A Kezdet || PSH [fordítás]

4. R É S Z

SUNGHOON SZEMSZÖGE

- Rona hív - sóhajtottam egyet, majd kinyomtam a hívást, mert nem voltam olyan jó hangulatomban, hogy beszéljek vele. Biztosan idegesítő lenne és órákig beszélne nekem a kedvenc képregényéről és mindent elmondana, ami vele történt.

Rengeteg értesítés villant fel a telefonom képernyőjén, amitől ideges lettem.

"Sunghoon, merre vagy?"
"Sunghoon, szükségem van rád."
"Sunghoon, fel tudnád venni a telefont?"
"Sunghoon, kérlek gyere el értem"
"Sunghoon, könyörgök"

Elolvastam az összes üzenetét és őszintén szólva, csak idegesített, ezért ki is kapcsoltam a telefonomat, hogy jobban érezzem magam.

- Csak tteokbokki. Miért tűnik ennyire komolynak emiatt?

•••••

Másnap korán mentem iskolába és befejeztem a házimat, mivel ez volt a napi rutinom.

- Hallottad a sztorit Ronáról? - mutatott nekem egy képet a barátom, Sewon, amin Rona egyedül evett tegnap tteokbokkit.

- Szóval elment egyedül - motyogtam.

- A legviccesebb az egészben, hogy egyedül eszik. Ezt figyeld! Nagyon furcsa. - nevetett Sewon, miközben a vállamba ütött. - És még csak nem is szégyelli ezt - folytatta, de én inkább figyelmen kívül hagytam. - Azt hallottam, hogy ki is rabolták - nevetett hangosan.

Felhúztam a szemöldököm és összezavarodottan néztem rá, magyarázatra várva.

- Mit mondasz? - kérdeztem.

Még mielőtt meg tudta volna magyarázni, Rona is beért a suliba, a térdén egy kötéssel. Az asztalához sétált, közben pedig a hasát fogta és rám se nézett, ahogyan általában szokott.

•••••

RONA SZEMSZÖGE

- Mi történt? - kérdezte Haruto, közben pedig a kötésemre tette a kezét. Ahogy ránéztem és láttam, hogy aggódik értem, úgy éreztem, hogy végre van egy barát az életemben annak ellenére is, hogy piszkáljuk egymást folyamatosan.

Nem neheztelek Sunghoonra a tegnapi miatt, mert én voltam az, aki megkérte, ő pedig nem ígérte meg, hogy találkozik velem, de őszintén szólva, kicsit csalódtam benne, hogy elutasította a hívásaim és az üzeneteim.

Úgy tettem, mintha erős lennék és mint aki elfelejtette a tegnap történteket, de akárhányszor Sunghoonra néztem, aki nem ült messze tőlem, egyszerűen ismét felvillant bennem az a pillanat.

Csak megráztam a fejemet Harutonak válaszként, majd elővettem a képregényeimet, hogy még a tanár megérkezése előtt olvassak, ezzel is megnyugtattam magamat.

•••••

Végre eljött az ebéd ideje, de a lábaim túl gyengék voltak ahhoz, hogy elmenjek a kávézóig. Szerencsére Haruto megértette a helyzetem és feláldozta magát, hogy vegyen nekem kaját a kávézóból. Jó volt találkozni vele. Legalább volt valaki mellettem, aki foglalkozott velem.

Az osztályteremben vártam rá, közben pedig békésen olvasgattam a képregényt, de azonnal abba is hagytam, mikor megláttam Sunghoont besétálni az osztályterembe étellel és itallal a kezében.

A fejemet lassan az asztalomra hajtottam, kerülve vele a szemkontaktust, de hallottam a felém közeledő lépteit. Letette a kaját és az üdítőt az asztalomra, miután kezét az asztalra tette, hogy magára vonja a figyelmemet.

- Köszönöm - mosolyogtam rá. - Azért jött, hogy bocsánatot kérjen a tegnapi miatt? - motyogtam magamnak.

- Nem akarok aggódni miattad, de jól vagy? Miért mentél el egyedül tteokbokkizni? - kérdezte lágy hangján.

Park Sunghoon, nem kellene ilyen angyali hangon beszélj hozzám, csak még jobban beléd zúgok és automatikusan elfelejtem, mit is tettél velem tegnap.

- Semmi gond, szoktam oda egyedül menni máskor is. - ettem bele a kajába, amit hozott, de úgy tűnt, nem volt megelégedve a válaszommal.

Őszintén szólva, a szívem mélyén meg voltam bántva, olyan érzésem volt, amit már nem tudtam elviselni, de csak továbbra is úgy tettem, mint aki jól van.

- Oké. - Válaszolt, majd tovább sétált.

- Sunghoon, - szóltam utána és szerencsére meg is állt. - nincs semmi más mondanivalód? - folytattam és abban reménykedtem, hogy bocsánatot kér, de...

- Remélem, hogy befejezed, hogy engem hívogatsz, amikor valami rossz történik veled. Nem arról van szó, hogy utállak, egyszerűen csak nem tetszik ez nekem. Nem akarok a te tetteidért felelős lenni. Ha továbbra is ezt teszed velem, akkor veszélybe kerülsz. Hívj valaki mást. Sajnálom.

Meglepődtem. Úgy éreztem, a szívem darabokra tört.