A Kezdet || PSH [fordítás]

13. R É S Z

- Rona, menjünk.

- Sunghoon?

- Nem hallassz? - kérdezte mérgesen Sunghoon. Tudtam. Valami rossz fog történni. A verekedés határán álltak, mikor a tekintetüket rám helyezték, aki kettejük között állt.

Lassan bólintottam egyet és Sunghoon felé sétáltam, miközben nem néztem rá.

A kezemet hirtelene Haruto ragadta meg hátulról, én pedig azonnal megálltam.

- Ne menj el - mondta mélyen a szemembe nézve.

Rápillantottam Sunghoonra

- Inkább Harutoval maradok. - mondtam, miután meghoztam a döntésem.

Haruto rávigyorgott Sunghoonra, amint hallották a válaszom.

- Miért, Kim Rona? - kérdezte csalódottan Sunghoon.

- Hallottad ezt? A nap végére minden, amit szeretsz az enyém lesz. 100 harc után sem győzhetsz le engem. - mondta büszkén Haruto.

Sunghoon ajkait harapdálta, miközben engem nézett komoly tekintettel, majd bement az iskola épületébe, Harutot és engem kettesben hagyva a tetőn.

Kirántottam Haruto kezei közül az enyémet, miután Sunghoon magunkra hagyott.

- Tényleg így kell viselkedj? - kérdeztem Harutot

- Megérdemli - válaszolt röviden.

- Ha azt akarod, hogy barátok legyünk, akkor legyél jó Sunghoonhoz és ne bántsd tovább őt! - mondtam komolyan.

- Megpróbálom - válaszolt Haruto, miután egy nagyot sóhajtott. Kezeit a vállamra helyezte és együtt visszamentünk az osztályterembe.

Ezt mind Sunghoonért tettem...
Meg akartam védeni őt, mert nagyon szeretem őt.
Tudom, hogy hülyén hangzik...
De ameddig ő boldog,
Én rendben vagyok.