Sikertelen terv [Amerika Kapitány ff.] S.R.

1. SHIELD-es akta

Kezdenék egy gyors bemutatkozással. Vanessa Caimbell vagyok. Becenevem csak simán Nessa. Sz-el kell mondani a nevem igen. Bocs egy pillanat. Ki kell térnem Amerika Kapitány pajzsa elől. Na most hogy ez is megvolt, folytatom. A családomról csak annyit, hogy már nincsenek velem. Apukám még meghalt tíz éves koromban, anyukámat meg elfogta a SHIELD. Testvérem nincsen, egyke voltam. Háziállatom sosem volt, de szívesen vágynék egy cicára. Igen cica párti vagyok, de attól szeretem a kutyákat is. Szabadidőmben azt szoktam tervezgetni, hogy hogyan álljak bosszút a SHIELD-en anyámért, vagy éppen rajzolgatok. Általában olyan dolgokat szoktam rajzolni amik az akkori hangulatomra jellemzőek. Éppenséggel az elmúlt hónapokban csak dühösséget, ürességet és szomorúságot rajzoltam. Mindennap gondolok anyámra és apámra. Van hol laknom is. Egy eldugott helyen egy panelban, ahol senki nem zavar senkit. Olyan alakok laknak ott, mint én. Bűnözők. Az vált belőlem. A legjobb, hogy van egy szupererőm is vagy minek szokták hívni. Ezért is üldöznek a Bosszúállók. Kicsit kihúztam náluk a gyufát az utóbbi akciómmal. Fogalmam sincs, hogyan lett erőm és ezen is szoktam dolgozni, hogy kiderítsem. Van telekinézisem és néha ügyesen tudok az emberek agyára hatni. Bármit eltudok velük hitetni, amit csak akarok viszont ezt az erőmet csak kétszer használtam még, mert azonnal kifáradok utána. Tizenöt perc és összeesek, majd alszok minimum három órát. Nagyjából ennyi amit fontosnak tartok. Van még egy kis csapatom akikkel tartom a kapcsolatot, de magányos farkasként nyomom. Ha nagyobb melóról van szó, akkor szoktunk egybe állni. A csapat kettő lányból és három fiúból áll. Ők is fent vannak a SHIELD-es listán, akárcsak én. Betty, Sarah, Max, Jake és Mason. Annyira régóta bűnöznek már együtt, hogy családnak tekintik magukat.

Most pedig térjünk valami fontosra. Éppen Amerika Kapitánnyal, Natasha-val és a közeledő Vasemberrel harcolok. Ha jól hallottam nemsokára megérkezik a többi Bosszúálló is. Csodás. Egyedül nem biztos, hogy letudom őket nyomni, de bízom benne, hogy eltudok menekülni. Az a tervem. Mielőtt még ideér mindenki, le kell lépnem, mert biztosan elkapnak. A kapitány éppen újra felém dobta pajzsát amit ismét ügyesen elrepítettem az erőmmel. A pajzs hangosan csattant mikor találkozott a betonnal. Egy vörös hajú nő indult meg felém. Futott, mint egy őrült én pedig csak próbáltam az erőmmel kigáncsolni. Ezzel csak az volt a baj, hogy elég gyorsan futott és nemigazán volt időm elteríteni. Amint odaért hozzám, egy hatalmasat behúzott ami földre terített. Mégsem voltam védtelen. Amint elkapta a fejét másik irányba, elkaptam a lábait és lerántottam. Földre esett én pedig gyorsan felpattantam. Bordáira helyeztem lábam és erősszakkal a földhöz nyomtam.

-Csak ennyit tudsz? -mosolyogtam rá önelégülten.

-Csak elterelés! -válaszolt vissza, majd a kapitány pajzsa eltalálta a lábam. Hatalmas fájdalom járta át a testem. Nagyon reménykedem, hogy nem tört el a lábam, mert akkor biztos vagyok benne, hogy visszajövök bosszútállni. Egyszeriben megpillantottam a ruhám sötétségét, ami annyit jelzett, hogy átvágott húsomon és most vérzek. Dühöm felülkerekedett és telekinézesemmel földhöz vágtam a vörös hajú nőt. Talpammal erősen beletapostam alsó lábszárába és hatalmasat reccsent mire a nő felüvöltött. Eltörtem a lábát. A Kapitány elkezdett sebesen felém futni, mert pajzsa még mindig mellettünk hevert a földön.

-Nem sajnálom! -vágtam oda a nőnek és én is elkezdtem rohanni, de én másik irányba. Gyorsabbnak kell lennem, mint ennek az álmokfutónak. Segítségre van szükségem. Egy kicsi előnyben voltam. Ameddig futottam figyeltem, hogy üres autók mellett hajtok el. Egy hirtelen mozdulattal megfordultam és a Kapitány felé irányítottam egy autót, ami eltalálta és földhöz vágódott. Szuper. Megmenekülhetek. Ekkor futott be a milliárdos pasi a páncéljával, de őt is fölhöz vágtam. Rohantam ahogy csak tudtam és elbújtam egy messzebbi sikátorban. Hangosat üvöltöttem, ahogy leültem. Úgy kapkodtam a levegőt, mint még eddig sosem. Elkezdtem szemügyre venni a lábamat. Piszkosul folyt belőle a vér. El kell állítanom különben elvérzek. Letéptem a testem takaró anyagból egy részt és szorosan elkötöttem a térdem alatt. Én eltörtem a nő lábát ugyanitt. Az alsó lábszárát; és a Kapitány is keményen eltalálta az én alsó lábszáram. El kell tűnnöm, mert valszeg már elindultak a keresésemre. Egy tompított üvöltéssel felkeltem és szaporára vettem a tempót. Siettem ahogy tudtam.

Hosszas idő után elértem szeretett otthonomba. Azonnal kezelésbe kell vennem a lábam. Bezártam az ajtóm és az elsősegélykészlet felé vettem az irányt. Elkaptam a dobozt és bementem a fürdőbe. Lehúztam a kötésem és a nadrágom és belátást nyertem húsomba. Nem volt valami szép látvány, de azonnal cselekednem kell. Először letörölgettem az oldalán lévő vért, majd fertőtlenítettem körülötte. Ezt össze kell varrni. A francba! Elindultam a szomszédomba, ugyanis ott egy doki élt aki átállt a rossz oldalra. Bekopogtam hozzá mire az kinyitotta az ajtót.

-Szükségem lenne a segítségére. -néztem le a lábamra, mire kapcsolt.

-Mit kapok cserébe?

-Kap ezer dollárt. Megfelel?

-Induljunk. -azzal átsegített vissza a szobába. Egy rendes ember ő is, így ha szükségem van rá egy kis pénzért cserébe mindig helyrehoz. Visszamentünk a fürdőbe, ahol kézségesen leültetett és úgy fordította a lábam, hogy hozzáférjen. -Jó csúnya. Mi történt?

-Csak egy kis összetűzésbe keveredtem.

-Ahh. Értem. Mikor nem, Kisasszony? -mosolygott rám halványan mire én is küldtem felé egy mosolyt. Inkább nem néztem oda min ügyködik. Sokszor szisszentem fel, mikor kezelt, de már megszoktam. Ezért is nem sírok. Viszont mikor varrta össze a lábam, elejtettem egy két könnycseppet. Miután szépen rendbe hozta a lábam, odaadtam a jutalmát és egy köszönömmel kikísértem. Egyből a kistáskám felé vettem az irányt amiben az az akta volt, amit elloptam a SHIELD-től. Szerencsére nálam volt, így ki is nyitottam. Anyám aktája volt. Mindent részletesen leírnak benne. Tudni akarom miért fogták el. Lehet, hogy már nem is él. Leírják, hogy hogyan kínozzák. Azt akarták megtudni kinek dolgozott és ki vagyok én. Miután elolvastam a részletes kielemzést a lap aljára tévedt a szemem amin az állt:

"Sikertelen kihallgatás. Elhunyt."

Összeszorítottam fogaimat és kihullott a szememből egy könnycsepp. Majd követte a többi is. Ezek a barmok megölték. Maghalt a kínzásaikban. És méghogy a SHIELD szépen bánik az elkapott emberekkel. Jó vicc. Kettétéptem az aktát és levágtam az asztalra. Bementem a szobámba és elővettem a rajzos füzetem. Egy üres oldalhoz lapoztam és alkotni kezdtem. A düh és a magány, hogy minden hiába volt, felőrölt belülről. Csak úgy ide-oda cikázott a ceruzám a lapon. Majd kirajzolódott egy alak. Édesanyám volt az. Újabb könnycseppet ejtettem el. Végigsimítottam a lapon az arcán.

-Ígérem bosszút állok érted és a családunkért! -suttogtam a telefirkált lapnak, majd ledobtam az ágyra. Ki kell dolgoznom egy jó tervet.