A Kezdet || PSH [fordítás]

19. R É S Z

•••••

A dolgaim elvégzése után az iskola kapujához sétáltam. Az órámra néztem és észrevettem, hogy már majdnem este 7 óra van, az ég kezdett sötétedni.

Ez egy szörnyű nap. Igazam volt.

- Kim Rona...

A fejemet elfordítottam meglepetten, mikor hallottam, hogy valaki a nevemen szólít, közben pedig levegő után kapkod. És jobban meglepett, mikor megláttam, hogy ez a valaki Park Sunghoon volt. Közelebb jött hozzám, a kezében ott volt valami. Vett egy mély levegőt, majd rámnézett.

- Itt hagytál valamit? - kérdeztem Sunghoontól idegesen.

- I-igen - válaszolt rövidem.

- Akkor én megyek is - mondtam neki és elsétáltam, ott hagyva egyedült.

Megfordultam, hogy szembe legyek vele, de ő csak ott állt.

- Hülye vagy? Este 7 óra van. Ilyenkor nem sétálhatnál egyedül - mondta Sunghoon és felém sétált.

Zavarodottan néztem rá.

- Rendben van. Már hozzá szoktam. Egyedül szoktam tteokbokkit enni, és a suliba is egyedül szoktam menni. Filmet is egyedül nézek. Erős vagyok - válaszoltam neki, úgy tettem, mintha rendben lenne. - Másrészt pedig nem lenne jó, ha valaki meglátna minket. Főleg Haruto és Minji - folytattam, majd ott hagytam.

- Nem hagynád abba az emlegetésüket? Most rólunk van szó - mondta, mire én azonnal megálltam.

- Akkor meg miért adsz nekem folyton reményt, mikor Minji az egyetlen a szívedben? - vágtam vissza, összezavarodottnak tűnt.

- Miről beszélsz? - kérdezte lassan.

Egy könnycsepp folyt le az arcomon.

- Örülsz, hogy folyton rajtad lógok, megpróbálom magamra vonni a figyelmed és a legjobb formámat hozni érted minden nap? Írok neked, hívlak, reggelit készítek neked, minden alkalommal megvárlak, mikor a tanulószobában vagy és megvédelek, hogy ne sérülj meg. Tudod, hogy szeretlek. Legalább annyit mondj, hogy van valaki, akit szeretsz és akkor túl tenném magam rajtad. De nem mondtad el addig, míg rá nem jöttem. Jó móka ez? Milyen érzés? Azt gondoltam, majd vallomást teszel nekem azokért, amit én érted megtettem ovis korunk óta. De te azt mondtad, nem kedvelsz. Talán hülyének látszom, de az érzéseimmel ne játszadozz. - Zokogni kezdem és elsétáltam.

Megálltam, mikor hirtelen hátulról megfogta a kezem és komoly tekintetét rám helyezte, mindkét kezemet fogta, hogy ne fussak el.

- Sajnálom. Nem akartalak megbántani - mondta, közben pedig a könnyeimet törölte le és közelebb jött hozzám.

Megölelni készült, de valaki félbeszakította a jelenetet...

- Sunghoon, rád várok már percek óta.

- Minji. - hallottam Sunghoon hangját.

Lassan eltolt magától és Minji felé sétált, aki nem állt messze tőlünk. Tekintete rajtunk volt, közben pedig ajkait harapdálta, azt jelezve felém, hogy féltékeny rám, amiért Sunghoonnal látott engem.

Sunghoon Minji felé tolt...
Egy senki vagyok a számára.

- Rona, szeretnél velünk jönni? - kérdezte Sunghoon.

- Nem, menjél csak - válaszoltam neki mosolyogva.

- De hát egy szomszédságban élü... - Minji félbeszakította, mielőtt befejezte volna.

- Hallottad őt. Menjünk.

- Szia Rona. Találkozunk a suliban - mondta Minji, közben kezét Sunghoon kezével összekulcsolta és egyedül hagytak, miután elköszöntek tőlem.

A lépteiket figyeltem egészen addig, míg el nem mentek, majd...

Leültem a földre a sötét eget bámulva.

- Fel kellene adjam...