A Kezdet || PSH [fordítás]

10. R É S Z

Haruto csalódott volt és mérgesnek tűnt. Éreztem, hogy ismét össze akar verekedni Sunghoonnal, de visszafogta magát, mikor a tekintetünk találkozott, azt remélve, hogy nem teszi meg újra. Egy nagyot sóhajtott, majd gyorsan elhajtott az autóval, anélkül, hogy elköszönt, vagy rám nézett volna.

- Menjünk - mondta Sunghoon, majd bementünk a házba.

- Ti ismertétek egymást már korábban is? - törtem meg a csendet, majd belekortyoltam az italomba, hogy elkerüljem a szemkontaktust.

- Mindenki ismeri őt. Az ellenfelem. Egy régi ellenfél. A szüleim és a tanárok mindig hozzá hasonlítottak, mivel egy akadémiára jártunk. Harutot? Az emberek úgy dicsérték, mint valami idolt. Imádták őt és mindent megtettek neki, mert túlságosan is tisztelték. Nagyon leterheltnek éreztem magam emiatt. A szüleim arra kényszerítettek, hogy tanuljak egész nap, mivel Haruto átvette a helyem, mint az első számú tanuló. - mondta.

- Akkor lehetnél a barátja és tanulhatnátok együtt. - válaszoltam neki.

- Nem lehet. Akárhányszor szerettem volna kifejezni a saját véleményem, közbeszólt. Mindkettőnknek különböző véleménye van. Különböző válaszokat írtunk ugyan arra a kérdésre és mindig vitatkoztunk, hogy alátámasszuk, hogy a saját válaszunk a helyes. Mindent elvett tőlem amit akartam, és amim volt. Nagyon okos és senki sem tudja legyőzni őt, beleértve engem is. Azt hiszem a suli váltás volt a legjobb, hogy elkerüljem őt, de... utánam jött.

Közelebb mentem Sunghoonhoz és megveregettem a vállát, hogy lenyugtassam.

- Most elmegyek. - hirtelen felállt, majd kiment a házból.

•••••

SUNGHOON SZEMSZÖGE

Unatkoztam. Meg akartam írni a házimat, ahogyan azt általában szoktam, de nem voltam olyan hangulatban, hogy tanuljak vagy a házimat írjam, miután azon gondolkodtam, mi történ köztem és Haruto között a könyvtárban korábban. Belenéztem a tükörbe, majd az ajkaim szélét megérintettem, amin ott volt a sebtapasz.

Kim Rona... ő segített rajtam megint.

Azonnal észhez tértem, amikor a telefonomon értesítések jelentek meg, amiket azonnal meg is nyitottam.

"Kockáztass, hibázz. Így nőhetünk fel. A fájdalom táplálja a bátorságod. El kell bukj ahhoz, hogy megtanulj bátor lenni."

"Bátrabb vagy, mint azt hiszed és erősebb, mint amilyennek látszol, és okosabb, mint azt gondolnád. Erős kell maradj, hogy erős lehess a nehéz időkben is. Hiszek benned, Sunghoon. Ne terheld magad >~<" - Kim Rona.

Ez volt az első alkalom, hogy valaki olyantól kapok motiváló üzenetet, akitől nem számítottam rá. Olyantól, aki alázatos és szeret furcsa dolgokat csinálni. Kedves volt velem annak ellenére, hogy megsebesült miattam ma. Mindig mosolyog, úgy tesz, mintha minden rendben lenne vele.

"Aludj!" - válaszoltam neki és fel sem tűnt, hogy közben úgy mosolyogtam, mint egy idióta.

"Szép álmokat! Remélem, hogy velem álmodsz ma este ^•^"

És megint ezt csinálja...