A Kezdet || PSH [fordítás]

✨E P I L Ó G U S✨

Leültem Sunghoon mellé, akit éppen lefoglalt a könyve. Éppen szívsebészetet tanult órák óta. Azt hittem, azért jött át, hogy velem legyen, de helyette hozott magábal egy könyvet. Csalódott voltam, mert nagyon ritkán tudtunk találkozni a munkája miatt. Minden nap dolgoznia kell és ritkán tudunk együtt lenni. Úgy érztem, mintha nem lenne barátom.

Az ölére hajtottam a fejem és próbáltam idegesíteni, de úgy tett, mintha nem is látna. Újabb ötletem támadt és az arcát bökdösve próbáltam meg idegesíteni és gügyögve nyúztam, de ez sem vált be.

- Úgy tűnik, hogy a könyv a barátnőd - mondtam és lebiggyesztettem ajkaim, miközben kiskuty szemekkel néztem rá, hogy magamra vonjam a figyelmét. - Hemofóbiás vagy. Hogyan küzdöd le a fóbiád egy műtét alatt? - kérdeztem, ő pedig elmosolyodott.

- Rád gondolok. Az erőssé tesz - válaszolt, az arcom pedig elvörösödött.

- Woow, hát mégis tudsz beszélni? Azt hittem megnémultál - piszkáltam.

A telefonja hirtelen csörögni kezdett szóval gyorsan megfogtam, hogy felvegyem neki. A testem azonban lefagyott, mikor láttam, hogy egy számomra ismeretnen lány hívja őt. El akartam utasítani a hívást, de ő gyorsan kivette a kezemből, majd felvette.

- Haerin-ssi, miért hívsz? - beszélt a telefonba.

Ki az a Haerin?

Miért beszél vele ilyen közvetlenül?

A konyhába mentem, hogy készítsek valami kaját, miközben kihallgattam a beszélgetésüket, majd mikor befejeztem, leültem mellé és bámulni kezdtem. Egy pár perc múlva végre letette a telefont és rámnézett.

- Miért? - kérdezte és próbált közelebb húzni magához, de én nem engedtem. - Kim Rona, miért? - hajolt hozzám ismét közelebb.

- Haerin? Ki az? Közvetlenül beszéltél vele. Ez különös. Sosem beszéltél nekem róla - kérdeztem mérgesen, miközben keresztbe tettem a karjaim. - Jobban figyelsz rá, mint rám. Ez elszomorít - folytattam, ő pedig hirtelen szorosan megölelt és megveregette a hátamat.

- Miért vagy ilyen aranyos? - váltott témát és kinevetett, mikor óvatosan megütöttem, mérgesen őt nézve. - A kollégám. Ennyi - folytatta.

- Nagyon nehéz volt egy ilyen helyes pasit megkapni - duzzogtam és kinevetett, majd megveregette a fejem, mint egy kutyának.

- De a szemeim csak téged néznek - mondta és próbált megmosolyogtatni.

Egy értesítés villant fel a telefonomon, mire én azonnal megnéztem és elolvastam a Harutotól jött ütenetet, Sunghoon pedig leskelődött.

" Találkozzunk ma a kávézóban. Szeretnék odaadni neked egy ajándékot. Valamit, amit imádni fogsz" — Haruto

- Haruto? Még beszélsz vele?  -  kérdezte Sunghoon. Éreztem, hogy féltékeny, mivel emgem figyelt abban reménykedve, hogy megértem.

- Persze. A legjobb barátom - piszkáltam és kinyújtottam a nyelvem.

- Ne menj. Ha akarsz, akkor vigyék engem is - mondta és közben megfogta a vállam, hogy ránézzek.

- Azt hittem, hogy tanulni akarsz a szívsebészetről - válaszoltam.

- Most ignorálni fogod a pasid? - kérdezte mogorván.

- Nem hallak - sétáltam el tőle visszatartott nevetéssel, ahogy hátulról közeledett felém, mint egy baba.

Hirtelen felemelt hátulrl és, mint egy menyasszonyt, úgy cipelt én pedig meglepetten felsikítottam. A kanapéhoz vitt és felém hajolt, majd szorosan megölelt.

- Az enyém vagy. Senki sem vehet el téged tőlem. Nagyon szeretlek - mondta egyenesen a szemembe, amitől az arcom égni kezdett, hogy ilyen közel volt hozzám.

- Igazán? Nem hiszem - válaszoltam, amitől meglepődött. Hangosam felnevettem, miután láttam a sokkos arcát és megsimogattam, majd megcsíptem. - Én is szeretlek.  - Elmosolyodott és mellém feküdt, miközben a szemeimbe nézett.

- Olyan vagy, mint egy angyal. Csak rád tudok nézni. És egyre jobban beléd szeretek.

•••••