A Kezdet || PSH [fordítás]

46. R É S Z

És végre külön utakra tértünk.

A saját utainkat követtük, miután úgy döntöttünk, hogy elfelejtük egymást örökre és megpróbáljuk élni a saját életünket találkozás nélkül, mintha nem is ismernénk egymást.

Jobb ez így...

Soha többé nem akarok hülye lenni a szerelem miatt.

Park Sunghoon, köszönöm, hogy beléptél az életembe.

2 ÉVVEL KÉSŐBB

Végre felnőttem. 21 évesen az életem új kezdetét veszi. Mindent elfelejtek, ami velem történt. Annak ellenére, hogy boldog vagyok, egy dolgot nem tudok elfelejteni, akármennyire is erőlködök.

Nem tudom elfelejteni őt.

2 év munka után a csapattal, megosztottam a képregényemet. Nagyon hálás voltam a bácsikámnak, aki segített nekem, hogy képregény-író legyek. Az álmom valóra vált és büszke voltam magamra, amiért eljutottam idáig.

- Kim Rona, készen állsz? - kérdezte a műsorvezető, amitől észhez tértem. Rámosolyogtam válaszul és ittam a vizemből, hogy kitisztítsam a torkomat az élő közvetítés előtt. Helyet foglaltam, a kamerát megkerestem és készen álltam, hogy megválaszoljam a műsorvezető kérdéseit.

- A képregény, amit kiadtál nagyon érdekes és népszerű lett a fiatalok körében manapság. A rajongóid azon gondolkodnak, hogy a történet csak fikció, vagy igazság alapja is van?

Hezitáltam, hogy megválaszoljam-e a kérdést, mert nagyon hirtelen jött. Reggel a próbán nem tette fel nekem ezt a kérdést a műsorvezető. Ajkaimba haraptam és megköszörültem a torkom, majd a kamerába néztem.

- Igaz történet alapján íródott. A szereplők és minden igaz - válaszoltam idegesen, ő pedig kinevetett a válaszom hallatán.

- Ez meglepett. Szóval a képregény főszereplője a te régi kiszemelted volt 8 évig? Érdekel, hogy azóta is találkozgattok-e. Még mindig vannak érzéseid iránta? - folytatta a műsorvezető és kíváncsian várta a válaszom.

- A képregény vége az, hogy végre elfelejtjük egymást és úgy döntünk, hogy nem találkozunk többé. Tehát az volt az utolsó alkalom, mikor láttam őt. Nem tartjuk a kapcsolatot és nem tudjuk mi történt a másikkal az elmúlt 2 évben, de remélem, hogy jól alakult az élete - válaszoltam.

- Szóval még mindig vannak érzéseid iránta, igaz? - kérdezte boldogan a műsorvezető.

- Még mindig szeretem. Már 10 éve, de azt hiszem, el is felejtett engem.

•••••

- Eljössz a ma esti osztálytalálkozóra? Remélem, hogy eljössz, mert már alig várom, hogy találkozzak veled! - beszélt Haruto a telefonba boldogan, én pedig elnevettem magam a cukiságán.

- Igen, megyek. De csak miattad - válaszoltam, majd letettem a telefont, mivel a rajongóim jöttek aláírásért.

•••••

Egy váll nélküli gesztenyebarna ruhát vettem fel estére, amit egy barátom ajánlott. Sosem hordtam ilyesmi ruhát, de mivel a barátaimmal találkozok este, valami szépet kellene felvegyek.

Rég találkoztam velük utoljára és izgatottan vártam már. Hevesen vert a szívem, mikor megérkeztem a helyszínre, mert az emberek engem néztek és sugdolóztak egymás között. Körbenéztem, hogy megtaláljam Harutot és végre meg is láttam Kang Minji mellett állva, ahogyan egy pohár borral a kezükben beszélgetnek.