A Kezdet || PSH [fordítás]

7. R É S Z

Sunghoon egy nagy sóhajtással otthagyott engem, ignorálva azt a pár embert, aki az állapotáról kérdezgette.

- Park Sunghoon! - Futottam utána, hogy elkapjam menekülése közben. Gyorsan sétált keresztül a folyosókon és figyelmen kívül hagyott engem folyamatosan annak ellenére, hogy tudtam, hall engem.

Megragadtam a vállát és magammal szembe fordítottam, mielőtt tényleg elmenekült volna.

- Mi van már megint, Rona? - kérdezte idegesen.

- Nem baj, ha ignorálni akarsz engem, de legalább most az egyszer engedd meg, hogy segítsek neked. - válaszoltak szorongva.

- Jól vagyok! Jól vagyok! Jól vagyok! - kiabált rám, amitől megijedtem.

- Sosem emelted fel a hangodat, mikor velem beszéltél... - mondtam lassan.

- Akkor csak hagyj elmenni..

Hirtelen elájult és a földre esett, miután hozzám szólt. Felkiáltottam és azonnal a karjaim közé fogtam. Többször is szólítottam és ráztam a testét, hogy felkeltsem, de nem válaszolt.

Hemofóbiás.

Már gyerekkorunk óta tudom, hogy hemofóbiás.

Vértől való félelem.

- Valaki segítsen!