A Kezdet || PSH [fordítás]

29. R É S Z

RONA SZEMSZÖGE

Miután beértünk a beteg szobába, Im Asszony azt mondta Harutonak, hogy aludjon egyet, miután bevette a gyógyszereit és vizet ivott, hogy lejjebb menjen a láza.

- Szólj, ha szükséged van valamire - mondtam neki, mikor lefeküdt az ágyra, hogy megpróbáljon elaludni. Csukott szemmel hümmögött válaszul.

Leültem mellé a székre és őt néztem, amíg el nem aludt. Hibásnak éreztem magam, mert múlt éjjel magára hagytam, miután vallomást tett nekem és úgy gondoltam, ha most segítek neki, akkor ezt az érzést valahogy el tudom felejteni.

- Elmegyek a képregényemért - suttogtam a fülébe és már mentem volna ki a szobából, de ő gyorsan megfogta a kezem, hogy megállítson.

- Csak maradj velem, kérlek. Ne menj sehova - húzott közelebb magához és az ágyra ültetett, miközben engem nézett.

•••••

SUNGHOON SZEMSZÖGE

Már ebédidő van, de Rona még mindig nem jött vissza reggel óta. 15 percet vártam rá és nem ettem meg az ebédem, mert vele szerettem volna elfogyasztani, de azt hiszem, Harutot választotta helyettem.

Továbbra is az ebédlőben keresgéltem őt, de helyette csak Minji jelent meg. Felém sétált egy tálcával a kezében és arcán egy mosollyal, majd leült velem szembe az engedélyem nélkül.

- Rám vártál? - kérdezte, de nem foglalkoztam vele, mert nem volt időm rá. - Sunghoon, holnap menjünk el randizni. Már vettem jegyeket is - mutatta fel a jegyeket és odaadta nekem.

- Fejezd be, Kang Minji - mondtam neki, amitől azonnal befogta a száját.

Ő nem az a Kang Minji volt, akit én 5 éve megismertem. A viselkedése teljesen megváltozott.

Kang Minji,
A lány, akit akármikor megláttam, a szívem gyorsabban vert. A lány, akit a legjobban szerettem és féltem, hogy elveszítem.

A gyönyörű arca miatt teljesen beleszerettem.

Minden energiám abba fektettem, hogy elnyerjem a szívét, de sosem vett észre, mindig ignorált.

Igen,
Nagyon fájt a szívem miatta, de sosem adtam fel.

Akkor is próbáltam elnyerni a szívét, ha ő nem értékelte azt, amit érte tettem.
De miután megtudtam, hogy Harutoval barátok, zavarni kezdett. Csalódtam magamban.

Mindent, amit szerettem, Haruto elvett tőlem.

Miért pont őt?

Feladtam és túl akartam tenni magam rajta.

Szerencsére elhagyott.

Ez segített abban, hogy elfelejtsem.

Vegyes érzéseim voltak, mikor átjött az iskolámba. Boldog, szomorú és dühös is voltam, teljesen összezavarodtam.

Ami a szerelmet illeti, nem tudom, ki iránt éreztem.

Minji, vagy valaki más?

- Csak szeretnék közelebb kerülni hozzád, ahogyan te is 5 éve tetted - válaszolt. - Tudom, hogy ezt szeretted volna, Park Sunghoon. - Lassan megfogta a kezem, de én gyorsan elhúztam a kezem.

- Nem akarok elmenni veled - válaszoltam és végre enni kezdtem, mielőtt még az ebédszünet véget ért volna.

- Tudom, hogy már régóta erre vársz. Tudom, hogy rám vársz - mondta.

Komoly tekintettel néztem rá.

- Te voltál az, aki eldobott engem, Kang Minji. Már túl tettem magam rajtad. Nem érzek irántad már semmit, csak barátként kedveltelek. - mondtam.

- Tudom, hogy még mindig kedvelsz - mondta nekem, én pedig megráztam a fejem.

- 'Már lemondtam rólad. Nem tehetsz ez ellen semmit, mert a te hibád volt, hogy elhagyták és elutasítottál, amikor a legjobban szerettelek.

- És mi lenne, ha elkezdenénk randizni és megpróbáljuk visszaidézni az érzéseid? - kérdezte.

Vettem egy mély levegőt, majd ránéztem.

- Nézd, Sunghoon. Megbántam, ami akkor történt - fogta meg a kezem és abban reménykedett, hogy adok neki egy esélyt.

- El akarom menni - mondtam, a kérdésére nem is válaszolva és felálltam a helyemről.

- Rona miatt? Kedveled őt? - ragadta meg a kezem.

Azonnal ránéztem, de nem tudtam mit mondani neki.

- Fejezd be, Kang Minji - húztam el a kezem és magára hagytam.

- Kim Rona? Nem kedvelem.