A Kezdet || PSH [fordítás]

42. R É S Z

- Engedj el - mondtam neki lassan.

- Miért? Mondd el, miért. Nem vagyok fontos számodra? Elkezdted megkedvelni Harutot? Máris túltetted magad rajtam? - kérdezte sírva.

- Tisztelned kellene a választásom, Sunghoon. Nem jöhetsz vissza hozzám újra a történtek után. Elegem lett, Sunghoon. Már nem kedvellek. Le kellene álljak és felejtsük is el egymást - mondta neki, a könnyeimet visszatartva.

Hazudtam.

- Tudom, hogy hazudsz. A szemeid, a gondolataid, még a szíved is azt mutatja. Kim Rona, kérlek - fogta meg a vállam, én pedig egyenesen a szemeibe néztem.

- Sunghoon, miért bánsz így velem? Mit akarsz tőlem? Miért? Miért? - a könnyeim lefolytak az arcomon.

- Ennyire buta vagy? Hát nem látod? Nem veszed észre? - kérdezte mérgesem és közelebb hajolt hozzám, miközben a kezemet lassan a mellkasára helyezte. - Ez a szívverés. Ez miattad van - folytatta, miközben én összezavarodottan néztem rá.

- Kim Rona. Amikor 11 éves voltam, véletlenül találkoztam egy fura lánnyal. Egy lánnyal, aki szeretett velem lenni, aki segített nekem és mindig próbálta magára vonni a figyelmem. Megmentett egy labda elől, de sajnos egy tanár leszidta az osztálytársai helyett. Furának gondoltam, ezért próbáltam távol maradni tőle és nem foglalkoztam vele, mert nem kedveltem az olyanokat, mint ő. De sosem adta fel. Mindig engem figyelt, mikor megérkezett az iskolába és mindig megvárt, hogy együtt menjünk haza.

14 évesen találkoztam életem szerelmével az akadémián. Ő Kang Minji, a gyönyörű lány, akit mindenki csodált. Nagyon szerettem őt és nem foglalkoztam más lányokkal miatta. Vele tanultam és átjártam hozzá zabkását enni, úgy éreztem, mintha házasok lettünk volna, de hirtelen elhagyott és elutasította a szerelmem. Szomorú lettem. Azóta el akartam őt felejteni és boldog életet akartam élni.

Amikor 16 voltam, a fura lány elkezdett uzsonnás dobozokat adni nekem, aminak tartalma minden nap más volt, de a válaszol mindig ugyan az volt; már ettem. És azt hittem, hogy fel fogja adni, de nem. A feladás nem jelentett semmit számára.

19 évesen, az lett a sorsunk, hogy egy osztályba kerüljünk ismét. Tudod, hogy mit gondoltam, mikor megtudtam? Megint körülöttem fog ugrálni. Hova tudnék elfutni? Ugyan olyan volt. Imádta olvasni a képregényeit, mikor a tanár éppen órát tartott és mindig le lett szidva, amiért fura dolgokat csinált. Még inkább nem kedveltem őt, mert napról-napra egyre furább lett.

De mikor megérkezett Haruto, úgy éreztem, megint mindent elveszítettem, de meglepődtem, mert a fura lány volt az, aki segített nekem. Én voltam a rossz srác, tudom. Mindig megbántottam, megsirattam és ignoráltam őt. Szóval a barátja akartam lenni, mert hibásnak éreztem magam amiatt, amit tettem vele, ugyanakkor úgy éreztem, meg akarom ismerni őt, mert folyamatosan csak rá gondoltam, de nem tudtam elmondani neki, mert félénk voltam és a szívem is hevesen vert, mikor vele voltam. Különös érzés volt.

Egy nap Kang Minji visszatért az életembe. Ugyanakkor a fura lány elhívott magával. Ritkán beszélgettünk, de megnyugtatott mindig. Azóta még furábbat éreztem a szívemben. A szívem folyamatosan hiányolt és keresett valakit. Megölt az az érzés... Azt hittem, Kang Minji miatt történik ez. Azt hittem, újra kedvelni kezdtem őt, de amitől még inkább összezavarodtam, az az, hogy ugyan így éreztem, mikor a fura lányt láttam.

Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak rá és ne őt nézzem. Aggódtam érte; Mit csinál most? Jól van? Látni akarom...

Féltékeny lettem, mikor Haruto közel került hozzá és akkor jöttem rá, hogy... az a személy, akit én szeretek, az nem Kang Minji...

Hanem...

A fura lány.

Mikor megtudtam, hogy balesetet szenvedett, úgy éreztem, a szívem darabokra tört. Azt hittem, el fogom veszíteni őt. Nagyon aggódtam érte, ezért minden egyes nap meglátogattam őt. Mikor végre felkelt a kómából, nem vallottam be neki az érzéseimet, mert folyamatosan került engem, miután elmondta, hogy lemondott rólam.

A szívem darabokra tört... megbántam, amiért magára hagytam és amiért mindig leszidtam őt korábban. Annyira szerettem volna visszamenni az időbe, ezért jobban bántam vele és azonnal elfogadtam őt.

De már nem kedvel engem. Ez a 8 év haszontalan már számára. Az én hibám, hogy csak most vettem észre és már késő, de még mindig el akarom mondani neki, hogy szeretem őt - magyarázta el nekem és azonnal letörölte a könnyeit, majd közelebb hajolt hozzám.

Lefagytam, mikor meghallottam. A szívem megolvadt, mint egy szelet sajt.

- Kim Rona, szeretlek - vallotta be nekem érzéseit, miközben a szemeimbe nézett.

Lefagyva álltam, miután hallottam a vallomását. Nem tudtam, mit kellene válaszoljak neki, mert nagyon meglepett.

- Most elmegyek - mondtam, majd ismét egyedül hagytam.