A Kezdet || PSH [fordítás]

24. R É S Z

- Ez nagyon finom - ettem gyorsan a mandut, amint Sunghoon az asztalra tette. Őszintén szólva, imádom a mandut. Ezt el is meséltem Sunghoonnak, és váratlan módon vett nekem megint belőle. Előttem ült, nem kóstolta meg, csak engem nézett, ahogy másodjára is megeszem az ételt.

- Meg kellene kóstold - mondtam, miközben felé tartottam az ételt.

- Nem szeretem - utasította el.

Lebiggyesztettem ajkaim, majd folytattam az evést.

De hirtelen közelebb tolta az arcát hozzám és habozás nélkül beleevett a kajába, amitől én lefagytam.

- Igazad van, nagyon finom.

"Nézd, milyen helyes"
"Nagyon sármos"
"Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?"
"Féltékeny vagyok a csajra"

Azonnal abbahagytuk az evést, mikor észrevettük, hogy néhányan rólunk beszéltek. Voltak köztük lány csoportok, de külföldiek is.

Sunghoon arckifejezése ismét rideg lett és a telefonjával kezdett játszani.

Nagyon kellemetlen volt, mikor valaki titokban próbált lefotózni minket.

- Kimegyek a mosdóba - mondtam Sunghoonak, majd miután rábólintott, elsétáltam.

•••••

Visszamentem levegő után kapkodva, mivel a mosdó messze volt és nem akartam, hogy Sunghoon várjon rám, ezért futottam.

Miután megérkeztem, gyorsan elbújtam, miután láttam, hogy egy csoport lány közelítette meg Sunghoont és beszéltek vele, hogy egy képet csináljanak vele és elkérjék a számát.

- Bocsi, megadnád a számod? - kérte az egyik lány, miközben a telefonját adta át, de Sunghoon csak meredten nézte a lányt.

- Azt hittem, hogy idol vagy. Jó lenne, ha barátok lennénk - mondta egy másik lány.

Sunghoon egy hamis mosolyt küldött feléjük.

- Korábban egy lánnyal voltam - váltott témát.

- Tudjuk, hogy ő nem a barátnőd már csak a kinézete alapján is - válaszolt a lány, amitől a barátai nevetésben törtek ki.

- Ő a barátnőm - mondta Sunghoon.

A szívem...

A lányok lassan elsétáltam Sunghoontól és sajnos megláttak engem, ahogy ott bujkálok. Gyorsan félre is néztek, mert kínosan érezték magukat és elsétáltak.

Sunghoonra néztem és úgy tettem, mintha semmit sem halottam volna, de lebuktam, mert észrevette, hogy ideges vagyok.

- Elég rosszul színészkedsz - mondta és tovább játszott a telefonján.

- Mondhattad volna, hogy a testvéred vagyok - mondtam neki és leültem a székre, majd folytattam az evést.

- Ne vedd magadra, nem gondoltam komolyan - mondta.

Csak kuncogtam rajta...

De valójában fájt a szívem.

- Hova megyünk ez után? - kérdeztem tőle.

- Menjünk - válaszolt és rám mosolygott, felállt a helyéről és elsétált, engem ismét hátrahagyva.