A Kezdet || PSH [fordítás]

16. R É S Z

- Sunghoon mellét leülhetsz. - mondta Lee Asszony neki, miközben az ujjával Sunghoonra mutogatott. A lány rámosolygott Sunghoonra és lassan felé sétált.

Nem tudtam megállni, kíváncsian rápillantottan Sunghoonra.

Mosolygott...
Rámosolygott?
Rám sosem mosolygott...

- Rég találkoztunk, Sunghoon - köszöntötte Minji Sunghoont, miközben a táskáját a székre tette.

- Örülök, hogy újra látlak - válaszolt Sunghoon, majd ismét a tanárra fókuszált.

Miközben néztem őket, féltékeny lettem. Meglepődtem, mikor Sunghoon hirtelen rám nézett, de azonnal meg is szakította a szemkontaktust és tovább figyelt a tanárra.

•••••

Mindenki a saját dolgával foglalkozott, amikor valaki azt mondta, hogy a tanár hiányzik.

Zavart, hogy hallhattam Sunghoon és Minji beszélgetését. Úgy éreztem, a szívem darabokra törik. Még a képregényemre sem tudtam figyelni.

- Minji okos. Tökéletes Sunghoon számára.  - mondta hirtelen Haruto, amitől én megijedtem és a képregényem a földre esett.

- Be tudnád fogni? - mondtam dühösen Harutonak, miközben a vállába ütöttem, de ő csak megcsípte az arcomat.

- Ahhw, annyira aranyos vagy.

Figyelmen kívül hagytam és fel akartam venni a képregényem a földről, de egy kéz azonnal felvette és odaadta nekem egy szép mosoly kíséretében.

- Ez egy jó képregény - mondta Minji.

Hezitáltam, hogy elfogadjam-e tőle, de egy pár másodperc elteltével gyorsan kikaptam a kezéből és a táskámba tettem.

- Ez nem az enyém. Nem szeretem a képregényeket. Nem az én stílusom.

Hülye...

- Nincs azzal gond, hogy képregényeket olvasol. Én is olvasok. - kuncogott, így én is kínosan felnevettem.

- Minji, rég találkoztunk - hallottam meg Haruto hangját, majd egy pacsit adott neki.

- Ugye? Mostantól átveszem a helyed - piszkálta, Haruto pedig hangosan nevetett.

- Minji vagyok - mondta, miközben arra várt, hogy kezet fogjak vele.

- Kim Rona - fogtam vele kezet anélkül, hogy ránéztem volna, majd folytattam a képregényem olvasását.

- Ő a barátnőm - mondta Haruto, miközben a kezét a vállamra helyezte. Azonnal lelöktem a kezét és Minjire néztem.

- Ez egy félreértés - mondtam Minjinek, de ő csak kísértően nézett rám.

- Most elmegyek - mondta, majd Sunghoon felé indult ismét.

•••••

- Hogyan tudnék vele harcba szállni? - morogtam magamban a táblát bámulva, miközben mindenkit kizártam magam körül.

- Sunghoon, te tudod a választ erre a kérdésre? - hallottam, ahogy Minji Sunghoont kérdezi, miközben a könyvét mutogatja. Azt hittem Sunghoon elgondolkodik, hogy segít-e, de belement és közelebb csúszott a lányhoz, hogy megmutassa lépésről lépésre.

Megint,
Sunghoon tekintete találkozott az enyémmel.

Azonnal félrenéztem és a mosdóba mentem, hogy arcot mossak, mert felidegesített.

- Hülye vagyok... - morogtam megint magamban, miközben az osztályterem felé sétáltam és a földet bámultam.

PUFF

Megint beleütköztem valakibe.
Már másodjára.

Megdörzsöltem a homlokom, mielőtt bocsánatot kértem volna.

- Ez az egyetlen módja annak, hogy felhívd magadra a figyelmem? - lepett meg meg Sunghoon.

- Baleset volt. Komolyan mondom. - válaszoltam magabiztosan.

- Idegesítő vagy - mondta, mielőtt a folyosón végig sétált volna.

- Park Sunghoon! - kiabáltam utána és szerencsére megállt és felém fordult. - Beszélnünk kell. - mondtam és közelebb mentem hozzá. - Őszintén, én nem akarlak elárulni. Sosem akartalak. Ez csak azért történt, mert meg akartalak vé...

- Ne szólj hozzám többet. Kérlek. Tégy úgy, mintha nem ismernél. - mondta Sunghoon, majd ismét ott hagyott engem.