A Kezdet || PSH [fordítás]

3. R É S Z

Az iskolában töltött néhány óra után az iskola csengője végre megszólalt, ami azt jelent, itt a vége. Tekintetemet Sunghoonra emeltem, aki a táskáját cipelve sétált ki a tanteremből.

- Holnap találkozunk - köszöntem el Harutotól, miután a táskájába boxoltam, majd hátrahagyva óta a teremben, Sunghoon után mentem, mivel ugyan azt az utat használtuk, hogy hazajussunk.

Valójában azt szerettem volna, hogy vele sétálnak egészen hazáig, de attól féltem, hogy egyszer csak azt mondaná, hogy hagyjam őt békén, vagy csak ignorálna, ahogy szokott. Szóval általában csak mögötte sétáltam, mikor a sulinak vége lett. Mindig megvárnám őt az iskola épülete előtt és néha véletlenül bealszok, amikor ő a könyvtárban tanul a barátaival. Őszintén szólva, ez elég fárasztó. De ez rendben van, ha Sunghoonról van szó.

- Vele kellene menjek? - mosolyogtam és utána futottam.

Hátulról bele boxoltam a táskájába, amitől megriadt és tekintetét azonnal rám emelte. Becsuktam a szemeim, mert azt hittem, le fog szidni, amiért ezt tettem vele, de szerencsére előre nézett és tovább sétált. Ismét rámosolyogtam, testemmel pedig közelebb hajoltam hozzá.

- Sunghoon - szólítottam, mire válaszul csak hümmögött, mintha nem is érdekelné őt a mondanivalóm. - Nincs semmi érdekes mondanivalóm, de nagyon szerettem volna beszélgetni veled.

Ignorált. Sóhajtottam egy nagyot, majd elé álltam, hogy megállítsam őt.

- Sunghoon.

Csend.

- Nagyon sokat gondoltam ma rád. És még csak 12:30 van. - flörtöltem vele, és végre újból rám nézett, majd lassan áthelyezte tekintetét az órákára. Talán tetszett neki?

- 16:00 van, Rona - válaszolt.

Éreztem, hogy az arcom csak úgy ég, miután kijavított, de csak nevettem egyet, hogy elkerüljem ezt a kínos szituációt.

- Bocsi, talán túl sokat aludtam ma - nevettem ismét saját szavaimon. A szemeim azonban fennakadtak, amikor leesett, hogy épp most történt velem valami csodálatos dolog. - Az előbb a nevemet említetted? - takartam el két kezemmel az arcomat, mielőtt visítozni kezdtem volna. - Csak nem leskelődsz utánam? - piszkáltam. - Együnk tteokbokkit együtt később. Ismerek a legjobb helyet, ahol tudunk enni. - folytattam, abban reménykedve, hogy igent mond.

- Később tanulni akarok - válaszolt ridegen.

- Akkor mit szólsz a ma estéhez?

- Akkor is tanulni akarok - válaszolt.

- És holnap? - Nem adom fel.

Sóhajtott egyet, majd vett egy mély levegőt, mielőtt újra rám nézett volna.

- Ha egy milliószor is kérdezed meg tőlem, a válaszom akkor sem fog változni. El tudsz menni egyedül is. - boxolt a vállamba, majd gyorsabban kezdett sétálni, enegm egyedül hátra hagyva.

•••••

- Ez a tteokbokki isteni! - Annak ellenére, hogy Sunghoon nem volt hajlandó velem enni, elmentem egyedül tteokbokkizni, hogy elfelejtsem a szomorúságot, és képes legyek pozitív dolgokra gondolni Sunghoon bántó szavai helyett.

Magányosan ettem, és láttam már osztálytársamat, akik engem néztek és nevettek rajtam, miután rájöttek, hogy egyedül vagyok. Válaszul csak kinyújtottam rájuk a nyelvem és folytattam az evést.

- Ez a kaja csak finomabb, így hogy egyedül eszem.

•••••

Egyedül sétálgattam az utcában, miközben fülhallgatón keresztül zenét hallgattam. Minden rendben is volt egész addig...

Valaki hirtelen hátulról ellopta tőlem a pénztárcámat és gyorsan elfutott, aminek köszönhetően én elestem. Egy pillanatra lefagytam, majd végül észbe kaptam, hogy el kellene fogni a tolvajt. Gyorsan felálltam és olyan gyorsan kezdtem futni, ahogy csak tudtam. Megdobtam egy kővel, és szerencsére elesett, miután eltaláltam vele. Így kihasználtam az alkalmat, hogy elkapjam és megragadtam a kabátját, megelőzve ezzel azt, hogy elfusson előlem. Közben pedig a pénztárcámat kerestem, de váratlanul hasba vágott engem, majd ellökött és újra futásnak indult, én pedig a földre estem elég durván, a térdemen pedig egy seb keletkezett.

Előkaptam a telefonom, hogy felhívjak valakit.

- Sunghoon, kérlek vedd fel!

Többször is rácsörögtem, de továbbra sem vette fel.

"Sunghoon, merre vagy?" - írtam neki.
"Sunghoon, szükségem van rád."
"Sunghoon, fel tudnád venni a telefont?"
"Sunghoon, kérlek gyere el értem"
"Sunghoon, könyörgök"