szálltak be először asszem - mondta Bazsi.
- Aztán az a helyes csávó, a kockahasú - tette hozzá a csaj vigyorogva csattogtatva a rágóját - Tényleg, ő szingli amúgy? - kérdezte tőlünk.
- Baby, ne már - röhögte el magát Bazsi.
- Csak megkérdeztem, naaa - védekezett a lány, majd ránk nézett válaszra várva - Szóval van barátnője?
Erre, felkészülve a szokásos "te?" megsemmisítő lányos nézésre, a számba harapva felemeltem a csuklóm.
- Tényleg? - lepődött meg a lány, majd egy álkedves mosolyra húzta a száját.
- Cicaaa - ölelte át a derekát Bazsi oldalról feszülten elnevetve magát - Amúgy még egy dögös csaj is beállt, talán Csenge, de nemtom.
- Szóval megkérdezted a nevét - kapta felé a fejét a csaj.
- Amúgy én Bazsi vagyok, ő meg Dettus - terelte el a témát Bazsi.
- Odett - mutatkozott be "Dettus" egy mosolyt csalva az arcára, majd újra a barátja felé fordult - De te most frankón megkérdezted a csaj nevét???
A lányokkal szerencsésen végighallgathattuk a drámát, de aztán Bazsi és Odett szerencsére továbbmentek toborozni.
- Alig várom, hogy szétszivassam őket a pályán - határozta el Enikő vigyorogva.
Nemsokára mi is odamentünk a strandröpi pályához, ahol már ott voltak páran tőlünk, és a másik osztályból is.
- Enikő, te ugye beszállsz? - kérdezte Kriszti.
- Viccelsz? - ment fel Enikő a pályára jókedvűen - Alap.
A srácok abban egyeztek meg, hogy mindkét oldalra hatan-hatan állunk (vagyis csak állnak, én tuti nem játszom), illetve négy-négy csere, hogy fair legyen.
Tőlünk először Csenge, Casso, Ricsi, Kriszti, Enikő és Samu állt fel (hogy egyenlő legyen a fiú-lány arány), illetve Mira, Laci, Betti és Kolos cserének szélre.
A másik oldalt Bazsi és Detti is fennt volt a pályán, egy irtó magas srác, egy göndör hajú fültágítós fiú, egy rózsaszín/rosegold hajú, fülpiercinges lány és egy barna, szoros copfos lány óriási karikafülbevalókkal.
- A mieink jobban néznek ki - suttogta Paula vigyorogva, mire nevetve egyetértettem.
Azért akárhogy is, Csenge és Casso külsőre a két megtestesült tökély, Casso az irtó szexi, kidolgozott testével, gyönyörű szemeivel, helyes arcával, imádnivaló mosolyával (ésatöbbi :D), Csenge az álomszép arcával és a modelleket megszégyenítő alakjával, tökéletes homokóra, Kriszti ránézésre is hipersportos, fényes fekete hajú, helyeske arcú, Ricsi jóképű, jó kiállású, sportos alkatú, Samunak inkább cuki arca van, mint helyes, világosbarna szeme, világosabb bőre és halvány szeplői, de mosolygós, örök jókedvű és ez érződik rajta, sokat javítva a kinézetén, és Enikő is igazi nőies, de sportos, egyszóval úgy gondolom, kiállásra már vittük a meccset. :)
- Akkor, ezennel kezdetét veszi a 2021-es Budapest-Győr bajnokság - szónokolt a vízimentő derűsen, ahogy odaért hozzánk, mire tapsolni kezdtünk.
- Csak a-csak a Budapest! - kiáltotta be Betti a pálya széléről, mire mosolyogva ránéztünk.
- Tütü tü tütütü! - tette hozzá Laci vigyorogva.
A meccs hamarosan elkezdődött, és a győriek nyitottak, úgyhogy először is a karikafülbevalós lány (Noémi, ezt kihallottam) szervált, ami átment a hálón, viszont Kriszti lazán visszaütötte.
- Flóra! - szólt Bazsi a rosegold hajú, fekete bikinis lánynak, akihez ment a labda, aki ugorva egyet, vissza is ütötte, egészen Ricsinek, eléggé a pálya szélére, úgyhogy Ricsi egy kisebbet vetődni készült, de aztán elkapta a kezét.
- Kint volt! - tette fel a kezeit.
- Egy-null Budapestnek - biccentett a vízimentő, mire mi ott, a Szent Ferenc Alapfokú Művészeti Gimnázium tizenegyedik évfolyamos tanulói Budapestről, ujjongásban törtünk ki a pálya szélén, ellentétben a győriekkel, akik nem túlzottan örültek.
Az volt a terv, hogy huszonöt pontig megyünk, pont elégnek ítéltük.
- Csenge! - szólt Casso, miután megmentett egy elég necces helyzetet, elütve a labdát az említett osztálytársnőnk felé, aki erre bekészült, majd alkarérintéssel átütötte a labdát a túloldalra.
Csenge ütését a túloldalon egy Aladár nevű, minimum két méter tíz centis srác juttatta vissza a háló előtt állva, csakhogy ahogy ütötte le felülről, a magasból, telibe eltalálta Csengét, aki erre a fejéhez kapott.
- Megvagy? - kérdezte Casso rápillantva.
- Igen, igen - szedte össze magát Csenge.
Ekkor a mi javunkra tizenkettő-tízre álltunk, de az idő elteltével egyre komolyabb meccsé vált a dolog, rém fárasztó lehetett és mindenki odatette magát, nem véletlen, hogy mindkét osztály a legjobb sportolók közül állított fel játékosokat.
- Kétszer ütöttél bele - mondta Enikő Flórának.
- Tizenhárom tíz oda - mutatott felénk a vízimentő biccentve.
Flóra ezt viszont személyes sértésnek vette, úgyhogy onnantól kezdve a játék végéig minden egyes mozdulatunkba belekötött, hátha.
- Ólééé, ólééé, óléóléólééé - teremtette a szurkolói hangulatot Andris és Laci a pálya szélén Bettivel - Hajrá Budapest, hajrá Budapest...
Eközben a göndör hajú srác a másik oldalról, Dávid, ha jól emlékszem (daueroltatott, tuti) szervált, át hozzánk, amit Mira ütött vissza, egyenesen Noéminek, aki alkarral nyúlt a labdaért, pucsítva beguggolva érte, mint szinte az egész játék alatt.
- Kiégek - jegyezte meg Casso Ricsinek röhögve, majd elütötte a labdát.
A meccs akkor kezdett igazán izgalmas lenni, amikor a két csapat olyan húsz pont körül kiegyenlített és felváltva szerezte a pontokat, akkorra már a pálya szélén mindenki teljes erőbedobással szurkolt, de nem csak mi, úgy az egész környék a strandon.
- Huszonegy húsz Győrnek - mondta a vízimentő.
- Nem baj, srácok, jók vagytok! - vágta rá Betti a mieinknek.
Aladár szervált, Ricsi visszaütötte, majd a túloldalon Odett és Noémi egyszerre ugrottak érte, emiatt pedig összeütköztek, a labda pedig a földön landolt.
- Budapest nyit - mondta a vízimentő, miközben forgás történt, majd Csengéhez került a labda.
- Na, Csenge, üss egy jót - nézett rá Ricsi, mire Csenge elmosolyodott.
- Azon vagyok - vigyorgott, majd tényleg ütött egy jót, szépet, egyeneset, át a hálón.
Bazsi már pattant is érte, és a csuklójával visszaadta egy kiáltás közben (necces volt), amiért utána Laci ugrott (időközben folyamatosan mentek a cserék, hogy ne fulladjon ki a csapat).
- Casso - ütötte az említett srác felé, aki egy rutinütéssel át is juttatta a másik oldalra a labdát, ami aztán Dávid által került vissza, Ricsihez.
- Kint volt! - jelezte Flóra egyből, ahogy Ricsi átütötte nekik és leesett a labda a térfelükön.
- Mióta? - kérdezett vissza Ricsi.
- Ugye, hogy kint volt? - kapta a fejét Flóra a vízimentőhöz.
- Én nem láttam - tette fel a kezeit.
- Én meg igen, és kint volt!
- Rohadtul nem - vágta rá Laci.
- Mert szerinted kitalálom, vagy mi? Kint volt, mondom, hogy kint volt!
- Ha az kintnek számít, mennénk már vagy hattal - szólt közbe Casso.
- Ja - biccentett Enikő.
- Valaki segítsen már, skacok - nézett Flóra a csapattársaira.
- Szerintem is kint volt - értett egyet Kristóf (Bazsit cserélték le rá).
- Komolyan? - kérdezett vissza Kriszti unottan.
Flóra nagyon nem engedett, csak nyomta, nyomta, hogy márpedig az kint volt, ő látta, őt ne hazudtoljuk meg - egyébként őszintén, én se láttam, hogy kint lett volna -, úgyhogy a vízimentő aztán engedett, és kaptak egy pontot.
- Hát, baszdmeg - röhögte el magát Casso feszülten, hitetlenül széttárva a karjait - Akkor játsszunk már mi is így - nézett a tesójára.
- Az rohadtélet - biccentett Ricsi egyetértve.
- Srácok, mindenki elemében van még, vagy cseréljünk? - kérdezte Betti.
- Megvagyunk szerintem - mondta Enikő - Mindent bele! - nézett a többiekre.
A mieink ezután bár már nyilván kezdtek fáradni, Flóra miatt nagyon jól összeszedték magukat, és tényleg mindent beletettek.
- Nagyon jó!!! - tapsolt ujjongva Lili mellettem, amikor egy gyönyörű "menetet" zártunk, és kaptunk is egy pontot.
A játék végéig általában mindig egy picivel előrébb voltunk, olyan ütéseink voltak, vetődések, szervák, hogy csak pislogtam, a csapatunkból mindannyian sportolók, és ez érződött, ahogy hozzáálltak a játékhoz, vagy ahogy együttműködtek, de őszintén, a győriek is nagyon jók voltak, az utolsó állás pont emiatt huszonnégy-huszonnégy volt, magyarul az nyerte meg a meccset, aki a pontot kapta, tilos volt hibázni.
Győr nyitott, azon belül Bazsi, aki a melegtől már teljesen kigombolta a pálmafás ingjét, és a pálya szélére dobta a napszemüvegét, majd a labda átment Csengéhez, aki ahhoz igazodva hátrált egy kicsit, picit beguggolásból felpattanva pedig visszaütötte az alkarjával. Dávid odapattanva juttatta vissza hozzánk a labdát, amiért Ricsi ugrott, átpasszolta Enikőnek, Enikő egyből át a túloldalra, Flóra hozzánk, Casso a csuklójával vissza, majd Noémi, Aladár, Samu, megint Casso, Csenge, Odett, Ricsi, Flóra, Enikő, Casso, Bazsi (...) "birtokában" volt a labda.
Arra a "körre" mindenki bepörgött, nagyon hosszú ideig tartott, és a pályán lévő összes ember ezerrel odatette magát, aztán Csengéhez ment a labda, Krisztihez, Kriszti átütötte a túloldalra, Flóra belenyúlt, és...
És leesett a földre.
- Ez aaaaz!!! - ugrottam fel mindenkivel együtt, aki a mienknek szurkolt.
- Huszonöt-huszonnégy Budapestnek - jelentette ki a vízimentő mosolyogva, mire mindannyian vigyorogva tapsolni kezdtünk.
Nyertüüünk!
A pályán lévők lepacsiztak, lefutotta a két csapat egymással a "jók voltatok - ti is nagyon" című udvarias köröket, megdicsérték egymást, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy nyert Budapest. Éljeeeen! :)
(Egyedül Flóra kapott hisztirohamot, de senki nem tudta komolyan venni.)
- Nagyon jók voltatok! - ugrottam Casso nyakába.
Ezután már nem sokat érintkeztünk a győri osztállyal, de nem is bántam, fürödtünk egy örömködőset a Balatonban. :)
- Triplacsavaaaaar! - ugrott be Ricsi a vízbe a stégről.
Amikor visszaértünk Keszthelyre - egyébként a röpiseket az ofő és Lelley is nagyon megdicsérte, külön meg is tapsoltuk őket, de megérdemelték -, kaptunk egy jó idő szabadfoglalkozást, majd olyan hat körül számháborúztunk egyet.
- Kétezerhatszázharmincegy!
És ezzel ki is lettem lőve. :)
Számháború után vacsoráztunk, megültük a drámai "utolsó este" étkezést, majd sötétedéskor tábortüzeztünk egyet a csillagos ég alatt.
- Nyári gyerekek a Balaton-parton... - énekelgettük páran, csak mert valaki elkezdte dúdolgatni, és egyre többen beszálltunk, hangulatos volt :D - ...maradjatok gyerekek.
- Gyerekeeek, gyerekeeek - folytatta Betti nevetve dúdolgatva.
- Tűűű tűtütütű... - szállt be Kolos derűsen, mire egy páran magunk elé mosolyogtunk.
- Tü tűűű tű tűűű.
Jópofa volt. :)
- Miért van itt ennyi szúnyog? - csapkodta magát Enikő.
- Rám is jönnek, ne aggódj - mondta Lili.
- Van szúnyogirtóm, nem kértek? - ajánlotta fel Marcsi.
Marcsi egyébként mindig mindenre fel van készülve, fel van fegyverkezve, igazi életmentő lány, plusz betétekkel, plusz tesicuccokkal, plusz hajgumival, plusz tollakkal, plusz rajzlappal, plusz fürdőruhával, szúnyogirtóval, naptejjel, ragtapasszal, de még hajszárítója is van a suliban, mert szinkronúszik (a suliból egyből edzésre szokott menni), szóval mellette egy atomháború idején sincs ok aggódni. :)
- Na, akkor most, hogy lassan lezárjuk az évet, én veletek először, beszélgessünk róla egy kicsit, főleg nyilván, ami a tanévhez kapcsolódik, kinek mi tetszett, mi nem tetszett... - érdeklődött Madaras mosolyogva.
- Nekem ez az osztálykirándulás tetszett, legalábbis eddig - kezdte Betti kedvesen.
- Na, ennek örülök.
- A nyeremény kirándulás is jó volt ősszel - tette hozzá Laci.
- Igeen, szerintem is - bólogatott Betti.
- Vagy amikor év elején Ön meg Molnár tanárnő összekaptak a díszítésen - vigyorgott Andris Madarasra, aki erre csak elnevette magát.
Na igen, amikor Lau megcsináltatta velünk az ocsmány dekorációt, Madaras pedig mindig leszedette, volt ilyen. :)
- Örülök András, hogy neked is megmaradt valami emlékezetes a tanévből.
- Amúgy lehetek az első negatív? - szólalt meg Ricsi.
- Csak nyugodtan.
- Év elején kellett valami műsort csinálnunk, az nekem nem nagyon jött be - mondta őszintén.
- Pfúúú, az október hatos? - fordította felé a fejét Paula.
- Azaz - biccentett Ricsi.
- Szerintem amúgy leginkább azért nem ment annyira, mert még csak akkor vontak össze minket, és értitek... - szólt közbe Kriszti a mellette ülőkre nézve, hogy erősítsék meg.
- Nem tudom, miről van szó, de biztos - nevette el magát Csenge rágózva.
- Tényleg, te akkor még nem is voltál itt - esett le Bettinek.
- Meg a nyeremény kiránduláson se - gondolta tovább Kolos.
- A farsangon itt voltál már? - kérdezte Laci Csengétől, aki erre megrázta a fejét.
- A farsangról nem beszélünk - röhögte el magát Ricsi Cassora nézve.
- Ne is mondd, baszki - pillantott rá Casso szórakozottan.
- Miért, mi volt? - érdeklődött Csenge.
- Kiválasztottak pár menőbb gyereket, lehetett választani, hogy melyiknek öltözöl be, és ők zsűriztek - mesélte Enikő derűsen, mire Csenge felnevetett.
- És köztük voltál? - kérdezte Cassot hitetlenül rámosolyogva.
- Aha - biccentett Casso röhögve.
- Ne lepődj meg, Casso mindig sztár volt - legyintett Mira derűsen, mire Casso röhögve széttárta a karjait, hogy "ez kész" - Én már csak tudom, kilencedik óta suliújságos vagyok, tudod, hány gyereknek volt cikkötlete vele kapcsolatban?
- Hozzáteszem, suliújságos vagy, mert kilencedikben beengedtelek magam helyett - szóltam közbe magamban vigyorogva.
- Kedves voltál, de tiszta hülyének néztelek akkor.
- Én is magamat - értettem egyet felnevetve.
- Off - szólt közbe Laci jókedvűen.
- Amúgy, most nézhettek engem is hülyének, de én még küzdök a tudattal, hogy tavaly még két külön osztály voltunk és nem Ön volt az ofőnk - jegyezte meg Kriszti Madarasra pillantva.
- Ugye??? - kapta fel a fejét Betti.
- Én már nem is emlékszem, kik mentek el a suliból amúgy - röhögött közbe Samu.
- Tőlünk Tomi, Benedek és Levi, azt hiszem - emlékezett vissza Marcsi.
- Pfú, egyiket jobban rühellem, mint a másikat, bocsi mindenkinek - vallotta be Paula.
- Levi félig magántanuló volt, alig volt suliban - mondta Kriszti.
- Én kábé tizedik elején jegyeztem meg a nevét - nevetett fel hangosan Niki.
- Amikor meg bent volt, tök gyökér volt, de most nem? - kérdezte Paula.
- Tomi, meg Benedek gyökerebbek voltak - jegyezte meg Kolos.
- Ó, lányok, akkor ha már itt tartunk, kikre nyomult idegesítően és kiket zaklatott Benedek? Kezeket fel - nézett végig rajtunk Paula.
Voltunk egy páran, köztük én is. Khm.
- Neked az exed, nem? - kérdezte Niki Paulától.
- Inkább csak a legnagyobb hiba az életemben.
- Ki nem szarja le Benedeket? Tomi volt az igazi nagy fa... - közölte Ricsi, majd Madaras szúrósan ránézett, úgyhogy javította magát - Fafej.
- Ja - biccentett Casso.
- Kittivel együtt - tettem hozzá.
- Ahh, ne is mondd - forgatta meg a szemeit Ricsi - Hozzánk ki járt még amúgy?
- Barni - mondta Domi.
- Tééényleg. Svájcban van az öreg, nem?
- De - bólintott a szemüveges srác.
- Mondanám, hogy jó arc volt, de rohadtul soha nem beszéltem vele - gondolt bele Laci - Évente max két mondatot.
- Nagykábé - röhögte el magát Casso.
- Meg volt még nálatok valami vörös metálos csaj is - ugrott be Kolosnak hirtelen.
- Jaa, a Jenni - biccentett Casso.
- A Jenni, a Jenni... - sóhajtott fel Ricsi vigyorogva a tesójára nézve, aki erre csak halkan elröhögte magát.
- Amúgy azt tudtátok, hogy már nem vörös? - szólt közbe Betti, csak mert Jennifer továbbra is témában maradt.
- Beszélsz vele, vagy mi van? - nézett rá Andris.
- Nem, Instán láttam. Fekete haja van, meg orrpiercinge, itt - mutatta meg Betti a saját orrán.
- Mi? - kaptuk felé sokan lányok a fejünket.
- Amúgy jól áll neki, szerintem jobb, mint a vörös.
- Neeee - hitetlenkedett Kriszti.
- Úristeeeeen - utánozta Laci nyávogva, majd a fiúkkal kellemesen kiröhögték a reakciónkat.
Mi is szeretjük őket. :)
- Jó sok közös emléketek van, ahogy így hallgatom - jegyezte meg Madaras egy idő után kedvesen, ahogy próbálta követni a történeteinket. Szegény Csenge is küzdött, meg kérdezgetett egy párszor. :)
- Sok - bólintott Lili mosolyogva.
És remélem, még ennél is több lesz a következő évben. :)

Mai nap - 5/5***: egyébként tényleg kellemes, megmosolyogtató, de fura volt visszanosztalgiázni. És még furább belegondolni, hogy a közös éveink háromnegyedén lassan már túl vagyunk, azzal, hogy jövőre kezdjük a legutolsót. Te jó ég!