A Kezdet || PSH [fordítás]

43. R É S Z

Gyorsan a pálya felé futottam, hogy megnézzek egy másik meccset, miután jelenetet rendeztünk Sunghoonnal az üres szobában.

Az agyam teljesen elkalandozott és az a pillanat játszódott le benne folyamatosan, mikor szerelmet vall. Boldognak kellene legyek ezt hallva? Már nem tudom.

Azon gondolkodtam, hogy az igazat mondja-e. Már előre kigondolta volna ezt? Most hirtelen miért kedvel engem?

Nem tudom, nem tudom...

- KIM RONA, VIGYÁZZ! - gyorsan észhez tértem, mikor hallottam valakit engem szólítani. A szemeim kinyíltak, mikor megláttam egy labdát felém repülni gyorsan, de hirtelen valaki megfogta a kezem hátulról és magához húzott, amitől a földre estünk együtt, egymást szorosan ölelve.

Lassan kinyitottam szemeim a baleset után és meglepődtem, mikor az a valaki, aki megmentett, Haruto volt. Finoman elengedett, miközben engem figyelt aggódó tekintettel.

- Kim Rona, jól vagy? - kérdezte aggódva Haruto, miközben az arcomat és kezemet nézte, hogy biztosra menjen, nem sérültem-e meg. Hümmögtem válaszul, de még mindig sokkolta állapotban voltam a történtek miatt, majd felálltam és leporoltam az egyenruhámról a koszt.

Körbe néztem és rájöttem, hogy néhányan minket néznek távolról. Képet is készítettek rólunk és a barátaikkal beszélgettek, amitől kellemetlenül éreztem magam. Még inkább sokkolt, mikor tekintetem találkozott Sunghoonéval, aki engem nézett komolyan és ajkait harapdálta zsebre tett kézzel. Az arca elárulta, hogy mérges volt ezt a jelenetet látva.

Gyorsan megtörtem a szemkontaktust és úgy tettem, mintha nem láttam volna őt. Közelebb mentem Harutohoz és meghajoltam előtte, hogy megköszönjem a segítségét, de hirtelen megint megfogta a kezem, hogy ne tudjak elfutni.

- Találkozzunk ma este a fesztiválon. Meg foglak lepni valamivel - mondta, majd elengedett és elsétált, mintha semmi sem történt volna, én pedig összezavarodottan néztem őt addig, amíg el nem tűnt a látókörömből.

A tekintetem ismét Sunghoonon landolt, de most ő törte meg a szemkontaktust és elsétált.

•••••

Ma este volt a fesztivál a suliban és nagyon izgatott voltam. A fesztivál az egyik legjobb nap a diákok számára, mert sok előadás és játék szokott lenni a diákok és a tanárok számára.

Egy egyszerű ruhát vettem fel ma estére és busszal mentem a suliba. A telefonomra pillantottam, hogy megnézzem, kaptam-e üzenetet Sunghoontól, de nem hívott és nem is üzent a mai jelenet óta. Azon gondolkodtam, hogy ma este eljön-e.

Le kellene álljak. Nem kellene fájdítsam a szívem és nem kellene meneküljek előle mostantól. Azt hiszem, készen állok rá, hogy elfogadjam őt és úgy terveztem, szerelmet vallok ma este. A szívem hevesen ver, mikor erre gondolok.

Készen állok.

Kim Rona, ez az a nap, amire 8 éve vársz...

A nap, mikor összejössz Sunghoonnal.

Körbejártam az iskolát, hogy megkeressem, nem is foglalkoztam azokkal, akik engem szólítottak, de sajnos nem találtam meg.

- Hol van? - kérdeztem magamba és gyorsan a zenészekhez futottam, mikor énekelni kezdtem. Leültem egy üres helyre és őket néztem boldogan a távolból, ugyanakkor Sunghoont kerestem a környéken, de továbbra sem láttam.

Hangosan sóhajtottam, majd úgy döntöttem, inkább tovább nézem az előadást és nem keresem tovább.

Ma boldog kell legyek... ez egy iskolai fesztivál! Egy évben csak egyszer van ilyen.

Hangosan tapsoltam, mikor vége lett az előadásnak és úgy kiabáltam, mint a rajongók az idoloknak, de azonnal abbahagytam, mikor valaki, akit ismerek a színpad közepére sétált egy csokor virággal a kezében.

- Haruto? - kérdeztem meglepetten és a tekintetem végig rajta tartottam, miközben próbáltam feldolgozni az eseményt.

Tekintetét lassan rám helyezte, mosolygott és megfogta a mikrofont, mintha beszélni készülne. Továbbra is dolgoztam fel az eseményeket, miközben a diákok ujjongani kezdtek fura hangokat kiadva és hangosan tapsolva.

- Kim Rona. Nézz rám - szólalt meg Haruto. - Régóta terveztem ezt. Tudom, biztosan meglepődtél a helyzetre tekintve, de semmi baj. Ne legyél ideges és ne fuss el. Nem foglak bántani vagy ilyesmi - folytatta, a hallgatóság pedig nevetni kezdett a szavait hallva. - Kim Rona, érzéseim vannak irántad. Tudom, hogy már tudsz róla, de szeretném hivatalossá tenni a kettönk közti kapcsolatot... Kim Rona, szeretlek. Kedvellek és örökre szeretnék veled lenni. Leszel a barátnőm? - kérdezte a hallgatóság előtt és közelebb sétált hozzám, majd átadta a virágokat.

Kínosan éreztem magam, mikor mindenki engem nézett és a válaszomra vártak.

- Mi a válaszod? - kérdezte meg újra engem nézve.

- Haruto... én is kedvellek...