A Kezdet || PSH [fordítás]

18. R É S Z

SUNGHOON SZEMSZÖGE

Suli után a parkba mentünk és együtt beszélgettünk. Haruto gyakran figyelmen kívül hagyott engem és Minjivel beszélgetett, még rám se pillantott.

Én is így tettem.

2 órányi beszélgetés után végül elmentünk tteokbokkizni.

•••••

- Ez isteni - mondta Minji és a rizssütit ette annak ellenére is, hogy csípős volt. Kínos volt a szituáció, ugyanis egy asztalnál ültem Harutoval és ez ex-első szerelmemmel, Kang Minjivel.

Rengetegszer ért ma hozzám és őszintén szólva, idegesített engem.

De nem kellene panaszkodjak, mert a legjobb barátom volt hosszú éveken át. Fontos, hogy az érzéseit ne bántsam meg.

- Ti ketten már megint összevesztetek? Olyan gyerekesek vagytok - mondta Minji, hogy megtörje a csendet.

- Idegesítő vagy, mint általában - válaszolt Haruto és elvette tőle a rizssütit, hogy felbosszantsa.

- Mindketten befejezhetnétek ezt és lehetnétek barátok. Elegem van ebből - ütögette meg a vállunkat párszor Minji.

- Sunghoon... - könyökölt a vállamra Minji. - Kockáztass, hibázz. Így növünk mi fel. A fájdalom táplálja a bátorságod. El kell bukj ahhoz, hogy megtanulj bátor lenni - folytatta Minji.

Azonnal abbahagytam az evést, mikor meghallottam azokat a szavakat.

Ismerem azokat a szavakat.

Rona mondta nekem korábban.

Lassan becsuktam szemeim és folytattam a rizssütit, miközben próbáltam elfelejteni Ronát.

- Kang Minji, együnk - mondtam neki ridegen.

- Srácok, ti a Baekho Középiskola tanulói vagytok? - jött felénk egy idős hölgy egy kötényben és a kezében egy női táskát tartott. Válaszul csak bólogattunk.

- Ismertek egy lányt, aki imád képregényeket olvasni az iskolátokból?

Rona?

- Mi-miért? - kérdeztem kíváncsian a hölgytől.

- Gyakran eljön a boltomba. Imádott képregényeket olvasni egyedül a boltomban. De egy pár nap múlva többé nem jött el hozzám - mondta a hölgy aggódva. - Azt hallottam, hogy kirabolták, de szerencsére megtaláltam a táskáját - adta oda nekem a kis retikült, én pedig lassan kinyitottam.

- Tehát aznap kirabolták - motyogtam magamban.

- Odaadom neki - mondtam a hölgynek, aki távozás előtt hármunkra mosolygott.

Gyorsan zsebre tettem és úgy tettem, mint korábban, folytattam a rizssütit.

Csak Isten tudja, hogy érzem most magam.

A pillanat, mikor véletlenül a földre löktem őt...
A pillanat, mikor hazudott, hogy ne keverjen bajba engem Joon Úr előtt.
A pillanat, mikor leszidtam, hogy olyan sokszor hívott...

Közben pedig az igazság az, hogy aznap kirabolták.

- Most elmegyek - gyorsan felálltam a helyemről és az iskolához rohantam.

Az órámra néztem, ami 18:50-et mutatott.
Az ég már kezdett sötétedni, Rona pedig még mindig az iskolában volt.

- Kim Rona...

____________________

Sziasztok!
Tegnap teljesen kiment a fejemből, hogy megosszam a részt, pedig azt mondtam nektek., hogy lesz még rész. De most itt van, ez az idei év utolsó része. Szóval minden olvasónak boldog új évet kívánok❤️