20. R É S Z

313 41 5
                                    

"Sajnálom azt, ami ma történt. Biztosan elment az eszem. Ne is foglalkozz azzal, amit mondtam."

Küldtem egy üzenetet Sunghoonnak, majd lefeküdtem volna az ágyba és az eső hangját hallgattam békésen.

Annyira szeretnék én is úgy fogni a kezét, ahogyan Minji is fogta.

Nagyon hülye vagyok.

Nem kéne sok reményt fűznöm hozzá.
A szemeit le sem tudja venni Minjiről.

"Otthon vagy? Jól vagy? Szólj, ha szükséged van valamire." — olvastam Haruto üzenetét, de nem válaszoltam neki, csak leláttamoztam.

Haruto hirtelen felhívott és abban a pillanatban kopogtak is az ajtón.

Az ajtóhoz sétáltam és lassan kinyitottam, de valaki berontott és bejött a házamba egy vizes pulcsival.

A szemeim kitágultak, mikor észrevettem, hogy ez ő volt...

- Mit keresel itt? - kérdeztem tőle.

- Rona... - nem válaszolt, csak az arcom felé nyúlt, de én helyette megfogtam a kezét.

- Hol voltál? - kérdeztem ismét, de figyelmen kívül hagyott.

- Rona, jól vagy? - szólalt meg végre.

Szemöldökeim összeráncoltam, feldolgozva azt, hogy mit mondott és bólintottam egyet válaszul.

- Vedd le a felsőd, hogy kimossam - mondtam neki és a szobámba toltam, majd megvártam, hogy végezzen.

Végre kinyitotta az ajtó és odaadta nekem a pulcsiját, de nem volt rajta semmi, így láthattam a mellkasát és a vállait. Meglepődötten felsikítottam, mikor megláttam és a szemeim a pulcsijával eltakartam, majd a mosógép felé sétáltam gyorsan.

- Maradj a nappaliban. Keresek neked egy oversized pólót - mondtam neki és ő csak hümmögött válaszul, miközben bekapcsolta a tv-t.

•••••

Adtam neki egy fehér oversized pólót és szorosam becsuktam szemeim, amíg ő fel nem vette.

- A mai napot, sajnálom... - mielőtt befejezte volna, a telefonom csörögni kezdett én pedig azonnal a kijelzőre néztem.

- Haruto... - fel akartam venni, de Sunghoon megfogta a kezem, hogy megállítson.

- Ne vedd fel.

- Huh?

- Ne vedd fel... - ismételte meg.

Kivette a kezemből a telefont és kikapcsolta, majd az asztalra tette.

- Minji tudja, hogy ide jöttél? - kérdeztem tőle, de nem néztem a szemeibe.

- Miért hozod fel őt mindig? - kérdezett vissza.

- A barátnődnek tudnia kellene erről... - motyogtam magamba, hogy ne hallja meg.

- Akkor meg, miért jöttél ide? - váltottam témát.

- Úgy éreztem, hogy látni akarlak. Ezért... - válaszolt.

- Kényelmesen érzed velem magad? - kérdeztem és ő összezavarodottan nézett rám.

- Ezt hogy érted?

- Barátként fogsz kezelni engem mostantól, vagy továbbra is ignorálsz majd, ahogyan a suliban szoktál? - kérdeztem.

- Én nem...

- Semmi baj... - sóhajtottam. Felálltam a helyemről és a konyha felé sétáltam, hogy készítsek teát és tésztát.

Sunghoon követett engem hátulról és minden egyes lépésemet figyelte, miközben a falnak dőlt.

- És hogy érzed magad? Biztos jó lehet újra látni az első szerelmed, igaz?

- Szép és okos, akárcsak te.

- Nagyon szerencsés vagy, hogy ott van melletted és tanulhatsz vele. Féltékeny vagyok - mondtam, miközben egy adag tésztát tettem a tálba.

Mikor a könnyeim végigfolytak az arcomon, gyorsan letöröltem őket, mielőtt Sunghoon észrevette volna.

- De tudja, hogy most itt vagy velem? Oda kellene figyelj az érzéseire, hogy magadra tereld a figyelmét... és akkor még össze is jöhettek - folytattam, a könnyeimmel küszködve.

- Rona, jól vagy? - szakított félbe.

- Hogy jól vagyok-e? Nem tudom. Nem hiszem, hogy velem kelleme foglalkozz, mivel az iskolában teljesen megváltozol holnap és a szokásos módon úgy fogsz bánni velem, mint a szeméttel.

- Kim Rona. Sajnálom, hogy megbántottalak. Csak félreértettelek titeket Harutoval. Hogyan tudnám bebizonyítani, hogy megbántam azt, amit veled tettem? - kérdezte hidegen. Éreztem, hogy őszintén beszél, de hogy hihetnék neki?

- Akkor, ha ez nem rólam és Harutoról szól, akkor mostantól jobban fogsz bánni velem? Egyértelműen nem, igaz? Miért? Tudom. Mert egy senki vagyok a számodra. Nem számít, hogy hányszor segítek neked, semmiként fogsz kezelni, mert nincs semmi, amiért büszke lehetnél rám. Jó jegyek? Külső? Jó stílus? Nincs ilyenem. Pont ezért vagyok számodra egy senki. Csak képzeljük el, hogy én vagyok Kang Minji, te mindenki másnál jobban foglalkoznál velem hirtelen. Nézd, ez az egész csak hírnév - mondtam, miközben a szószt főztem.

- Kim Rona. Sosem így gondoltam rád - vágott vissza.

- Akkor mondd meg miért. Mért bántál velem rosszul 8 éven keresztül? Úgy kezeltél, mintha egy senki lennék.

- Tudod...

- Emberből vagyok és nekem is vannak érzéseim. Már belefáradtam. - néztem rá könnyes szemekkel.

- Látod, még te sem tudod az okát. Számodra csak egy senki vagyok - folytattam.

Sóhajtott egyet és összekócolta a haját.

- Együnk, mielőtt kihűl - mondtam neki, majd a csaphoz mentem, hogy kezet mossak.

De Sunghoon hirtelen a derekamnál fogva közelebb húzott magához és szorosan megölelt.

- Nem lehetnénk senkikből valami különlegesek? - suttogta lassan a fülembe, amitől lefagytam.

Egy másodperc múlva egy kicsit ellöktem magamtól és egyedül hagytam a konyhában, mikor az ajtó felől hallottam valami hangot.

•••••

Sziasztok!
Egy kis tájékoztató: hétfőtől kezdődik a suli, sajnos vége a szünetnek, ami azt is jelenti, hogy nem lesz sok időm a fordításokra. Hétvégénkként megpróbálok minél több részt fordítani, hogy hétközben ki tudjam tenni őket, de ez nem biztos, hogy mindig így lesz. Ezért a türelmeteket kérem. Holnap még 2 részt megpróbálok kitenni, de utána már nem lesznek ilyen rendszeresek a részek.

Mindenkinek még egyszer boldog új évet kívánok, sok sikert az új évhez, a sulihoz, mindenhez❤️

A Kezdet || PSH [fordítás]Where stories live. Discover now