A Kezdet || PSH [fordítás]

14. R É S Z

Bementünk az osztályterembe, mintha semmi sem történt volna, közben pedig az osztálytársaink boldogan tapsoltak nekünk, mivel azt hitték, hogy randizunk.

Sunghoonról.

A háziját írta éppen és elég komolyan vette, mert rám se pillantott.

Azt hittem, hogy szomorú lesz, amiért ezt tettem velem, de rendben volt.

Igen, komolynak tűnt.

Csak Haruto miatt ilyen, nem miattam.

Ajkamba haraptam, majd a padomhoz mentem, hogy a szokásos módon folytassam a képregényemet.

•••••

- Sunghoon, Lim Tanárúr a jövő heti matek versenyről akart megkérdezni téged. - Sunghoon bólintott rá egyet válaszul és kisétált a teremből.

- Pff, miért jelentkezett a matek versenyre, ha le sem tud győzni engem? - mondta Haruto kuncogva.

Amikor velem és az osztállyal van, akkor úgy viselkedik, mint egy igazi jó fiú, de amikor Sunghoonról van szó, elég gyorsan átvált rosszra.

Biztosan van ennek valami oka...

RING~

Végre kicsöngettek. Gyorsan felálltam és a kávézóba rohantam amilyen gyorsan csak tudtam, még mielőtt Haruto elkapott volna.

Végigrohantam a folyosón, ami miatt az emberek furán is néztek rám.

A zűrzavarból kiérve, valakinek a mellkasába futottam bele, ami fájt is, így a fejemet dörzsölgetve morogtam.

- Bocsánat! - kértem elnézést tőle és felemeltem a fejem, hogy ránézzek.

A szemeim kitágultak, mikor megláttam.

- Sung...Sunghoon

Engem bámult a fagyos tekintetével hosszú ideig és közben meg sem szólalt. Én a mellkasát néztem, ezzel kerülve a szemkontaktust.

A szívem olyan hevesen vert, mintha fel akart volna robbanni.

Sunghoon, hiányzom?
Sunghoon, haragszol rám?
Sunghoon, hogy érzed magad?

Rengeteg kérdést tettem fel magamban.

- Miért állsz még mindig itt? Azt hittem, hogy menni akarsz valahova. - kérdezte anélkül, hogy rámnézett volna.

- M...m..megyek is - válaszoltam idegesen és megpróbáltam volna elfutni, de ő megállított az egyenruhámnál fogva.

- Most csak kihasználsz engem? Mindent el fogsz mondani rólam Harutonak? Hát ezért választottad őt helyettem. Örülsz, hogy láthatod tönkremenni az életem miatta? - kérdezte mérgesen Sunghoon.

- Ez nem az, amire gondolsz, Sung... -

- Nagyon jól színészkedsz. Próbáltalak befogadni az életembe, erre te elárulsz engem.

- Sosem akartalak eláru...

- Csak fogadd el, Kim Rona. Nem kedvellek. - folytatta és gyorsan ott hagyott engem a folyosón.

Minden egyes lépését végignéztem amíg el nem tűnt a látókörömből, közben pedig szemeim könnyekkel teltek meg.

Nem ezt akartam.

Csak meg akartam védeni.

De csak megutált...