A Kezdet || PSH [fordítás]

28. R É S Z

Ma nagyon ideges voltam. Nem tudtam, hogy lennék képes találkozni Harutoval a tegnap este után. Ahogy bevallotta nekem az érzéseit, a szívem kihagyott egy ütemet, rájöttem, hogy az érzései irántam sokkal mélyebbek egy baráti szeretetnél. Erre nem számítottam.

Nehezen mentem be az iskolába, tekintetem megakadt Sunghoonon, aki éppen egy könyvet olvasott. Hosszú ideig őt néztem és ideges lettem, miután eltette a könyvét és ő is engem nézett. Integettem neki, amint beléptem a terembe, és ő váratlanul rám mosolygott.

- Szeretnél ma velem enni? - kérdezte, még mindig mosolyog, amitől ideges lettem és a szívem is gyorsabban vert.

- Persze - válaszoltam félénken és a helyemre mentem.

Égett az arcom!
Álmodok? Velem akar enni?

- Jó reggelt, Rona - köszönt Minji a szép mosolyával és a helyére ment, még mielőtt én vissza tudtam volna köszönni neki.

Ránéztem, és az, hogy olyan közel volt Sunghoonhoz és beszélgetett vele, féltékennyé tett.

- Szia - köszönt Haruto ridegen és a táskáját a székre tette, majd a padra hajtotta a fejét, folytatta az alvást.

Általában tanulni szokott, mikor megérkezik a suliba, de ez alkalommal most más volt.

Levegő után kapkodott és a homloka izzadni kezdett alvás közben.

- Haruto, jól vagy? - kérdeztem és megfogtam a homlokát, hogy a hőmérsékletét ellenőrizzem. Megijedtem, mivel a homloka tűzforró volt. Lázas.

- Ne érj hozzám. Nem szeretnélek megfertőzni téged - válaszolt.

- Lázas va...

- Mindenki készítse elő a könyvét - lépett be a terembe hirtelen a tanár a könyveivel, ami az óra kezdetét jelentette.

•••••

Már egy pár perce tartotta az órát a tanár, de Haruto még mindig aludt. Aggódtam, mivel köhögött és tüsszögött is. El kellene mondjam a tanárnak? Aggódtam érte.

- Haruto, mi a baj? - vette észre végre a tanár az állapotát és közelebb jött aggódva, de Haruto nem válaszolt a tanárnak, mivel nagyon gyenge volt.

- Lázas - válaszoltam a tanárnak, mire Haruto gyorsan rámnézett.

- Rona, el kellene kísérd őt az ápoló szobába - mondta a tanár.

Válaszul bólintottam egyet.

- Menjünk, Haruto - karoltam belé, mivel nem tudta egyensúlyban tartani magát.

Kínos volt ezt mindenki előtt, de mit tehetek? Végig kellene nézzem, ahogyan a földre esik inkább?

- Köszi, Rona - köszönte meg lassan és szorosan fogta a kezemet, hogy segítsek neki.

•••••

SUNGHOON SZEMSZÖGE:

Végig néztem, ahogy ők ketten kimennek a teremből és nem tudtam megállni, hogy ne Ronát nézzem, ahogy Harutoba karol mindenki előtt, vagyis előttem is. Ok nélkül idegesített.

Erősen összegyűrtem egy papírt, ami el is szakadt.

Dühös, ugyanakkor csalódott lettem.

- Sunghoon, jól vagy? - kérdezte Minji aggódva, de én figyelmen kívül hagytam.

Gyorsan lemásoltam a füzetbe a jegyzetet, amit a szakadt papírra írtam...

- Igen. Jól vagyok?